Eger - hetilap, 1893
1893-06-27 / 26. szám
202 senyeket rendezett, igen fényes eredményuyel! Azonban mihelyt az ifjúság középiskolai tanulmányait befejezte, a torna-tanulásnak is vége van. Egy vagy kettő, lia a fővárosba kerül, beiratkozik talán egy vagy más torna-egyletbe; de a nagy zöm, egyáltalában nem gyakorolja magát s alig is van alkalma reá, hogy a középiskolákban tanult rendszeres tornázási készültségét tovább fejlessze, így van ez nálunk is, hol a jogakademia ifjúságának sem tere, sem helye nincs, hogy a férfias és izomedző tornázást, egy e czélra berendezett helyiségben folytassa; mert a kézi súlyokkal a szobában, otthonn történő dobálózást, és a ritka esetben gyakorolt kardvívást kivéve, nincs oly helyzetben, hogy tornászati ügyességét fokozza és izmainak rugékonyságát, aczélosságát fejlessze. Mennyivel máskép van ez a külföldön, főleg Angliában! Az oxfordi és cambrid- gei egyetemek ifjúságának hajó, labda és torna-versenyei, egész Angliában figyelem tárgyát képezik; a győztesek nevei az egész ország által ünnepeltetnek, és ott nem vonatik kétségbe, hogy a jó csónakos, a jó labda-dobó, vagy öklöző, nem épp oly jó tanuló a classikusokban, mint talán ezt némelyek nálunk hiszik. Bizonyos is, hogy a ki nagyobb izomerővel, edzett szervezettel bir, az az élet viszontagságaival szemben is nagyobb ellenállást fog kifejteni tudni, mint a petyhüdt, gyönge izomzatú ember. De ezenkívül ma, az általános militarizmus idején, nem előnyösebb-é egy erőteljes testalkat már csak a nagy manőverek idején is ? A háborúról nem is szólva, hol a vészedzett, szívós szervezet sokkal több strapácziót, éhséget, fagyot képes kiállani, mint a puha, gyönge izomzatú egyén? De nem csak a kifejlődés stádiumában álló szervezetekre bir nagy fontossággal a tornázás, hanem üdvös annak hatása a már tejlesen kifejlett szervezetekre is. így p. o. az a tanár, ügyvéd, biró, kereskedő, ki napokon át a tanteremben, bureaukban stb. hivatásának él, ha tesz is, midőn az idő járás megengedi, 1—2 órai sétát, ezen mozgás által szerez ugyan némi kevés felfrisü- lést, de nem lehet ezt összehasonlítani azzal, midőn Va—-1 órai, az összes izmokat igénybe vevő, rendszeres és óvatos (egyéniségének megfelelő) ternázást végez. Az ily tornázás után a vérkeringés megélénkül, az izmok ruganyosabbak, aczélosabbak, a kedély derültebb s az összes életmüszervek funktiója szabályosabb, elevenebb. Ezenkívül egy torna-egyletnek anyagi haszna is volna és pedig annyiban, hogy önkéntes tűzoltóink, kik között rendszeresen képzett tornász kevés van, és nyaktörő gyakorlataik végzésében, inkább egyéni bátorságuk és ügyességük, mint szakavatott tornázási képzettségük által segittetnek, egy ily egylet fennállása esetén, rendszeres tornázásban leendő kiképeztésüket igen könnyen megtalálhatnák. Biztos értesülésünk van különben arról, hogy az egri önk. tűzoltó-egylet ügybuzgó és lelkes főparancsnoka, dr. Pásztor Bertalan úr a tűzoltó-egyletnek, a majdan felállítandó torna-egylettel leendő egyesítését helyesli s maga részéről az egyleti tagok tornászati képesítésének üdvös voltát, szükségességét elfogadja és elismeri. Be lévén bizonyítva, véleményünk szerint, a torna-egylet felállításának fontossága és szükségessége, hátra van még bizonyítani azon mondásunkat, hogy az a nagy közönségre nézve, új megterheltetést nem ró és hogy a különben is igénybe vett áldo„Ha vadászni jön gusztusod, Ne hagyd otthon a passzusod!“ 1857-ben történt. IV. Frigyes Vilmos porosz király az udvari erdőségekben rendezendő nagy vadászatokra többek közt Manteuftel akkori miniszterelnököt s a hires Wrangel tábornagyot is meghitta. A két kegyelmes úr egy tisztás szélén, egymás közelében foglalt állást, s igazi vadásztürelemmel várta a lövésre kerülő vadakat. Csakhamar n eg is pilantottak valami állatot, de nem olyasmit, aminőt vártak. Igaz, hogy négylábú állat volt ez is, de ezt az állatot a mi földrészünkön nem szokás a vadállatok közé számítani, s nem szoktunk rá vadászni, különösen ha ember ül a hátán, pláne olyan ember, ki civilizált országban egy darab állami hatalmat képvisel, s kit tősgyökeres magyar nyelven zsan- dárnak szoktunk nevezni. A zsandár egyenesen Manteuffel miniszterelnök ő kegyel- messége elé rúgtatott s miután őt udvariasan köszöntötte, ily szavakat intézett hozzá: — Kérném Uraságodat, legyen szives vadászati engedélyét előmutatni. — Vadászati engedélyemet? — feleié zavarodottan a miniszterelnök. zatkészséget újabb kiadásokra nem kényszeríti. Mondottuk: a torna-egylet Egerben már létezett és virágzott; nem halt meg, csak elaludott! Tehát költsük föl ezen mély álmából. De miként? Ennek módozata felől értekezve, nem lehet kitérnem némi históriai reminiscentiák fölelevenitése elől. B. e. Bartakovics Béla egri érsek ő exja a 60-as években alakúit egri tornaegylet részére a Korona vendéglő és az érseki felső kert fala között levő térséget és a Korona vendéglő-istálló mellett az épületben levő helyiséget, egyleti czélokra átengedte. Az egylet ellátta magát szerelvényekkel s egyúttal azokat átengedte iskolai használatra, az elemi iskolák és a rom. kath. tanítóképző növendékei részére. Az egylet részére átengedett tér deszkakerítéssel volt körülvéve és a bejárat fölött egy táblán következő felirat volt olvasható: „Egri torna-egylet!“ B. e. Bartakovics Béla egri érsek ő exja elhalálozása után 1—2 évig tengett az egylet, bár Eger jelenlegi nagynevű és fenkölt szellemű főpásztora Nméltóságú Samassa József Érsek úr 0 Excel- lentiája az egyletet ama terület és a szerelvények birtokában továbbra is meghagyta. 1—2 paptanár, 1—2 ügyvéd és orvos eljárogatott délutánonként a tornahelyiségbe és vígan tornáztak is; de látva a közönyt, ezeknek buzgalma is lankadott s az egylet szép lassan elaludván, régi táblája leemeltetett és helyére a most is látható új tábla „Egri torna-kert“ czimmel illesztetett. A jelenlegi úgynevezett „Tornakert“ helyiség tulajdonjogilag az érsek-uradalom birtokát képezi; felügyeletet a helyiség felett, illetve a tornatanitás^ tekintetében, a városi tanács és az iskolaszékek gyakorolnak. Úgy vagyunk értesülve, hogy a városi hatóság, az alakulandó tornaegylet részére, nemcsak a helyiséget, hanem a szerelvényeket és a hagyományozott pénzeket is, azonnal hajlandó volna átadni. Nem kellenek tehát nagy összegek a helyiség megszerzésére, vagy szerelvények berendezésére. A helyiség tekintetében biztos reményünk van, hogy azt Kegyelmes Főpásztorunk Érsek úr 0 Excellentiája, az egylet czéljainak továbbra is átengedni méltóztatni fog. A tornakert továbbra is megfelelhet a rom. kath. tanítóképző, valamint az elemi iskolák növendékei tornábani kiképeztetésének, az eddigi szokás és gyakorlat szerint; s az egylet tagjai oly időben és módon használhatnák a szerelvényeket, hogy az a fönnebb jelzett tanintézetek növendékeinek torna-tanitásával ellentétbe soha sem jöhetne. Az eddig fölhozottakon kívül még csak azt említjük föl, mennyire elősegítené egy tornaegylet létesítése a hazánkban oly annyira elterjedt s városunkban még mindig nélkülözött athletikai clubnak, mint alosztálynak föllendülését; mely athle- tikai club tagjainak alkalom nyílnék magukat a kard, — ökölvívásban, a távgyaloglásban kiképezni, versenyeket rendezni s ez által városunk társadalmi életében mozgalmat és élénkséget előidézni. Az előadottak alapján, azon, kéréssel járulunk t. elvbarátainkhoz, kik egy tornaegylet fontosságát és szükségességét elismerve, annak felállítását óhajtják és helyeslik; hogy az egylet megalakítása, illetve újjá teremtésének megbeszélése végett 1893. évi junius hó 29-én d. e. 10 órakor, a városház nagytermében, minél számosabban megjelenni szíveskedjenek.-------------- Dr. Köszler József. Ő ugyanis az országgyűlésen sok unalmas beszédet végighallgatott, sőt talán maga is tartott néhányat a vadászati törvény tárgyában, de az sohasem jutott eszébe, hogy a vadászati törvény rendelkezését teljesítse s magának vadászjegyet szerezzen. így hát nem volt mit tennie, kénytelen volt bevallani az igazat: — Nincs vadászjegyem. — Az baj, — viszonzá a zsandár előhúzva piros bőrtárczá- ját, mely kíváncsian kukucskált ki kabátja gombjai közöl. — Szabad kérnem Uraságod nevét? — Éu Manteuffel miniszterelnök vagyok! A zsandár kétkedő pillantással vizsgálta a magát megnevező miniszterelnököt. — Nincs szerencsém kegyelmességedet ismerni. Van talán valami igazoló irata, melylyel személyazonosságát bebizonyíthatja? A miniszterelnök elkezdett zsebeiben keresgélni. Összekutatta a hány zsebe csak volt, de ő, ki különben máskor nyakig szokott ülni a hivatalos akták tömegében, ez alkalommal még egy szelet papirt sem volt képes zsebeiben felfödözni. — Látom, hogy nincs velem semmi igazoló irat — szólt végre a zsandárhoz — de tudja mit, amott az alatt a nagy tölgyfa alatt áll egy ismerősöm. Az majd tanúskodik mellettem. S ő kegyelmessége kénytelen volt a zsandár kíséretében vadásztársához sétálni.
