Eger - hetilap, 1893
1893-06-06 / 23. szám
178 s magasra hangolta a kedélyeket, — hogy feledve lön rósz idő, minden, — s csakhamar megeredtek a szellemes, a derék, és takaros pohárköszöntők szükségtelen mondanunk. E pohárköszőn- tőkről, sajnálatunkra tér szűke miatt — ezúttal tüzetesen nem emlékezhetünk meg: de egyet fölemlíteni még se mulaszthatjuk el, t. i. azt a vitát, mely a pohárköszöntők során az „egyenruha“ tárgyában „pro et contra“ kifejlett, s mely utóvégre is a nagy többség részéről az „uniformis" hasznos es szükséges voltának javára döntetett el. Helyesen! De akik „pro“ argumentáltak, egy lényeges motívumot fölemlíteni mégis elfeledtek köztudomású, hogy ott, hol helyőrség van, tüzeseteknél a katonaság nagy szolgálatára és segítségére vau a tűzoltóknak. Már pedig ismeretes dolog, hogy a katona előtt a kaputos vagy mánd- lis ember, bárki legyen az, csak amolyan „czibil-bagázs, akinek a szavára nem is hederit. De ha uniformist lát, kivált aranyosat, olyat aminőt a gyenerális visel, — annak meg van előtte a res- pektusa, s parancs szavára kész a tüzbe is menni. Legfőképen az az intenczió vezérelte a tűzoltó egyesületek megteremtőit az egyenruha behozatalára és nem a hiúság istápolása. A barátságos estély, melyen, a körülbelül 50—60 vidéki vendéggel együtt százan felül vettek részt, növekvő derült hangulatban a késő éji órákban ért véget. A megalakult hevesmegyei önkéntes tűzoltó egyesületek szövetségét mi is szivünkből üdvözöljük! Az egri dohánygyár ügye. Az egri dohánygyár ügyében, — az utóbbi időkben fölmerült mindenféle kósza-hirekkel szemben, — tevékeny országgyűlési képviselőnk, Szederkényi Nándortól a következő értesítést vesszük: „Egy, Egerben azonnal fólállitandó dohánygyár útjában más akadály nincs, mint azon aggodalom, hogy vájjon a dohánygyár megfelelő üzembe hozatalához múlhatatlanul megkivántató, legkevesebb hét-nyolczszáz, legfőképen női munkáskézre Egerben lehet-é egész biztossággal számítani? A szivar- és czigaretta-készités ugyanis kizárólag munkásnők által teljesittetik. A fizetés átlagos, a szerint, ameny- nyit egy munkásnő naponkint elkészíteni képes. Itt tehát az ügyesség és gyakorlottság a fődolog. Ha Eger városa részéről teljes garanczia nyujtatik arra nézve, hogy a megkivántató számú női munkás-kéz állandón rendelkezésre áll, a gyár felállítása s üzembe hozatala nyomban életbe lép. Ez esetben az egri Az „EGEB“ türczája, A bohócz. Egy vidéki városkába, mely egész éven át oly csöndesnek és kihaltnak látszék, mint valami mesebéli elátkozott vár, — egy szép napon egy vándor-czirkusztársaság állított be. Egy igazi czirkusz-csapat, melynek egyszerre nagy hire terjedt az egész városban, valódi szenzácziót keltett, fölverte a publikumot álmos közönyösségéből, s az egész lakosság, apraja nagyja, rohanva sietett a csudálatos emberek megbámulására, kik égő cse- püvel élnek, a levegőben röpködnek, s több ilyetén csudálatra méltó dolgokat visznek véghez. S mind ezt néhány rongyos pi- czuláért. A ponyvabódé csakhamar fel lön huzva, s a lyukak a társaság nőnemű tagjai által serényen befoltozva, hogy a potya-publikum be ne pisloghasson rajtok. Estére kelve pedig, midőn az óriási falragaszok szerint „hirhedett, még soha nem látott s uralkodók, s a legmagasabb uraságok által is kitüntetett „F a r i n e 11 i-t r o u p e“ premiérejét tartotta, a ponyvabódé oly „zsúfolt házzá“ változott át, amiről ez a derék trupp még álmodni sem mert. A deszkákból összetákolt ülőhelyek már egy órával az előadás megkezdése előtt, egész az összerogyásig megteltek, s Quickly, a clown, ki a társulat pénztárosának előkelő tisztét is viselte egyszersmind, komikusán fájdalmas arczczal, és siránkozó hangon vala kénytelen az egymás hátán tolongó parasztoknak kijelenteni, hogy a czirkuszban többé nem miskolczi hatosért, de aranyért sincs annyi üres hely, hová csak egy piczi dohánygyár egyelőre ideiglenes helyiségben fog bereudeztetui, hol rögtön mintegy 100—150 munkásnő beoktatása veszi kezdetét. Az előzetes beoktatás és begyakorlás három hónapra terjed, mely idő alatt a munkásnők 40 kr. napi díjban részesülnek. Ezentúl a gyakorlatilag kiképzett muukásnők szorgalmuk- s ügyességükhöz képest, teljesített munkájokhoz arányosított átlagos heti vagy havi fizetésben fognak részesittetni. A dohánygyárba munkásokul csupán oly nők vétetnek föl, kiknek életévök a 14—30 év közé esik. Esetleg idősebb nők is jelentkezhetnek, s testi fejlettségök, valamint egészségi viszonyaikhoz képest mint munkásnők alkalmazást is nyerhetnek a gyárban; de a 14 éves életkort még el nem ért nők gyári munkásnőkűl semmi szin alatt sem vétetnek föl. Az előadottak szerint tehát egyedül Egerváro- sán áll, s illetve női munkás viszonyainktól függ, hogy városunkban a dohánygyár mielébb fölállittassék. A legelső s legsürgősebb teendő az, hogy a városi hatóság minél gyorsabban írassa össze ama munkásnőket, kik az egri dohánygyárban való állandó foglalkozásra jelentkeznek. Ha ez összeírás a kellő sükerre vezet, vagyis ha a jelentkezők közt a fönebbi föltételeknek megfelelő annyi, alkalmatosnak Ítélt, — tehát mintegy hét-nyolczszáz — munkásnő találkozik, amennyi a dohánygyár kellő üzembe hozatalához okvetlenül megkivántatik, s erről a pénzügyi kormány hatóságunk által megfelelő módon hivatalosan ér- tesittetik, semmi sem fogja akadályozni, hogy a pénzügyi kormány, Ígérete szerint, a dohánygyárat Egerben, egyenlőre ideiglenes helyiségben, azonnal fölállítsa, s üzembe hozza. Ez örvendetes értesítés folytán fölhívjuk városi hatóságunkat, hogy a munkás nők ily értelemben való összeírását haladéktalanul foganatba venni, azt a lehető legrövidebb idő alatt befejezni, s megfelelő módon a pénzügyi magy. kir. kormányhoz fölterjeszteni szíveskedjék. A kápolnai honvédemlék-ünnepség. A magyar szabadságharcz Kápolnán nyugvó hőseinek emlékezetét méltó kegyelettel ülte meg az idén is Hevesvármegye hazafias közönsége. A kegyeletnek évről-évre ismétlődő ténye, mely megkoszorúzza a hősök sírját, és dicsőségöket fenkölt szavakban hirdeti, s a visszaemlékezés nyomán lelkesedést kelt a szivekben : nem maradt el ez idén sem, de sőt terjedelemben és élénkségben megnövekedve, impozánsabbul folyt le mint az előző években. Örvendetes tanúbizonysága ez annak, hogy a szabadságharcz hőseinek emléke s azon eszmék, melyekért ők életüket adták, nem halt ki a telkekből, a múló időnek mindenre fátyolt boritó szakadatlan működése s az idealizmusban romboló, vészes korszellem hatásai ellenére sem; hiába szövetkezett az idő és a kornak szelleme, nem tudták kiirtani azon egérke is elférhetne. Bizonyságul egy kissé föl is lebbentette a „szentély“ bejárását elzáró függönyt, — mely egykoron tulipiros bársony szövet lehetett, — hogy a savanyú képpel olt bámészkodó, kiszorult publikum saját szemeivel győződjék meg szavainak igazságáról, — erősen biztatva őket, hogy holnap jöjjenek, mikor a mainál sokkal szebb és csudálatra méltóbb produk- czíó lészen. A városi honorácziorok, az előkelőbb családok, melyeket itt is, mint másutt, „hotvolénak“ szoktak volt nevezni, rangjukhoz illőleg természetesen az első padsorokat foglalták el, jelesül: a polgármester, a főjegyző, a városi főorvos, egy nyugalmazott vadász-őrnagy, mellettük Kalász Bálint, földbirtokos, Lucza leányával, kit a kolostorban, hol növelkedett, s egyebek közt angolul is tanult, ánglius módra „Lucy“-nak szólítottak, s ennek barátnéjával, ki „Hilda“ névre hallgatott, s ki a mellette ülő vastag liájú, szürke szakállú öreg urat, Kotyvasz Je- rémiás helybéli tiszteletre méltó patyikust, nevezte apjának. — Ez a két lány — ketten összevéve még nem érték el a négy X-et, — egy pillanatra se fordította el tekintetét a czirkusz közepén korlátokkal elzárt kerek térségről, melyet a becsületes „Farinelli-troupe“ „manége“-nak nevezett, s a melynek az vala a czélja, hogy a trupp hírneves tagjai ott mutassák be világra szóló müvészetöket. Minden egyes mutatvány után fal-, vagy akarom mondani: ponyvarengető tetszésvihar tombolt végig a hálás publikum tömött soraiban, elkezdve mademoiselle Blanche, a fölülmulhatatlan műlovarnő gracziózusan nyaktörő produkcziói- tól, egész Morri és Perley, a legyőzhetetlen Herkules-pár által bemutatott hajmeresztő mutatványokig, melyek egész Európa, sőt mind az öt világrész méltó csudálkozását keltették fel. Eddig
