Eger - hetilap, 1892

1892-03-22 / 12. szám

94 Dösen Biró Béni pórértávsunk dikcziója keltett élénkséget, ki a szentirást azzal ügyekezeif, közderűltség közt rektifikálni, hogy Ádám apánk, az elsőszabadságuős, azért tört ki a Paradicsomból, mert, mint szabadságszerető ember, nem tűrhette, hogy ö egy kertbe legyen elzárva stb. — „A hipnozitálás egy esete“ czim alatt egy rendkívül érde­kes klinikai kísérlet leírását találják lapunk mai Tárczájában t. olvasóink. A közleményt, melyet a bpesti orvosegyetem egy kiváló tehetségű növendéke, derék fiatal földink küldött be lapunk­nak, — mint ritka psihologiai s orvostani esetet, ajánljuk t. olva­sóink becses figyelmébe. — A felvidéki Ínségesek javára újabban adakoztak : dr. Dombay Tádé 2 friot, Eladón Maliid k. a. 50 kr. Ez adományokkal együtt lapunk eddigi gyűjtése 15 fit. 34 kr. — Hubay Jenő hangversenye. Hubay Jenő, európai hírű hegedűművész hazánkfia, a múlt hétfőn, f. márcz. hó 14 én tartotta meg eleve hirdetett hangversenyét a törzskaszinó nagy termében, középszámú, de igen választékos és elegáns közönség jelenlétében, mely a nagy művészt élénk ovácziókban részesítette. Hubay kü­lönösen a Tartini „Ördög szonátájáéban, egy bölcsődalban, és sajátszerzeményü magyar népdal-átirataiban ragadta el kö­zönségünket, s mutatta be, hogy méltán megérdemli a zenemii- vészvilág ama páratlan kitüntetését, melylyel jeles hazánkfiát a ma élő legnagyobb hegedűművészek sorába emelie. — Gerster Etelka, a világhírű énekmüvésznő egri hangver­senye, mely f. márcz. hó 30-ára volt kitűzve, —■ a felvidéki Ínsé­gesek javára rendezendő hangverseny közbejötté miatt, későbbre lett elhalasztva. — Nyilvános-köszönet. A „Hevesmegyei Takarékpénztár“ nagytekint. Választmánya a m. 1890—91. iskolai évre 20 fit s a most folyó évre újból 15 frtnyi adományával volt kegyes a helybeli fogymnásiumban fenálló magyar irodalmi egyesületnek, a Vitkovics-Önképzőkörnek hasznos czéljait elősegélleni. Fogadja a nt. Választmány hazafias jótékonyságáért úgy az Önképzőkörnek, mint az intézeti igazgatóságnak is őszinte köszönetét. Egerben, márcz. 18. 1892. Az igazgató. — Gyászhir. Egy, Fehértemplomból lapunknak küldött gyász- jelentés tudatja, hogy ott Toronyi László, megyei közigazga­tási gyakornok, élete 30-ik évében, f. márcz. hó 16-án, hosz- szas szenvedés után, Fehértemplomban elhunyt. Temetése ugyan­ott, f. márcz. 17-én ment végbe. A boldogult, tudvalevőleg, a megyénkben s városunkban széles körben ismert előkelő Toronyi- családnak volt tagja, s pár év előtt városunkban rendöralkapi- tányi hivatalt viselt. — Márczius 15-ikét, a hevesi polg. olvasókör is e naphoz méltó komolysággal és ünnepélyességgel ülte meg. Esti 7 órakor vette kezdetét az ünnepség, a hevesi dalkör által előadott „Is­ten áldd meg a magyart“ hymnuszszal. Aztán Velkey János pol­gártársunk virágos nyelvezetű felolvasásban emlékezett meg sza­badságharczunk hőseiről és vértanúiról. Majd Tirczka Elemér úr szavalta el Petőfi „Ledőlt szobor“ czimü költeményét hatással. Végre e sorok Írója tartott egy hazafias felolvasást; közbe-küzbe szintén a hevesi dalkör „Tavasz elmúlt,“ „Hazádnak rendületle­nül“ stb'. darabokat adta elő szép szabatossággal. Aztán társas va­csora következett, mely közben Hellebrontli Béla főszolgabíró Heves város polgáraira emelte poharát, mint kiknek szivökben oly mélyen gyökerezik a hazaszeretet, hogy a haza bátran néz­het a jövő elé, mert csak azon hazának vau jövője, melynek pol­gárai a hazát igy szeretik. Majd Nánássy Ödön, szeretett képvi­selőnk -— ki ez alkalommal kedves vendégünk volt — fejtegette 1848. márcz. 15-ikének nagy horderejűt. Aztán majd a közremű­ködők éltetésére, majd a dalkör buzdítására került a sor, majd végre áttértek a napirendre (?) — a politikára. Folytak aztán eszmecserék; közben csendült a pohár, — aztán hazatért ki-ki nyugalomra. Krakóka. — Ékszerlopás. Lázár Menyhért mecsettéri lakásáról f. hó 19-én délelőtt ismeretlen tettes által a következő ékszerek.lopat- tak el: 1 pár arany fülbelő, ezüstbe foglalt gyémántkővel. I arany sima gyűrű, kimagaslott gyémánt kővel. 1 arany karika gyűrű, belülről L. M. 1886 decz. 21 véséssel. 1 laposas matt arany női karperec/, két fényezett csikkal. A károsodott haj­landó annak, ki őt a fent jelzett tárgyainak tulajdonába vissza­juttatja, vagy azok vissza szerzése tekintetében a helyes nyomra vezeti, 50 frt. jutalmat adni. — József föherczeg, a ki minden nemes és hazafias válla­latnál fényes példával jár elő, a „Magyar Géniusz“ szerkesztő­sége által kiadandó „Kenyér“ czimü emléklapra nemcsak saját közleményét engedte át, hanem leányának Mária fonercz-gnönek is figyelmébe ajánlotta a „Magyar Géniusz“ nemes törekvését, a készséggel bocsátóita egyik csinos rajzát a szerkesztőstg rendel­kezésére. A „Magyar Géniusz“ folyó hó 27-én „Kenyér“ czim alatt megjelenő számával e fényes, pazar kiállítású lap tehát méltóan fejezi be az első negyedévet. A „Magyar Géniusz“ most megjelent száma is gazdag tartalmú, s Dúczy Lajos nagynevű Írónk e sántában is folytatja rendes heti tározóit, de a szerkesz­tőség főfigyelme most a „Kenyér“ emléklapra irányul, mely közleményeket fog hozni József fóherczegtől, Jókai Mór, B-rczik Árpád, Beniczkyné Bajza Lenke, Berzeviczy Albert, Tóth Lorincz, Degré Alajos, Endrödy Sándor, Tóth Béla, Dr. Varadi Antal, Komócsy József, Szalay Fruzina, Czóbel Minka, sat. körülbelöl 200—300 Írótól, rajzokat pedig eddig a következők küldtek: Mária főherczegnő, Benczúr Gyula, Roskovits, Margitay, B.iditz, Peske, Nadler, Tahi, Tölgyesi Arthur, sat. — A „Kenyér“ oly fényes kiállítású lesz művészi kivitelű czimlapjával, hogy kedves meglepetésül fog szolgálni az olvasóknak. Megemlíthetjük ezúttal, hogy a „Magyar Géniusz“ már legközelebbi számában kezdi kö­zölni Beniczkyné Bajza Lenke „Öt órakor“ czimü hatá­sos és érdekes regényét, melynek minden folylátása lehetőleg illusztrálva fog megjelenni. A „Magyar Géniusz“ előfizetési ára félévre 5 forint, negyedévre 2 frt 50 kr. — A „Kenyér“ czimü emléklap az előfizetőknek a rendes heti példányképen fog meg­küldetni; a nem előfizetők 1 írtért rendelhetik meg. — Szer­kesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Kerepesi-ut 14. sz. — Végtárgyalás. A Juhász Sándorféle rabló gyil­kosság ügyében, mint lapunkban jeleztük, az egri kir. törvény­szék a végtárgyalást a múlt szerdán, f. hó 16-án kezdte meg, s tegnap, f. hó 21-én, itélelhozatallal fejezte be. A végtárgyalás, mint említettük, a hallgatóság számára való tekintetiel, a megye székhazának e czélra átengedett nagy termében folyt le, mint előre sejteni lehetett, a termet az egész tárgyalás folytában zsú­folásig megtöltött közönség jelenlétében, melynek soraiban, nem csekély meglepetésünkre, az előkelőbb intelligens osztály hő lgy- közönsége köréből is számosakat láttunk, daczára, hogy a tárgyalás nem folyt le pikáns epizódok, s műveltebb, érzékenyebb füleket sértő drasztikus kifejezések nélkül. A törvényszék^Far­kas Pál kir. törvényszéki bíró elnöklete alatt, dr. Káilay Árpád s Kolossváry kir. tszéki birákból állott. A jegyzőkönyvet Singer aljegyző s Frantz Gyula joggyakornok vezették. A vádhatósá­got dr. Saáry Zsigmond kir. alügyész képviselte. Védő ügyvé­dek voltak: dr. Alföldy Dávid, Csókás István és Altorjay Sándor, ügyvédek. A vádlottak padján ültek, mint a Juhász Sándorféle rablógyilkosságban részeséggel vádlottak-. Fekete Paubk Márton, Bordás Gábor, Kis Bratko István, főczinkosok; továbbá Jakab Samu. Nagyváty Pál, és Kása Szabó Samu, gyanúsítottak. A vádlottakhoz sorakozott még Nyakó István volt egri fogházőr is„ kiről időközben kiderülvén, hogy a fönebb felsorolt vádlottak egyuémelyikével vizsgálati fogságuk alatt czimborált, nekik, s viszont tőlük leveleket s egyéb tiltott dolgokat csempészett, — állásai ól elcsapatott, s vád alá helyezte! ett . A fővádlottak kihall­gatásukkor, a rablógyilkosságban való részvételre nézve mind­annyian folyvást konok és vakmerő tagadásban voltak, sőt kéz­zelfogható bizonyítékok ellenére még azt is tagadásba vették, hogy valaha egymást ismerték. Erősen terhelő volt a főczinko- sokra nézve az egyik vádlott: Kása Szabó Samu vallomása, ki bőbeszédű folyékonysággal adta elő, mint követték el a Rózsa- utczában a Fenyvessyféle betöréses lopást, s mint főzték ki mat­ekkor á Juhászféle rablást, melyben azonban ő már nem vett; részt. A tanúvallomások közt nagy szenzácziót, keltettek a fővád­lót t Fekete Paulik Márton elvált feleségének, anyósának és só­gorasszonyának vallomásai, kik bár többszörösen figyelmeztetve voltak a törvényszék által, hogy vallani nem tartoznak, ismételve kijelentették, hogy vallani akarnak, s bevallották, hogy midőn Paulik Márton Egeiből (a rablógyilkosság után) hazatért, felesé­gét, anyósa - és sógornéja jelenlétében, sok pénz mutogaiásával édesgette a hazatérésre, azt mondva, hogy még több is van ott­hon, sőt aranyóra s egyéb ékszerek stb. is. Áz is nagy szenzá- cziót keltett, midőn Lengyel S. egri ékszerész, mint tanú, ama pipákban, melyeket Paulik Fekete Mártonnál találtak, határozot­tan a meggyilkolt Juhász Sándor tulajdonaira ismert. De a leg­nagyobb megdöbbenést egy cselédleány, s főleg Hám György tanuk vallomásai tették, kik a fővádlott czinkosoknak, Fekete Paulik Mártonnak s Bordásnak szemeikbe határozottan megmon­dották, hogy saját szemeikkel látták őket, midőn a gyilkosság napján, a Juhász Sándor házából kijöttek. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom