Eger - hetilap, 1892
1892-03-01 / 9. szám
68 lése folyik: addig ez asztalnál az emberi nyájas szeretet s tisztelet ünnepel, mint hagyományos tisztje és öröme ezen intézetnek, melyben mi városunk s vidéke családjaiért a tudom íny s müveli- ség munkájában fáradunk, de azon tudomány s műveltség munkájában, melynek legelső törvénye: a szeretet, s legszebb zo- máncza: a keresztény elvek. Mivel úgy tartjuk, hogy a tudomány s műveltség egyik első rendű java ugyan az emberiségnek; de csak úgy, ha, mint a kés a jó ember kezében, nem sebesi- tésre, hanem kenyérszeldelésre van használva. A tudomány s műveltség együtt-e hát a keresztény elvekkel, vagy szemben ezekkel? — régi, de mind időszerűbbé növekedő kérdés ; mivel a mily mohón ásogatjuk fel a pogány ó-világ emlékeit, épen oly szívesen temetgetjük el napjainkban a valódi műveltség fentartó s boldogító elveit. Az emberi „szabad gondolkodás“ tizenkilencz század tanúlságait törekszik törülni, s a nyert tiszta lapra ujdon erkölcsi elveket, új megváltást Írni. De tartózkodásra int a további szóban díszes vendégeink tekintete és az ismert franczia bonmot, mely azt mondja, hogy ott, a hol jeles értelmiségek ülnek együtt, csak egy által tűnhetik fel egész biztosan a szónok: az által, hogy — feláll. Mint köznevelőnek legyen szabad mégis azon mély óhajtásomnak adni kifejezést: vajha a midőn mi, a kér. alapon álló iskolák emberei, az ifjú nemzedék tudományos és humán műveltségének elemei közé az egyedül fentartó s boldogító elvek magvait hintegetjük: nevelésében a cs ilád maga részéről is szentesítse törekvéseinket. Fogadják a t. vendég urak figyelmükért s a rövid örömért, melyben ezen órán részesíteni méltóztatnak bennünket, meleg kö- szönetünket. Rövid öröm, de azon hosszú remény jár előtte: hogy intézetünket, velünk együtt, állandóan megtartják rokon- szenvük, támogatásuk és barátságuk kedvezéseiben. — Midőn végre e napot is legszebb hagyományos emlékeinkhez kapcsolom, őszinte érzéssel kívánom, hogy nagyérdemű díszes vendégeinket, övéikkel s intézeti növendékség'tink összes családjaival együtt a Gondviselés minden rossztól óvja és boldogéi éltesse.“ A mesterszónoki pohárköszöntő — mint más hasonló alkalmakkor, — ezúttal is méltó lelkesedést keltett, a vendég-közönség körében, melynek soraiból csakhamar Szuhányi János kir. tszéki bíró állott fel, hogy úgy a jelenvoltak, valamint az egriek, s különösen a szülék nevében az előzőleg elmondott jó kivánato- kat a rendház érdemes főnöke, valamint főgymnásiumunk tanár- kara irányában meleg hangú, s ékes szavakban viszonozza. — Szvorényi igazgató nyomban válaszolt, s egy, közderültséget keltő, kedélyes adomából indulva ki, elmés hasonlattal köszönmelyet még nem keserített meg a űllokszera! És hosszú szárú csibukokból szittuk a szűz dohányt, minőt nem pipázott még Hevesvármegyében fináncz! Vigan csengtek a poharak; magasba szállt az illatos füst, és fel-íélhangzott, ajkainkról a kaczaj, melyet egyik élezés czim- boránk egészséges humora csalt ajkainkra. Pompásan mulattunk. Csak Kálmán barátunk volt egykedvű. Kínálta borát, dohányát; mert kínálni tudott ám! Szives volt nagyon; de mindnyájan éreztük, hogy bánata van. — Mit búsulsz Kálmán ? — kiált hozzá egyik czimbora. Talán elvitte kedved a gólya? Ne búsulj! Mondd, mi bajod? Talán segíthetünk rajta! — Barátocskám! nagy az én bánatom. — Szól szomorú hangon. Nem vidít föl engem semmi. Itt a fülemülém; csattog, énekel, de nem hallom dalát. Itt a magánverebem: fütyül, csicsereg, de nem értem szavát. Ott a kanárim; szól, ugrál, játszik, de elszorul a szivem látásán. Ott van a barátfülemülém; az a kedves, szép kis jószág, s azt. sem tudom, mit csinál! Fáj a szivem, beteg vagyok és nem is gyógyulok meg addig, inig enyém nem lesz a Demi borbély rigója! A mulatság véget ért. Egy-egy vigasztaló szóval búcsúztunk el bánatos szivű barátunktól és biztosítottuk, hogy szomorúsága örömre fog fordulni. Szomorúan mosolygott ő erre, és mély sóhaj lebbent el ajkain, mintha mondotta volna: Ezt. csak a Demi borbély rigója cselekedhetne meg! * Az utczákon vidám élet pezsgett. Az esti sétáló közönség kedvesen csevegett az aszfalton. A teli hold ezüstös fénynyel mosolygott a tájra 'és enyhe szellő játszadozott a fák lombjain. tötte föl. Szuhányi Jánost, az egri b!rói kar tekintélyes veterán tagját, kívánva, hogy még évek hosszú során át látogathassa az igazságszolgáltatás csarnokát. A gazdag, s díszes lakomát mindvégig derült hangulat, s fesztelen, de e'ökelő, s finom társalgás jellemezte. — „Adatok az egri egyházmegye történelméhez.“ Az egri egyházrasgyei irodalmi egylet választmányának megbízásából szerkeszti Balássy Ferencz. Harmadik kötet. I. füzet. — E czim alatt került ki a napokban az egri érs.-lyeeumi nyomdából egy, hazai történelmünkre nézve nagy becsű, s gazdag tartalmú történelmi munka immáron harmadik kötetének első füzete, melyet egy, hazai irodalmunk terén minden zaj és feltűnés nélkül, szerényen, de annál serényebben munkálkodó irodalmi társulat, melyet „egri egyházmegyei irodalmi egylet“ név alatt, az egri főegyházmegye kebelébe tartozó azon egyházi férfiak alakítottak, kik az irodalommal, kiilöuö eu pedig a kath. egyházi irodalommal tüzetesebben foglalkoznak. A számos derék munkának, melylvel ezen, kivált a történelmi s egyházszónoki szakokban kiváló irodalmi erőkkel bíró, szorgalmas és jeles társulat irodalmunkat már eddig is gazdagította, az imént megjelent., föntezimzett történelmi munkálat is egyik becses darabja, miként arról igen érdekes és gazdag tartalma is tanúskodik, mely a következő: Balássy Ferencz: „A jászok ide telepítése, s a kér. hitre térése.“ Végli Kálmán: „Domoszló ismertetése.“ Frank Károly: „A sajóvámosi plébánia, és fiók-egyházai. Okmányok és regesfák: Az egri káptalan az egyházmegye szomorú állapotának feltárása mellett stiborici Stibor piacenzai kanonokot kéri a pápától Tamás helyett egri püspöknek, 1407. Közli Kandi-a Kabos. — Bebek Ferencz, Sérédy Gáspár, és Varkocs Tamás kártételei Szent-Margitán. Közli Kandia Kabos. — Szemere egyháztörténeti adataihoz. Közli Kontra László. — 1719 — 1728-ban Eger hat püspök székhelye. K. K. — Észrevételek az Adatok II. kötetéhez. Kiszelák Sándor. — A 130 nagy VIII. lapra terjedő munka ára 80 kr. Megrendelhető a Szolcsányi-féle könyvkereskedésben (Eger, Széchenyi-utcza, Alapítványi bérház.). — Koczalsky Raoul, a 7 éves udvari zongoraművész h a n g- ver senye, holnap, szerdán, f. márcz. hó 2-án esti féluyolcz órakor lesz a törzskaszinó nagy termében. Ismételve fölhívjuk rá zenekedvelő müveit közönségünk figyelmét annál is inkább, mert budapesti hangversenyeiről a fővárosi sajtó is a legszebb elismeréssel nyilatkozott. Az igen választékos s nem közönséges műsor után Ítélve magunk is kiváncsiak vagyunk e csodagyermek zongorajátékára. — Úgy halljuk különben, hogy müveit közönségünk körében is igen élénk érdeklődés és kíváncsiság nyilvánul iránta. Gyönyörű este volt. Mi együtt haladtunk, és mikor a pacsirta- utcza szegletére értünk, amelyben a Demi borbély „műterme“ ékeskedett, hallottuk a fekete rigó füttyét, mely gyors taktusban fújta: Ha mege!ókol, fáj Ez a piezi száj. . . . E pillanatban Kálmán barátunk szomorú arcza lebegett előttem a hold fényében, és most még bánatosabbak voltak vonásai. Hirtelen furcsa gondolat villant meg agyamban, és merész terv érlelődött meg bennem. — Fiúk! mindnyájan szeretjük Kálmánt. Vigasztaljuk meg. Gyertek, vigyük el neki a madarat,! De nyomban le is tettem e merész tervről. Lakásomra hívtam a vig czimborákat, hogy a további teendőket nyugodtan megbeszélhessük. Összeült, a nemes tanács. Folyt a tervezgeted, és bár Pista barátunk obstrukczióval fenyegetett, kész volt a terv. Helyes. Jól van! Hangzott egyszerre. Tehát először Gyula, azután Pista, harmadszor Pali, negyedszer Jóska és végre én megyünk D-‘mihez. Holnap kezdődik. El ne felejtsétek. Hajnyirás vagy bo- rotválás egy-egy forint, A költséget én viselem. Egy hét alatt meg kell lenni. Az ócsárlás és boszankodás méltó kifejezését, ügyességiekre bizom. * Első nap nagyúri tempóval Gyula állított be a Demi műtermébe. Nyirakozni óhajtott. Maga Demi állt szolgálatára. Hogyan parancsolja? Félrövidre jó lesz? Egy pillanat és csattogott az olló, de megszólalt a fekete rigó is és fütyülte kegyetlenül: Ha megcsókol, fáj Ez a piezi száj. . . . Gyula barátunk izgett-mozgott s hol Demire, hol a rigóra. 1
