Eger - hetilap, 1893
1893-04-04 / 14. szám
14-ik szám. 32 -ik év-folyam 1893. április 4-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre - . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra - „ 45 , Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- 8orhelyért 15 br. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Nyílt levél t. Zalár József úrhoz. Eger Husvétnapján, 1893. Mélyen tisztelt Uram! Mindig bizonyos fájdalmas érzése fog el a bántó irigység egy nemének, valahányszor a lapokban azt olvasom, hogy például a pozsonyi „Toldy-kör“ közelebről ismét mily hathatós intézkedéseket tőn a felvidéki magyar közművelődés előmozdítására; — hogy a soproni „magyar irodalmi egyesület“ újabban mily szép pályad'jakat tűzött ki magyar szépirodalmi termékekre; hogy a szegedi „Dug onics-kö r“ e téli évad alatt is mily pompás és látogatott irodalmi s művészeti estélyeket rendezett az ottani müveit közönség számára stb. S ilyenkor mindig az a kérdés merül föl előttem, hogy ha Szeged, Pozsony, sőt az aránylag kis Sopron is képesek ilyetén közművelődési, irodalmi, s művészeti egyletek alakítására s felvirágoztatására: vájjon Egerben nem lehetne-é hasonló irányú s czélú társaságot létrehozni? A felelet mindenkor az rá, hogy „Igen“. S hogy még mindekkoráig nincs egy ilyetén egyesülete Egernek, mely minden jó példa követésében, minden nemes intézmény létrehozásában dicséretre méltó buzgalommal szokott elüljárni: ez az a sajnos körülmény, mely jelen soraim megírására, s nyilvános közzétételére vezette toliamat. Talán nincs Egernek szüksége egy ilyetén egyesületre, mely a müveit társadalmi, a szellemi érintkezésnek központjául, s irányadó, vezérlő tényezőjéül szolgáljon ? — Mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy nagyon is nagy szüksége vagyon. Köztudomású, mennyire pang, mennyire meddő a müveit társadalmi élet Egerben. Pár, nyári hétre terjedő szini évad; egy-két felolvasó s dalestély; elvétve néhány hangverseny — voilá tout! Müveit társadalmi életünk mozgalmas, eleven lüktetésének eme hiányát legsajgóbban érzik azok, akiknek ilyetén müveit szellemi érintkezésre a legnagyobb igényük van: a nők. Mi férfiak, esténkint elmegyünk a kaszinóba, aholott napi fáradalmaink után, elég alkalmunk kínálkozik a müveit emberekkel való társadalmi érintkezésre, s ezzel kapcsolatban állásunknak s műveltségünknek megfelelő szellemi szórakozásra, s üdülésre. De hát a szegény nők ? Ok ezalatt az egyhangú, zárkozott családi körre, vagy legfölebb, időnkint egy-egy szűkebb zártkörű összejövetelre, kávé-, vagy thea-estélyre vannak szorítkozva, aholott a korlátolt keretű, s többnyire meddő, ephemer napi események többé-kevésbbé élénk megbeszéllésével a társalgás fonalának csakhamar vége szakad. Mert sajnos, de igaz, hogy Egerben nincs egyetlen nyilvános hely, hová tisztesebb állású, művelt ember családja hölgytagjait legalább hében-korban, esténkint némi szórakozásra elvihetné. Egyebektől eltekintve, már csak e figyelemre méltó szempontból is szüksége vagyon városunk müveit közönségének egy oly általános közművelődési egyesületre, mely müveit társadalmi életünket meddőségéből, hogy ne mondjam: letargiájából fölserkentse, s annak megfelelő lendületet adjon. Csak egy példára hivatkozom. Köztudomású, hogy városunk müveit hölgy-közönsége mily lelkesedéssel fogadta, s mily tömegesen l’átogatta ama „felolvasó s zene-estélye- ket“, melyeket még pár évtized előtt, —- de különösen az utóbbi években is, az egri zenekedvelők társaságával egyesülten, az egri cist. r. főgymnásium tanárkara rendezett, — ugyannyira, hogy ez estélyeken az előadási terem mindig elégtelennek bizonyult az odatörekvő müveit, főleg a hölgyközönség befogadására. Ugyanez a lelkesültség s látogatottság volt tapasztalható minden oly alkalmakkor is, midőn főgymnásiumunknak nem tanárkara, hanem csupán ifjúsága rendezett valamelyes ünnepélyt. A második fontos kérdés az: vájjon Eger város müveit közönsége körében találkozik-e elegendő alkalmatos szellemi erő egy oly közművelődési vagy irodalmi társulat létesítéséhez, mely a hazánk különböző városaiban már virágzó hasonló egyesületekhez méltóképen sorakozbassék ? E kérdésre adatok és tények válaszolnak. Alig hiszem, hogy széles Magyarország provincziális városai közt sok akadjon, mely annyi számbavehető irodalmi erőt tudjon felmutatni, mint Eger városa. Csak en passant, futólag jegyeztem össze azok neveit, kik, mint irodalmi munkásságukról előttem ismeretesek, hirtelenében eszembe jutottak, s ime! ki hinné, mily valóban tekintélyes névsor került össze belőlök! Lássuk!: Szépirodalmunk terén foglalkoznak: Babik József, Csillagh Mór dr., Dutkay Pál, Greksa Kázmér dr., Hellebronth Mihály, Kapácsy Dezső, Koncz Pál, Lányi Ernő, Luga László, Milesz Béla, Répássy János, Párvy Sándor dr., Sipos Soma, Szapáry József, Várady Gyula, Yincze Alajos, Zalár József. Történetíróink: Ba- lássy Ferencz, Bartalos Gyula dr., Kandra Kabos, Ledniczky Ipoly, Stephanovszky Sándor, Szederkényi Nándor, Tariczky Endre, Török Konstant. — Politikai s jogtudományi Íróink: Al- földy Dávid dr., Csutorás László dr., Fekete Ferencz dr., Kerekes Arvéd dr., Ilméri Kiss István dr., Szolcsányi Hugó dr. Pae- dagogiai Íróink: Halász Ferencz, Katinszky Gyula, Kelemen Lajos, Kemény Ferencz, Szőke Sándor. Egyéb tudományszakok irodalmi munkásai: Ambrus István dr., Bőhm János dr. Demko György dr., Maczki Valér dr., Michalek Manó, Porubszky József, Zsasskovszky József stb. Ha még e jeleseinkhez számítjuk ama kiválóbb íróinkat, kik bár körünktől távul élnek, de kiket joggal nevezhetünk magunkéinak, s kik szintén örömmel vallják be hozzánk tartozóságukat: Erdélyi Bélát, Fenyvessy Ferencz drt, Lip- csey Ádám drt, Werner (Egri) Gyulát s több másokat: büszkén kérdhetem: hol találunk széles Magyarországon provincziális vá
