Eger - hetilap, 1893

1893-02-07 / 6. szám

4G

magyarság igen nagy számmal vett részt. A táuczmulatságot hangverseny előzte meg, melyen a többek közt Barna Ödön, fiatal fülűink, Barna Manó egri kárpitos és butorgyáros fia, a párisi conzervatorium szép tehetségű tanítványának gordonkajátéka is méltó elismerésben részesült.

— A városi mérnöki hivatal. Az Eger városánál néhai Hickmann Károly volt városi mérnök elhalálozása által üresedésbe jött városi mérnöki állás betöltésére, köztudomás szerint pályázat hirdettetett ki. Ez állásra, mint halljuk, Yecsey Dezső, szóláthi birtokos, fiatal építészmérnök pályázott, ki ez idő szerint Nógrád vármegyénél, mint uifentartási fe ügyelő mérnök van alkalmazásban. Nógrád vármegyében ugyanis a közutak felügyeletével szakemberek vannak megbízva. Yecsey Dezső kiváló szakember hírében áll, s mint mondják, a városi mérnöki állásban valódi nyereség leune nagyon is elhanyagolt középité- szeti, s városmérnöki ügyeink rendezésére nézve. Tudjuk ugyanis, hogy Eger városa még mai napig sincs lejt mér ve, holott e munkálatra, mindjárt a villamos világítás behozatala alkalmával is elkeriilhetlenül szükség van. Mindenesetre nagy hiba volna, magánérdekek, vagy szükkeblüség miatt, egy kiváló szakférfiút, s fiatal tehetséges munkaerőt elszalasztani.

— A „Bauer H-féle papír- és díszműáru- kereskedést,“ ezen előkelő egri üzletet, mely 33 év-s fönállása óta, szilárdsága, solidi- tása s pontossága által nemcsak Egerben, s Hevesmegyében, de messzekörben is ismertté tette egyre növekvő jó hírnevét, — az alapitó, Déli. Bauer H. közelebbről történt elhunytával özvegye, Bauer-Perlgrund Eleonora asszony vette át, magát az üzletet azonban a boldogul inak szakképzettségükről s szorgalmukról előnyösen ismert fiai fogják kezelni, mig a czéget ezek egyike: Bauer Kálmán jegyzi. Mindeme körülmények teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a Bauer H.-firma régi jó hírneve csak emelkedni fog, s hogy közönségünk eddigi osztatlan bizalmát jövőre is minden irányban ügyekezni fog teljes mértékben kiérdemelni.

— A Kiszely-ügy a parlamentben. Az országgyűlés febr. 1-éu tartott ülésében tárgyalta Hevesmegye kérvényét, az 1883. I. t. ez. magyarázására nézve. Azon inczidens folytán ugyanis, bogy a Hevesmegyében utóbb megejtett némely tisztviselő-választások alkalmával a kandidáló bizottság Kiszelyt, ki szolgabirói tisztre pályázott, kvalifikáczionális kifogásból nem jelölte, a kérvény azon kérdést intézi a parlamenthez, vájjon azon tisztviselők, kik akár kinevezés, akár választás utján, az 1883. I. t. ez. tehát a kvalifikáczionális törvény életbeléptetése alkalmával hivatalban nem voltak, később ugyanazon szakban alkalmazhatók-e vagy nem? Horváth Béla előadó a szóban forgó törvény átmeneti intézkedéseiben ezt a kérdést világosan megoldva látja oly értelemben, hogy az illető tisztviselők nemcsak alkalmazhatók ugyanazon szakban, de előmenetellel is bírnak. Véleménye az, hogy a * *

kérvény a belügyministernek adassék ki. Nánássy Ödön, ismertetvén a fenforgó esetet, előadja, hogy a belügyminister, kihez az ügyet fölebbezték, a kijelölő bizottság eljárását jóváhagyta azzal az indokolással, hogy a bizottságnak diszkreczionális hatásköre van. A megye közönségét épen ez a diskreczionális hatalom aggasztja, mert az tág kaput nyit mindenféle párthatalmas- kodásra. Elfogadja az előadó javaslatát, de kéri a ministert, hogy állítson a megye élére oly férfiakat, kik a törvényt jól magyarázzák. — Szederkényi Nándor tagja volt — úgymond — annak a kijelölő bizottságnak, melynek többsége azt a fanió- zus törvénymagyarázatot adta. Ismeri a törvény világos szavait és szellemét, azért kínos volt helyzete szemben a főispánnal, aki a törvény félremagyarázhatatlan intencziója ellen állást foglalt. A vármegye fölirt ezen törvénymagyarázat ellen. Nem volt kétségben a törvény iránt. De a hatalom képviselőjével szemben kellett a kérdést fölvetni, hogy az országgyűlés magyarázza meg a hatalom képviselőjének, hogy mi van ebben a törvényben. Elfogadja a kérvényi bizottság javalatát.

— Az első európai tarok-kongresszust a múlt jan. hó utolsó napjain tartották meg Tépibeu, Csehországban. A kongresszuson körülbelül háromszázan vettek részt tarokisták és kibiczek. A kongresszus elnökének megnyitó beszéde után megállapították az összes tarokjátékok szabályait. A közgyűlés után ünnepi disz- tarokkozás következett, mely alkalommal minden kimondott volá- tot és pagát ultimét trombita-szóval hirdettek ki az érdeklődő kibiczek nagy gyönyörűségére.

— Nincs többé telefonos kisasszony. Indiana északainerikai államban — mint a Bp. H.-ban olvassuk, — egy Stroweger nevű amerikai önműködő telefonkészüléket eszelt ki, amelynek segítségével az apparátus minden tulajdonosa közvetlen összeköttetésbe léphet a telefonháló bármelyik bérlőjével a nélkül, hogy igénybe kellene vennie a „halló kisasszonyok“ közvetítését. A készülék már három hónap óta működik La Porte városában a bérlők nagy megelégedésére.

— Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r tudósitónktól.) Utóbbi heti vásárainkat csekély behozatal, s búzában tartós szilárd irányzat jellemzi. Jegyzett áraink: t. búza 7.10-7.40 (vaggon szállítmánynál 20 krral több); rozs és kétszeres 5.50—6; árpa 5.50—6.40; kukoricza 4.60—5; zab 5.40— 5.80 mmkint.

Mulattató.

A nyugta.

Egy kanadabeli indián, kit János névre kereszteltek, megtérése előtt megvallotta a miss'ónáriusnak, hogy egy ismert uzsorástól két piasztert, lopott. A hittérítő meghagyta neki, hogy a

találás esetén. Tehát nem fogok Írásbeli tudósítást küldeni, hanem előre is örvendek a kitüntető szerencsének, hogy Nagyságodat holnap reggel ismét itt üdvözölhetem.

— Köszönöm szives biztosítását, — valamint a sok fáradozást is, mit önnek okoztam. . . Nagy ég! Már is felegyre! — mi, nők gyakorta ugyancsak kemény próbára teszszük az urak türelmét!

— S mi férfiak mindig örömest alávetjük magunkat e próbáknak.

A biztos a folyosó végéig kisérte a szép asszonyt, a legki- fogástalanabb udvariassággal véve búcsút tőle.

*

Másnap reggel alig ütötte el a hivatalszoba falán függő ócska óra a tizet, midőn a fiatal W. bankámé belépett, még pedig ezúttal sokkal igézőbben és bajosabban, mint tegnap.

— Van szerencsém, nagyságos asszonyom!

— Jó reggelt. . . Az egész éjjel nem aludtam az izgatottságtól . . . már korábban akartam jönni. . . Van valami meglepetése számomra?

— Igen is, nagyságos ^asszonyom. A nyilat tegnap estve egy munkás megtalálta. Érintetlenül feküdt a kövezeten.

— Ah, mennyire örvendek! Hogyan háláljam meg önnek?

— Részemről, sajnos, ez ügyben semminemű elismerésre nem tettem érdemet, s igy a Nagyságod hálájára sem. — íme, itt a nyil. A munkás^, aki megtalálta, s behozta, holnap reggelre rendeltem magamhoz, — a jutalom átvétele végett. A jámbor egészen magán kívül volt örömében, mikor meghallotta, hogy százötven forintot kap jutalmul. . . Meg kell ugyanis jegyeznem,

hogy Nagyságod az ékszer értékének megbecsülésében erősen csalódott. A munkás, aki a nyilat megtalálta, igen könnyen értelmezhető okból, két ékszerésznél is megfordult, hogy a talált jószág értékét megbecsültesse, s azt nyerte fölvilágositásul, hogy a nyil . . . hamis.

— Lehetetlen! ... Az istenért! hisz az nem lehetséges!

— De igen, nagyságos asszonyom! Itt a hivatalban is megvizsgáltattam egy szakértővel, aki azt állítja. . .

— Nos, mit állít?

— Azt áilitja, hogy a drága kövek mind hamisak, de művészileg vannak utánozva.

A fiatal nő arcza egyszerre lángba borult. . . Hirtelen megragadta a nyilat, s gyorsan eltüntette muffja belsejébe, miközben zavartan igy szólt: „Köszönöm szives fáradozását. A százötven forintot még ma elküldöm az ön czimére. . . Még egyszer köszönöm. . . Ajánlom magam!

Az ifjú bankámé izgatott sietséggel hagyta el a szobát alig méltatva figyelmére a rendorbiztos hajlongó bókjait. De Kratochwill, a szemfüles hivatalszolga, jól hallotta, amint a fiatal bankámé ő nagysága e szavakat mormogta gyöngyfogsorai közöl:

— Hallatlan piszkosság! Ez az eredménye az exotikus úti ismeretségeknek! . . . Ilyenek a mai gentlemanek! . . Nemo u.