Eger - hetilap, 1893

1893-01-31 / 5. szám

bál összbenyomása mindinkább kezd hasonlóvá lenni ahhoz, melyet az intelligenczia tánczmulatságai gyakorolnak a szemlélőre. Hogy pedig fesztelenség és jókedv tekintetében felette áll emezeknek, azt mondanunk sem kell. — A jelenvolt csinos polgárlánykák és kedves kis varrólányok sürgő-forgó raja igazán gyönyörködtető látványt nyújtott, főleg a változatos „figurákkal“ ügyesen rendezett négyesek alatt, midőn 50 ünnepies diszszel öltözködött leányka fogódzott össze egy sorjában. Köztük volt az a kis varróleány is, akit Komócsy igy énekelt meg: „Egyszerű kék habos ruhája Jól állott kecses termetén ; Édes mosolya leigézett, Annyi báj volt tekinteten. S tűje,, mily gyorsan csillogott (persze, nem itt hanem a varrodában) Őt csak e szép ékszer diszité.“ Akikbe poétái hajlandóságot lehelt a múzsa, azok virágos mezőhöz hasonlították a báli termet; történeti hűség okáért jónak látjuk ezt és ide igtatni. Egyik szolgálatkész fiatal rendező magára vállalván Clió szerepét, az ő jóvoltából adjuk a jelenvolt hölgyek névsorát:

Albert Tériké, Ariét Etelka. Bamberger Mariska, Bátri Mariska, Boldizsár Mariska, Básti Katóka, Bozó Mariska, Böbék Juliska, Czimmermann Juliska, Czeibert Matild, Déliéi Ilonka, Dubniczky Erzsiké, Endrész Mariska, Fülöp Irma, Flezsár Her- min, Hornyák Mariska, Hibái Fánika, Hedrik Mariska, Hangay Irma, Huszár Hermina, Kelemen Juliska, Kindlovics Mariska, Müller Paula, Májer Mariska, Májer Jolánka, Pálfy Róza, Permai Anna, Pataki Tériké, Radvánszky Mariska, Radvánszky Ilonka, Rudi nővérek, Szabó Anna, Szűcs Etel, Szefcsik Róza, Szilágyi Róza, Tanesa Ilonka, Úri Ilonka, Vitéz Róza, Vajda Ilona, Weiszner Emma, Zeleznik nővérek, Zibaki Mariska. Gardes des dames-ok: Reuser Miklósné, Gregus Béláné, Gorlal Sán- dorné, Gál Imre, Kern Gáspárné, Meininger Ödönné, Losonczi Mihályné, Szilágyi Józsefné, Tanesa Lajosné, és Vagner Józsefné.

Felemlitjük még azt is, hogy a tánezszünetek alatt az egylet énekkara néhány ügyesen előadott férfikarral mulattatá a publikumot. A bál reggeli virradatkor ért véget.

— Szorgalmi idő a középiskolákban. A vallás- és közoktatás- ügyi minister a tankerületi kir. főigazgatóságok utján kérdést intézett a középiskolai tanártestületekhez: miként vélekednek arra nézve, s egyátalán, az ott helyi viszonyok különös figyelem be vételével, helyeslik-e, hogy, miként tervbe van véve, a középiskoláknál a szorgalmi idő, a délutáni órák mellőzésével, egyfolytában a délelőtti órákra osztassák be? Az egri cUt. r. kath. fógymnásium tanári kaimnak nagy többsége, a föltett kérdésre, a helyi viszonyok kellő figyelembe vételével, alaposan indokolt fölterjesztésében az egri kath. főgymnásiumnál a szorgalmi idő legnagyobb részének a déli étkezés előtti órákra való beosztását czélszerűnek és kívánatosnak tartja oly formán, hogy a kötelezett rendes tantárgyak a délelőtti órákra osztassanak be úgy, hogy ezekből, a torna-órákon kívül, a délutánokra legfölebb egy óra essék; mig a nem kötelezett rendkívüli tantárgyak (szabadrajz, fr&nczia nyelv, műének, gyorsírás

Nekem egyszerre megfagyott a vér az ereimben, mert a hangban a — Fingál kapitányét ismertem föl.

— No lám! — gondolám, — kapitányunk az ő Bertájával itt van az álarezos bálon. Csinos dolog!

Ezt azonban csak magamban mondottam, s úgy elcsendesültem, mint egy néma gyerek, Lórinak csupán annyit súgva: „A kapitányom a szomszéd fülkében van!“

Elővigyázatunk azonban egészen hasztalan volt, mert a következő pillanatban Fingál kapitány, egy sűrűn elfátyolozott török háremhölgygyel ott sétált el az orrunk előtt, bekukkantott fülkénkbe, engem rögtön fölismert, s csípőkre szorított karokkal állt meg előttem.

— No, most mindjárt lecsap a mennydönrős mennykő! — gondolám, s nyomban fölugrottam. De a Fingál kapitány arczárói a harag pirja egyszerre úgy eltűnt, mint a hó a napsugártól.

— Jöjjön csak ide, egy perezre, Láng káplár.

Eléje léptem, s a kapitány magával vitt az üresen maradt szomszéd fülkébe.

— Hallott valamit abból, amit én beszéltem ideát?

— Egy szót se, kapitány ur.

— Látott ön engem ?

— Nem láttam, kapitány ur.

— Jól van. Akkor én se láttam önt. Hanem most aztán gyorsan mars haza, — mert aztán még is csak megláthatnám.

— Pompás! — szólék most közbe. Tehát egyitek se látta a másikát.

stb.) általán a délutáni órákra osztassanak be. — Az egri állami alreáliskolánál pár év óta a rendes tantárgyak szorgalmi ideje legnagyobb részt szintén a délelőtti órákra vagyon beosztva, s a délutáni órákban csupán a vallástan és a rendkívüli tantárgyak taníttatnak.

— Monologok. Vig és komoly magánjelenetek. Kiadja Singer és Wolfner könyvkereskedése (Budapesten, Andrássy-ut 10. sz.) A derék könyvkereskedők kiadásában megindult ezen életrevaló vállalatból közelebbről ismét öt újabb füzet jelent meg, mely a következő mulattató monologokat, s dialógokat, foglalja magában: „Mézes hetek után.“ Vigj. 1 felv. irta Gyalui Farkas. „Othello Kis-Pesten.“ Vig monoi, irta Vértesi László. „Férjhez menjek?“ Vig magánjelenet, hölgyek számára. Irta Uosvay László. „Bak- fis-álmok.“ Monolog. írta Heltay Jenő. „Clary contra Clary.“ Monolog hölgyek számára, irta Millaud Edvárd. fordította Fáy J. Béla. Az egyes füzetek ára 15 kr. E monologok műkedvelő társaságok, vagy társas körbeli szavalatokul különösen ajánlatosak. Bármely könvvkereskedés utján megrendelhetők.

— A Hartlebenféle regény-gyűjtemény. (Collection Hartleben.) Hartleben A. budapesti (becsi, lipcsei) előkelő könyvkiadó ezég vállalatában, a fönebbi czim alatt megjelenő választékos regény- gyűjteményből közelebbről a 14—17 ik kötetek jelentek meg, melyek a hasonlithatatlan regényíró Thackeray, az örök ifjú Dumas, Maquet és Turgénjew-től hoznak egyegy érdekfe- szitő regényt. Egy-egy kötet ára erős díszes vászonkötésben 40 kr. Oly csekély ár, mely e regény-gyűjteményt még a kevébbé vagyonos osztálynak is hozzáférhetővé teszi. Az érdekes olvasmányokat különösen ajánljuk azon t. olvasóinknak, kik magukat nemes szórakozás által kívánják a német nyelvben gyakorolni.

— Hat nyulat lőtt egy lövésre, Chottek Rudolf gróf fia, a futtaki uradalomban utóbb tartott körvadászat alkalmával. A vadász-krónikákban is párját ritkító eset magyarázata az, hogy a kegyetlen hideg és nagy hó miatt a nyulak nagyobb csoportokba verődtek össze, s egy lövés egy ily összegömbölyödött tömeg közé könnyen okozhatta hatnak a halálát. Hogy mily roppant számú nyúl került össze e hajtásban, mutatja az is, hogy csupán egy kőiben 500 darabnál többet ejtettek el. Az egri mélt. főkáptalan margitai uradalmában utóbb tartott körvadászatokon is temérdek nyúl lelte halálát.

— Mennyi vert arany és ezüstpénz van a világon? Az éjszakamerikai egyesült államok pénzverő israzgatója kiszámította, hogy a világ összes vert pénzkészlete 3727 millió dollár aranyérmekben, és 3820 millió dollár ezüst érmekben. Ha ezt az összes pénzt egy koczka alakú tömegbe öntenék, akkor ez a tömeg 585 köbméter koczkát alkotna. A leggazdagabb négy állam vert pénzkészlete a következő: Francziaországé aranyban 900 millió, ezüstben 700 millió; az éjszakamerikai egyesült államoké aranyban 700 millió, ezüstben 480 millió, Nagybritanniáé, aranyban 550 millió, ezüstben 100 millió; Németországé aranyban 500 millió, ezüstben 145 millió dollár. (Egy dollár 2 frt. oszt. ért.) Hogy ezek

— Csak azt tudnám, ki lehetett az a Berta?

— Mi közöd hozzá? Te semmit se láttál. Most pedig pusztulj az ágyadba! Mert a kapitány még be talál jönni.

Sejtelmem nem csalt. Reggeli fél öt órakor betoppant Fingál kapitány. Nagyon jó kedvűnek látszott. Azt is észrevettem, hogy járása nem olyan biztos, mint egyébkor. Eszembe jutotttak a durrogó pezsgős palaczkok.

— Mi újság, napos tizedes?

— Semmi kapitány ur.

— Senki se hiányzott tegnap este?

— Senki!

Fingál kapitány vizsgaszemekkel tekintett rám. Én pedig bátran kiálltam a tekintetét.

— Láng káplár se hiányzott?

— Láng káplár esti nyolez órakor lefeküdt. így állította nekem Rob pattantyus-frájter.

Fingál vállamra tette jobbját.

— Maga derék ember! — mondá s távozott.

Mikor a kantinba mentem reggelizni, theám szürcsölése közben értesültem, hogy a tiszti kantin bérlőnéje, egy csinos fess fiatal özvegy, a múlt éjjel részt vett a Sophia-teremben tartott álarezos bálban, török hárem-hölgynek öltözve.

Rögtön tisztában voltam a dologgal, de azért a világért sem árultam el egy tekintettel sem a kapitány előtt, hogy egynémely gyöngéd titkai nem ismeretlenek előttem. R. K. u.