Eger - hetilap, 1893
1893-05-02 / 18. szám
18-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. május 2-án. Előfizetési Egész évre . 5 Félévre , . 2 Negyed évre. 1 Egy hónapra — Egyes szám — dij: írt — kr. 50 „ „ 30 „ 45 „ „ 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széehenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Hangverseny a tüzkárosultak javára. A szombati est ismét egyike volt azoknak a kimagaslóbb eseményeknek, melyek városunk társadalmi életében időnkint előfordulnak. Egyfelől a közönség humanizmusa nyilatkozott meg a jótékonyság dicséretes gyakorlásában; másfelől igen szép magaslaton álló művészeti előadást mutattak be a városunk közönségéből kikerült műkedvelők, s a helybeli katonai zenekar. E két szempontból tekintve a dolgot, méltán nevezhetjük a szombati hangversenyt kimagasló eseménynek városunk körén belül, s valóban örömünket kell kifejeznünk annak sikerei fölött. A nemes szándékkal gyakorolt jótékonyság, mely a sors által sújtott honfitársaink közül legalább néhánynak nyomorát fogja enyhíteni, épp oly megnyugtató jele közönségünk lélekbeli emelkedettségének, mint amilyen örvendetes tanúbizonysága a hangverseny művészeti oldala, a művészet ága, a zene nálunk kifejlett kultiválásának. Az egri dalkör, mint a hangverseny rendezője, s annak egyik szereplője, bebizonyitá már — ki tudja hányadszor — hogy nagyon is számottevő tényező helyi társadalmunkban, melynek hiányát megérezné városunk szellemi-, különösen kedélyi élete, s hogy nélkülözhetetlen intézmény akkor, midőn a műveltség fejlődésével lépést akarunk tartani. A hangverseny lefolyása alatt a kaszinó nagytermét nagyszámú előkelő közönség töltötte meg, köztük a főkáptalan több tagjával, az ezred-parancsnokkal, alispánnal s más notabilitása- inkkal, és müveit hölgyközönségünk jórészével, kik mind érdeklődő figyelemmel és látható gyönyörrel hallgatták végig a tartalmas műsor érdekes számait. A hangverseny első száma a katonai zenekaré volt, melynek közreműködését szives készséggel engedé meg előzékenységéről és lekötelező udvariasságáról általánosan ismert ezredparancsnoka a helyőrségnek, Boxicsevich Lajos ezredes úr. A derék zenészek ügyes vezetésről tanúskodó sikerrel játszották el Kéler B. „Rákóczy-nyitányát“ megrázva a hatalmas harsogó hangokkal a nagyterem falait. — A zenekar játéka után Min- czér József joghallgató erőteljes hangon és sok melegséggel szavalta el Szapáry József ez alkalomra irt szép költeményét, amelyet mai számunkban közlünk. — Harmadiknak az egri dalkör lépett az emelvényre, mindjárt megjelenésekor rokonszenves tapssal fogadtatva a közönség által. Dalkörünk a „Varázséjt“, Storch eme rendkívül kedves, fülbemászó zenéjü dalát énekelte bámulatos fegyelmezettséggel és színezéssel. Nincs az a fisz-harmonium, amely tisztábban, egyöntettübben visszaadta volna e remek darab harmonikus szépségeit, mint a dalkör énekével. — A dalkört Pokornyné, Pfeiffer Irma úrnő, székesegyházi első énekesnő követé, ki Gounod „Tavaszi dalát“ és Lassen „Kék szemek“ ez. gyönyörű dalát a közönség feszült figyelme között adta elő, kellemes csengésű és kitünően iskolázott hangjával bebizonyítván, hogy nemcsak az egyházi énekben van oly kitűnő elő. adása, mely már városunk határán kívül is elismeréseket kapott, de a profán zenében is kiváló. A közönség zajos kívánatéra Lányi Népdalaiból számon kívül énekelte el sok érzéssel és egészen kifogástalan kiejtéssel az „Esti szellő játszik a falevéllel“ kezdetűt. Dalolását Lányi Ernő főegyházi karnagy, az egri dalkör vezetője kisérte, bebizonyítván, hogy a művész a mellékes, — de azért rendkívül fontos és nehéz — kíséretben is művész. Rövid szünet után a hangverseny második része a katonai zenekar előadásával vette kezdetét. Az előadott egyveleg közül különösen a „tarara bumm dié“ tetszett a közönségnek, mely igen ügyesen van hangszerelve, s az egyébként igénytelen kis bohóságot oly hatalmas zenekar által előadva, elég elevezet.essé teszi. Ez után következett az est legérdekesebb része, mely felé a publikum érdeklődése és kíváncsisága legnagyobb mértékben irányult. Ez volt a hölgyek és urakból álló vegyes-kar előadása. Mintegy 20 nő, felerészben a tanitónőképző-intézet növendékei, s 12 férfi az egri dalkör tagjai közül, állott ki az emelvényre, kedves tarkaságú látványt nyújtva a szemlélőnek. A közönség fokozódó kíváncsisággal várakozott dalolásukra. S mindjárt az első hangok megcsendűlése után a kellemes érzelmek mosolya rajzolódott az arezokra, s a benső lelkesedés és gyönyör fénye csillant meg a szemekben. Bizonyára igen sok embernek elméjében megfogant az a gondolat hogy miért kell nekünk ma először hallani e kellemes harmóniáját a női és férfi hangoknak, és mikor fogjuk azt ismét élvezhetni? Nagy köszönettel tartozunk Lányi úrnak, aki összehozta és fáradozásai után a precizitásig fejlesztette a vegyes-kar éneklés-tudását; de még nagyobb hálára lennénk lekötelezve, ha ez est s abban a női kar szereplése elhintett termékeny mag volna a női-, illetőleg vegyeskar megalakulására nézve, a helybeli társadalmi élet szellemi mezején. Az előadott darabokhoz csak gratulálhatunk úgy az előadóknak, mint a szerzőnek, melynek szépségeit legjobban bizonyitá az utána felhangzó tapsvihar és „hogy volt“. Méltó volt a szomszédságra a következő szám, Éliás sy Ida és Lányi Ernő zongorajátéka, kik Moskowszky „Spanyol tánczát“ adták, azzal a bámulatraméltó tehnikával, könnyedséggel és finomsággal, mely Éliássy Ida tulajdona a zongorajátékban, s azzal a hévvel és művészi bravúrral, mely Lányit annyira kiemeli a zenedarabok interpretálásában. Befejezésül a dalkör a közönség egyik kedvencz darabját, Rieger „Búcsúját“ adta elő igen nagy hatással s versenyre kelve a piánókban, az oroszok „éj uhnemével.“ Egészben véve egy igen-igen érdekes és nagy élvezetet nyújtó művészi est volt e hangverseny, melyért, eltekintve a nemes czéltól is, köszönettel tartozunk az egri dalkörnek, s különösen Lányi karnagy urnák. A minden izében meglepően sikerült szép hangversenyt, a résztvevő közönség, de különösen a pezsgő vérü mindkét nembeli
