Eger - hetilap, 1892

1892-03-08 / 10. szám

75

szerint Btiday Gizela, Krizsán Fanny, N^metliy O.tmárné, özv. Csatáry Jenóné, Nimcsevits Karol in, Schoppt-r Teréz, Szuhányi Anna, özv. (Ír. Toinaschek Károlyné, Weinstein Malvin, — Ágii Béla, Steiner József, Trgina József, Wagner József, kik közöl 7-en jeles, 6-an jó eredménynyel tették le a vizsgálatokat. A postatiszt-jelöltek a hivatalos esküt Farczády László kezeibe tették le, melynek végeztével Fekete János főtiszt, az egri kir. postahivatal főnöke hatásos beszédet intézett a jelöltekhez, fölhiva figyelműket az imént letett eskü szentségére, s szivükre kötve, hogy uj pályájuk tisztességét megőrizni, s különösen az állam érdekeinek tehetségük szerint való előmozdítására törekedni mindenkor legfőbb kötelességüknek tartsák. E beszéd végeztével az elnöklő felügyelő meleg szavakban adott kifejezést, a kir. főposta-igazgatóság nevében is, a tanfolyamot vezető Fekete János és Farczády László tanárok kiválóan sükeres buzgalma, s a tanításuk által elért igen szép eredmény fölött való megelégedésének s köszönetének. Végül a fölesketett postatisztjelöltek vettek megható búcsút volt tanáraiktól, — mire az ünnepies vizsgálat emez aktusával a tanfolyam befejeztetett.

— Az egri zenekedvelők társulata által, a felvidéki ínségesek javára közelebbről rendezendő hangversenyen, melyről lapunk mai vezérczikkében tüzetesebben megemlékezünk, — mint jó forrásból értesülünk, — Komáromy Mariska kisasszony, jeles énekművésznőnk is közre fog működni. Komáromy Mariska, tudvalevőleg csa k nem rég tért vissza hazánkba, Párisból, hol pár évig, mint a hírneves Mar chesi-féle iskola jeles tanítványa, nyerte az énekművészeiben magasabb kiképezte!ését, s ama magasztalások után ítélve, melyekkel azóta bpesti s vidéki színpadokon történt föllépteit a sajtó osztatlanul kisérte, — hangversenyünkön való közreműködése által nem mindennapi műélvezetre lehet kilátásunk.

— Márczius 15-ét, a magyar alkotmányos szabadság kikiáltásának évforduló ünnepét, az idei márcz. 15-én, jövő kedden, az előző évekhez képest szintén hazafias lelkesedéssel fogja megünnepelni városunk közönsége. Az ünnepség, mint egyébkor, ez alkalommal is, ünnepi körmenettel kezdődik, melyen a hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egylete, az egri jogakademia polgársága, s más egyéb egyletek is testületileg vesznek részt. E körmenet alkalmából a piacz-téren, a városház homlokzatába illesztett honvédemlék előtt Lipcse y Péter jogakad. polgár fog hazafias beszédet tartani, Szapáry József jogakad. polgár pedig saját hazafias költeményét „Nemzeti dal“ czim alatt fogja ugyanez alkalommal elszavalni. Az ünnepi körmenetet a törzskaszinó termében diszla- koma fogja befejezni, melyen az alkalmi ünnepi pohárköszöntőt, az egri ifjúság nevében, Danilovics Gyula jogakad. polgár fogja tartani.

— Gyászhir. Párvy Iván, kassai kir. főügyész, múlt vasárnap, f. marcz hó 6-án éjjel, hosszas szenvedés után, elhunyt.

— A boldogult közelrokona volt Párvyr Sándor egri kanonok ő nsgának, s mint egykori egri jeles tanuló, müveit társas köreinkben is kedves emlékben élt. Temetése Kassán, ina, f. márcz. hó 8-án fog végbemenni.

— Hubay Jenő hangversenye. Hubay Jenő, európai hírű hegedűművész hazánkfia egri hangversenyét, a jövő hétfőn f. márcz. hó 14-én fogja törzskaszinónk nagy termében megtartani. Hubay Jenőt, e hangversenykörutjában Bodó Alajos, a nálunk is jól ismert fiatal zongoraművész fogja kisérni. Hubay Jenő egri hangversenyének igen érdekes műsora a következő: I. „Az ördög szonátája“, szerző Tar tin i G. — E zenemű a XVII. századból való. Legendája a következő : Tartini a VIII. században élt, és hires olasz hegedűművész volt, ki gyönyörű hegedüjátékával az egész világot elragadta. Egy éjjel — mint önéletírásában maga beszéli — szobájában megjelent, az ördög, kezébe vette a hegedűt, és egy szonátát játszott el neki, melyet álmélkodva hallgatott végig. Tartini aztán, reggelre ébredve. rögtön hangjegyekre tette az ördög darabját. Igv keletkezett az „Ördög szonátája.“ Előadják Hubay Jenő és Bodó Alajos. — II. a) Románcz Svendsentől; b) „Zephir“, a „Virágregék“ cziklusból. Hubaytól. Előadja Hubay J, III. a) „Re z i gn ác zió“, Bodó A.-tól; b) Scerzo, Mendelssohntól; c) Polonaise Paderevskytől. Zongorán előadja Bodó Alajos.

— IV. a) Bölcsődal, Rebertől; b) „Csárdajelenetek* Hubaytól. Előadja Hubay Jenő. — V. a) Berceuse, Griegtől; b) Valse burlesque, Bodó A.-tól; c) Magyar ábránd Zi- maytól. Zongorán játsza Bodó Alajos. — VI. Fényes hegedűváltozatok a „Komám asszony“ dallama felett. Szerzé és előadja Hubay Jenő. — Helyárak I. r. körszék (a két első

sorban) 2 frt. II. r. körszék (a 3—6 sorban) 1 fit. 50 kr. Zártszék (a többi sorokban) 1 frt. Belépti díj 60 kr. Tanulójegy 30 kr. Karzat 30 kr. — A hangverseny kezdete pontban esti fél- nyolcz órakor. Jegyek előre válthatók egyedül Bauer H. kereskedésében (Széchenyi-utcza posta-épület), s a hangverseny estéjén a pénztárnál.

Hubay Jenőről egy fővárosi lap a következőket Írja:

Mindnyájan ismerik őt a hangversenyek látogatói.

Mikor fellép az emelvényre, és elkezd remek hegedűjén játszani, mintha villamos áram falna végig a hallgatóságon, áhítattal, lelkesülten figyelnek az emberek az édes meleg hangokra, melyek áradozva rezgik végig a levegőt, hogy a művész szivétől a közönség szivéig jussanak.

Wieuxtempstól örökölte a hegedűjét, meg azt a nagy művészetet, melylyel annyira fogva tartja a lelket. Az a csodás znmatu előadás, az olvadó lágyság, az epedés, a szenvedély ereje, meg az a páratlan uralom a hangszer felett ily mértékben együttvéve csak Pabló Sarasaiénak jutott még. A nagy spanyol mester azonban ott gyújtott leginkább, ahol a szilajság határt nem ismerve, tombol, míg Hubay hegedűjének az éneke tud végtelenül légiessé, leheletszerűvé válni, amivel sokszor nagyobb hatást ér el az álii- tatszerii hangulat felkeltése által, mint aminöt a legtombolóbb tapsvihar jelenthet.

Hubay daczára édes-bus melanchol.ájáuak, daczára merengő poézisének, mégis egy láng, még akkor is, mikor belemélyed a klassikusokba. Aki hallotta, mint játsza ő Bach Airjét, vagy aki megfigyelte mint alkalmazkodik hegedűje hangjával a Beethoven, Schumann, vagy a Schubert vonós négyesekben a többi hangszerekhez, az tudhatja, mennyire érti, mily nagyon átérzi ő ez örök mesterek fenséges, magasztos gondolatait.

Hubay Jenőt méltán csodálják, hogyan fér meg benne annyi őserő, meg annyi szilajság mellett a költői ábrándozásnak, az igénytelen egyszerűségnek meg a klasszikus mélységnek oly nagy foka. A „virágfakadás“ és a „lepke“ költője kilép a zenekar elé és eljátsza Beethoven hegedű-versenyét.

És ő, a kénvezteíet, ünnepelt művész, kit uralkodók halmoztak el kegyeik nyilvánításával, megmaradt egyszerit szerény embernek és jó magyarnak, aki a magyar névnek akar dicsőséget szerezni. Vanuak nagy nemzetek, melyeknek eszükbe sem jut, hogy különös érdemet lássanak abban, ha fiaik megmaradnak jó hazafiaknak. A magyar nem tartozik e szerencsés nemzetek közé; nekünk mindig van okunk örvendeni, ha a hazafias hűség példáját láthatjuk. Ázért tartjuk különös érdemnek azt, hogy Hubay. aki lehetne a nagy világé: csak a mienk akar maradni.

Mostani útja Oroszországban a diadalok szakadatlan lán- czolata volt. A legelső orosz lapok zenebirálói úgy üdvözölték, mint, a legnagyobb hegedűművészt. Az orosz városok zeneértő közönségét rohamosan nyerte meg a még ott ismeretlen művész. Tombolássá fokozódott a lelkesedés; alig tudtak az emberek a csodás játékkal betelni; senkisem hagyta el helyét, mig a művész egy darabbal meg nem toldotta a műsort.

A messze északról most újra visszajött hozzánk Hubay Jenő.

Minden szív nyitva van itt, az ő számára. Ha máshol c-ak csodálják, itt szeretik is, mert magyar művész.

Ez pedig nem lehet közönyös annak, aki a hegedűjével minden ékesszólást felülmúlóan bizonyltja be, hogy szive van.

Koczalsky Raoul, a plakát szerint 7 éves udvari zongoraművész, némely rajongók szerint: a csudamüvész-gyerekek királya, f. márcz. hó 2-án, hamvazó szerdán taitóttá meg egri hangversenyét, a törzskaszinó nagy leimében, aránylag kevés számú, de választékos, intelligens közönség jelenlétében. Megvallom, kissé kemény diót, adott a szerkesztő úr a fogam alá, mikor arra kért. hogy e hangversenyről impressióimat e lap számára Írjam meg, annál is inkább, miután én magam se tudnám megmondani: jobban boszankodtam é, semmint kaczagtam mindannyiszor, valahányszor, napjainkban, — hol a művészi követelményeknél, csak a szélhámosság vakmerőségei lulzottabbak, — csudaművész gyerekekről hallottam, vagy olvastam. De e tamáskodó véleményemből meglehetősen kiforgatott ez az apró zongorás-gye- rek, akiről, szerdai föllépte után Ítélve, kénytelen vagyok beval- ani, hogy épen nem tartozik napjaink tuczat-csu dagyerekei közé, hanem úgy rendkívüli tehetségében, mint zongorajátékában is van sok meglepő s bámulni való. Már maga az apró, (ítéletem szerint nem több, mint 8—9 éves,) de jól kifejlett szöszke gyerek külső megjelenése a publikum előtt, megnyerő vonásaival, önérzetes, bátor, szinte kihívó tekintetével,

*