Eger - hetilap, 1893
1893-05-09 / 19. szám
146 lóaljakba, hanem saját jó szántakból, hazafiul lelkesedésből önként álltak a magyar hadseregbe, s bámulatra méltó vitézséggel küzdöttek a csatatéreken. E hős fiuk szolgálnak legnemesebb példaképül a jövő nemzedék fiatalságának; ezekre illik legméltóbban a költő lelkes szava: „Tiszteljétek a közkatonákat!“ Kelt Egerben, május hó 7-én, 1893. Szabó Ignácz, prof. 1848—49-iki honvéd-tüzér. Az „Eger“ szerkesztője. Tűzoltó szövetség Hevesmegyében. Rég óhajtott szükség, hogy a megyei tűzoltó szövetség, mint az már hazánk más vármegyéiben is megtörtént, Hevesmegyében is létesüljön. Erre nézve az egri önkéntes tüzoltó- egyesület már megtette a czélszerü lépéseket azáltal, hogy kidolgozta a szövetség alapszabály-tervezetét, s azt a megyei tüzoltó-egyesületeknek közelebbről megküldötte a következő lelkes fölhívás kíséretében: „Kedves Bajtársak! A magyar tűzoltóság megteremtőjének, gróf Széchenyi Ödönnek 30 éves jubileumát múlt évben ünnepelte meg a magyar tűzoltóság; annak a férfiúnak, ki a magyar tűzoltóság alapkövét tette le. 30 év sok egy ember életében, de mi az oly egyesületek életében, melyek nemes czéljuknál fogva örök életre teremtvék! Ma, midőn a tűzoltó-egyletek szükségességéről már mindenki meggyőződött — ki hinné el azt, hogy a tűzoltó-egyleteket kezdetben nem hogy elismerésre méltatták volna, de sőt némely helyeken ez egyleteknek a közöny, ellenszenv, s megvetés azon nemével is kellett találkozni, mi az ügy iránti rokonszenvet a gyengébbekben sokszor kioltja; az erősebbekben lankasztja! Ha a múltra visszatekintünk, lehetetlen nem látnunk a többek között azt is, hogy mily munkába, mily küzdelembe került csak létjogosultságunkat is, elismertetni. De a kitartás, az önzetlen és lelkesítő munka, az elismerésnek hiánya nem hogy megtörte volna vezéreinket, de sőt buzdította, mert hisz az eszme, a czél nemes voltától áthatva és lelsülve harczoltak ők s nem a pillanatnyi dicsőség lebegett szemük előtt, hanem felebarátaik jóléte; s a nemzeti vagyonnak a pusztító tüzelem elleni megvédése. Ma már ott vagyunk, hogy létjogosúltságunkat mindenki elismeri, s nincs, a ki eddigi működésünket becsmérelhetné! Mig azonban ezt egyrészről örömmel tapasztaljuk, másrészről igyekeznünk kell, hogy a közönség elismerését magunknak a jövőre nézve is biztosítsuk, illetve azt fokozott mérben is kiérdeA keringő kétségkívül egyike a legszebb, legelegánsabb táncznemeknek. Tele finomsággal, költőiséggel. Innét elévülhetetlen kedvessége. Midőn a tánczospár, férfi és nő, egymást átkarolva, úgyszólván egybeolvad, s a helyett, hogy testök szabad mozgásában egymást akadályoznák, fejők, karjaik, derekuk össz- hangzatos hajtásaiban, különösen pedig lábaik harmonikusan s aeszthetikusan művészi lejtésében épen a szabad testmozgásnak illem- és széptanilag szabályozott, szemre és érzelemre egyaránt kedves, kellemes hatású változatosságát tükrözik elénk: nem úgy tünnek-e föl, mint megtestesült szimbólumai a legfinomabb, legnemesebb érzelmeknek: a rokonszenvnek, vonzalomnak, szeretetnek, melyek legfőbb tényezői, rugói a boldog földi életnek. A keringő nemcsak a rokonérző egyének testét hozza, az átkarolás által közvetlen érintkezésbe, hanem ez érintkezésnek az idegeken átfutó villamos hatása által leikeiket is, melyek ez által többnyire fölszabadulnak a hallgatagság nyomasztó bilincseiből. Egy szenvedélylyel körüliejtett keringőben szembetünőleg megnyilatkozik egy ártatlan leányka titkolt szerelme, melyet eddig csak magányának, s imáinak árult el; mert bizonyos, hogy minél ártatlanabb, minél elfogultabb egy szerelmes leányka, annál erősebb hévvel, annál nagyobb szenvedélylyel adja át magát a keringő izgalmainak, s annál szebben és elragadóbban tánczol. Egy férjes nőt soha sem látunk oly kitörő szenvedélylyel keringőzni, aminővel napjainkban e tánczot a fiatalság lejti. Sajátságos jellemvonása a keringőnek, hogy mindig valamely eszményt fejez ki. Dallama majd gyöngéd, majd szenvedélyes, majd kicsapongó, majd mélabus, néha epedő, máskor viharos, de mindig egységes s az eredeti eszmére mindig visszatérő. Némely keringő zenéje egész kis novellát képez. A ki Weber K. meljük. Mikép tehetjük ezt? Haladnunk kell a korral és nem szabad hátramaradnunk. De valljuk meg őszintén, hogy a gr. Széchenyi Ödön által 1862. évi deczember hó 16-án megindított, s az egész országra kiható mozgalom, újabban pedig az 1888. évben a m. kir. belügyminiszter 53888. szám alatt kelt körrendeleté folytán nagy számban keletkező egyletekben nincs meg az egyöntetűség! — hiányzik az a rendszer, mely az ily egyletek fokozatos és egyenletes fejlődését elősegíteni hivatva van! Ezen segítenünk kell! Mivel a semmittevés egy lépés a sülyedés felé. Hogy mennyire szükséges az egyöntetűség, a rendszer oly egyleteknél, mint a miénk, ezt felesleges lenne nektek bővebben magyarázni; mert hisz ennek fontosságát most, midőn már küszöbén állunk annak, hogy a tüzoltó-ügy, illetve tűzrendészet törvény által fog szabályoztatni — mindnyájan belátjátok. Kedves Bajtársak! Legtöbb vármegyében már megalakult a „megyei tűzoltó- egyletek szövetsége“, melyeknek czélja az egyöntetűség megteremtése; s a tüzoltó-ügy szakszerű ápolása és fejlesztése. Hevesvármegye, mely még minden tekintetben és mindenkor az elsők között szerepelt — nem maradhat a többi megyéktől e tekintetben sem hátra; megkívánja ezt megyénk múltja, megkívánja jó hirneve! Mint vármegyénk legrégibb egyletének vezetői most már elérkezettnek látva az időt, kötelességünknek tartottuk, hogy a „Hevesvármegyei tűzoltó-egyletek szövetségének“ megalakítása iránt a mozgalmat meginditsuk. Hogy a megalakitás munkáit megkönnyitsük, az alakitandó szövetség alapszabályainak tervezetét már el is készítettük; mely tervezet egy példányát ide mellékelve azzal küldjük meg, hogy azt áttanúlmányozni, abból a szövetség nemes czéljairól meggyőződni, s arra nézve esetleg fenforgó észrevételeiteket az alakúló közgyűlésen előterjeszteni szíveskedjetek. Az alakúló közgyűlés folyó évi június hó 4-én fog Eger város tanácsháza nagy-termében d. e. 9 órakor megtartatni, — melyre midőn titeket ezennel meghívunk, — bizton hisszük, hogy nem fogtok elmaradni; illetve hogy csoportosultok a zászló alá, melyre ezt irtuk fel: „Haladás; egyöntetűség; s a bajtársi szellem fejlesztése“ 1 Az alakúló közgyűlésen minden egylet csak egy szavazattal bir. E végből felkérünk benneteket, hogy mielőbb tartsatok gyűlést, s kebeletekből válasszatok egy tagot, kit az alakúló közgyűlésen szavazati jogotoknak gyakorlatával megbízni szándékoztok, s részére egy megbízó levelet állítsatok ki, mely megbízó levél az egylet elnöke (ha ilyen nincs, akkor a főparancsnok, vagy heMária „Tánczra-hivás“ (Aufforderungzum Tanze) mesterileg készült gyönyörű keringőjét ismeri, tudja, hogy ebben egy ifjú szerelmes pár ömlengő párbeszéde van zeneileg remekül kifejezve. Mindjárt a bevezetésnél halljuk, amint az ifjú, átható, rokonszenves, mély hangjával tánczra hívja fel imádottját, mire a hölgy megnyerő nyájassággal mond „igen“-t. Erre még pár udvarias szót váltanak, s csakhamar odarohannak a tánczteremben körülviharzó tánczosok szédítő hullámárjába. A táncz ingerlő, kábitó heve las- sankint csillapulni kezd, s a lejtő pár tánczközben kedves társalgást folytat. A keringő e része a legszebbek, s legdallamosabbak egyike, melylyel valaha dialogot zeneileg kifejeztek. A befejezés szintén méltó s nemes zenei kifejezése ama finom udvariasságnak, melylyel a férfi, fáradt tánczosnőjét, köszönő bókkal, helyére vezeti. Ama keringők közöl, amelyek nem a táncz, hanem inkább a zeneélvezet czéljából Írattak, kétségkívül a legszebbek s leghatásosabbak egyike a nagynevű Beethovennek elbájoló, andalító „Epedés-keringője“ (Sehnsuchts-Walzer.) E zenemüvet senki se játszhatja kedélyhangulatának benső, mély megindulása nélkül. * A színpadi zeneszerzemények sorában kiváló szépségük, s fülbemászó dallamosságuk által különösen kiemelkednek Gounod „Faust“ operájának hires keringője, Planquette „Kornevillei harangok“ czimű dalművében Henry széltiben ismert keringője; Delibes, Massenet, nálunk Szabados (Viora) ballet-keringői stb. Századunkban a mai tánczkeringő zenéjének reformátora, s úgyszólván megteremtője Lanner József bécsi karmester volt. Neki sükerült oly keringő-dallamokat alkotni, melyek egyidejűleg nemcsak a lábakat hozták önkéntelen mozgásba, hanem a fület és szivet is meghódították egyszersmind. 0 volt a királya az
