Eger - hetilap, 1893

1893-01-24 / 4. szám

Az oltást már májusban kezdjük s júniusban is folytatjuk, mely időben az első oltásnál meg nem eredt alanyba újra, az erőteljesen fejlődő oldalhajtásba másodszor oltunk. Júniusban ez oltás még elég jókor van, hogy őszig be is érjen.

Ha a Ripáriák hajtásai vékonyak volnának, talán 2 — 3 milliméter vastagok, — akkor azok beoltásához az európai tőkék hónaljhajtásai is alkalmasak. Ily vékony vesszők legjobb oltásmódja a párosítás, melyet a „Szőlészeti és Borászati Lap“ 1890. év 15 — 16 számaiban körülményesen s rajzokkal kisérve irtunk le.

Hogy megfogant zöldoltványaink minél tökéletesebben fejlődjenek, nem szabad elmulasztanunk azok felkötését. E czélra legczélszerűbb a sorok hosszában 20—25 cmt magasságban sodronyt vagy vékony rudakat, léczeket huzni.

A megfogant oltványoknál az alanyon fejlődő hónaljhajtásokat ismételve letördeljük, a hányszor csak újak fejlődnek.

Késő ősszel, úgy novemberben, az iskolát kiszedjük, az oltványokat a vadvesszőktől elkülönítve csomóba kötjük s megfa- gyás s kiszáradás elleni megóvás szempontjából pinczében vagy melegágyban elvermeljük.

Az eredmény az lehet, hogy az 1893. év tavaszán iskoláztatott rövid Ripária dugványokból már 1894. évi ősszel kiültetésre alkalmas oltványokat nyerhetünk.

Hinui merjük, hogy ezen mód hazánkban rövid idő alatt általánosságban el fog terjedni s főkép a kereskedelmi telepeken nagy mennyiségű zöldoltványok előállítására nagyban fog alkalmaztatni. Kassa. Maurer János.

— Parlamenti ebéd. Dr. Samassa József egri érsek ur ő excja budapesti palotájában a múlt vasárnap, f. jan. hó 15-én újból parlamenti ebédet adott, melyre Bittó István, Károlyi Sándor gr., Zichy Jenő gr., Teleky Géza gr., Apponyi Albert gr., Horánszky Nándor, Ernuszt Kelemen, Károlyi István gr., Poló- nyi Géza és Győrffy Gyula országgyűlési képviselők voltak hivatalosak. Érsek ő excja, a szives házi gazdának vendégeire mondott lelkes felköszöntőjét Zichy Jenő, gr. majd Apponyi Albert gr. és Polónyi Géza viszonozták, szellemes pohárköszöntőkben éltetve a vendégszerető nemes házi gazdát.

— Megyei tiszti jegyzők választása. Hevesmegyénél a Föld- váry Kálmán nyugdíjaztatása folytán megürült I. tiszti aljegyzői állás, Hevesmegye tegnap, f. jan. hó 23-án megnyitott évnegyedes rendes közgyűlésén töltetett be választás utján. Pályázók voltak: Klasánszky László dr. s a választás folytán esetleg megürülendő következő aljegyzői tisztekre: Szentkirályi Ödön és Simonyi Károly. Mindhárman kandidáltattak. Egyéb pályázók hiányában egyhangúlag megválasztattak: Klasánszky László dr. eddigi II. aljegyző I. aljegyzővé, Szentkirályi Ödön eddigi III. aljegyző II. aljegyzővé, Simonyi Károly tiszt, aljegyző III. aljegyzővé.

— Az egri dalkör hangversenye. Az egri koszorús dalkör f. é. február hó 1-én érdekes hangversenyt készül rendezni. Dalkörünk ez alkalommal, jeles karmestere Lányi Ernő egyik újabb szerzeményén kivül, egyebek közt még három férfi-négyest is fog előadni egri zenekedvelő szerzőktől; nevezetesen: egy Bor dalt Borgmann Ágost egri áll. reáliskolai tanártól, ki mint kiváló zeneszerző is ismeretes zenevilágunkban, továbbá egy M azúrt Izsépi Béla főelemi tanítótól, s egy Műdalt e lapok szerkesztőjétől. Azonkívül e hangverseny érdekességét, mint halljuk, egy budapesti előkelő művész közreműködése is nagy mértékben fogja növelni. A fődolog pedig az, hogy e hangverseny t án c zm ul at Sággal lesz egybekötve, s igy nem is kételkedünk benne, hogy koszorús dalkörünk e művészeti tánczestélyét művészet és tánczkedvelő művelt közönségünk tömeges látogatásával fogja szerencséltetni. Az estély programmját közelebbről fogjuk részletesen ismertetni.

— Tűzoltóink farsangi mulatsága. Az egri önkéntes tűzoltó- egylet jó hírnevű farsangi zártkörű tánczvigalma az idén f. évi febr. hó 4-én fog a törzs-kaszinó összes termeiben megtartatni. Beléptidijak: személyjegy 1 frt. családjegy 3 frt. Fölülfizeté- sek köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag nyugtáztatnak. A serény előkészületek, s müveit közönségünk élénk érdeklődése után Ítélve, eleve is biztosíthatjuk t. táncz kedvelő fiatalságunkat, hogy úgy elegancziára, mint vidám jókedvre nézve az idei tüzoltó- bál is méltó párja leend derék tüzolló-egyletünk előző évi kedves és emlékezetes tánczmulatságainak. E tánczestélyre a meghívók most küldetnek szét, akik tévedésből nem kapnának, szíveskedjenek e czélból ifj. Simonyi Károly osztályparancsnoknál jelentkezni.

— Az egri keresztény iparos kör által saját könyvtára javára folyó év február hó 11-én a törzs-kaszinó dísztermében rendezendő „Polgár-bálra“ a meghívók helyben és vidékre már szétküldettek ; miért is tisztelettel kéretnek mindazok, kik tévedésből ez ideig meghívót nem kaptak s ahhoz igényt tartanak, hogy ebbeli igényüket Zander Nándor urnái, hol a meghívó részükre azonnal ki fog állíttatni, bejelenteni szíveskedjenek. Belépti jegy, mely szintén Zander Nándor ur czukrászatában kapható: személyjegy 1 frt. családjegy 2 frt.

— Áthelyezés. Kelecsényi Ferencz, hevesmegyei állami erdőfeliigyelőségi tisztviselő közelebbről alerdőfelügyelővé lett előléptetve, s e minőségében szolgálattételre a miskolczi erdőfelügyelőséghez tétetett át.

— Gyászhir. Medgy János, aranymisés áldozó-pap,

Ismerőseik, barátaik egyideig csodálkoztak a dolgon, és találgatták okát, lassankint azonban teljesen megszokottá vált előttük.

Egyszer csak az a hir terjedt el, hogy Annát eljegyezte új udvarlója. Jenőre úgy hatott e hir, mintha egy láthatatlan kéz bele maikait volna szivébe s azt durván összeszoritotta volna. A büszkeség, mely eddig oly nagy lelkierőt kölcsönzött neki, gyönge volt már: a megkínzott lélek minden gyötrelme ott ült a dúlt arczon. Napokat töltött szobájában, senkivel sem érintkezve, szivében lázongó érzelmekkel, elméjében egymást kergető gondolatokkal. Nemsokára azután eltávozott innen az alföld egy messze- eső városába, talán, hogy feledést és enyhülést keressen, — magával vivén dúlt kedélyét és kínzó emlékeit.

Annán azon naptól fogva, midőn Jenő elköltözött, megdöbbentő változás kezdett mutatkozni. Arcza napról-napra sápad- tabbá, szemei mindegyre beesettebbekké és fénytelenekké váltak; az édes mosoly, mely azelőtt annyi bájt és kedvességet kölcsönzött életteljes arczának, s amelyet még az utóbbi időben is oda tudott erőszakolni a folyton feszült állapotban tartott lelkierő, végkép eltűnt a szánalmas kinézésű vonások közül.

így sorvadt napról-napra az emésztő bú hatása alatt, mint a féregrágott virág. Sokszor találták kisirt szemekkel; sokszor meg órákig bámult a semmiségbe, mereven egy pontra szegzett tekintettel. Anyja és hozzátartozói vérző szívvel, de tehetetlenül nézték hervadását.

Egyszer aztán háziorvosuk kijelenté Anna szülőinek, hogy leányuk veszélyes sorvadásnak a csiráit viseli szervezetében. Késedelem nélkül el kell mennie valamelyik délszaki fürdőbe,

szórakozás s a „talán“ ezzel járó gyógyulás végett, különben nem áll jót a beteg életéről.

Anna szülői minden halogatás nélkül hozzáfogtak a fürdőre utazás előkészületeihez. Azonban már későn volt. Néhány napra az orvos e kijelentése után a betegség fokozott erővel lépvén fel, Annát ágyba kényszerité, ahonnan többé föl sem kelt.

A gyilkos kór la-san emésztő fól a megtámadott szervezet életerejét. És mi lett abból a királynői termetből, — mi abból az üde rózsás arczból ?!

Betegsége utolsó napjaiban, midőn sejtelemszerűen érzé, hogy el kell már mennie oda, „hol virágzás, meg hervadás nincsen“, — magához hivá anyját, körülkarolá nyakát és lassan suttogni kezdett hozzá. Jenőről beszélt. A viasz-fehér arczon gyönge pir jelentmeg, a homályos szem újra felragyogott azalatt. Megvallá anyjának — amit ez úgy is tudott — hogy ő nagyon szerette Jenőt, s megvallá azt is, — amit ez csak sejtett — hogy még most is forrón szereti. És esedezve kére anyját, hogy írjanak neki, s hívják el; még egyszer látni akarná s kibékülni vele.

Anyja rögtön teljesítő is kérését.

A sors könyvében azonban az volt megírva, hogy többé ne beszélhessenek együtt. Midőn Jenő odaért, már csak egy frissen hantolt sirt talált, meg egy megtört szivü anyát és apát.

ügy égett a szeme, úgy zihált a melle Jenőnek, midőn a boldogtalan anya sirástól szakgatotthangon beszélted a betegség s az utolsó napok lefolyását; de könnyezni nem birt. Midőn azonban az anya azon szavakat mondta el, melyeket Anna róla fülébe suttogott, megeredtek Jenő könnyei, mint a leszakadt felhőből az eső és zokogott mint egy gyermek.