Eger - hetilap, 1893
1893-08-22 / 34. szám
34-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. augusztus 22-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bólyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. írott malaszt. Nem kicsinylendő, sőt nagyon is komoly megfontolásra méltó jelenség, hogy amint hazánkban a kolera felütötte fejét, mindjárt Heves vármegye egyike ama legelső inficziált területeknek, melyekbe a veszedelmes vendég befészkelte magát. A baj tehát már tagadhatatlanul a nyakunkon van; most nincs egyéb teendő, mint védekezni ellene, s a lehetség szerint mielőbb menekülni tőle. Meghiszem én azt, sőt tudom, s meg vagyok győződve, hogy illletékes hatóságaink minden szükséges intézkedéseket megtesznek, amiket járványok alkalmával a törvény, s a józan okosság parancsolnak, követelnek. Nálunk, Egerben, például szemmel látható, olvasható dolgok tanúskodnak erről. Már mintegy két hét előtt olvastam valamelyik helyi lapban, ha jól tudom, Egér- város közegészségügyi bizottságának fölhívását és üdvösséges tanácsait a lakossághoz, miként viselkedjék, s miféle óvó intézkedéseket, elővigyázati rendszabályokat tegyen a fenyegető vészszel szemben. Utána jött mindjárt a városi rendőrkapitány erélyes rendelete, mely hatalmas virító plakátokban, szigorú büntetés terhe alatt hívja fel a lakosságot a hirdetmény több pontjában foglalt óvó, és védelmi intézkedések múlhatatlan és pontos teljesítésére. Béfejezték e rendelkezéseket a megyei közegészségi bizottságnak a járvány-terjedés megakadályozása czéljából kiadott rendelkezései, az azok foganatosítását ellenőrző járványbizottságnak a legutóbbi értekezleten történt kijelölése, s a megye lakosságához intézett, szintén igen üdvösséges figyelmeztetései. S ezzel aztán el is mondtunk mindent. Az illetők nyugott lelkiismérettel hajthatják boldog álomra fejőket azon nemes öntudatban, hogy ők megtették kötelességöket, s ennyi hathatós rendelet után annak a bolond kolerának bizonyára lesz még annyi kis esze, hogy ész nélkül, nyomban elhordja az irháját megyénk területéről, s annak fő- és székvárosába, vig Egerbe, még csak az orrát se fogja beütni. No de, — komoly dologról lévén szó, — nincs helye a tréfálkozásnak. A tett intézkedések, a kiadott üdvös rendeletek minden esetre megteszik a kivánt szolgálatot, ha pontosan és szigorún végrehajtatnak, s nem maradnak a puszta papiroson — írott malasztn ak. Meg vannak-e téve a szükséges intézkedések arra nézve, hogy a kiadott járványellenes rendeletek a megye területén pontosan és szigorun végrehajtassanak? —■ Hiszszük, és reméljük. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt városunkról. Itt a kiadott rendeletekre még csak a füle bojtját se mozgatja senki, — de senki se. A dezinfekcziónak, a csatornák, árnyszékek, a szemét- és pöczegödrök fertőtlenítésének, — ami pedig fenyegető járvány- veszélyes időkben a legelső, legfontosabb s legsiirgősrbb teendő, — tudtunkkal, mindeddig nyoma sincs városunkban. Nem hiszem» hogy az újabb kolera hírek óta Egerben csak egy verdung karbolsavat is vettek volna, fertőtlenítés czéljából, valamelyik házhoz — a ciszterczi rendházat kivéve, hol régóta rendszeresen dezinficziálnak. Pedig ha valahol, nálunk Egerben ugyancsak égető szükség van a desinfekcziónak idejekorán való foganatosítására, mert nincs város a föld kerekségén, mely annyi miazmatikus fészket mutatna fel, mint Egervárosa. Foliánsokat Írhatnék telee veszedelmes fészkek felsorolásával; de csak egyet hozok fel belőlök például: alegeklatánsabbat. Ha valaki Egerváros legdíszesebb, leghosszabb, s legfrekventáltabb fő-utczáján, a Széchenyi-utczán végig megy, nem szükséges épen valami különös finom szagló érzékkel bírnia, hogy a csatorna-nyílásokból kiáradó dögleletes bűz orrát azonnal kellemetlenül érintse. Különösen két pontja van olyan főutczánknak, melyeket, kivált esős idő után, az utczai csatorna-nyílások valóban epidemikus, dögvészes bűzzel árasztanak el. Ezek egyike ama környék, mely a Széchenyi-utczából a Casinó-utczába torkollik. De a másik még ennél is sokkal veszedelmesebb, s aggasztóbb. Ez pedig az irgalmas nénék intézetének környéke, melynek légköre a nap minden órájában a csatorna- nyílásokból borzalmas mértékben kitóduló pesti- ses bűzzel van megfertőztetve. Pedig az utóbbi kolerajárványos idők tapasztalataiból tudjuk, hogy e környék a legveszedelmesebb fészke, ugymondott góczpontja városunkban az epidemikus betegségeknek. Csak nem rég történt, hogy épen e környéken, az „illatos lég“ körében, két úri ember társalgóit egymással, kiknek egyike épen a városi fizikus volt. Esetleg magam is közéjük vetődvén, fültanuja valék párbeszédüknek. A többek közt a másik úri ember, kinek talán valamivel élesebb volt a szagló szerve, csakhamar megszimatolva a közeli csatorna-nyílásból feléje áradó ugyancsak kellemetlen bűzt, azt a kérdést intézte a városi fizikushoz, hogyan tűrheti ő, mint az irgalmas nénék intézetének egyik legfőbb elüljárója s parancsoló ura, e dögleletes bűz örökös terjedését épen a városi kórház, s egy árvaház közelében? Mire a mi igen tisztelt barátunk, a városi fizikus, az ő széltiben ismert zavartalan flegmájával, s szellemes, kedélyes humorával csak ennyit válaszolt: „Hja! tisztelt barátom, ahol háromszáz ember . . . ., ott nem terjedhet szét ylang- y 1 a n g p a r f u m-i 11 a t. “ — Ipsissima verba! Miután az utczai csatornákat jókarban tartani, s gondozni, tudtommal a városi hatóság kötelességei közé tartozik, valamint az irgalmas nénék kezelése alatt álló közkórház szintén város- hatósági főfelügyelet alatt áll: azt hiszem, hogy az említettem miazmatikus helyek és környékek fertőtelenitése is e hatóságnak áll kötelességszerü feladatában.
