Eger - hetilap, 1892

1892-09-20 / 38. szám

299

fikáczió s oly magas íokú műveltség, mint bármily más tudományos pályákhoz.

Készemről én sem bírom más egyéb czélját elképzelni a „leány-gymnásium“-nak, mint egyedül azt, hogy érettségi vizsgálat által a nőket az egyetemi tanulmányok hallgatására jogosítsa, s előttük kivétel nélkül mindama tudományos pályákat megnyissa, melyekhez eddigelé, legalább nálunk, csupán a férfiaknak, a „teremtés urainak“ volt kizárólagos privilégiumuk.

De hát — a ki sokat markol, keveset szőrit — tartja a példasző.

A leány-gymnásium tervezői elfeledték leány-gymnásiumuk mellé mindjárt egy leány-egyetem tervét is kifundálni, ahol- ott kizárólag csak nők hallgathatnák a különböző fakultások tantárgyait.

Mert ámbátor igaz ugyan, hogy a nők az obstetricziát nálunk is az orvosi egyetemen tanulják (különórákon); azt is tudjuk, hogy egynémely német, svájczi, s amerikai universitásokon kivételesen meg van engedve, hogy az orvosi tudományokat nők is hallgathassák: még sem merném elhinni, hogy a „leány-gymnásium“ hívei közt akadjon olyan józan és komoly férfiú, aki a női emanczipáczió korlátlan kiterjesztésével helyeselni tudná, hogy fólserdült hajadonaink, habár az „érettségit“ letették is, — kivált mostani egyetemi oktatás-rendszerünk mellett, — együtt, egyazon teremben hallgassák a római jogot a jogász urfiakkal; hogy Adelhaide nagysám ugyanazon teremben ott bonczolja a hullát Adolár urfi tőszomszédságában; és — hogy mig a professor urnák tetszik az előadási órára megjelenni, addig a nő- és férfi-hallgatók ott sétáljanak karöltve, czigaretta-szó mellett, a folyósokon, vagy épen unalmokban átugorjanak a szomszédkávé- házba egy „knikebein“-re, vagy egy játszma karambolra! — Vagy talán azt követelik, hogy leányainkat gardedámok kisérjék az egyetemi előadásokra?

Mai, teljesen megromlott s mélyen elszomorító erkölcsi s társadalmi viszonyaink között, midőn a férfi a hozományért házasodik, s a nőt csak ráadásul veszi el; midőn fehér holló számba mennek ama nemesebb gondolkozású, önérzetes férfiak, kik a nőben a hű hitvestársat, a jó gazdasszonyt keresik, kivel boldog családéletet alapítani remélnek, s kik a legnagyobb szégyennek tartanák, ha családjukat saját becsületes keresményükből tisztességesen eltartani képesek nem lévén, feleségeik hozományára szorulnának; — midőn ép e miatt, — s még számiakul más okok miatt is, — a házasság-iszony egész jár- ványnyá vált társadalmi életünkben, s az agglegények, és örök pártára kárhoztatott nők már is nagy légióvá nőtt száma egyre

9. „Szent Anna.“ Apáthii templom, m. 7 láb, sz. 372 láb, festette Egerben 1866.

10. „Őrangyal.“ Tófalui templom, m. 1 öl, sz. 372 láb, festette Egerben, 1867-ben.

11. „Szűz Mária menybevitele.“ Miskolczi minorita templom, m. 3 öl, festette Egerben, 1867.

12. „Péter és Pál.“ Sajónémethii templom, m. 11 láb, ugyanott és akkor.

13. „Fájdalmas Anya“ Gyöngyösi kálvária m. 37* láb, sz. 28 h. ugyanott és akkor.

14. „Krisztus a keresztfán.“ Jászdósai templom, m. 172 öl, sz. 5 láb, festette Egerben 1868.

15. „Sz. Rozália.“ Ugyancsak oda, olyan nagyságban, ott és akkor.

16. „Mindenszentek.“ Jász-fényszarui templom, m. 117a láb, sz. 7 láb, ugyanott és akkor.

17. „Mindenszentek.“ Ecsédi templom, m. 2 öl, sz. 1 öl, festette Egerben 1869.

18. „Magyarországi sz. Erzsébet.“ Tiszapüspökii templom, m. 9 láb, sz. 5 láb, 1869.

19. „Sz. Lélek eljövetele.“ Alsó-ábrányi templom, m. 10 láb, sz. 5 láb, festette 1870.

20. „Szent Anna.“ ugyanott, m. 1 öl, sz. 4 1. 1870.

21. „Szent Anna.“ Nagycsécsi templom, m. 5 1. sz. 3721. 1870.

22. „Szent Anna.“ Hanyi kápolna m. 1 öl, sz. 372 láb. 1870.

23. „Fájdalmas Anya.“ Szentkút Nógrádm., m. 5 1. 1970.

24. „Sz. Háromság.“ Ivádi templom, m. 1 öl, sz. 372 1. 1870.

25. „Immaculata.“ Geszterédi t. m. 5 1. 1870.

26. „Olvasós Mária.“ Balassa-Gyarmat vidékére.

27. „Szent Mihály.“ Lasztóczi templom, m. 272 öl, sz. l öl, 1870.

28. „Olvasós Mária.“ Zsélyi templom, m. 1 öl, sz. 372 í-1871.

29. „Immaculata.“ Egri papnövelde.

30. „Sz. László.“ Sülyi tempi, m. 7 1. sz. 4 1. 1871.

ijesztőbb mértékben gyarapodik: magunk is hívei vagyunk a női emanczipácziónak bizonyos korlátok között, s ama nemesebb és magasabb értelemben, hogy a nők számára nálunk is minél több tér és alkalom nyujtassék oly tisztességes kenyérkeresetre, mely a nő jelleméhez, erkölcseihez s természetes hivatásához illő és méltó; oly foglalkozásra, mely a nőnek, mindenkivel szemben, tiszteletet parancsol.

Ez az óhajtás azonban, mai közoktatási állapotainkat tekintve, úgy látszik, még a távol jövő zenéjéhez tartozik. Mindaddig, mig országszerte napról-napra erősebben hangzik a panasz, hogy fiúgyermekeink kellő növeltetésére sem bírunk elegendő iskolákkal, s csak a napokban olvastuk a budapesti újságokban, hogy magában az ország fő és székvárosában, az imént beállott iskolai évvel oly rendkívül nagy volt a középiskolákra jelentkező növendékek száma, hogy daczára az idén Budán megnyitott uj államgymnásiumnak, kitűnt, hogy a fővárosnak még legalább három középiskolára volna szüksége, — mindaddig nőnövendékeink számára oly gyakorlati iskolák felállításáról, melyekben azok tisztességes kenyéradó hivatásra képesittetnének, egyelőre szó sem lehet.

De erős a meggyőződésünk, hogy e bajon, legalább egy időre, kezdetnek, lehetne segíteni, még pedig úgynevezett felsőbb leányiskoláinknak okszerűbb, s inkább gyakorlatias irányú reor- ganizácziója által.

Általános a panasz a férfiak részéről, — s legfőképen ezen erős érvvel indokolják a házasságtól való iszonyodásukat, — hogy felsőbb leányiskoláink leánynövendékeinket nem: leendő házi asszonyoknak, hanem ugy- mondott divathölgyeknek növelik. S ebben csakugyan van némi igazuk. Vizsgáljuk meg csak közelebbről egy felsőbb leányiskolából, vagy egy magasabb nőnevelő intézetből kikerült leányka ismeretkörét: mit fogunk tapasztalni ? Tud egy kissé

— bőséges nyelvtani hibákkal — németül gagyogni a katonatisztekkel; elparlirozza fraucziául, hogy: „Comment vous portez vous, monsieur?“ — sőt még azzal is dicsekszik, hogy érti, mit tesz anglius nyelven: „ Y lowe you.“ Azután el tudja

— jól roszul — kalimpálni a zongorán a „Szűz imáját,“ meg a „Dunari“ valczert; — ezenkívül vannak még némi fölületes is- méretei a magyar nyelvtanból (de azért levelei telvék orthogra- fiai hibákkal), a históriából, földrajzból, természetrajzból. No s aztán tud még egynémelyik majolikát festeni, czifra párnákat, asztalfutókat s egyéb hiú csecsebecséket hímezni. De a fehérnemű-varrásról fogalma sincs; ahelyett, hogy maga tudná elkészíteni szerény, de tisztességes utczai ruháját: föl sem veszi, ha

31. „Sz. Mária születése.“ Tisza-bábolnai templom, m. 1272 láb, sz. 772 láb, 1871.

32. „Krisztus a kereszten.“ Novaji templom, m. 1 öl, sz. 4 1. 1861.

33. „Szűz Mária látogatása.“ Sz.-mariai templom m. 4 1. sz. 3 1. 1872.

34. „Kér. Sz. János.“ Aszalói templom, m. 1 öl, sz. 3721. 1872.

35. „Sixtina Madonna.“ Mezőkövesdi tempi, m. 10. 1. sz. 5 és fél 1. 1873.

36. „Szent Anna.“ u. 0. 7 1. m. u. a.

37. „Nép. sz. János.“ u. 0. 7 1. m. u. n.

38. „Szent Lélek eljövetele.“ Aldebrői tempi, m. 10 1. sz 5 és fél 1. 1873.

39. „Szent kereszt felmagasztaltatása.“ Abádszalóki tempi, m. 9 1. sz. 5 1. u. a.

40. „Szent István király.“ Apátfalvi tempi, m. 8 1. sz. 5. 1. 1874.

41. „Szent Imre herczeg.“ Nagy-Rhédei tempi, m. 2 öl, sz. 7 1. u. a.

42. „Szent Lőrincz.“ Eörtevény-szigeti tempi. (Győr m.) m. 9 1. sz. 5 1. 1876.

43. „Szent Mihály.“ Arlói tempi, m. 2 méter, sz. 116 cm. 1878.

44. „Immaculata“ u. 0. 1879.

45. „Szent Háromság.“ Tófalui tempi, m. 11 1. sz. 6 1. 1879.

46. „Szűz Mária mennybemenetele.“ Borsod (Bács m.) 9 1. sz. 5 1. 1879.

47. „Szent Anna.“ Hanyi kap. m. 190 cm. sz. 114. cm. 1884.

48. „Olvasós Mária.“ Csehi tempi, m. 184. cm. sz. 104 cm. 1885.

49. „Szent kereszt felmagasztalása.“ Erdőtelki tempi, m. 220 cm. sz. 132 cm. 1885.

50. „Szent Miklós püspök.“ Sajó-Várkony, m. 452 cm. sz. 240 cm. 1886.

*