Eger - hetilap, 1892

1892-05-24 / 21. szám

163

másnap is, egész napon át folytatta hivatalos látogatását az egri kir. törvényszéknél, s kir. járásbiróságnál. Mindkét helyen tüzetesen megvizsgálta a hivatalos helyiségeket, személyesen érintkezett a tisztviselőkkel s közvetlen tapasztalatokat szerzett az ügyek menetéről. Jelen volt egy polgári, s egy fenyitő ügyi tárgyalásnál is, s mindkettőt élénk figyelemmel hallgatta végig. Tüzetesen megvizsgálta ő mlga a fogházhelyiségeket is, s a tapasztaltak fölött való teljes megelégedésének ismételve adott kifejezést. Elnök ő mlga csütörtökön, f. hó 19-én a délutáni vonattal távozott városunkból.

— Országos gazdatanács. A földmivelési magy. kir. minister a gazdasági kérdések szakszerű megvitatása czéljából országos gazdatanácsot állított fel, melynek elnöke maga a minister, alel- nöke a földművelési ministen államtitkár. Tagjai, szám szerint

25-en, elismert gazdasági szaktekintélyeink köréből vannak kiszemelve. Ez országos gazdatanács tagjai között megyénket Zsen- dovics József apátkanonok ő nsga, az egri mélt. főkáptalan dékánja képviseli.

— Kitüntetés. A király Zichy Károly gróf 10. honvéd gyalogezredbeli századosnak, az egri honvédszázlóalj egyik derék tisztjének a kamarási méltóságot adományozta.

— Kinevezés. Király ő felsége a magy. kir. kir. igazságügy minister előterjesztésére Kozma Endre dr. egri gyakorló ügyvédet, az egri ügyvédi kar egyik tehetséges fiatal tagját, bírósági székhelyhez nem kötött kir. albiróvá nevezte ki.

— Áthelyezés és kinevezés. A magy. kir. igazságügyminis- ter Marko vies Jenő zsadányi (Abaujmegye) kir. aljárásbirót hasonló minőségben az egri kir. járásbírósághoz helyezte át. P é- ter Ferencz egri kir. törvényszéki joggyakornokot pedig ugyanezen kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki.

— Az 1848/9-iki magyar szabadságharcznak két nagy hőse

hunyt el a múlt héten. Mindakettő messze kimagasló, s európai hiríí alakja volt szabadságharczunk dicső történelmének. Az egyik Klapka György, honvédtábornok, komáromi várparancsnok, az egyetlen 1848/9-iki szabadságharczunk hadvezérei között, ki hadserege, a komáromi hős várőrség tisztességes kapituláczi- ójának teljes biztosítása árán volt hajlandó a várat az osztrákoknak feladni. „Engem végezzenek ki! — üzente Haynaunak — de a várőrségre vonatkozó föltételeimet fogadják el.“ El is fogadták, s a vérszomjas Haynau, maga is meghajolva ily hősi önfeláldozás előtt, — katonáival együtt Klapkát is szabadon bocsátotta. — Klapka később mint az intéző kormánybizottság

egyik tagja, szintén nagy fontosságú szerepet játszott a magyar emigráczió történetében, s ama diversiónak, melyet az osztrákporosz háború alatt a magyar légióval Pozsony felé intézett, döntő befolyása volt arra, hogy a dinasztia a magyar alkotmányosság visszaállítása által Magyarországgal kibékült. — Újabb alkotmányos életünk helyreállitasável, Klapka is visszatért hazánkba, s tagja lön a magyar parlamentnek. Utóbb Parisban lakott, hol családot alapított. Nem rég a honvágy ismét visszahozta hazájába, s Budapesten lakott szerény visszavonultságban, az „István főherczeg“ szállóban. Itt érte, rövid szenvedés után, a halál, f. máj. hó 18-án. Elhunyta után, a kormányhatalomnak a nemzet nagy halottja eltemetésére vonatkozó esetlen intézkedései nemcsak a parlamentben, s a haza szivében Budapesten, de országszerte is rendkívüli visszatetszést s elkeseredést szültek. A dolog elvégre mégis csak tűrhetően tisztességes megoldást nyert, s a boldogult hős hadvezér temetése Budapesten, f. hó 19-én, a főváros lakosságának impozáns részvéte mellett a halhatatlan érdemű hazafit megillető méltó fénynyel ment végbe.

— A haza másik nagy halottja, gróf Teleky Sándor, volt honvédezredes, az 1848./9-iki erdélyi magyar hadsereg egyik legvitézebb katonája, Bem tábornok kedvencze, ki f. máj. hó

18-án hunyt el Nagy-Bányán. Teleky Sándor gr. a magyar sza- badságharcz után külföldre menekült, s tevékeny részt vett az emegráczióban. Szolgált a Garibaldi hadseregében, s egyike volt az „ezer hős“ néven történelmileg ismert vakmerő csapat legbátrabb hőseinek. A szabadságharez után az osztrák cs. hadi törvényszék halálra Ítélte, s az Ítéletet in effigie végre is hajtották. Az alkotmány visszaállítása után király ő felsége amnes- tiája folytán visszatért hazánkba, s visszanyert jószágára vonult a Nagybánya melletti Koltóra, a Petőfi s Jókai által is oly hévvel megénekelt kedves Tusculanumba. Az utóbbi években azonban már Nagy-Bányán lakott. Temetése a vidék lakosságának impozáns részvéte mellett, a nagy hazafihoz méltó diszszel Költőn, a családi birtokon ment végbe f. máj. hó 21-én.

— Nekrolog. — Városunk két előkelő régi családját, a Kapácsy- és Csíky-családot mély gyász érte. A halál angyala lefelé fordított fáklyájával megjelent ismét ott, s egy féltve őrzött, gondosan ápolt életet megszüntetett, egy övéitől forrón szeretett nemes lelket magával vitt: csikzsögöthi Csiky Amália özv. Kapácsy Ferenczné, Kapácsy Dezső édes anyja és Csiky Sándor testvére meghalt, halála a fájdalmak közt a legfájóbbat ébresztvén fel gyöngéden szerető gyermekei és hozzátartozói szivében, s a kegyeletes részvétet a város közönségében. Ha nem ismerte és

Történt egy alkalommal, hogy Hacker Miksára került a sor a ki igen perplexus fráter volt, a beszédmondásban. Felhasználta az alkalmat a furfangos Fr. J. — Majestaticus léptekkel benyitott a kórusra, s már ezzel is megrémítette Miksát; mikor aztán abban is utánozta a vicerector urat, hogy kétszer köbintett a beszéd folyama alatt, ezzel teljesen sakkmattá tette a jó fiút, a ki belesült a mondókájába.

Másnap pedig ezzel állott elő Josephus:

— Most jövök a clarissimustól, a ki dühös Hackerra, hogy belesült a homiliába tegnap, és készül ezért megmosni a fejét.

A túlgyöngéd lelkiisméretű Hacker ezt annyira szivére vette, hogy ki akart vetkőzni; ekkor azonban felvilágitották őt társai, hogy tulajdonképen nem is hallotta a vicerector, hanem az ármá- nyos Jóska űzött vele tréfát.

*

Az e-i szemináriumban az ötvenes években a kispapok faágyakban pihenték ki a napi fáradalmakat, melyek valóságos menedékházait képezték az átkozott poloskáknak. Gondolható, hogy ezek vérszopók csípéseikkel nem hagyták aludni a jó fiúkat. Mikor a gyertyát eloltották a hálóteremben, százankint bújtak elő odúikból, az ágyfákból, sőt a plafondról is kegyesen leereszkedtek vérengző munkájokat végezni a mártír kispapokon. Ezek közt volt ekkor a váradi egyházmegye részéről az eleven eszű s találékony Fráter Josephus is, ki egy este társainak azt indítványozta, hogy minden ágy élő tölteléke lássa el magát gyertyával, hogy majd mintegy félórai setétségben való várakozás után, mikor már harapásukkal éreztetik megjelenésöket a poloska urak és úrhölgyek, ezen kommandó szóra: Ad arma, fratres! egyszerre gyújtsanak mindnyájan gyertyát s közösen öldököljék le vitézül az orvul, támadó ezudar ellenséget.

Tetszett a hadi terv az ifjú levitáknak, s a kőnigráczi stratégiánál sokkal ügyesebb manőver pompásan sikerűit, mert halomszámra húlltak el a gyorsan hátrálni és elbúvni nem tudó bogarak.

Ilyen dicső hadjáratot nem látott még Európa azóta, hogy Csokonai Vitéz Mihály ékes versekben állította szeme elé a béka- egérbarezot. És így nem is csoda, ha győzelmi mámorukban, úgy éjféltáján, elfeledték a hős kispapok, hogy éppen alattuk van a rector kanonok, Bezzegh Endre, hálószobája, ki békében csendben aludta az igazak álmát, de a rettentő lármára, dobogásra, szaladásra riadtan ugrott ki ágyából, s rémültében még parókáját is elfeledte fejébe nyomni. Slafrokkot öltve, futott Koválcsik- hoz és a bácsihoz (igy hitták a jó Fábry spirituális tatát a fiúk), felverte őket, mondván:

— Jézus, Mária! végünk van! a fejem fölött vagy tűz ütött ki a dormitoriumban, vagy gyilkolják egymást a veteránusok, tehát in nomine Domini menjünk fel megtudni a veszedelmet. És csakugyan fölmentek, s látván az akkor is hadakozó veteránokat s megértvén tőlük a dolgot, előbb egy kis atyai dorgálást tartottak, de már másnap vaságyakat rendeltek meg, melyekbe nem kovártélyozzák be magukat a poloskák.

így tehát a Fi*. Jós. által megindított éjjeli forradalom következtében kaptak a kispapok vaságyakat. Ez a vas-korszak azonban vagy nem állott be, s csak tervben maradt, vagy igen rövid ideig tarthatott, mert az én kispapságom idejében nekünk is sok bajunk volt a fába esett féreggel. Most azonban már csinos vaságyakban álmadoznak a növendékek jövedelmes káplán- ságról, gazdag parochiáról stb.

*

Mint Il-od éves kispap a szatmári papnövendékházban tanúit; épp ekkor kezdődött el a magyar forradalom. Lelkesen olvasgatták a kispapok is Petőfi buzdító „Talpra magyar“ ját, és a mikor oda értek, hol ez van Írva:

Sehonnai, bitang ember,

Ki most, ba kell, halni nem mer Kinek drágább rongyélete Mint a haza becsülete. . . .

*