Eger - hetilap, 1892
1892-05-24 / 21. szám
21-ik szám. 31-ik év-folyam Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ 1892. május 24-én. Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstő. 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula könykereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija, 1 frt 30 kr. A kápolnai honvédünnepség. Folyó hó 21-én, Budavár visszavétele évfordulójának napján, a kápolnai ütközetben hősileg elesett 48—49-iki honvédek emlékezetére Kápolnán szokott fénynyel és szép sikerrel rendezett ünnepségben nyert méltó kifejezést a kebel legnemesebb és legdrágább érzelme — a honszeretetet. Az akarat legbecsesebb nyilvánulása, a férfi tetterő legragyogóbb fénye kétségkívül azon hősi bátorság, melynek alapja a hazaszeretetei, s a melynél a férfi keblét a honfiúi lelkesedés tüze hevíti. Kápolna vidékén, hazánk e szép mezőin a szabadságharcz folyamán ragyogó példáit találjuk ennek: itt hulltak el ama nagyok, nemesek, dicsők, akik nemcsak izmaik erejével, hanem szivök legnemesebb érzelmeivel, sőt egész szentelt valójukkal áldoztak a szabadság eszményének. Az ifjabb nemzedékünk által mindenkor kegyeletes tisztelettel környezett hevesmegyei 48—49-es honvédegyleti tagok, kik — fájdalom — a legrövidebb idő alatt is érzékeny veszteségeket szenvedtek létszámukban az élet végessége folytán, s a többiek között elnöküket, díszüket, büszkeségüket is elvesztették boldogult Csiky Sándor személyében, — fokozott hazafias lelkesedéssel, az ő aggkorukhoz mérten nagy fáradsággal buzgól- kodtak abban, hogy a kápolnai csatában elesett honvédbajnokok emlékezetének áldozva, a kegyelet eleven virágaiból font koszorút az idén is elvihessék a hősök közös sirhalmára. Városunkban, Kápolnán és a közel vidéken nagyobb falragaszokon hivta fel a hevesmegyei honvédegylet a hazafias közönséget a honvédünnepségben való részvételre. Ugyanezen egyesület részéről kéretett föl közreműködésre az egri dalkör is, melynek jelenléte hosszabb idők óta nemcsak számban, hanem művészi éneklése által fényben is mindig hozzájárult volt az ünnepség emeléséhez. E két egyesületen kívül lerótta kegyeletének becses adóját az idén is úgy az egri jogakademiai ifjúság, valamint Eger, Kápolna és vidékeik lakosságának számos honfia és honleánya. Városunkból az ünnepség napján reggeli 7 órakor a ly- ceum teréről történt az indulás; hosszú kocsisor vonult ki a ke- recsendi úton Kápolna felé, ünnepi hatást keltve a szemlélőben. Kápolna határán a hullámos zöld vetések közzé szokás szerint betűzdelt nemzeti zászlócskák néma lengedezéssel üdvözölték a kegyelet tiszteletével és érzelmeivel közeledő utazókat. Az ünnepi kirándulók Kápolnán Bideskuty Gyula ez.-kanonok-plébános házához tértek be, s a házi úr részéről szokás szerint igazi magyar vendégszeretettel fogadtattak. Tiz órakor Klam- p a c z k y Alajos, szihalmi plébános (48—49-es honvéd) gyászisteni tiszteletet mutatott be az Urnák a kápolnai ütközetben elesett honvédek lelke üdvéért. Mi alatt a templomot egészen betöltő s nagyszámban ajta- toskodó hívek buzgó fohászaikat egyesítették a megható gyász- szertartást végező lelkipásztor imáival, az alatt a kóruson az egri koszorús dalkör énekelt azzal a művészettel, a melyet nála minden alkalommal tapasztalunk. Előadta Kösztinger miserészleteit, Pokorni Sanctus-át, offertoriumra Zsasskovszky nagyszerű D-moll szerzeményét, Libera alatt pedig Bognár gyönyörű müvét, az „Ismét eljöttünk hősök“ kezdetű dalt, valamennyit oly tökéletességgel, olyan mély érzéssel, a mely valóban könyre fakasztó hatást keltett. — Az idő, a mely már különben korareggeltől fogva borús volt, a gyászistenitelet tartama, különösen pedig a Libera alatt zuhogó záporesőre változott, mintha az ég a templomban ajtatoskodó honfiak és honleányok hő fohászai következtében szintén megsiratni akarta volna a hősi halállal elhunyt honvédeket. Már-már aggódni lehetett az ünnepségnek a szabadban leendő folytatása felől, midőn mise után a felhők egyszerre csak szétfoszlottak, s a nap vidám tekintettel nézett le az égről. Az egybegyűltek most zászlók alatt, a czigányzene Klapka-indulója mellett kivonultak a kápolnai országút mellett álló honvédemlék elé, melynek talapzatáról a jogakademiai ifjúság egyik kiváló tehetségű tagja, Szapáry József tartott egy költői lendületekben és eszmékben gazdag tartalmú ünnepi beszédet; majd Boross Gyula joghallgató szavalta el saját szerzeményű csinos alkalmi költeményét. Mindkét ifjú szereplőt lelkesülten megéljenezte a hazafias közönség. Az egri dalkör pedig nagy hatással énekelte a Hymnust, a Szózatot és Honvéddalt. Valamint az ünnepi szertartás kezdetét, úgy a végét is ünnepi taraczklövegek durranása jelezte. Valóban szép, megható ez a szertartás, melynek gyászlepelén átsugárzik a 48—49. évek örökragyogású ténye, a mely leköt, lebilincsel, az áhitatban fogva tart s hazafiui lelkesedéssel tölt be minden igaz magyar szivet. Az ünnepség a közebédben nyert teljes befejezést, a melyen szép számmal vettek részt. A vidám társas együttlételt ismét kiválóan emelte hangulatban a dalkör szép hazafias és művészi dalaival, előadván a Marsaillaíse-t, Kossuth Lajos azt üzente, Riger Búcsú dalát, Lányi Ernő „Tavasz elmúlt“ kezdetű kitűnő hazafias dalát a Gounod Fausztjából a Katonakart stb. stb. Pohárköszöntőket mondottak: KI a mpaczky Alajos Csiky Sándor emlékezetére, dr. Csutorás László a valódi szabadelviiségre, és a kápolnai kerület választó polgáraira, dr. 0 k o 1 i c s á n y i László orsz. képviselő az életben levő 48—49-es honvédekre, Maczky Emil Kossuth Lajosra, Földváry K. az ifjúságra, Kosa Miklós az egri dalkörre, dr. Maczky Valér, a jelenlevőkre, Lipcsei Péter az igazi szabadelvűségre, dr. Okoli- csányi László Klampaczky Alajosra, Földváry K. Maczky Emil főszolgabíróra, Szapáry József az önálló magyar hadseregre. A vidám társaság czigányzene mellett a délutáni órákig maradt még együtt. Szőke Sándor. — Dr. Samassa József egri érsek ur ő exja a következő főpásztori körlevelet intézte egyházmegyéje papságához: „Dicsőségesen uralkodó Apostoli Királyunk, I. Ferencz József O Felsége megkoronáztatásának huszonötödik évforduló napját ünnepli ez évi juniushó nyolezadikán nemzetünk. Huszonöt évnek, a bölcs és atyai kormányzat, a béke, munkás haladás, nemzeti erősödés éveinek emlékén közölömmel ünneplésre buzdul a hazafiui és vallásos kegvelet, hogy fényes tanúságot tegyen a negyedszázad alatt mind bensőbbé és szilárdabbá forrott kapocsról, mely a hagyományos hűségében tántorithatlan nemzetet a legalkotmányosabb fejedelemmel, örömben, bánatban, egyesíti. Huszonöt évi országiás jótéteményeiért gyúlad ki a nemzet ünneplő hálája a népek sorsát intéző Gondviselés iránt, mely azokkal a szeretett Királyban, a szeretett Király által áldotta meg hazánkat, hosszú uralkodás sikereivel jutalmazva fejedelmi erényeit; a nemzet lelke s
