Eger - hetilap, 1893
1893-04-11 / 15. szám
Ezt leginkább tapasztaljuk a lúgos művelésnél, ahány szem, annyiszor két fürt szőlő. A 4 éves tőkét már lehet termésre metszeni úgy, hogy egy csapos vesszőt két szemre s egy másik csapot három szemre vágunk. Ezt nevezzük rendszeres metszésnek. Ha a megelőző évi úgynevezett csapos vesszőt 3—4 vagy 5 szemre vágjuk, ebben áll a termés fokozása, miután tudjuk azt, hogy a csapon levő vesszők minden fakadása kevés kivétellel fürtöt hoz; tehát annyi rügyet hagyunk, amennyi fürtöt, azaz amennyiszer két fürttel több szőlőt akarunk. Ha most már a termést még jobban akarjuk fokozni, akkor két csapos vesszőt vágjunk több rügyre, de megjegyzendő, miszerint a metszésnél nem csak arról kell gondoskodni, hogy ez évben, de arra is, hogy jövőre is hozzon termést; azaz világos szemből hajtásunk legyen. Ez azonban a tőke művelésnél áll. A séta lúgosnál, vagy re- dőzöttnél magán a csercsapokon fejlődnek a jövő évi termő veszők. Szerencsétlenül jár el az, aki csak ez évre gondol. A rendes szőlész előrelátó. Aki csapot nem nevel, annak nem lesz jövő termő vesszeje. Tehát, ha a tőkén két csapon termést várunk, két szálat jövőre kell csapnak biztosítani. Most jő azután a lúgos vagy szálvessző-metszés. Lugos metszésnél úgy járunk el, hogy ahol csak csapot találunk, ott két szemre reá vágjuk. A szálvessző művelésnél pedig egy csapon egy egész szál vesszőt meghagyunk, melyet azután vagy karikába hajtva kötjük a karóra, vagy a két egymás mellett levő tőkén levő szálvesszőt mint karunkat szoktuk, egymásba fűzzük s összekötjük, és a felmaradt részt azután levágjuk. De ezen eljárásoknál is gondolkozzunk, hogy jövőre csapos vesszőt nyerjünk. Én például a Jaquez vesszőt egy szál vesszőre metszve karba fűzöm s kötöm. Közepére pedig egy rövid karót verek s az így keletkezett lúgost odaerősítem. A herbemontot szintén szálvesszőre vágom, de azt karikába hajtva a karóhoz kötöm. Az othellót azonban csak két csapon hagyom meg 3—4 termő rügyre. Aki szál vés szőmüvelést akar, s azt akár karikába, akár karba akarja fonni, annak korán kell metszeni, különben a karba vagy karikába való kötéssel a termő, már kihajtott rügyeket nagyrészben leveri. a toliforgatásban. Milyen lehetett akkor a közönséges beszéd általános mértéke? Szomorú, szinte megdöbbentő vonása e kornak, mely felé súlyos vádat dob a nemzeti érzelem. Hiszen ha minden eszmény kihal is az elfásult kebelből, a haza fogalma és a nemzeti eszme mégis megmarad utolsónak; mert ha ez is kivész, romba dőlt már ott az erkölcsi világ! Miért dobta magát Forgách a tatárok elé? Hát Széchenyit mi űzte az őrületbe? A léleknek mely eleme lobbant fel nálok oly szertelen erővel? A hazaszeretet. Ily fogalmat a lélekből kizárni nem lehet, mig az ember a szellemiség oly roppant magasságából óhajt az állatra lenézni; nem lehet az üres ábránd, ami Dugvicsot arra kényszeritette, hogy a mélységbe rohanjon, és ami milliók szivében az érzelmek összeségét áthatván, tetteiket egy czél felé irányítja. Pedig misem nemzetibb mint a nyelv. Nincs semmi, ami annyira sajátunk volna mint az; ez az egyetlen minden anyagi és erkölcsi fogalom között, mely egyedül a mienk, senkivel mással nem közös. Ezt nem szeretni hő szerelemmel, ezt eldobni magától, annyi mint nem szeretni nemzetét, megvetni saját nemzeti voltát. Nem lehet azért menteni e kort, mely oly hűtlen mostoha- sággal bánt a nemzeti nyelvvel. Hol is volt akkor a magyar nemzeti szellem géniusa ? Talán kiköltözködött a hármas halom és négy folyam földjéről ? Vagy talán mély álomba merülve pihente évszázadok nehéz küzdelmeit? Szorongva nézi szemlélődő lelkem e kor árnyait; de hát az a jó, hogy nem kell ott maradnia e leverő képnél. Hisz azóta nem szűnt meg folytatni végtelen futását az idő, s gyors haladásában letörülte nemzetünk arczárói a foltot. Nyoma sem látszik már. Jöttek a Bessenyeiek Kazinczyak, Révayak és Kölcseyek; megszületett Vörösmárty, Petőfi és Arany; megajándékozta a magyart a Gondviselés egy Széchenyivel, Eötvössel és Kossuthtal; a szellemi világnak egy új tündérországát építették föl a magyar nyelv Ismétlem: csak tápdús szőlőnél helyes ezen reávágás, s akkor is csak a direkttermőknél. És pedig ezeket azért kell igy hajtani, hogy amit apró fürtjeivel nem ad meg, azt a sokaságban hozza meg. Az ojtványokat én nem metszem túlságosan reá. Ezek gyümölcsei úgy is nagy fürtökké nőnek. Ott a tulhajtás nem czél- szerü, kivéve e lugosmüvelésű eljárást, de ott is, ha az ahhoz alkalmas csemegefajokat tenyésztjük. A kadarkák rendszeres metszéssel megelégszenek. Elég, ha egy 4 éves és idősebb tőkén először is két világos szemet jövőre csapnak s két csapon 2 — 2, esetleg 2—3 szemet hagynak. Ha egy tőkén van két csapon 4—6 rügy, ez teljesen elégséges, mert az hoz 8—12 fürtöt. 8—12 ép egészséges fürt pedig már dús termésnek tekintendő. A fehér fajokat, nevezetesen az olaszrizlinget, traminit, szil- vánit stb. jobban rá lehet vágni. Francziaország egyes vidékein az uj szőlőszetnél a karókat teljesen mellőzik, de a tőkét a metszés által idomítják oda, hogy az feleslegessé válik. Ott a tőkén rendesen 3 csercsapot, vagy dobos csapot nevelnek, mely azután a földtől jól magasra esik. Ezen 3 csercsapon vagy doboson azután két-két csapocskán 2—2 szemet hagynak, melyek azután rengeteg termést adnak. Altalábau elv az, hogy az ojtott szőlővesszőket észszerű jobban reá vágni, mert nagyobb téren áll egy tőke. De azután a földet minden harmadik évben trágyázni kell. Eddig egy-egy 1200 □-öles holdban volt hatezer néhány száz tőke, most van négy ezer néhány száz. Tehát midőn a tőkéket az előbbinél nagyobb termésre késztetjük, nem követelünk tőle semmi lehetetlent. De miután tudjuk azt, hogy a szőlőfürtök mely szemekből törnek elő, nagyon természetes, hogy a termés nem az eshetőségektől, de egyenesen a gazda akaratától függ. A nyitással egyidejűleg jön a szőlővesszők előgyökerezte- tése, s ha már előbb nem eszközöltük, most már nagyon eljött az ideje, mert az előgyökereztetési 4—6 hét, már pedig az ültetés ideje május elsején annyira itt van, hogy később már nem is tanácsos ültetni, mert ha kihajt is, a hajtások s igy a tőkécské- nek kis fejezete nem érik be. Az ültetés ideje április elején veheti kezdetét s tartson legkésőbb ugyan e hó végéig. A túlzás ebben sem czélszerű. (A „Szőlőben“ u.) drágaköveiből: a három nemes báró: Kemény, Jósika és Eötvös; Jókai, Szigligeti Katona, Madách stb.; tisztogatni kezdek drága aranyát édes magyar nyelvünknek: Révay Verseghy, Kazinczy, Fogarassy, Czuczor, Szvorényi meg lelkesült munkatársaik. És ma olvassátok, vagy halljátok zengeni, vagy vegyétek ajkaitokra a magyar szót! Milyen kéjben fog fürdeni lelketek bensőjében a szépérzelem s a nemzetszeretet. Milyen bűvös csengés, milyen zene, mily harmónia szól benne. Mennyi gazdagság a sziuekben, melyekkel a szív világát, a képzelem csodás szülöttjeit, a külső, érzéki világ jelenségeit s a természet képeit lefesteni tudja! Életet és elevenséget rejt bensejében s könnyed gör- dülékenységet, csint és kellemet visel külsején. Olvassátok csak Arany Toldyját és balladáit, Petőfi szerelmi dalait, Tompa költői leírásait; nyissátok ki annak a lelkes hadseregnek könyveit, amely századunk eleje óta forgatja a szellem csillogó fegyvereit; hallgassátok meg a magyar parlament kimagaslóbb szónokait; menjetek be a templomokba, ahol egy-egy ihletett lelkű pap a vallás vigasztaló, az erkölcs intő szavait hirdeti; lépjetek be a középiskolák történelmi és irodalmi óráira, a nemzeti színház csarnokába; és hallgassátok meg az egész magyar nemzetet, midőn beszél: ha ki szereti, hogy magyar hazában magyarnak született, az nemzetének eme senkivel mással nem közös kincsét, édes magyar nyelvünket, mnly a múltban oly könnyelműen dobatott oda a rozsdának, ma igy ragyogni látván, föl kell ébrednie keblében az öröm, büszkeség és honszerelem hevítő érzelmeinek. íme a fény az árny mellett! * >|í * Ha az Arnóthi által felvetett eszme megvalósíttatnék, egy-két sugárka talán onnan is szóródnék ama ragyogó fényözön közé, melyet nemzeti irodalmunk hint gyönyörködő szemeinkbe.-------------- Kelemen Lajos.
