Eger - hetilap, 1892

1892-01-12 / 2. szám

zonyitása képezte, hogy e három jeles tulajdon nélkül, v aló (li­la g tökéletes nő, nem is képzelhető. A darab szerzője az angolkisasszonyok egri kitűnő tanárnői-karának egyik kiválóan jeles tagja, s előadásában a benső növendékek közül: Baloghy Bella, Gedeon Anna, Kolossy Ilona, Kovacsóczy Ilonka, König Ilona. Mertz Margit, Nánásy Erzsiké és Pácz Mariska — szerepkörüket korrekt szavallás és előadás mellett, mindannyian meglepő ügyes­séggel s tökélylyel betöltve — vettek részt. Úgy a 1 egkövet. előbb igénynek is teljesen megfelelő ízléses szinpad-diszités, mint külö­nösen a darabban előforduló egyházi- és világi kitűnő ének részle­tek, s köztük első helyen: a remek „Avé Maria!“ duett, melyek a szép szánni elitt-községet szűnni nem akaró taps-viharra ragad­ták, a jelenlevők előtt feledhetlenné tették e minden fölött, ked­ves s minden részletében kitünően sikerűit ünnepélyt, melyből folyólag: városunk háláiéit, szivű közönsége nevében, dicső véd- szentnőjének évfordulati-ünnepe alkalmából, mi is, m i n d e n gondolható boldogságot kívánunk a nagy érdemű s mélyen tisztelt Eöriöknő ö nagyságának. — Hymen. Mednyánszky Sándor, az egri ügyvédi kar egyik előkelő tagja, egri birtokos, a múlt napokban váltott jegyet Brand Gizela kisasszonynyal, Brand István magy. áll. vasúti igazgatósági felügyelő kedves és kiváló műveltségű leányával, dr. Párvy Sándor egri kanonok ő nsga unokahugával. Szivünkből kívánunk tartós, zavartalan boldogságot t. barátunk nemes fri­gyéhez. — Tisztujitás a törzskaszinóban. Az egri törzs-kaszinóban a tisztujitás az alapszabályok értelmében, titkos szavazólapok utján a múlt szerdán, f. jan. hó 6-án ment végbe, illetve az e napon tartott tisztújító közgyűlésen hirdettetett ki a beadott s összeszámolt szavazatok eredménye, amely a következő: Beadatott összesen 99 szavazó iv. Megválasztattak igazgatókul: Petravich Berta­lan. Babócsay Sándor, Kosa Kálmán. Könyvtár-bizottsági tagoknak : S z a b ó Ignácz. dr. Kerekes Ai véd. dr. S z o 1 c s á n y i Hugó. Könyvtárnoknak: B á n h id y Gyula. Ügyésznek: dr. P á s z- tor Bertalan. Pénztárosnak: Székely János. Számvevőnek: Okolicsányi Lajos. Jegyzőknek: ifj. Simonyi Károly, dr. Schwartz (Setét) Sándor, Szabó Béla. Választmányi tagok­nak: Horváth József. Berkó Aladár, Grónay Sándor, Imre Miklós, Halász Ferencz, Babies Béla, Kovács Kálmán, Kap ács y Dezső, Hám Gyula, Mednyánszky Sándor, id. Simonyi Károly, Hunyor Sándor, Mártónffy László, dr. Fry József, Petra vies Ferencz, dr. Briinauer Ambró, Dal­nok y János, dr. Kállay Árpád, Lug a László, Sze d er ké n y i — Igen, éppen most kezdődik a német opera; felelt a pinezér. — Ügy? És mit adnak ott? — Szöktetés a Szerailból. — Úgy ? Pompás. — Igen csinos darab. Válaszolt megint a pinezér. Ki is irta csak? Ejnye. . . Mozart nem várta be, hogy kitalálja a pinezér (a bejelentő ezédulát sem rakták akkor tüstént az ember orra alá, hogy meg­tudják. kivel van dolguk), hanem úgy, a mint volt, ment egye­nesen a színházba. A földszintre váltott jegyet s megállt hátul, hogy senki se vehesse észre. Csakhamar azonban magára vonta a közönség figyelmét. Majd tetszését fejezte ki egyes részeknél, majd elégedetlenségét. Zsörtölődött, morgott, mikor a karmester nem helyes tempót vett, vagy az énekesnő nagyon czifrázta az áriáját: mert ki nem áll­hatta a fölösleges czikornyát. Érdeklődése nöttön nőtt, felhevü- lésében végre egészen a zenekarhoz ment s majd halkabban, majd hangosabban dörmögött, ha valami nem tetszett neki. A körülállók furcsa pillantásokkal mérték végig; nem tud­ták elgondolni, vájjon nem háborodott-e az a kopott felöltojü, igénytelen formájú emberke. Végre jött Pedrillo áriája. Vagy a partitúra nem volt he­lyes, vagy a karmester akart okoskodni, hogy kijavítja az ere­detit, elég az hozzá, hogy e gyakran ismétlődő szavaknál: „Csak a gyáva csügged el“, a második hegedűk Dist játszottak D helyett. Mozart most már nem tűrhette tovább. Majdnem hangosan kiáltotta oda a második hegedűknek. — A teremtettét! Nem vesztek mindjárt D-t? Az egész zenekar oda fordult. Néhány zenész megismerte öt. Nándor. Indítvány folytán S zu Irányi János, az egyesület egyik legrégibb, legbuzgóbb s legtevékenyebb tagja, ki mint igazgató- társ számos éveken ár. ritka tapintattal, nagy lelkiismeretesség­gel, s odaadással vezette egyesületünk ügyeit, s csupán megron­gált egészségi viszonyai kényszeritették, hogy a mostani tisztuji­tás elül kitérjen, valamint Eötvös József, szintén egyike az egyesület legrégibb s az egyesület érdekei körül legtöbbet fára­dozott tagjainak, s ki több mint másfél évtizeden át foglalatos­kodott, mint az egyesület pénztárosa, az intézet terhes és nagy felelősséggel járó pénzügyeivel, — közlelkesedéssel örökös tiszteletbeli igazgatókul választattak meg. — Tisztujitás az uj kaszinóban. Az uj kaszinó szintén a múlt héten fejezte be a tisztujitást. a következő eredménynyel: elnök : Hube r t*1i János ; alelnökök : Zsendovich József, B o x i- c hév ich Lajos; igazgató: He in József; pénztáros: dr. Szolcsányi Hugó; jegyzők: László János, Nagy László, gr. Zichy Károly; számvevő: dr. Dem kő György; könyvtáros: Sivampel József; választmányi tagok és pedig a polgári osz­tályból: Babies Béla, Baloghy Aladár, dr. Fekete Ferencz, Hellebronth Mihály; dr. Kállay Zoltán, Kovács Kálmán, Michalek Manó, Patak Antal Répássy László, Szabó Ignácz, T ö r ő c s i k József, Török Konstant, W e i d 1 Gyula, Wind István, zalabéri Horváth Béla. A tényleges tisztikar­ból, és pedig a 60 sz. csász. s kir. Appelgyalogsorezredből: Biasiu Simon, Fiedler Henrik báró: Nagy László, Rezni cek Emil, Horvátit István, sárosfai Bittó Gyula, Vörös István, Blaha Vilmos. A magy. kir. honvédtisztikarból: Kállay Sán- don, Tahy Márton; Subich Ferencz, Sáfrán Géza. — A szegénysorsú tanulókat iskolai könyvekkel segélyzö főgymnasiumi ifjúsági könyvtár javára az intézetben, m. é. deczem- ber 2. és 30-án rendezett „felolvasó s kamarazenei estélyeknek,“ ngs. és ft. dr. Koz ina Károly prépost-kánonok úr 10 frt. ke­gyes adományával együtt, 71 frt. 50 kr. jövedelme volt, mely némi (nyomdai stb.) kiadások levonásával, a mondott könyvtár takaréktőkéjéhez csatoltatott. Könyvtárnok. — ..A jurista-bál“-ra, — mely a jövő szombaton f. hó 16-án fog megtartatni — minél közelebb érünk hozzá annál lázasabban fog­nak az előkészületek. Mint értesültünk úgy Eger város mint a vidék szép számban lesz képviselve. Jegyek a Köllner L. utódai gyógytárában és Szolcsányi Gyula könyvkereskedésében előre válthatók. Erre hirtelen elterjedt az egész színházban a hir, hogy itt van Mozart. De még most jött a hadd el hadd. Az énekesek nem akar­tak kimenni a színpadra. Különösen B. asszony, aki a szőkét játszotta, vesztette el bátorságát. Az igazgató meg volt rökönyödve. Sehogy sem birt színé­szeivel. Végre a karmesternek mentő gondolata támadt. A kö­zönség már zúgolódott. Fölkereste tehát magát Mozartot, bemu- tatá magát s megkérte, segítsen a dolgon. Mozart fölment a színpadra vele; egyenesen B. asszonyhoz. — Mit csinál madame? — szólt neki. Hiszen ön pompásan énekelt. De hogy jövőre még jobban menjen, hát én tanitom be önnek ezt a szerepet. Ezzel szent volt a béke. Soha sem adták úgy az operát, mint a következő felvonást. A berliniek ámultak-bámultak, mi lepte meg egyszerre a színé­szeket? Semmi, csak, hogy ott volt a szerző, a kinek hire már akkor élénken élt minden igaz zenekedvelőben, talán az egy Bé­cset kivéve, a hol oly kevéssé értették meg halála előtt. Mozart etrvik legnevezetesebb müve a „Requiem.“ Ez egyházi zenemüvének története is igen regényes. Mozart egy este lehangoltan ült megszokott zsöllyeszékében, midőn lakása előtt hintó állott meg. melyből egy idegen űr szál­lott ki. aki .a maestroval beszélni kívánt. Egy előkelő kinézésű, idős úr lépett a szobába e szavakkal: — Egy magas rangú úrtól hozok önnek egy megbízatást, Mozart ur. — Kitől ? kérdő Mozart. * — Az illető ismeretlen akar maradni. — Jól van. A név nem határoz. Miben lehetek az illető ur­nák szolgálatára?

Next

/
Oldalképek
Tartalom