Eger - hetilap, 1892

1892-12-27 / 52. szám

412

értelmében a folyó évvel lejárt, az uj megyebizottsági tagok megválasztása Hevesvármegye választó kerületeiben a múlt hét folyamán ejtetett meg, a következő eredménynyel. Megválasztattak Eger város négy választó kerületében: Simáezius Gusztáv, Zalár József, Luga László, Mátékovics Mór, Dusárdy József, Petravich Ferencz, Plank Géza, Bodó Antal, Ringelhanu Imre, Akantisz Jusztin dr., Cseh Bertalan, Horánszky Bertalan, ifj. Koncz János; Szederkényi Nándor, Altorjay Sándor, Burik István. — Gyöngyös két választó kerületében: Taposy Márton, Zsiga Gyula, Bende Dezső, Klimó Pál, Balogh Gyula, Michalecz Ferencz. — Tisza-Nánán: Ambrus Antal, Kis Gábor, Molnár István. — Bessenyőn: Mlinkó János, Poczik János. — Heves, Pély, Vezekény kér. Maczky Emil, Orosz József, Molnár György, Bessenyei István, — Köm lő, Sarud, Kis-Köre, Lőrinczfalva kér. Padár Péter, Kiss István, Madarász Sámuel. — Tisza-Szollós, Tisza-Örvény, Tisza-ígar kér. Uj Béla, Elek István. — Tisza-Füreden: id. Borsos Sámuel, Borsos Flóris. — Adács, Visznek, Vámos-Györk, és Gyöngyös-Halász kér. Csömör György, Tóth József. — Detk, Ugra, Halmaj, Ludas és Karácsond kér. Pelle János, Pálik József, Goics Endre. — Domoszló, Felső- Nána, Vécs kér. Foltényi Elemér, Búzás Dezső. — Tar na-Méra, Zsadány, Bőd, Boczonád kér. Hellebronth Béla, Veidner Károly,

— Nagy-Fiiged, Tarna-Erk, Zaránk, Tarna-Eörs kér. Biró Zoltán, Geszthelyi Gyula, — Kaálban: Sváb Gyula, Töttösy Sándor. — Ke recsend, Deménd, Eger-Szalók kér. Dóczy Károly, Román Péter. — Füzes-Abony, Dormánd kér. Hodossy Sándor, Király József. — Érd ő-T elek, Mező-Tárkány kér. Maczki Gyula, Pap Antal. — Kápolna, Kompolt, Tófalu, Al-Debrő kér. Márton Márton, Kormos Rudolf, Beck Jakab. — Patán: Elek József, Korponay István. — Pásztón: Isaak Gyula, Hunyor Sándor, Kolossváry József, Büchler Vilmos. — Nagy-Rhéde, Atkár, Ecséd, Gyöngyös-Püspöki kér. Isaak István, Sipos Lajos.

— Csány, Horth kér. Isaak Gyula, Hunyor Sándor, Policzer Jónás. -—- Hatvan, Apcz kér. Homonnay Szilárd, Koppély Géza.

— Péter vásár on, Kiszely Lajos, Keller Béla, Bocsi Joákim.

— Lelesz, Szent-Domonkos kér. Kovács (Mátyus) Károly, Kovács (Pipari) József. — Bakta, Fedémes kér. Gesztes Lajos, Schwertührer Rudolf, Neszvadba Lajos. — Párád, Derecske kér. Schmidthausen Adolf, Kozsik Lajos. — Mikófalva, Szarvaskő kér. Kovács (Csikós) Mátyás, Beniczky György. — Átányon: Szorád György, Ötvös Imre. — Poroszlón: Kerekes József, Króm Márton. — Saár, Visonta, Veresmart, Márkáz kér. Búzás István, Hodobás József. — Maki ár, Nagy-Tálya kér. Keleti Aladár, Matt Márton. — Verpelét, Szólát, Szent-Mari kér. Molnár József. Prokai János, Dankó Mihály. — Gyöngyös- Tarján, Sólymos, Gyöngyös-Oroszi kér. Kekécs Ferencz, Szabadhegyi Mihály, Borhy Ádám. — Szurdok-Püspöki, Szent— No hát isten áldja meg, tekintetes uram! Jó egészséget kívánok.

— Megálljon csak kegyelmed, — válaszolt végrehajtó — valamit el ne felejtsünk, mert még majd engem vesznek érte elő.

— No csak mondja tekintetes uram, mert sietős a dolgom, várnak a munkás emberek.

— Még egy kis leszámolni valónk volna.

— Micsoda leszámolni valónk? kérdezte Matkó uram nagy szemeket vágva.

— Hát csak a hatvanöt forint.

— Miféle hatvanöt forint?

— A mennyiért a lovat megvette.

Matkó uram még nagyobb szemeket meresztett s körülnézett jobbra, balra, hogy neki szól-e ez a beszéd.

— Már hogy én fizetnék hatvanöt forintot? Én!?

— Bizony hogy nem is én!

— Csak nem ettem bolondgombát! Hát nem látta az úr a paksusomból, hogy még a múltkor megfizettem az árát! Szólt Matkó uram egyre neki mérgesedve.

— Jaj Matkó uram, az megint más dűlő, az én rám nem tartozik! Itt kegyelmed megvett egy lovat, annak az árát ki kell szurkolni. Ha pedig nem tud fizetni, mégegyszer megüttetjük a dobot a maga kárára és veszélyére. Azt mondja a törvény.

— Jó, jó, hiszen majd beszélek én a törvénynyel! Ezzel megfordult, hogy a szekérre üljön.

— De hallja kegyelmed, nem tréfa dolog ám ez. Szólt a végrehajtó elébe állva.

— Micsoda!? — kiáltott Matkó uram felpattanva, — csak nem kívánják azt az isten ellen való dolgot, hogy mégegyszer

Jakab, Fancsal, Szűcsi kér. Zalesky Imre, Hajdukovics Ödön. — Szent-Erzsébet, Bocs, Istenmezeje kér. Zay Ignácz, Dutka Ágoston. — Bodony, Nádujfalu kér. Biró Sándor, Pásztor Li- pót. — Bátony, Mindszent kér. Bajzáth Gábor, Baranyai István.

— Az árvák karácsonyfája. Az egervidéki és hevesmegyei jótékony nőegylet, buzgó elnöknéje, Kovács Kálmánné úrnő tapintatos és szeretetteljes rendezése mellett, a karácsonyi ünnepeket megelőző estvén igen szép és gazdagon fölszerelt karácsonyfát állított fel az általa gondozott árvák számára, kik a karácsonyfa díszítményei közöl hasznos és tanulságos tárgyakban részesittettek.

— Részvétnyilatkozat. Bold. eml. néhai kismagyari Kempe- len Radó, nyug. m. kir. pénzügyi tanácsos elhunyta alkalmából az egri magy. kir. állami alreáliskola tanárkara, az elhunyt, mint az intézet egyik nemeslelkü jóttevője iránti hálájának és kegyeletének, a boldogult hátrahagyott családja egyik tagjához, özv. Violet Ottón é, szül, Kempelen Emma úrnőhöz intézett következő részvétiratban adott kifejezést:

„Mélyen tisztelt Nagysád! Az alúlirt tanári testület a legnagyobb megilletődéssel vette tudomásul a Nagysád édes atyjának, Nagyságos Kempelen Radó úrnak elkűnytáról szóló hirt. E veszteség nem csupán családjára nézve, de testületünk és intézetünk részére is pótolhatatlan, mert az elhűnyt kiváló férfiúban mi egyik leghívebb barátunkat s intézetünk fenkölt szellemű, nemes jóltevőjét gyászoljuk. Sajnos, immár nem lévén módunkban iránta érzett nagy hálánkat másként kifejezni, elhatároztuk, hogy az intézetünknek adományozott nagy értékű természetrajzi gyűjtemény, melynek összeállításán mondhatni élte végső napjáig fáradozott, örök időkre „Kempelen-gyüjtemény“ néven külön kezeltessék s helyeztessék el. Egyúttal elhatározta a tanári testület, hogy a kiváló férfiú, Nagysád édes atyja emlékét az évi Értesítőben méltóan megörökitendi s a nagyszerű adományról a magas Ministeriumnak is jelentést teend. Midőn mélyen tisztelt Nagy- sádnak még külön forró köszönetét mondanánk azon kiváló kegyességéért, melyet a boldogult természetrajzi hagyatékának elosztása körül tanúsítani méltóztatott, ismételve kérjük, hogy szivünk mélyéből eredő részvétünket elfogadni kegyeskedjék. Az Egek Ura nyújtson enyhülést s vigasztalást e súlyos megpróbáltatásért! Kelt az egri áll. reáliskola tanári karának 1892. évi decz. 17-én tartott értekezletéből. Kemény Ferencz, h. igazgató. Bajzáth Lajos, értekez. jegyző.

— Gyászhir. Lieb Károly hites ügyvéd, az egri takarékpénztárnak 22 éven át szolgált pénztárosa, élete 79-ik évében f. decz. hó 20-án Egerben elhalálozott. Temetése ugyanott f. decz. hó 22-én délután ment végbe. Miután az elhunyt nőtelen volt s családot nem hagyott hátra, haláláról a gyászjelentést az egri takarékpénztár adta ki. Néh. Lieb Károly előkelő, vagyonos

megfizessem a saját lovam árát!? Még a volna a furcsa! No bizony!

A végrehajtó kezdte elveszteni a türelmét, bármilyen mulatságosnak is látszott előtte a vén czivis makacskodása.

— Ej, itt nem teketóriázhatunk annyit! Sándor, — kiáltott oda a dobosnak, — fogja ki csak kend azt a lovat! Húsz forint az ára! . . . ki ád többet érte ?

Mielőtt Matkó uram a tulajdon jószága és saját személye ellen intézett eme hallatlan merénylet fölött magához tért volna óriási meglepetéséből, s végire jutott annak a szemen szedett kacskaringós káromkodásnak és átkozódásnak, a mivel hüledezé- sét kisérte, a fakót hamarosan kifogták, megütötték fölötte a dobot s eladták a negyvennyolcz forintot Ígérő lengyelzsidónak.

— És most pedig Matkó uram felszólítom, — szólt hozzá a végrehajtó, — hogy a tizenhét forintot s az eljárási költségeket fizesse ki, de hamar, mert nincs tréfálni való időm.

Matkó uram azt hitte, mindjárt megüti a guta dühében.

— Tizenhét forintot!? — ordított, — hát bolondnak tart engem az ur!? Hát micsoda szemét vagyok én, a kivel igy lehet bánni!?

A végrehajtó igyekezett higgadtan megmagyarázni Matkó uramnak a dolgot.

— Az előbbi árverésen hatvanöt forintot Ígért a lóért. Mivel ezt nem fizette ki, a kegyelmed rovására elárvereltük negyvennyolcz forintért. A különbség tizenhét forint, a mit kegyelmednek kell fizetni, még pedig azonnal, mert különben kifogatjuk a derest is.

Matkó uram elkezdett kaczagni az utóbbi szavak fölött. Mert hát, nem múlatni való história-é az, hogy az ember meg-