Eger - hetilap, 1893
1893-06-06 / 23. szám
ISO A pohárküszöntők sorát Klampaczky Alajos nyitotta meg, ki lelkesülten és szép szavakkal köszönte fel a honvédegyesületet. Utána Okolicsányi László emelt szót, éltetvén Kossuth Lajos nagy hazánkfiát. Klampaczky fel köszöntötte még az egri dalkört, majd Okolicsányi Lászlót. Okolicsányi poharat emelt még Lányi Ernőre, Szerelem Alfrédra, mint az ellenzék egyik vezérére, a ki betegsége miatt nem jelenhetett meg az ünnepségen, s az ifjúságra. Maczky Emil hatalmas szónoki verve-vel mondott, pohárköszöntőjében élteté a jelenvolt 48-as honvédeket. Klasánszky László Klampaczky Alajost, Klampaczky A. Kapácsy Dezsőt köszöntő fel, mint költőt, gyűjtő-királyt és a rendezőség lelkes elnökét. Ifj. Lipcsey Péter Okolicsányi beszédének egyik passusát nem tévén magáévá, arra válaszolt, s végül a 48-as eszmék diadalra juttatásáért ürité poharát. Legzajosabb hatást keltette pohárköszöntőjével Kapácsy Dezső, ki a lelkesedés hevétől sugárzó rögtönzött szép beszédében az ünnepi szónokokat és Hevesváros lelkes közönségét élteté, mint amely hazafiságban és a kulturális törekvésekben oly szép példával járt mindig elül, s jár fóképen ezen ünnepségen való dicséretes szereplésével. A lelkes éljenzéssel kisért szavakra Mád er Miksa hevesi földbirtokos, a hevesi olvasókör küldöttje válaszolt, s Heves közönsége nevében ígéretet tett, hogy úgy ezen ünnepséget, mint minden hazafias és nemes eszmét, mindenkor szivükön viselik, s annak kifejezést is fognak adni. Poharát a szabadság és hazaszeretet eszméjéért ürité. Nem hagyhatjuk dicséret nélkül Járó György vendéglős úr szolgálatkészségét s azon igyekezetét, melylyel a legizletesebb ételek és italokkal elégítette ki a közönséget. A szellemes és lelkesítő pohárköszöntőkön kívül az egri dalkör igyekezett gyönyörű dalaival a szellemre is élvezetessé és táplálóvá tenni a társas ebédet. A mesteri vezetésre valló előadásért úgy a dalkör mint különösen Lányi — úgy is mint zseniális és magyaros szellemű dalköltő — zajos ovációkban részesült a közönség részéről. A jelenvoltak egy szép nap emlékével, érzelmekkel teltebb szívvel, eszmékben gazdagabb elmével oszoltak szét a lélekemelő hazafias ünnepségről. K. L. Nyilvános könyvtárak. Minden nemzetnek szellemi ereje annak szellemi képességétől függ s a nemzetek erejének megbirálásánál első irányadó azoknak szellemi műveltsége; a mily fokon van előhaladva egy nemzetnek szellemi képessége, oly annyira vehetjük erősnek a nemzetet magát. A szellemi kiképeztetés egyik módja ugyan az iskoláztatás, s erre minden államnak fősulyt kell fektetnie; de azért téves volna az a felfogás, hogy a szellemi kiképzésre magában véve tad volna Marlittot. Mit, keresi az igaz szerelem a rangot meg a vallást ? Én — folytatá Lucy ekszaltáltan, miközben fénylő szemeit áhitatos önmegadással emelte a csillagos ég felé, — én egészen ahhoz alkalmazkodom, amit Marlitt mondott: „Te drága férfi! bárki légy is, tied vagyok, tied akarok lenni testestül, lelkesti'il! — De hát — ezt Marlitt seliol se mondja. — De igen! — Nem! — No hát akkor bizonyosan mondotta volna — feleselt Lucy ingerülten, — ha Quickli urat ismerte volna. — Neked fogalmad sincs a valódi szépről, Hilda, — folytatta Lucy kétségbeesett védelemmel, — mily ellenállhatatlan volt ez a Quickly úr az ő tarkakék művészi kosztümjében, s mily varázshatalmat gyakorolt a szamara fölött. Valid meg magad, Hilda, nem rendkívüli genienek kell-é lenni az oly embernek, aki egy szamarat, a butaság ez ősképét, oly okossá tudja varázsolni? — No, igen — viszonzá Hilda, ez indokok által féligmed- dig legyőzve, — de lásd, utóvégre még sem tudod, vájjon ő vonzalommal viseltetik-é irántad ? — Mindig rám kacsingatott, egyszer pedig még mosolygott is felém, — pedig oly szép, finom fehér fogai vannak. A mamám mindig azt mondja, hogy egy férfinak, ha szép fogai vannak, semmi más szépség-kellékekre nincs szüksége, hogy a női sziveket meghódítsa. — Ah, úgy ? most értem már, miért lett édes anyád egyszerre oly szomorú, midőn a múlt évben Wellburg gróf, huszár- kapitány, aki szabadságon volt itt, oly hirtelen elutazott. Ennek az iskoláztatás elégséges; téves volna a felfogás, mert az iskolázás csak az alapelveket adja meg a szellemi kiképzéshez ; mig annak továbbfejlesztése a társadalom feladata. Hogy a társadalom ezen feladatának megfelelhessen, leg- czélszerübb eszközül kínálkozik a nyilvános könyvtárak felállítása. Hogy a nyilvános könyvtárak felállítása csakugyan hatásos mód a szellemi kiképzésre, ezt nemcsak a külföldnél látjuk, hanem már hazánkban is igen sok város felfogta ennek jelentőségét s felállította a nyilvános könyvtárakat, vagy legalább a mozgalmat megindította a fölállítás érdekében, sőt hazánk szivében, Budapesten, messze kiható mozgalom indult meg arra nézve, hogy az ország minden városában, a Kárpátoktól az Adriáig, meglegyen a szellemi kiképeztetés elmaradhatatlan rugója: a nyilvános könyvtár. A nyilvános könyvtárak felállítása ellen azt az ellenvetést szokták tenni, hogy a felállítás tetemes költséggel jár. Ez az ellenvetés azonban csak látszólagos, mert igaz ugyan, hogy a városok, mint erkölcsi testületek, ritkán rendelkeznek olyan összeggel, a milyenbe egy könyvtár felállítása kerül, s azt sem tagadjuk, hogy az egyesek áldozatkészsége, még ha tulfe- szittetik is az, képtelen a költségeket fedezni; még is azt állítjuk, hogy a nyilvános könyvtárakat felállítani, még a legkevesebb anyagi áldozatra képes kis városban is lehetséges! Miként? Megmondjuk röviden. Régi, ismert igazság az, hogy egyesült erő a lehetetlennek látszót is lehetővé teszi; mig a szétszakgatott erő a legkisebb eredményt sem képes feltüntetni. És ez az elismert igazság érvényesül a nyilvános könyvtárak felállításának kérdésénél is. Ha a városok, mint erkölcsi testületek, a társadalom egyes tagjaival karöltve fogják a mozgalmat megindítani, az eredmény el nem maradhat; mert a könyvtár felállításához nem kell egyéb, mint helyiség és berendezés, a mi pedig nem igényel nagy tőkét. A mi tulajdonképen tőkét venne igénybe, a könyvek beszerzése, teljesen elesik az által, hogy minden egyes, nyilvános könyvtárat felállítani szándékozó város forduljon bizalommal a magyar írókhoz, s bizonyára nem lesz eredménytelen a felkérés, mert minden iró készséggel fog egy-két müvet a könyvtár részére felajánlani s igy — mielőtt egy fillért kiadna a város könyvekre — már egy csinos könyvtár lesz együtt, melynek nyilvános használása a város társadalmi műveltségét nagyban fogja fokozni. Különösen nálunk, Egerben, épen nem járna nehézséggel egy nyilvános, úgy nevezett „népkönyvtár“ alapjának megvetése. Úgy vagyunk értesülve ugyanis, hogy az egri érsek-lyczeumi könyvtárban, az egri egyházmegye elhunyt papjainak hagyatékából e könyvtárba szaporulatként bekerült különféle irodalmi munkák közt fölös számmal vannak másod-, sőt többszörös példányok is. Csak egy kérő levélbe kerülne az egri egyházmegye a kapitánynak rendkívül szép fehér fogai voltak ! — jegyzé meg Hilda pajzán kaczajjal, midőu Lucy boszankodását észrevette. — Ez nem volt szép tőled, Hilda; de látom, hogy azért rágalmazod a mamát, mert irigykedtél rá a kapitány miatt. Most is az irigység szól belőled, midőn Quickly urat ócsárlod. Bizonyára ez az igazi ok ! Lucynak a hangjából ki lehetett érezni, hogy egy kissé pityeregni kezdett, bár az arczot az éj sötétje elfödte; — de a Hilda jó ízű kaczagása annál élénkebben vala hallható. — Én, irigykedném reád? Én, akiről jól tudod, hogy Fé- lixem iránt törhetetlenűl hű vagyok, s inkább meghalnék, semhogy tőle elpártoljak. Csak tartsd meg a te kifestett pojáczádat, nekem bizony eszem ágában sincs, hogy elraboljam tőled. Ez ugyan szép megszegése volna annak az eskünek, melyet Félixnek az érsekkertben esküdtem. Nincs szükségem rá, hogy a te bohó- czod után futkossak. Félix három év múlva elvégzi az egyetemet. Megesküdött, hogy szorgalmasan fog tanulni, hogy mielébb feleségül vehessen. Becsületszavát adta nekem, s ezt egy igazi férfi soha sem szegi meg, — soha! Ez élénk társalgás fulánkja mindkét szívben visszamaradt, s ez estétől fogva megszűnt a két kolostorbeli növendék közt ama régi benső viszony és barátság, melyet egymásnak fogadtak. A czirkuszbeli többi előadások alatt szintén egymás mellett ültek ugyan, de nem szóltak egymáshoz, s hazatérőben többé nem kapcsolkoztak egymás karjaiba, hanem atyjaikhoz csatlakoztak. Egy estén azonban a következő eset történt. Másnapra a visszavonhatatlanul „legeslegutolsó“ előadás volt hirdetve,
