Eger - hetilap, 1893

1893-05-30 / 22. szám

172

választása; b) az egyleti küldöttek részéről megbízóleveleiknek az elnökség kezeihez szolgáltatása, s e megbizólevelek szabályszerű felülvizsgálata; c) a tüzoltó-egyesületek szövetkezetének s czél- jának ismertetése az egri önk. tűzoltó egylet főparancsnoka által; d) az alapszabály-tervezet megvitatása; e) az ideiglenes tisztikar megválasztása; f) esetleges indítványok tárgyalása. — Ugyancsak vasárnap, jun. hó 4-én délután az egri önk. tűzoltó-egylet tartja szokásos nyári mulatságát az érsek-kertben, melyen a vidékről érkezett bajtársak az egri önk. tűzoltó-egyesület vendégei lesznek. — Jun. hó 5-én ünnepélyes bucsúvét a távozó baj társaktól. — Az egri önk. tűzoltó-egyesület tisztelettel kéri a vidékről érkező bajtársakat, hogy lehetőleg egyenruhában, de mindenesetre jelvényeikkel legyenek szívesek az alakuló közgyűlésen megjelenni.

— A hevesmegyei tűzoltók kongresszusa, mely a hevesmegyei tűzoltó szövetség megalakítása tárgyában a jövő szombaton és vasárnap, f. é. jun. hó 3. és 4-ik napjain fog Egerben megtartatni, igen népesnek, s érdekesnek Ígérkezik. Eddigelé a kongresszuson való részvételre 15 tűzoltó-egyesület jelentkezett, mintegy 60 — 70 taggal.

— Szölőojtási verseny. A „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület“, f. évi jun. hó 12-én Egerben több rendbeli dijakkal egybekötött zöldojtási versenyt rendez. A verseny részletes programmját lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni.

— Nyári tánczmulatság Párádon. A „Hevesmegyei Gazdasági Egyesület“ f. évi jun. hó 10-én, a parádi gyógyfürdő nagytermében nyári tánczmulatságot rendez, 2 frt személyjegy s 3 frt családjegy beléptidijak mellett. Kezdete esti 8 órakor. A rendező bizottság a részvevő hölgyeket egyszerű nyári öltözékben való megjelenésre tiszteletteljesen kéri.

— A budavári honvódszobor leleplezésének ünnepén, f. é. máj. hó 21-én, Hevesvármegyét Csávolszky Lajos, Hentaller Lajos, Ivády Béla, Ktirthy Sándor, Nánássy Ödön dr., Okolicsányi László, és Szederkényi Nándor országgyűlési képviselők; továbbá Cserey Ignácz, volt honvéd alezredes, honvédmenedékházi igazgató, és Vavrik Endre 1848/9-iki honvédfőhadnagy; — Eger városát Szederkényi Nándor orsz. képviselőn kívül, Lefevre Antal városi tanácsos, volt 1848/9-iki honvédtiszt; a hevesmegyei honvédegyesületet Baráth János, Cserey Ignácz, Tilkovszky Fridolin, Kürthy Sándor, Kovács Endre, Lehóczky Sándor, Panek Lajos és Vavrik Endre volt 1848/9-iki honvédek, — végre a gyöngyösi honvéd- egyesületet Baltás Ferencz, Bognár János, id. Borhy Bertalan, Falcsik Ferencz, Germán István, Huba Alajos, Lettlinger János, Ray Gyula, Réthy György és Trepper Mór képviselték.

— Hevesmegye koszorúi a honvédszoborra. A pünkösd vasárnapján Budavárában nagy ünnepségek közt leleplezett honvédszoborra, megyénk területéről, koszorúkat küldtek: a nagyfügedi választó kerület; a gyöngyösi hölgyek ; Eger város közönsége;

A herczeg a teremben föl s alá sétált, álarczos hölgyektől körülrajongva. A főpolgármester csak nagy bajjal tudott közöttük utat törni a herczeghez.

— Fönség! gondoskodtam róla, hogy jól érezze magát körünkben. Ha kegyes lesz megengedni, estelizzünk együtt.

— Szívesen, ha az én vendégem akar lenni.

— Kérem, fönség, tegyen boldoggá, s engedje meg, hogy fönséged lehessen az én vendégem.

— Nem bánom, legyen ! De a borokról én gondoskodom.

— Épen a borok képezik az én büszkeségemet! Ez étteremben csupán az én pinczémből való borok kerülnek asztalra.

— Még ez év folytán leszek oly bátor, tisztelt főpolgármester úr, önt kastélyomba meghívni, és saját költségemen a Xenil partjára kisérni. Akkor önnek legalább is egy hónapig kell vendégemnek lennie. Majd fogunk vadászui, lovagolni, kocsikázni. Hát még a gyönyörű ó-kasztiliai hölgyek! Mit?

A főpolgármester úr örömében csaknem elájult.

— Ó, azok a spanyol hölgyek! Barátom! Nem is képzelheti, hogyan élünk mi Ó-Kasztiliában!

— Fönséged nagyon kegyes! S mégis érdeklődik a mi szerény, ismeretlen hölgyeink iránt?

— Szórakozásból. Tisztán szórakozásból, barátocskám.

Aranyhegyi urnák már régen szemébe tűnt, hogy a herczegnek egy remek melltüje van, s midőn értesült a magas vendég csereberélési kedvteléséről, tüstént elhatározta, hogy ő is szerencsét próbál. Odafurakodott tehát a herczeg és a polgár- mester közé, s imigyen szóla:

Heves vármegye közönsége; a gyöngyösi 48-as honvédek. A honvédszoborra helyezett koszorúk közöl egyike volt a legszebbek s_ legértékesebbeknek: a gyöngyösi hölgyek ezüst koszorúja. Éljenek!

— Az amerikaiak kegyelete Kosuth Lajos iránt. A „Gy. L.“ irja: A chicagói világkiállítás alkalmából az ottani angol lapok nagy tisztelettel emlékeznek meg Kosuth Lajos nagy hazánkfiáról, Magyarország volt kormányzójáról, s különösen ama világhírű felolvasásairól, melyeket Amerika nevezetesebb városaiban a magyar szabadságharcz lefolyásáról tartott, a szabadság hazája Amerika lelkes polgárainak élénk részvétét keltve föl a leigázott Magyarország iránt. E lapok az emberi szabadságról Írott czik- keikben Kossuthról, mit a világ legnagyobb öreg emberéről s mint a szabadság felkent papjáról Írnak. „Még élnek Amerikában olyanok, — irja egy chicagói angol újság, — akik emlékeznek arra, mennyit fáradozott Kossuth, hogy Magyarországból önálló, szabad államot alkosson, és akik örömmel üdvözölték őt, mikor vendége volt az r Egyesült-Államoknak, jóllehet egy emberöltő múlt el azóta.“ És most az egyesült államok kormánya, „Missisippi“ nevű fregattját akarja elküldeni Kossuth Lajosért, hogy őt a szabadság hazájában, Amerikában, mégegyszer üdvözölhesse.“

— A hevesmegyei ellenzéket — mint a „Bp. H.“-ban olvassuk, — úgy látszik, megbomlasztják az egyházpolitikai re- J formokkal szemben való állásfoglalások. A legutóbbi megyegyü- lésen a budapesti és zempléni átiratokra a függetlenségi párt elnöke, Imre Miklós, érseki ügyész, nem szavazott, valamint az alelnök, Samassa János sem. Két megyebeli országos képviselő, Szederkényi Nándor, az egri, és Nánássy Ödön a fügedi kerület képviselői szintén ellene szavaztak az egyházpolitikai javaslatok pártolásának. így történt, hogy a hevesmegyei függetlenségi párt ketté vált. Az egyik, a többségben levő, liberális függetlenségi párt, amelynek [Zalár József, a költő alispán a feje, most orgánumot is akar magúnak csinálni; 10,000 frt. tőkével / lapot alapit, a melynek szerkesztője valószínűleg Alföldy Dávid / dr. egri ügyvéd hírlapíró lészen.“ — Eddig a Bp. H. közleménye, ) melyre csupán az a megegyezésünk, hogy az egyházpolitikai nézeteltérések miatt a hevesmegyei ellenzék tömör sorai között annál kevésbbé történt s történhetett szakadás, miután a kérdéses megyei közgyűlést megelőző pártértekezleten, a zempléni és budapesti egyházpolitikai átiratokra vonatkozó nézetnyilváni- tás a párttagok közt nyílt kérdésnek mondatott ki. Igaz azonban, hogy a hevesmegyei ellenzéki, főleg pedig a füg g e 11 e n s é gi pJTFt egy része, a Hevestoegye .területén megjelenő, s különböző paltárnyalaluTapolí között egy teljesen független.—4&-.as

í r á n y ú~n o 1 ifik a i_ l^ajj,..kreálás~at kívánatosnak mondotta ki, s miután ehhez az első kellék egy nyomda felállítása: e czélból közelebbről egy _400_Ültos részvényekre alapított konzorczium alakítása van folyamatban, mely, mihelyt a szükséges tőkével

— Fönségednek köszönhetjük, hogy tánczvigalmunk hírnevessé lesz az országban.

— Igaza lehet. Ahol csak megfordulok, nem egj^könnyen szoktak elfeledni.

És a herczeg méltóztatott kegyteljesen mosolyogni.

— Mily boldog az a Baraczkosné, mondá Aranyhegyi úr, — hogy egy kézzelfogható emlék által hozhatja emlékezetébe a mai fölséges est élvezeteit.

A herczeg észrevette, hogy Aranyhegyi úr sóváran pislo- gat a melltűjére.

— A férfi-emléknek nincs ugyan oly élénk ingere, mint a női emléknek, de miután a barátság kötelez, szívesen felajánlom emléktárgyul mell tűmet az önéért cserébe.

Aranyhegyi szinte megrémült az örömtől.

— De az én melltűm alig ér valamit!

— Csak megér egy piczulát?

Aranyhegyi úr pirulva mosolygott.

— Nos, mondjuk, hogy az én mell tűm két piczulát ér!

E tréfás párbeszéd után, mely a polgármestert s Aranyhegyi apát kedélyes nevetésre ingerlé, — a melltűk kölcsönösen kicseréltettek.

A főpolgármester szomorún hajtotta le a fejét. Roszul esett neki, hogy ő, mint a város első polgára, üres kézzel térjen haza.

De a herczeg kitűnő emberismerő volt.

— Az ön fénylő szemei után ítélve, azt kell föltennem, hogy ön tubákolni szokott.

— Igen is. Talán parancsol fönséged?