Eger - hetilap, 1893
1893-08-15 / 33. szám
259 vegyük, ezen lyuk elébe egy uj seprőt vagy egy csomó szálas szalmát részünk. A bogyókat szétzúzzuk s a hordóba hányjuk; midőn ez meg van, akkor a fent megjelölt vízmennyiség egyré- szét rátöltjük, a bogyókkal jól összekeverjük s lefolyni engedjük. Ezt ismételjük 3-szor 4-szer, mig csak a leírt vízmennyiség el nem fogy, mire aztán a bogyók teljesen ki lesznek áztatva. Még ajánlatosabb azonban a szétzúzott bogyókat, különösen pedig a vastag húsú pöszmétét, kellő mennyiségű cznkorral kevert vízzel leönteni, igy megforrni engedni, s csak azután lehúzni. Ezáltal nemcsak a bogyó nedvei vonatnak ki legteljesebben, hanem a csersav és aroma is, a mi a leendő bor jóságára és tartósságára nem csekély befolyással bír. Ezen művelet nagyon jól végrehajtható egy fél fenekű hordóban ; csakhogy a forrásba jövő anyag térfogata növekedik, hogy a hordóból ki ne fusson, czélszererű arra lazán álló fedelet tenni, mely akár deszkából, akár vászonból lehet. Igen fontos dolog a must forrása, a mi akkor mehet jól végbe, ha a szükséges hőfok megvan. A legalkalmasabb hőfok pedig a jó forráshoz 12 — 16° R. lassan megy végbe, magasabb hőfoknál pedig túlságos hamar. Ezért legjobb a mustot tiszta boros hordóban vagy öblös üvegekben, valami ilyenforma hévmér- sékletü helyre pl. konyhába stb. vinni. Forrás alatt a levegő bejuthatását lehetőleg akadályozni kell, mig a fejlődő szénsav elillanhatása elősegitendő, nehogy az edények szétvettessenek. E czélra legjobb a szőllőmust forrásánál is alkalmaztatni szokott tölcséreket használni. Ha a bogyó-másnál két nap forrás nem mutatkozik, akkor lehúzzuk a mustot, s úgy töltjük ismét hordóba vagy más edénybe, hogy e közben levegővel keveredjék s egyúttal ha rendelkezésre áll, borseprőt is adunk a folyadékhoz. Ha borseprőnk nem volna, akkor sajtó-élesztő is használható, a mit kevés borral keverve töltünk a hordóba, jól felzavarva az egész tartalmat. Ha a forrás véget ért, s a bor tisztulni kezd, akkor leeresztjük egy tiszta, gyengén bekénezett hordóba. Ezentúl a hordó, ha lehetséges, mindig tele legyen. Dugónak legjobb az akácz-, vagy tölgydugó, melynek azonban olyan hoszú- nak kell lenni, hogy még apadáskor is a bor felsziDjét elérje. Rongygyal vagy ilyessel nem szabad a dugót bevonni, mert igy könnyen eczetesedés származik. Üvegben ezen bogyó-borok évekig elállanak, csakhogy úgy az üvegeknek, mint a dugóknak teljesen tisztáknak kell lenniök. A jó szorosan bedugott üveg szája paraffinba dugatik, hogy a levegő teljesen el legyen a bortól zárva. Még pezsgő bort is lehet a bogyó-nedvekből készíteni, olyan formán pedig, hogy a kiforrott borhoz, mielőtt palaczkokra huzazonkivül Dobsinának elég kényelmes fürdőtelepe is a hegyoldalban, szintén csinos kerttel. Ide jár a város férfi-értelmisége es- ténkint szórakozni. Hazánkban talán sehonnét se vándorolnak ki Amerikába aránylag annyian, mint Dobsináról. Biztos forrásból hallottam, hogy az újvilágba vándorlóit dobsinaiak havonkint 15—20 ezer forintot küldenek haza övéiknek. Mikor azonban pár ezer forintot szereztek ott künn, csaknem valamennyit visszahozza a honvágy. Személyesen beszéltem egy dobsinai jó módú polgárral, aki szintén Amerikában jutott néhány év alatt elég tisztességes vagyonhoz. Fia még most is künn van. Elmondta, hogy az újvilágban baromi módra kell dolgozni; de meg is keres a munkás ember naponta 3—4 dollárt, ami a mi pénzünk szerint 7—9 írtnak felel meg. Szívesen emlékezem meg e helyütt a bánréve-dobsinai vasútvonal egyik derék k alauz ár ól, aki nekem az ismeretlen vidéken, éjjeli szállás, és jutányos bérkocsiról való gondoskodás által igen becses szolgálatot tett. E vasúti kalauz neve Ha- lassy Andor, a hevesmegyei előkelő Hal áss y-család egyik elszegényült tagja. Mikor a jegyemet kérte, megismert s mindjárt készségesen „ajánlkozott, amiben szolgálatomra lehet, miután dobsinai lakos. 0 említette, hogy a dobsinai állomásfőnök neje szintén Hal assy-lány, Egerben lakó polgártársunk, Hal assy Béla leánya ............. A dobsinai magaslat ormára érve, Dobsina város hirtelen eltűnik szemünk elől, — s azontúl mindegyre meredekebb lejtőn haladunk alá a csudaszép sztraczenói völgybe. Jobbra-balra vasbánya-telepek láthatók, s gondosan művelteinek. Egy részök Dobsina városáé, a nagyobb rész azonban a Koburg herczegé, aki most építteti a vasutat a bányáktól, a völgy mélyében fekvő hatalmas gyártelepig. nánk, literenkint 16 gramm czukrot adunk és egy igen kevés borseprőt vagy élesztőt. Különben e czélra legjobb pesgős üvegeket használni, s azok száját sodronnyal leszorítani. Végül megjegyzendő még a pöszmétére nézve, hogy az ne legyen túlérett, mert igy ize kevéssé lenne kellemes. Ezen bogyókat jól össze kell zúzni, fedett edényben 24 óráig tartani a sajtolás előtt. A törkölyt pedig, mint mondva volt, újra fel kell vízzel ereszteni, mig csak ez valamenyi becses alkatrészt ki nem von. Ezen nedvet aztán, a már jelzett víz és czukor mennyiséggel keverve hordóba töltjük, mely a forráshoz szükséges tölcsérrel el van látva. Mintegy 5 hét múlva kristálytisztaságu lesz a bor, s palaczkokba le lehet huzni. A ribizlire nézve megjegyzendő, hogy ez teljesen érett állapotban használandó, s miután kisajtoltatott, a mustot egy nap hűvös helyen hagyjuk, s csak azután adjuk hozzá a szükséges czukrot és vizet. Miután közelebbről nálunk, Egerben is tettek némelyek kísérletet ribizlibor készítésével, czélszerűnek láttuk e szakszerű utasítást a „Gazd. Mérnök“ derék szaklap után közzétenni. Ferk Miklós viszonválasza Csömör Kálmán válaszára. (Vége.) Először nem is egri ember sorában volt az a 41 ojtvány állítólagos száz helyett, hanem egy aldebrői emberében, nevezetesen Marton Györgyében, ki elég szerencsétlenül eltévesztette a jelzést (mert olvasásban csaknem hibázhatott annyit) és a helyett hogy a száznál jelölte volna ki a tőkét — jelölte 50-nél. Tehát úgy károsodott ő, mert úgy az eredményben csak 22%-al lett felvéve, mert 22 db. megeredt ojtványa volt de 41 között, mely 41 az 50 közűi még találtatott. De most engedje meg, hogy egy kicsit csodálkozzam a felett, hogy miért hozta elő ezt a 41 darabos sort, hiszen az első sor, hol a félreértés nyilvánult, ugyan egri emberé volt és ott 100 ojtvány helyett csak 96 talátatott és akkor már megadatott a kellő magyarázat, hogy tudni illik a ver- senyojtáskor az ojtások száma megolvasva nem lett, hanem csak is azon tőkék száma lett minden ojtó sorában megállapítva, melyekben az illető ojtó által elkészített 100 ojtványnak állítólag lenni kellett — és az állító maga az illető ojtó volt — ki a karót maga jelölte ki — melynél ő százát megolvasta. E szerint az ojtványokat számszerint senki sem vette át — tehát felelősségre vonható sem volna érte senki, még akkor sem, ha azt zárt Wert- heim szekrényben is tarthatta volna. És azért vagyok bátor maAz út közel egy órán át, folyvást lefelé halad. Azt hiszi az ember, soha se éri végét, s meg nem áll a föld középéig. A völgy mindegyre összébb szorul; néhol oly keskeny, hogy két kocsi el nem fér egymás mellett, s a kocsisnak egy kanyarulatnál előre kell mennie, hogy megnézze, nem jő-e valamely kocsi szembe, hogy a kitérésről alkalmas helyen idejekorán gondoskodni lehessen. Végül egy szurdokba mélyedünk, amelyről azt hisszük, hogy végkép elzárja előlünk az utat. Azonban a fenekére érve, csakhamar szemünkbe ötlik a „Vaskapu“, egy, a sziklába vájt, átjáró kapu, melyen áthaladva, folytathatjuk a völgy mélyében tovább kígyózó utunkat, mindenütt követve egy, a szakadékok közt el-eltünedező, s újra meg újra előbukkanó, kristálytiszta vizű hegyi csermely suttogó, csobogó, csörgedező habjaitól. Jobbra- balra meredek szirtek emelkednek, sudár fenyvesekkel sűrűn benőve, amelyekből kiáradó fenyő-illatos, ózondús, üde, tiszta léget tele tüdővel szívjuk magunkba. A nap fönragyog a teljesen tiszta, derült égen; de sugarai csak a tenyvesek koronáját aranyozzák be; a völgy mélyébe nem hatnak alá; miért itt a mélyben az idő hűs, s nagyon jól esik a melegebb — felöltő. A vaskaputól rövid pár negyedóra alatt egy tágasabb völgybe érünk, s a „Jégbarlanghoz“ czimzett vendéglő előtt állapodunk meg. Ez egy havasi villaszeriileg épített fa-alkotmány, homlokzata felől egy emeletes, de hátulsó részén az emelet a hégyoldalba illeszkedik. Étterme elég kényelmes, és verandával van ellátva. Van néhány vendégszobája is. A table d’ hote (1 frt. 50 kr. bor nélkül) elég tűrhető, kivált — éhes embernek. A vendéglő előtt hatalmas szökőkút löveli a magasba sugarait, s egy széles bassinba hull alá. Tíz év óta — mikor először jártam e helyütt — sok csi*
