Eger - hetilap, 1893
1893-08-15 / 33. szám
33-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. augusztus 15-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Nyelvében él a magyar. Ha van nemzet, melyet a nyelv tesz azzá a mi, akkor az a magyar nemzet. A magyar faj messze Ázsiából került e haza szent földjére és fajrokonok és testvérek segítsége nélkül alapított hazát és nemzetet. Megtartotta magyar fajú jellegét, daczára annak, hogy köröskörül teljesen elütő idegen nyelvű és fajú nemzetek laktak, daczára annak, hogy folyton vad ellenségek vették őt körül, kik ki akarták irtani a fóldszinéről, bele akarták olvasztani saját nemzetségükbe. Megpróbálták édes anyanyelvűnket eltörölni tűzzel, vassal, morális kényszerrel, udvari rendeletekkel, szép asszony mézes-mázas szavaival; voltak időszakok, mikor már süker kezdte koronázni elleneink nyílt, — vagy orvtámadásaikat, de az igazi magyar szív mindig megérezte azt, hogy ha magyar nyelve elvész, akkor utána elvész az alkotmány, utána az államiság, utána a haza. És lerántották a gyászlepelt, mely reánk volt borítva, elmúlt a káprázat, a szem világosabban kezdett látni, az agy gondolkodni, a szív működni és újra kezdett a nép magyarul beszélni, a költő magyarul énekelni s igy folytonosan har- czolva nyelvünkért elértük az ezredik évet. És most, a mikor már azt hisszük, hogy ezer évi harcz után, ha egyebet nem, de kivívtuk azt, hogy nyelvében él a magyar s e nyelvet feltétlenül tiszteli és elismeri minden e hazában élő lélek, egy külülönös jelenséget látunk támadni. Itt bent a hazában vannak egyes társadalmi rétegek, melyek nyíltan merészelnek szembe szállani a magyar állam jogával a magyar törvénnyel, egyszerűen negligláva nyelvünket, idegen szót, idegen nyelvet akarnak becsempészni, sőt követelőleg kezdenek fellépni, hogy mi magyarok ismerjük el az idegen nyelv jogosultságát hazánkban. Vájjon nem létezik-e már magyar társadalom, hogy ezt igy tovább türjük ?! Majd itt, majd amott az országban támad egy istentelen próféta, ki a templomban a szószékről, az iskolában a katedráról, nyilvános gyűlések alkalmával a legarczátlanabb módon szónokol nyelvünk ellen; törvényszékeknél, bíróságok kihallgatások alkalmával nyíltan bevallják, hogy ők igenis tudnak magyarul, de el- vök, hogy nem beszélnek magyar nyelven és a törvényszék elnöke kénytelen tolmácsot hozatni, hogy egy leendő fegyenczet kihallgathasson és megérthesse, hogy az idegen nyelven mit beszél? Sőt mi több: magyar hatóságaink saját hadseregünktől idegen nyelvű iratokat kapnak és megkívánják hazafias magyar hivatalnokainktól, hogy ők okvetlen megértsék az idegen nyelvet s talán még idegen nyelven válaszoljanak reá. Te magyar társadalom és te nem látsz, te nem emeled fel tiltakozó szavadat e páratlan orvtámadások ellen? Talán ismét gyászfátyolt kezdenek borítani szemedre a XX-ik század és ezredéves ünneped előestéjén? Már e század 'elején 1830-ban hoztak egy bölcs törvényt, melynek VIII-ik czikke kimondja, hogy az országban levő valamennyi katonai parancsnokság magyarul tartozik levelezni. Avagy nem ösmeri-e saját hadseregünk az ország törvényét, vagy ösmeri azt és nyíltan ellene mer szegülni? Mivé lesz akkor a társadalmi rend, ha egyes kasztok, egyes körök törvényeinket magokra nézve kötelezőknek el nem ismerik ? 1840-ben hozatott egy törvényczikk, a VI-ik, melynek czime: „A magyar nyelvről.“ Mily szépen hangzanak annak bevezető sorai: 0 felsége atyai szívének hív magyarjaihoz viseltető jósága azon ujabbi dicső példáit, melyeket a nemzeti nyelv gyarapítása eszközlése végett a jelen országgyűlés alatt is adott, a karok és rendek mélyen tisztelik. És ezután következnek sorban a pontok, hogy az országos felirások 0 felségéhez magyarul történjenek, a törvényhatóságok egyedül magyar nyelven szerkesszék felírásaikat, az egyházi hatóságok egyedül magyarul levelezzenek, a gyülekezethez a szent beszédek magyar nyelven tartassanak; minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek olyanok alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják, a magyar nyelvnek tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék, s a magyar ezredeknek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek. Felséges uram és királyom! A te atyai szived hű magyarjaid iránt ma sem változott meg, de igenis alattvalóid hűsége a magyar haza iránt megváltozott, mert igen sokan vannak, kik a szentesített törvényeket nem tisztelik, és annak ellene szegülnek. A te parancsod, a te akaratod, szent legyen, minden honpolgár előtt. Oh nézz körül e hazában, Szent István koronájának van még fénye, mely beragyog a sötétség minden zugába, királyi pál- czád fenségével sújts le mindent, a ki ellene szegül az elődeid által szentesített törvényeknek! És te magyar társadalom ébredj és zúdítsd haragodat mindazokra, akik buta gőggel, hitvány rosszakarattal, szemérmetlen tudatlansággal nem akarják elismerni azt, hogy e hazában egyedüli jogos és törvényes nyelv a magyar! Igen, a magyar társadalom becsülete forog itt kérdésben. Ne ámitsuk magunkat, ne higyjünk azoknak, kik azt mondják, hogy soviniszták vagyunk, mert a magyar tanul és tud is idegen nyelveket, a külföld irodalmát minden művelt magyar ismeri és nagyra becsüli, de nekünk jogunk és kötelességünk itt a hazában az állam hivatalos nyelvén beszélni, levelezni és összes hatóságainak kötelessége visszautasítani minden olyan iratot, mely nem magyar nyelven, vagy legalább nem magyar nyelven is lesz hozzá beküldve. Anglia, Német, Franczia, vagy Oroszország hatóságai pillanatig sem gondolkodnak azon, hogy idegen nyelvű iratokat visz- szautasitsanak-e és őket senki sem vádolja sovinizmussal, de a magyar, ha jogát követeli, akkor sovinista lesz.
