Eger - hetilap, 1892

1892-03-15 / 11. szám

mely különösen gazdasági czélokra alkalmas gyümölcsöket terem

— különös gondozást és szakszerű mivelést igényel. Eltekintve

tehát a gyümölcsfák nemesítésétől — mely kiváló ügyességet és megfelelő szakismeretet kivan — a gyümölcsfáknak szakszerű gondozását, mint olyan miveletet, mely egyedül képes a gyümölcsfáknak rendes terméshozamát évről évre biztosítani, — a következőkben adjuk: 1-ször a trágyázás, — mely abból áll, hogy

ősszel a fa koronájához képest a fa törzse körül egy-egy lábnyi távolságban és mélységben több gyürüalakú árkot húznak, s azt komposzttal vagy kilugzatlan fahamuval félig megtöltve hagyjuk,

— s csak tavaszszal midőn már a hóviz jól átjárta fedjük be nagyobb mennyiségű földdel. 2-or a termő fák törzse köré nagyobb mennyiségű föld — vagy trágyahalmazt ne gyújtsunk; mert úgy ezek, valamint a beiszapolt, vagy mélyen ültetett fák

— termőképességüket elvesztik. Nem különben a kaszálók, vagy sövényekbe ültetett fák törzse környékét is legalább egy- egy lábnyi szélességű körben begyepesedni, vagy gizgazzal benőni ne engedjük. 3-or a fa koronáját — esetleg törzsét is — a fattyúhajtásoktól és száraz gályáktól nyesegessük, tisztogassuk, e közben ügyeljünk egyszersmind a fa koronájának helyes irányú fejlesztésére is. 4-er a noha és száraz kéregréteg gyakran az egész fatörzsét, sőt vastagabb ágait és gallyait is belepi. Ez a fának ídőelőtti vesztét szokta előidézni, mit az úgynevezett kéregtisztitó segélyével — kapható Gröber F. és fiai vaskereskedésében Egerben — szorgalmasan le kell tisztogatnunk. E tisztogatás ideje kora tavaszszal, vagy késő ősszel van. Igen tanácsos az ily módon megtisztogatott fáknak megtisztogatott részeit két rész agyag, egy rész mész, és egy rész marhatrágyából készült, s jól hígított pépkeverékkel bekenni, illetőleg bemeszelni. Ezen mivelet által a fát nemcsak ifjú növekvésre serkentjük, de uj erőre és nagyobb termékenységre is ingereljük. 5-ör nem ritka eset kivált, csontároknál a mézgásodás, fe- nésedés. Ez az úgynevezett fabetegség akként gyógyítható, hogy a beteg részek egész az elevenig kivágandók és a sebhelyek oltótapaszszal — mely a fenti minta szerint is készíthető — jól bekenendők. A fentebb elmondottak után tehát a fák gondozása és gyógyítása körüli eljárással tisztában volnánk! — Ám de a “fáknak nem csak betegségeik hanem ellenségeik is vannak. Ezek között pedig, mint legveszélyesebbeket a hernyókat és cserebogarakat említjük meg.

Minden iparkodásunk kárba vész, ha a fáknak emez elkeseredett ellenségei ellen folytonos harczot és irtó háborút nem folytatunk. Nem elég itt hatósági intézkedés és felületes munkavégzés, mert ezen kártékony rovarokat lépten-nyomon, tervsze- ■ rüleg és kímélet nélkül kell üldöznünk és pusztítanunk. A her- nyópusztitásnak nálunk divó legközönségesebb módja mindenki előtt, ismeretes, és rendszerint abból szokott állani, hogy a hernyófészkeket és a fa gallyain található tojásgyürüzetet ösz- szeszedik és elégetik. Aki azt hiszi, hogy ezen mivelettel rendszeres és tökéletes munkát végzett, fölötte csalódik; mert a rovaroknak nem mindenike rakja levélbe, vagy gyűrűkbe petéit. A rovarok legtöbbje a fatörzsének száraz kérge alá, sőt a vastagabb ágak és gallyak közé is rakják tojásaikat. Legtöbben pedig elhanyagolt élősövény-gátak közé a száraz falevelek alá rejtik petéiket. Nagybani tenyészetük tehát itt történik bántai- lanul a legnagyobb biztonságban. Mikor aztán a kikelés ideje elérkezett, százezrével jönnek elé és lepik el gyümölcsfáinkat — irgalmatlanul pusztítva le azoknak leveleit és virágait — sokszor a legutolsó szálig. Ilyenkor a szorgalmas gazda, mintegy ámulattal telve kérdi önmagától: honnan e borzasztó csapás! hisz én szedtem a hernyót! — Igen, szedjük a hernyót, de az annak ; melegágyául szolgáló élősövénygátakat ériutetlenül hagyjuk; holott. hatóságilag kellene kiirtani minden olyan élősövénygátat, melyre szükség egyátalán nincsen.

Ezekben dédelgetjük a legveszedelmesebb fajtájú rovarokat, mivel nagybani tenyészetükhöz ezekben lelik legkényelmesebb melegágyaikat. A fentebb elmondottak után helyesen cselekszik tehát a gazda, ha minden fölöslegesnek mutatkozó élősövénygátat kiirt és folytonos gondozása mellett csakis azokat tartja fenn, a melyekre elkerülhetetlenül szüksége van.

De most lássuk a cserebogarakat. Ezeknek pajorjai három évig élnek a földben, s nagy pusztításokat visznek véghez a növények gyökerei és gumói között. Leggyakrabban burgonyaásáskor találkozunk velük. Télen mélyen fúrják magukat a földbe és életük harmadik évében bábbá alakulnak, s csak a negyedik év tavaszán jönnek elé. mint cserebogarak. Ekkor aztán a pusztítás müvét már a gyümölcsfák levelei és virágai között végzik. Gyökeres kiirtásuk csak úgy válnék lehetségessé, ha összeszedésük és megsemmisítésük országszerte egy napon lenne hatóságilag elrendelve.

Van, még a rovaroknak egy — mind ezeknél még veszedelmesebb gyümölcspusztitó fajtájuk; de mert működésüket látszólag titokbau végzik — és a kár L, melyet feltűnés nélkül okoznak, nyomban nem érezhető, tehát nem is igen törődnek velük, hanem hagyják őket magukra: ők pedig e kedvezményezés örve alatt pusztítanak tovább és szaporítanak tőlük lehetőleg.

Ezen veszedelmes fajtájú rovarokat a pomologusok igen jól ismerik. Nevük a természetrajzban mint „Anthonomus pomo- rum“ (Almaterme fúró) fordul elé. Több faja van, mely a vinczellér-bogárhoz nagyon hasonlít, csakhogy annál valamivel nagyobbacska és nem oly szép szinpompáju, mint az. Iszonyú károkat az által okozuak, hogy hosszú, hegyes ormányukkal az éretlen gyümölcsökben lyukat szúrnak és ebbe rakják petéjüket, melyek kikelvén pondrókká lesznek és férgessé teszik sokszor az egész évi gyümölcstesmésünket. Az ilyen gyümölcsök aztán a tökéletes fejlődésre képtelenek. Egy részük földre hűli, más részük pedig magában hordván a megromlás csiráit — eltartható nem lesz. Kiszámíthatatlan tehát az a kár, melyet ezen alkalmatlan rovarok okoznak és mégis — pusztításukhoz alig kezdünk, alig értünk!. Mint rovarokat bajos is lenne őket összeszedni és megsemmisíteni, mert kicsinyek és a fákon is elszéledve élnek ; de mint a gyümölcsökben élő petéket vagy kukaczokat a hullott gyümölcsökkel össze lehet szedni. Az ilyen gyümölcsök azon részét, mely értékesíthető — bor, pálinkakészitésre vagy sei*- tések etetéséie — föl lehet használni; a nem értékesíthető részét pedig ezen rovarfajok irtása czéljáböl lehetőleg mind az utolsó szemig össze kell szednünk és megsemmisítenünk.

Ha tehát gyümölcsfáinkat rendszeresen ápolni — betegségeikben gyógyítani, s ellenségeik ellen oltalmazni akarjuk — kövessük a fent, ajánlott, s jónak bizonyult módokat; ekkor aztán bizonyosak lehetünk róla, hogy szorgalmas munkálkodásunkat a gyümölcsészet, terén is a legnagyobb siker fogja koronázni. Eger 1892. marczius 10. I. B.

Különfélék.

Az „Eger“ kiadóhivatala a nagyérdemű közönség kényelme tekintetéből, az „Eger“ lap részére Bauer H. egri kereskedő üzletében (Széchenyi-utcza városház-épület) előfizetés és hirdetés-fölvételi irodát nyitott. A nevezett czég f. 1892 ik évi márczius hó

l-sö napjától fogva fel van hatalmazva az „Eger“ lap részére előfizetések és mindennemű hirdetések fölvételére. Ugyanott egyszersmind különféle nyomtatványokra megrendelések is elfogadtatnak.

— Érdekes népszerű felolvasás. Ki sin agy ári Kempelen Radó, kir. tanácsos, ny. magy. kir. pénzügyigazgató, derék polgártársunk ö nsga, a külföldi tudományos körökben is előnyösen ismert jeles magyar entomolog, főgymnásiumunk természettárának egyik nagyérdemű gazdagitója, a múlt csütörtökön, f. márcz. hó 10-én a délesti órákban tartotta meg, a városház nagy termében, lapunk múlt számában is jelzett előadását a rovarok életéből, igen szép számú, müveit hallgató közönség részvéte mellett, mely a felolvasót gyakran megújuló élénk ovácziókban részesítette. A nagyérdekü, népszerű, s igen tanulságos felolvasás egész terjedelmében való közlését — a közohajtás folytán is, a t. szerző szívességéből, — mai számunk Tárczajában kezdjük meg. Kelemen Lajos, lapunk egyik kiváló tehetségű fiatal munkatársa., e felolvasásról igen érdekes tanulmányozik két irt, melynek közlését azonban, — halasztást nem tűrő czikkeink felhalmozódása miatt, sajnálatunkra, — kénytelenek voltunk lapunk legközelebbi számára tartani fen.

— Megyei közgyűlés. — Hevesvármegye törvényhatósági bizottsága f. évi márczius hó 21-ikének délelőtti 10 órájakor a vármegyeház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. Ezen rendkívüli közgyűlés egyedüli tárgyát Gyöngyös város feloszlatott képviselő-testületének folyó év febr. 29-én kelt belügyminis- teri leirat alapján leendő újból alakítása, illetőleg a választási határnap kitűzése és Gyöngyös város 1892. évi költségvetésének hivatalból leendő megállapítása képezi.

— Kinevezés. Dr. Werner Gyula, vármegyei árvaszéki ülnököt, jeles képzettségű fiatal földiákét a magy. kir. bel— ügyminister főispán i titkárrá nevezte ki.