Eger - hetilap, 1892

1892-11-08 / 45. szám

356

iskolalátogatók teendőivel: Beökönyi Viktor földbirtokost Detk, Lugas és Ugra községek részére; Hanisz Imre földbirtokost Gyöngyös város és Gyöngyös-Püspöki község, Krassy Bódog apát fő- esperes-plébánost Gyöngyös-Pata, Gyöngyös-Tarján, Gyöngyös- Oroszi és Sólymos községek, Perlaky Zénó földbirtokost Domoszló, Márkáz és Felső-Nána községek, Töttösy Sándor uradalmi főtisztet Vécs, Fel-Debrő és Kaál községek, Nagyút, Erzsébetiéi’ és Taruóca puszták, Bíró Lajos földbirtokost Gyöngyös-Halász, Atkár, Adács és Nagy-Rhéde községek, Kontra Vazul tanárt Eger város, Hevesy József r. kát. lelkészt Pásztó, Szurdok-Püspöki és Szt.- Jakab községek, Újhelyi Lajos r. kát. esperes-plébánost Kömlő, Kis-Köre, Tisza-Nána községek és Dinyéshát puszta, Lovassy Ákos földbirtokost Nagy-Iván, Tisza-Örs községek és Kócs puszta, Csekó Gábor r. kát. esperes-plébánost Verpeléth, Szent-Mária, Kompolt, Kápolna, Tófalu és Al-Debrő községek, Párvy Antal r. kát. esperes-plébánost Eger-Szalók, Szóláth és Deménd községek, Katinszky Gyula ez. kanonok tanitónő-képzői igazgató-tanárt Kerecsend, Makiár és Nagy-Tálya községek, Vincze Alajos tanítóképzői igazgató-tanárt Füzes-Abony, Mező-Tárkány, Bessenyő és Dormánd községek, Rajzinger Antal urad. főerdőmestert Párád, Bodony, Recsk és Derecske községek, Parád-Üveghuta és Ó-Huta puszták, Hárnán András r. kát. esperes-plébánost Bállá, Náduj- falu, Dorogháza,Mátra-Mindszent, Mátra-Szulia községek, Dobóczky Ignácz földbirtokost Heves és Erdőtelek községek, Tenk és Sárga puszták, Danderer Ferencz r. kát. lelkészt Szt.-Erzsébet, Lelesz, Szt.-Domonkos és Fedémes községek, Lipcsey József földbirtokost Tisza-Füred és Tisza-Örvény községek, Gergely Imre dr. körorvost Visonta és Halmaj községek, László János képezdei tanárt Fel-Német, Szarvaskő, Felső-Tárkány és Bakta községek, Krene- dits Imre prépost-plébánost Csány és Horth községek, Fáy Zoltán földbirtokost Ecséd község, Palczer Kálmán r. kát. esperes-plébánost Hatvan község, Nagy-Gombos és Sashalom puszták, Scheidl Ágoston földbirtokost Apcz és Vámos-Györk községek, Elek József földbirtokost Szűcsi és Fancsal községek, ifj. Széky Péter föld- birtokost Tisza-Szőllős és rTisza-Igar községek, Kérészi Barna ev. ref. lelkészt Poroszló és Átány községek, Jankó Mihály uradalmi főtisztet Sarud, Lőrinczfalva községek, Hidvég puszta és János- tanya, Keglevich Gyula gróf földbirtokost Pétervására, Ivád, Füzes, Erdő-Kövesd, Várasszó és Istenmezeje községek, Beniczky György földbirtokost Bátor, Bocs, Aranyos, Csehi, Szűcs, Beköl- cze és Mikófalva községek, Mattyasovszky Kálmán r. kát. lelkészt Boczonád, Tarna-Bod, Tarna-Méra és Zaránk községek, Puchlin Kázmér r. kát. esperes-plébánost Tarna-Örs, Tarna-Erk, Visznek, Zsadány és Nagy-Fügéd községek részére, Klinkárt Emil földbirtokost Maczonka, Nagy-Bátony, Tar és Hasznos községek, Csonth Béla r. k. lelkészt Tarna-Szt.-Miklós, Pély és Pusz- ta-Vezekény községek, Vida Nándor r. kát. esperes-plébánost Saár, Veresmart és Karácsond községek, Nesztlinger Miklós dr. körorvost pedig Sírok, Szajla, Szék, Terpes községek és Kőkút puszta részére.

bályzatukhoz, mely a hús-ételtől való teljes és állandó megtartóztatást sürgeté és követeié. Mivel pedig a Szász-tartományból ily kolostorokúi St. Katarinathal bei Diessenhofen és Augsburg rendeltetett ki és mivel az előbbi minden zúgolódás és késedelem nélkül alávetette magát a parancsnak, — a gazdag augsburgi kolostor sztrejkolni kezdett, á la Malaczka és azt a szublimis módot választá a menekvésre, hogy woerishofeni birtokán egy uj kolostort éppittetett és azt ajánlotta fel a kényelmetlen és szigorú rendszabály keresztülvitelére. 1718-ban kezdték meg az építkezést s 1722. nyarán fejezték be, úgy, hogy szept. 12-én Joh. Jak. v. Mayr pergamumi ez. püspök által fel is szenteltetett.

Az építkezés összes költségei 88293 frt 61/* krajezárt tettek, ami az akkori viszonyok között csinos összegnek volt nevezhető.

Az alapító-oklevél szerint, melyet a rend Generálisa 1723. aug. 21.-én látott el megerősítési záradékkal, az anyaház átengedi ezen ifjú hajtásának az egész woerishofeni uradalmat minden hozzátartozóival együtt, — kivévén a templom és a parochia fölött gyakorolt patrunatusi jogokat. Ezzel szemben a woerishofeni kolostor kötelezte magát, hogy az augsburgi Sz. Katalin kolostort anyjáúl és alapitójáúl örökké elismeid és függése jeléül az anyaháznak évenkint 10 ludat, 40 csirkét és 15 juhot ád, vagy a 15 juh helyett még 200 csirkét, s ezenfelül a Főnöknő névünnepén még valamely szép ajándékkal kedveskedik. Kötelezte továbbá magát Woerishofen, hogy az anyaház szándékára heten- kint egy sz. Misét szolgáltat, hogy a két kolostor között az ima és szeretet közösségén alapuló sz. szövetséget állandóan ápolja és

— Kossuth Lajos véleménye az 1848—49-i országos ereklye- muzeumról. A fővárosi vigadóbeli 48-as kiállitás rendezősége közt vita támadt az iránt, hogy vidéken vagy Budapesten legyen-e az 1848—49-i ereklyéknek országos múzeuma. A vélemények nagy többsége a fővárost jelölte ki, a hol több vidéki és idegen fordul meg naponkint, mint a vidéki városok legtöbbjében egész éven át. E fontos dolog megvitatásánál volt azonban olyan is, a kinek lokálpatriotizmusa az ellenkezőt kívánta. Erre gróf Kreith Torinoba irt, miután megegyeztek, hogy a nagy száműzött véleménye döntő lesz. Kossuth gróf Kreithhoz intézett levelében kijelenti, hogy a 48—49-i ereklyék országos múzeuma csak is Budapesten lehet. „Képtelen eszmének“ tartja azt, hogy ilyen országos gyűjtemény vidéken legyen. Ezek után a rendezőség folyamodott a fővároshoz ingyen helyiségért és telekért egy illő épülethez, a mely közadakozásból fog épülni. A nagy bizottság megalakulta után olyan ereklyéket is elfogad a rendezőség, a melyek letétbe adatnak.

— Irodalmi és zeneestély. Jogakademiánk polgárai egy minden izében kitünően sikerült irodalmi és zeneestélyt rendeztek szombaton este a kaszinó dísztermében. Igen sokan jelentek meg ez estélyen és mindenki igazi élvezettel s nagy figyelemmel hallgatta végig az igen érdekes műsort. Először is koszorús dalkörünk lépett föl az emelvényre s nagy hatással énekelte el Zi- may „Suhog a szél“ ez, dalát szokott praeczizitással, igen csinosan. Dalkörünké volt az utolsó szám is. Briliánsán énekelte el Lányi, a dalkör karmesterének igen szép Bordalát. A dalkör énekeit zajosan megtapsolta a közönség s a tapsok a lámpák elé hivták kitűnő karmesterét, Lányi Ernőt is, kinek „Bordala“ igen nagy hatást keltett. A második számot ifj. Lipcsey Péter „Virrad“ ez. szépen kidolgozott s hangulatos novellája képezte, mely élénk tetszést aratott s a taps, mely felolvasása végén oly erővel felhangzott, elismerése volt az érdemnek. Ezután következett ez estély legfényesebb pontja. Két gyönyörű lány lépett a közönség elé. König Ilonka k. a. énekelte Rosenzweig „Tél és Tavasz“ ez. operettjéből a búcsúdalt s Kovács Etelka kisasszony kisérte zongorán. König Ilonka kisasszonynak gyönyörű, nagy terjedelmű, szép csengésű sop- rán hangja van. Ép oly biztosan énekel a felső regiszterekben, mint a mélyebb hangoknál, de a kisasszony énekében mindezeket felülmúlja az érzés ritka megnyilatkozása. Oly ritka bensőséggel és érzéssel énekelt, hogy midőn bevégezte énekét, egy pillanatig mély csönd támadt a teremben, mindenki ezen ritka szép ének behatása alatt állott s csak azután tört ki a közönség frenetikus tapsviharban s ez mindaddig tartott, mig a kisasszony bele nem kezdett Szentirmai Elemér egyik szép darabjának énekébe, ezzel újabb babérokat aratva az igazi elismerés koszorújába. Kovács Etelka kisasszony kisérte szép diskrétióval, nemes öntudattal, finoman. A kisasszony igen nehéz feladat teljesítésére vállalkozott, mert különösen Ro- senzweig Búcsú dalában éneket kísérni nem elégséges zonmegőrzi, s hogy a woerishofeni plébános összes fizetését a kolostor jövedelméből fedezi.

így aztán 1723. szept. 25-én. Ruep von Falkenstein Maxi- miliána grófnő ünnepélyesen felavattatott az új Kolostor első főnöknőjévé.

A szép és nemes szövetség azonban — fájdalom — nem maradt örökös! Nem képzelhető nagyobb naivság, mint itt e földön bármiről azt gondolni, hogy az örökké fog tartani!

Már a következő 1724. évben apró civódások támadtak az anya és leánya között, amennyiben az első megbánta, hogy az utóbbinak oly nagy jövedelmet és oly sok jogot átengedett; s kis szikrából támadván a fő és székvárosok leégése, az ügy felkerült a rend Generálisához Rómába. És bár ezen ügyben 1725. april

10-én egy császári-bizottságot küldtek ki, a viszály tartott, különböző alakban, egészen 1778-ig, midőn végre oly egyezségre léptek, mely 1802-ig (a sekularizáczió évéig) békét és csendet csinált a béke és csend ezen angyalainál, kik azért harczoltak egymással, hogy minél több jót tehessenek másokkal.

A woerishofeni kolostor s/4 századév óta magaslik már ki szigorú életmódja és az egész Bajor fensikot felölelő áldásos működése által. Föltétien elzártság (Klausur) és szigorú hallgatás, egyesítve a legkérlelhetetlenebb vegetáriánus életmóddal, azon tényezők, melyek e kolostor önfeláldozó leányait, valamely önző és anyagias szellem által alapjában megrontott korunknak valóságos hősnőivé avatják.

Előbb dúsan jövedelmező uradalmuk volt; 136 hold szántóföld, 132 hold rét és ezen felül körülbelől 21,000 frt évi jövede-