Eger - hetilap, 1892

1892-01-12 / 2. szám

13

— Az ,.Egri Dalkör“ által f. lió 9-én rendezett hangverseny alkalmából felülíi/.ettek: Satnassa János 10 írt. Imre Miklós 6 írt. Zsendovics József 5 fit. Lnga Luga László 1 frt. Streimer- vögel Rez>ő 1 frtot. — fogadják a kegyes felülfizetők az egylet hálás köszönetét — Eset', 1892 január 11. Fógel Ágoston ellenőr ifj. Péter Ferencz h. pénztárnok.

— Nyilvános nyugtázás. A hevesmegyei és Eger-vidéki egyesült jótékony uöegylet árvái számára felállított karácsonyfára adakozni szívesek voltak: Sze'e Gábor, Zsendovicli József, 5—5 frtot; Kovácli Kálmánné, Kállay Zoltánná, özv. Gyulay Pálné, Dr. Kozma Károly, Tőröcsik József, Begovcsevicli Róbert, Ludányi Antal, Dr. Párvy Sándor, Debreczenyi János, Szvorényi József, Samassa Jánosné, özv. Nánássy Miliályné 2 — 2 frtot. Far- kas-Hellebront Ottilia, Ringelhann Imréné, Sajósy Alajosné, Babies Béláné, dr. Akantisz Jusztinná, Csókás Istvánná, Dáltioky Jánosné, özv. Mészáros Istvánná, Fógel Ágostonná, Gröber Fe- renezné, Hartl Edéné, özv. Köllner Lőrinczné, Wolf Károlyné, Chalaupek Domonkosné, Luga László, dr. Demkó György, Bar- talos Gyula, Szmrecsányi Lajos, Zsasskovszky József, Dr. Dani- lovics Pálné, özv. Kanizsay-Turján Teri, Remenyik Imréné, özv. Novotha Péterné, Dr. Köszler Józsefné, özv. Fülöp Józsefné, Ka- tinszky Gyula, özv. Gáspárdy Gézáné, özv. Nánássy Gyuláné, Koíossy Gusztávné, Beniczky Etel, Kempelen Radó, Altorjay Sándorné, Dr. Kozma Endréné, Dr. Pásztor Bertalan, Stephanovszkv Sándor, Imre Miklósné, özv. Frantz Alajosné, Gebhardt Sándorné, dr. Alföldy Dávidné, Sreimmelvőger, Sinkovich Imréné, Dr. Martinovics Józsefné, Sinkovich Islvánné, Breitenfeld Alajosné, Dr. Presz- ler Ármin, Buzáth Lajos, Lipesey Péterné, Br. Fiedler, Pólón kay Endréné, egri Irgalmas szerzet, ifj. Simonyi Károly, Fe- renczy Imre, Ury Józsefné, Légtuann Imre 1—1 frtot. Kobza La- josné. 60 kr. Dr. Eállav Árpádné, Répássy Lászlóné, Ambrus István, Michalek Manó, Ringelhann Rafaelné, Sznhányi Jánosné, Mátékovics Mór, Brösztl Józsefné. Fekete Ferenczné, özv. Szol- csányi Gyuláné, Magdich, Gáspár Hunyor Sándorné. Eötvös Jó- ■zsefné. Dr. Tróján Alajosné, Póka Istvánná. Buday Lászlóné, Hubert Jánosné, Vasitáné, Mózer Antalné, Rudnyánszky Pál, Si- mácziusné, Horváth Józsefné, Mednyánszky Sándor, Szolcsányi Hugóné, Kánitz Gézáné, Farkas Vinczéné 50 — 50 kr. Svih Jánosné, Murczko Endréné, özv. Barchettiné, Rózsáné, Perl grund Lajos, N. N. Hegedűs Jánosné, 40—40 kr. Turcsányi-Babocsay Erzsi, N. N. N. N. 30—30 kr. N. N. N. N. N. N. N. N. N. N. Ötömösi. N. N. N. N. özv. Plank Gvuláné, N. N. Polacsek H. 20-20 kr. N. N. 17 kr. N. X. N. N. N. N. B. S. N. N. N. N.

— Egy gyászmisét kíván öntől. Az illető egy barátnőjét vesztette el, kinek emléke feledhetetlen lesz előtte. E barátnőjének emlékezetére óhajtja, halála minden évfordulóján a gyász- misét előadatni.

A megbízatást hallva, Mozart úgy érezte magát, mintha villámütés találta volna. Lehangoltsága, a komor esti idő, bete- -ges állapota, maga a megbízatás különössége, az idegen férfiú titokszerűsége, mindezek mély benyomást gyakoroltak kedélyhan- -gulatára.

— Elvállalom a megbízatást, - monda rövid gondolkozás

után.

— Dolgozzék rajta, uram. con amuré, — monda az idegen, — mert a mü zeneértő számára készül.

— Annál jobb.

— Mit gondol, uram, mikor készül el vele?

•— Négy bét alatt.

— S minő tiszteletdijat kivan érte?

— Száz darab aranyat,

— Helyes! — végzé az idegen, leszámlálva az asztalra a száz darab aranyat. — négy hét múlva eljövök a gyászmiseért.

Amint az idegen távozott, Mozart rögtön munkához fogott, 's annyi buzgalommal dolgozott, gyakran késő éjjel is, a Requi- emen hogy aggódó felesége, megtámadott, egészségét féltve, szeretetteljesen kérte, hogy ne dolgozzék a végkimerülésig.

— Eh, hagyj békét. — monda Mozart egy ízben ingerülten, hisz úgy is a magam számára irom ezt a Requiemet, hát sietnem kell, ha temetésemre kész akarok lenni vele.

Azontúl is gyakran volt ingerült, mert a munka lassan haladt előre, s a négy heti határidő is lejárt. Az idegen pedig megjelent, hogy a munkát elvigye.

D. D. 10—10 kr. Fogadják a kegyes adakozók nagylelkű adományaikért hálás köszimetünket. Eger, 1.892. január hó 10-én.

Hevesm. és Egere, egyesült jótékony Nőegylet.

— Közgyűlés. Az egri ipartársulat 1891. évről rendes évi közgyűlését vasárnap, folyó hó 17-én délelőtt, tartja meg az egri keresztény iparos kör helyiségében, hová az ipartársulati tagok ezennel meghivatnak.

— Közgyűlés. Az egri keresztény iparos kör rendes évi közgyűlése vasárnap folyó hó l/-éu délután 3 órakor tartatik meg, a körhelyiségben, hová a keresztény iparoskor tagjai ezennel meghivatnak.

— Hymen. Gombossi Aranka, Gombossi Mór egri előkelő kereskedő s vállalkozó kedves és szép műveltségű leánya, e napokban váltott jegyet Barta József szigorló orvossal, Budapestről.

— Gyászrovat. Syposs Kálmán, borsodmegyei birtokos, ki gyermekeivel együtt huzamosabb ideig városunknak is lakója volt, élete 54-ik évében, f. jan hó 5-én elhunyt. Hült tetemei f. jan. hó 7-én tétettek a szendrő-ládi sirkertben az örök nyugalom helyére. Elhunytát édes anyja, özv. Syposs Károlyné, szül. Darvas Terézia, a múlt évekből a mi előkelő társas életünkben is kiváló szerepet vitt úrnő, továbbá számos gyermekei s unokái kesergik.

Mózer Antalné, szül. Murandi Erzsébet, vendéglős neje, élete 60-ik, boldog házassága 40-ik évében, hosszas szenvedés után, f. jan. hó 6-án Egerben elhunyt. Temetése a család nagy számú, rokonsága s ismerőseinek tömeges részvéte mellett f. hó 7-éti ment végbe.

— Szabadságharczi emlékek múzeuma Aradon. — Az aradi

„Kölcsey-egyesület“ a következő felhívást intézi a hazafiakhoz: „A balszerencse egy fájó csapással Aradot a nemzet Golgotájává avatta. Itt halt vértanú-halált hazánk szabadságának tizenhárom, lánglelkü bajnoka. Aradmegyében fejeződött be a szabad nemzetek bámulatát és rokonszenvét fölkeltő küzdelem. A hálás nemzet a hősei iránti köteles kegyelet nyilvánitásaképen örök időkre szóló monumentális emléket emelt. De azt hiszszük, hogy ennek az emléknek fölállításával a nemzet még nem rótta, le minden tartozását, még nem hozta meg minden köteles áldozatát. Munkánk nem lesz addig teljes, mig a dicső hősökre és a dicsőségteljes küzdelemre emlékeztető tárgyakat, az abban szerepelt vezetőkre és névtelen félistenekre vonatkozó emlékeket, össze nem hordtuk. Rohamosan fogy a 48—49-iki eseményekben

— Bocsánat — monda Mozart — nem válthattam be szavamat. A Requiem még nem kész.

— A jó munkának idő kell, — monda az idegen, — mit gondol ön, mennyi ideig kell még rajta dolgoznia ?

— Még négy hétig. A megbízatás fontossága annyira elfoglalt, hogy tovább kell rajta dolgoznom, semmint, gondoltam.

— Ez esetben a tiszteletdij sem felel meg a megbízatásnak, — monda az idegen, s újból ötven darab aranyat számlált le a. Mozart asztalára s e szavakkal távozott':

— Négy hét múlva ismét eljövök.

Ez időtől kezdve Mozart lázas erővel fogott a requiem bevé- gezéséhez annyira, hogy munkája közben gyakran elájult. Mintha, érezte volna halála közeledtét, s gyakran említette, hogy az idegen, aki a Requiemet megrendelte, a halál angyala volt. Még a másik négy hét lefolyása előtt el is készítette azt, s halála előtt- egy órával barátai próbát énekeltek belőle a haldokló szerző előtt. E jelenetet örökítette meg Munkácsy halhatatlan remek festménye.

Némelyek azt állítják, hogy Mozart halála után az idegen, megjelent s a szerző özvegyétől átvette a Requiem kéziratát; — mig mások azt mondják, hogy soha sem jött el többé érte. Any- nyi később kitudódott, hogy a Requiemet Mozartnál Waldperg gróf, egy nagy zenebarát, s Mozart különös tisztelője rendelt» meg, s az idegen, ki a megrendelést tette, a grófnak Leatgeb nevű kamarása volt. Végül megemlitendőnek tartjuk Mozart zenekritikusainak azon állítását, hogy e Requiemet Mozart soluw sem fejezte be, csak egyes töredékekben hagyta hátra, amelyekből később, kiegészítve, Siissmayer nevű zenész állította össze.