Eger - hetilap, 1893

1893-07-25 / 30. szám

237

szolgáltatását, amely gondoskodni fog, hogy a fogoly kellő fedezet alatt az egri kir. ügyészséghez szállíttassák el. Hire járt, hogy a fogoly még a múlt vasárnap, f. hó jul. hó 23-án Egerbe fog érkezni, minek folytán úgy a déli, valamint az esti vonathoz is nagyszámú kiváncsi néptömeg vonult ki a hírhedt férfiú fogadására, — de hiába! — mert egyik vonat sem hozta meg a nevezetes foglyot. Beszélik: hogy a szenzáczionális hir sok érdekelt egri úri embernek okozott álmatlan éjszakákat, s vette el étvágyukat. Mi azonban részünkről semmi jelentőséget nem tulajdonítunk az eféle roszhiszemü híreszteléseknek. Mindenesetre érdekes lesz a fogolytól megtudnunk, hol, és miféle minőségben kalandozott annyi éven át, — minden valószínűség szerint — Magyarországban, hogy oly részletes és izgalmas nyomozás daczára is kijátszhatta „éber rendőrségünk s csendőrségünk“ figyelmét, annyira, hogy con amore küldözgethette itteni régi ismerőseihez rendszerint Amerikából keltezett, de mindig valamely magyarországi városban, sőt helyben Egerben is feladott kedélyes és humoros leveleit. Sokan még most is kétkednek elfogyásában, s azt hiszik, hogy ezzel is felültették az egri publikumot. Annyi bizonyos, hogy vallomásaiból sok érdekes és tanulságos dolgoknak jöhetünk tudomására. W^T" Az elfogott Lőrinczfy Jánost tegnap, hétfőre f. jul. hó 24-ére virradóra hozták meg, vasúton, megvasalva, fegyveres rendőr kiséret mellett Szabadkáról Egerbe, s rögtön a kir. ügyészség börtönébe helyezték el.

— Az egri sikkasztó elfogatása, mint a „Bácskai Ellenőr“ Írja, a következő módon történt: Lőrinczffy János, egri közgyám, ki még 1886. évben az árvák pénztárából 50,000 irtot elsikkasztott, s azóta feltalálható nem volt, f. hó 21-én d. e. 10 órakor véletlenül hurokra került. Zrimanu József vingai kir. adópénztárnok, ki azelőtt Egerben hivataloskodott s most szabadságidejét itthon, rokonai körében tölti, pénteken d. e. betért Tumlász Márián sörcsarnokába egy pohár sörre és villás reggelire, hol egy asztalnál megpillantotta és felismerte Lőrinczfy Jánost, ki éppen jóízűen reggelizett. Zrimann kiitta sörét és feltűnés nélkül távozott s egy városi rendőrt — Szüszed Simont — magához kérte és megvárta, mig Lőrinczffy a sörcsarnokból kilépett. Ez csakhamar megtörtént. Ekkor a rendőr Lőrinczfyt letartóztatta és a rendőrkapitány elé vezette. Itt aztán ötölt-hatolt, magát Borostyám János magán-tanitónak vallotta, de midőn Zrimann Józseffel szembesítették, megtört és őszinte vallomást tett. Előadta, hogy Chrenotzon (Nyitramegye) született, most 65 éves, családos. Nevét Lauren- csikről Lőrinczfire magyarosította. - Egerben 1867-től 1886. év dec. 12-ig közgyám volt, s mint ilyen kezelte a gyámpénztárt s egyúttal az ellenőri tisztséget is teljesítette. 1881. évig szeplőtlen ember volt, mert hivatali fizetése és hivatala után járó törvényes mellékes jövedelmeiből tiszteségesen meg birt élni. Azonban 1881.

évben szervezték a gyámi hivatalt s ekkor minden törvényes mellékkeresettől elesett, s ennek következtében hozzányúlt a kezére bízott árvapénzekhez. 1881-től 1886-ig elsikkasztott — állítása szerint — mintegy 37000 frtnyi összeget; ez összeget azonban ő lassankint visszapótolgatta oly formán, hogy erre

20,000 frtot tevő saját pénze is ráment (?) Ekkor számadást csinált és ingatlanaiból akarta a még fönmaradó 17,000 frtot pótolni. De ekkor meg az a szerencsétlenség érte, hogy zsebéből 7000 frtot elveszített, eszerint pótolni valója 23,000 frt lett volna; minthogy azonban látta, hogy az elsikkasztott összeg ingatlanaiból ki nem kerül — szökésre határozta magát. Mielőtt megszökött volna, a gyámpénztárból magához vett 6000 frtot s aztán 1886. dec. 12-én Egerből egyenesen Rómába ment s ott bűneit töredelmesen meggyónta és feloldást kért. Rómából elmenve, német, cseh és bajor országokban öt éven át kóborolt. 1892. év márczius havában visszatért Magyarországba s azóta Pozsony, Sopron, Kaposváron tartózkodott, ez utóbbi helyről ezelőtt egy hónappal érkezett Szabadkára s itt felismerve elfogatott. Megmotoztatása alkalmával találtatott nála 329 frt 26 kr. készpénz egy arany óra lánczczal, és két értékes gyűrű. A rendőrség Lőrinczfit át- kisértette a lielyb. kir. ügyészséghez, elfogatását, pedig Eger város kapitányi hivatalának megsürgönyözte. A vizsgáló biró még a tegnapi nap folyamán vallat óra fogta Lőrinczfyt, ki mint mondják, fönebb közölt szabadkai vallomását sokban módosítja. A hírhedt fogolynak sok kiváncsi látogatója van.

— Az Athenaéum Képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 9-ik füzet, az előbbiekhez hasonló gazdag tartalommal és illustratiókkal. A czikkek során, Badics Ferencz befejezi az előbbi füzetben kezdett tanulmányát a XVI. századi elbeszélő költészetről, itt a regényes vagy széphistóriákról szólván ; Beöthy Zsolt Széppróza czim alatt először a misztérium-drámákról s ezek magyar nyomairól szól, eredeti felfogásával egészen uj világításban tüntetvén föl a költészetnek ez ágát, majd a dramatizált polémiákat s a Balassi Menyhárt áruitatásáról feu- uiaradt „comoediát“ jellemzi; a czikk második részében az aeso- pusi meseirókkal (Pesti és Heltai) s a novella legrégibb maradványaival (Salamon és Markalf, Mánkóczi; Poncianus stb.) s végül Báthori István megható prózai zsoltáraival foglalkozik. E czikk egyszersmind befejezi a XVI. század irodalmának ismertetését s visszatekintőleg Beöthy találóan métatja ki e kor munkáiban a műfaji kialakulásokat. A következő czikk: A katholikus visszahatás, melyben Széchy Károly az 1606—1676-ig terjedő időszak vallásos és irodalmi harczainak fejtegetését kezdi meg. A szöveget 14 illustratio disziti : ritka munkák czim- vagy kezdő lapjai, aláírások, arczképek stb.; különösen érdekes: egy középkori misztériúm-dráma előadásának egykorú rajza. Külön mellékletekül: Károlyi hires vizsolyi bibliájából van közölve egy szép

Tüskön-bokron, árkon-berken, ismeretlen csalitokon át űzi, kergeti a bestiát, szemét szakadatlanul szürke bőrére meresztve, amint a hold állal gyéren világított éjben előtte menekül.

Paripája is soha nem érzett erővel, s dühhel vágtat tova. Előrenyujtott nyakkal száguld, rohan tovább, szirtek és törzsek közt törve utat magának, miközben a hulla feje és lába verdesik oldalait.

S ime most vadász és vad kirohannak az erdőből, s egy szakadékba kerülnek. A szűk sziklavölgy mélyét kísértetiesen világítja meg a hold halavány fénye. Köröskörűi mindenütt sziklameredély, mely elzárja az utat. Nincs többé menekvés, — s a fenevad, zugba szorítva, visszafordul.

Ferencz örömrivalgásban tört ki, mely mint mennydörgés hangzott vissza a sziklafalakról, — azután hirtelen leugrott lováról vadászkésével a kezében.

Borzolt szőrrel, s felgörbült gerinczczel várt rá a bestia. Szemei, mint két csillag, villogtak az éji homályban. Mielőtt azonban a rémületes harczot megkezdené, a vakmerő ifjú, bátyja hulláját megragadja s egy szirtcsucsra helyezve, véres fejét kövekkel támasztja fel. Azután e szókat suttogja a halott fülébe:

— Vigyázz, Jan! Ide nézz!

Ekkor megrohanja a fenevadat. Oly erősnek érzi magát, hogy szirteket volna képes ujjai közt szétmorzsolni. A fenevad testébe akar harapni; de Ferencz torkán ragadja anélkül, hogy késéhez nyúlna, s fojtogatni kezdi. Hallja, hogy a vadállat torka mint hörög, hogy a lélekzet mindinkább elszorul benne, s egyszerre élettelenül hull össze. Ferencz pedig vad örömmel kaczag, s még jobban szorítja a bestia gégéjét, miközben vadul kiabál:

— Vigyázz Jan! Ide nézz!

A farkas pedig dögölve ott merevül lábai előtt.

Ferencz fölemeli a dögöt, s oda czipeli bátyja hullájához.

— íme! Fogd Jan! — kiáltja félelmes hangon, — Itt van Itt van a bestia!

Ekkor mindakét hullát nyergébe teszi maga elé, s léptetve indul haza. A kastélyban örömrivalgás fogadja, melybe a fájdalom siró hangja vegyül. Maga is hol kaczag, hol sir. Tombol és kaczag, midőn a fenevad megölését elbeszéli; de zokogásba tör ki, amint bátyja szerencsétlen halálát mondja el. Sőt évek múlva is, könnyekkel szemében, gyakran felkiáltott:

— Csak az én kedves Jan bátyám láthatta volna, mint fojtottam meg a bestiát, nyugodtan halt volna meg!

A Jan özvegye alaposan meggyülöltette árván maradt fiával a vadászmesterséget, amely gyűlölet aztán firól-fira átszármazott. Én is örököltem azt.

D’ Arville márki befejezte elbeszélését. Valaki azt jegyzé meg:

— ügy e, ez az egész csak mese?

A márki pedig egész komolysággal válaszolta:

— Szavamra mondom, hogy az első betűtől az utolsóig tiszta igazság.

— Mindegy! — szólt közbe egy hölgyecske, édeskés hangon, — mégis csak szép dolog, mikor valakinek ily előkelő szén-* vedélyei vannak.