Eger - hetilap, 1893
1893-06-27 / 26. szám
204 úe a munka elve is: hogy a versenyzők mindnyájan csak is ojt- sanak, de egyformán előkészített tőkékbe, még pedig mindenféle rendszer szerint előkészített, teljesen lelevelezett, ritkított levelű, — csonkított levelű stb. tőkékbe ; és mindegyikből százszáz darab; ekkor lesz a versenynek valóban gyakorlati értéke. Különben hálával tartozunk a hevesmegyei gazdasági egyletnek, és kiválóan a buzgó és fáradhatatlan titkárának — Csömör Kálmánnak, ki az Egylet munkás szelleme, hogy ezen verseny is itt rendeztetett, — mert ha nem is volt annyi résztvevő Egerből, és épen az ojtó kitűnőségek távollétök által tűntek ki — mégis jó hatással volt a munkás népre. Igaz, hogy a nép buzdítására még jobban hatott volna, ha az úri, illetve munkaadó „osztályból-1 többen megjeleuésök által érdeklődést tanúsítottak volna. A már említett négy tagon kívül még a nap folyamán meglátogatták a versenyt Kósa Miklós, ki Aldebröről, három ojtót is küldött — Szederkényi Nándor Egerből és Bayer Henrik Ver- pelétről és e lapok tudósitója. Az első száz ojtvány elkészítése 10 óra 14 perczkor be lett jelentve; két óra és hét perez alatt készült volna el 100 zöldojtás; az 10 munka-órát számítván egy napra — csaknem 500 db zöldojtásnak felelne meg. Ha a munka jósága a mennyiségével lépést tart, mit sem kívánhatunk már, ha meggondoljuk, hogy itt Egerben az ojtó napszám sem volt 1 ft. 20 krnál drágább. Igaz, hogy az ojtás eddig sem volt a fő,- sokkal többet tett az azutáni gondviselés, s legrosszabb e tekintben, hogy a vélemények erre nézve is igen elágaznak. (Vége köv.) (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfizetéseik junius hó végével lejár, előfizetéseiknek idejekorán való megujitására. Előfizetési föltételek: Egész évre ...... 5 frt. Félévre ...... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ...... 1 „ 30 „ Egy hóra ......- „ 55 „ fUT” Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Különfélék, — Kanonoki installáczió. A múlt szombaton, f. jun. hó 24-én regg. 10 órakor a főszékesegyházban ment végbe az egri mélt. fókáptalan legújabban kinevezett kanonokának, ft. Foltin S a miniszterelnökhöz hajolva, néhány szót súgott fülébe. Ez mosolygott s beleegyezőleg intett fejével. — Hallja maga zsandár, — szólt Manteuffel, mi kénytelenek vagyunk a törvénynek engedelmeskedni. De amott a cserjésben van még egy vadásztársunk; kérdezze meg attól is, hogy van-e vadászjegye. Aztán mindhármunkat együtt behajthat a biró elé. S megindúltak a cserjés felé. Elől ment gyalog a két kegyelmes úr, utánuk pedig hivatalos komolysággal lovagolt a törvény fegyveres őre, a zsandár. Csakhamar odaértek a jelzett helyre. Egy magas termetű, széles vállú, egyszerű vadászöltözetbe öltözött vadász, ki egyik kezében fegyverét, másikban egy rövid távcsövet tartott, jóízű nevetéssel fogadta őket. A zsandár odalovagolt eléje s udvariasan köszöntötte. — Mit kivan? — kérdé a vadász. — Kérném Uraságodat, legyen szives vadászjegyét előmutatni. — Természetesen. Oldal táskájába nyűit s vadászjegyét előkeresve, azt a zsan- dárnak nyujtá. Ez azonban, alig vetett egy pillantást a papírra, J áuos kanonok egri plébános őnsgának kanonoki székébe igta- tása. A beigtatás ünnepi szertartását, előkelő közönség jelenlétében, ft. Tör öcsik Jó z s ef kanonok őnsga teljesítette, ki egyszerűn magyaros, de minden izében lendületes beszédében kegyelettel emlékezve meg néh. Zsendovics, József apátkanonok váratlan és megdöbbentő elhunytáról, kiben az egri mélt. főkáptalan egyik oszlopos tagját vesztette, majd érintve ama körülményt, mely szólót előhaladott kora miatt az egri plébánia ép oly fontos, mint nagy felelősséggel járó díszes hivataláról való lemondásra kényszeritette, — az uj kanonok úr bokros érdemeinek méltatására tér át, s őt, mint az egri káptalan legfiatalabb tagját, s Eger város plébánosát melegen üdvözli. — Homann Ottó dr. kir. tanácsos, budapest-tankerületi kir. főigazgató ő nsga, az egri főgymnásiumnál tartandó érettségi vizsgálatok vezetésére, a múlt kedden, f. jun. hó 20-án az esti vonattal városunkba érkezett, s a ft. eisterczi rend vendég- szerető kolostorában szállott meg. — Egy paedagogus jubilaeuma. Az egri rom. kath. fitanitó képző intézet tegnap, hétfőn, f. jun. hó 26-án tartotta az 1892/3-iki iskolai évet záró ünnepélyét, a délelőtti órákban, az intézet zenetermében, nagy számú közönség élénk érdeklődése mellett, érdekes és változatos műsorral, mely zene-, ének-, és szavalatokból állott. A terem már az ünnepség kezdete előtt annyira zsúfolva volt, hogy e sorok Írója a legjobb akarat mellett sem juthatott be, s igy csak a nyitott ajtók közelében élvezhette az előadásokat, melyekről, ez úttal röviden csak annyi a mondandója, hogy az ifjak jól muzsikáltak; még jobban énekeltek; de legjobban szavaltak. Ez ünnepséget úgy a jelen volt közönség, kiknek soraiban ez úttal igen szép számmal gyűltek össze úgy helyből, mint vidékről oly néptanitók, kik az egri tanítóképző intézetnek voltak egykori tanítványai, valamint a mostani növendékek is, örömmel ragadták meg kedvező alkalmul, hogy ünnepélyes kifejezést adjanak köszönetüknek, s hálájoknak az intézet derék igazgatója, ft. Vincze Alajos iránt, ki e folyó iskolai évben töltötte be tauári pályájának 25-ik, jubiláris esztendejét. A jubiláns igazgató urat ez alkalommal az intézeti tanárkar nevében ft. Babik József, képző-intézeti tanár, a régibb tanítványok nevében Fehér Béla, egri közs. elemi igazgató-tanító, a mostani tanulók nevében pedig Barna Sándor végzett képző intézeti növendék üdvözölték. A jubiláris ünnepségnek kiváló fényt adott az egri polgárság diszküldöttsége, Med- nyánszky Sándor ügyvéd, egri tekintélyes polgártársunk vezetése mellett, ki az ünnepelt igazgatót Egerváros polgárságának nevében, a következő lendületes beszédben üdvözölte: „Főtisztelendő Igazgató űr! Eger város polgársága örömmel ragadja meg a mai ünnepélyes alkalmat hogy nyilvánosan kifejezést adjon a köztiszteletnek és osztatlan elismerésnek, amelylyel e város lakossága Főtisztelendőséged iránt viseltetik. Mert hóditó személyes tulajdonain kívül, örök becsüek az érdemek, miket Főtisztelendőséged egy negyedszázadon át e város falai^ között, a hit és a tudomány felszentelt csarnokaiban szerzett. Éréznél maradandóbb az emlék, melyet évek rögtön leugrott lováról s a kantárt balkezébe fogva, hódoló tisztelettel adta vissza gazdájának a vadászjegyet. Az a papír ugyanis egy, a tulajdonos 0 Felsége IV. Frigyes Vilmos porosz király nevére annak rendje módja szerint kiállított vadászjegy volt. — Felség! — szólalt meg Wrangel tábornagy, legyen kegyes kezességet vállalni értünk, hogy ez a zsandár visszaengedjen bennünket elhagyott állásunkra. A király jóízűen mosolygott. — Barátom, szólt a zsandárhoz, ismerem ezeket az urakat s kezeskedem érettök. A zsandár meghajolt s a király egy intésére tovavágtatott. — Uraim! — szólt a király — most menjenek vissza állásaikra. De ha máskor vadászni mennek, jusson eszökbe, hogy: „Ha vadászni jön gusztusod, Ne hagyd otthon a passzusod.“ Egyébiránt közismeretű lévén a király hajlama az ilyen tréfákra, nem nehéz eltalálni, hogy ki lehetett a szerzője ennek a vadászhistóriának.
