Eger - hetilap, 1892
1892-01-05 / 1. szám
i Jen, hideg kézzel oltotta! ki egy nemes.. életet, barátunkét; halálra sebeztél egy másikat, a hű feleséget; és — megvéreztél beunünket. . . Megdöbbenve állunk egy család boldogságának romjainál; zokogva borulunk barátunk: dr. Molnár. Rezsőnek oly korai ravatalára. Csak pár szót az életéből! — Nemzetünk megváltási munkája: a népnevelés. „Engedjetek hozzám jönni a kisdedeket!“ — visszhangozta boldogult barátunk a szelíd megváltó szavait. Magasztos elhatározás kelt lelkében. És a physika s a mathematika tudorából leszállóit, nem! — fölemelkedett a nemzetet megváltó munka magaslatáig: a népnevelési.:'. Kir. tanfelügyelőségi tollnok lett. Mily lelkiismeretesen viselte hivatalát, melynek szegénye volt, — azt, főnökén kivül, csak mi mondhatjuk meg, kik legközelebb álltunk szivéhez. Volt ideje, mert nemes lelkesedés tüzelte, hivatalos elfoglaltsága mellett a napirenden levő népnevelési kérdésekhez, a sajtó terén figyelmet keltve, hozzászólni. Még fülünkben cseng hattyúdala: „iskolalátogatókról“ szóló czikke, melyet a tél elején tett közzé a népnevelési lapokban. E lapok olvasói szintén emlékezhetnek a boldogultnak több élénk, kedves czikkére. Még maradt idejében „az egri népnevelés története“ ez. munkáján dolgozott. Az igazi tudósság kísérői: szelíd, mondhatni gyermeteg-ártatlan lelke, szerénysége, — ez, ez hibázik nekünk barátunk el- hunytával, ezt nem találjuk a moderu társadalmi darvinizmus közepette. Hisz egész önhittséggel telepszik a vallás és a humanizmus helyébe egy társadalom, mely csak emberanyagot ismer, s a mely mesterséges eszközökkel akarja pótolni a keresztény szív egyszerű dolgát: műszerrel a szervet. Itt rá a felelet: az iskola csak nagy darab kenyeret adjon, a Cornélia-ékszereket Györgyényi- eknek kell kiszedni lelketlen anyák kezéből. Az „egészség, vagyon és tudomány“ jelszavas hármassága mellett nem is igen lehet messzebb érni; azaz eljuthatni még azon praktikumig, mely a Zola „Germinálja“-féle tettlegességben próbálhatja mjg erejét azon, a ki fölnevelte. Törvénytelen ez a gyermek, egy állam sem ismeri el, és — — szerető nevelés helyett — gyilkos sortüzzel felelnek neki, ha természetjogát a — mire egyedül tanították — erővel (= ővta/us) megy keresni. Tisztelettel hajiunk meg a nevelés embere előtt, ki nem az engedett bűn következményeinek ezégéres elraktározásával csillog-villog: hanem aki a vallásos nevelést vetvén alapúi, a romlás okát csöndben elfojtogatja. íme, boldogult barátunk képe! Egyike volt azon ritka tan- férfiaknak, kik könyv nélkül iauitják a szerétetet. Népnevelési ügyünk nagyot vesztett hát benne. Megszerette Isten, — elvette. Siratjuk mert szerettük. Es örökké fogjuk szeretni, mert tiszta-nemes volt a lelke. Áldott legyen emléke! Harmadik társukról — két jóbarát. — A hevesi „dalkör“ hangversenye. Követni a szépet — szép ; de azt ápolni és terjeszteni még szebb. Ezt a „még szebb“ feladat megvalósítását tűzte ki a hevesi dalkör, midőn ezelőtt alig három hónappal, megalakult. Fiatal csemete tehát még a hevesi dalkör, melynek, hogy terebélyes fává fejlődhessék, ápoló kezekre van szüksége. Mert hisz tudva van, hogy a legszebben fejlődött csira is elvesz kedvezőtlen befolyások alatt; s a legszebb rózsának is lehullnak szirmai a durva érintésre. Nekünk azonban nincs okunk aggodalomra a dalkör jövője fölött, „dicső a hölgyek szive,“ mondja a költő. S a költőnek bizonyára igaza van. Mert szép hölgyeink nem csak a gyöngédségben bájolók; hanem, a történelem tanúskodik róla. hogy a magyar hölgy, ha kell, a liarczi veszélytől sem riad vissza: úgy, ha azt, mi „nemzeti“, ápolni kell. szinte versenyeznek az elsőségben. így tettek most is. Nemzeti kincsünket, apáink örökségét, a dalt kellett ápolniuk. S ők megértették az intő szót, egymással versenyezve siettek apáink ez örökségét, e nemzeti kincsünket ápolni, nehogy panasz fakadjon azok ajkain. — Ne mondja tehát senki, hogy csak szóval vagyunk nagyra hazafiságunkkal; de tettekben szegények vagyunk. Oh. még nem halt ki a szivekből a honszerelem. Csak e mai kor szegény alkalomban annak kimutatására. Az alkalom ad mindent! Mutatja ezt fényesen a hevesi dalkör hangversenye. Ha volt öröm látni a dalkör részéről azt. a nagy közönséget, ha volt lelkesedés a hálás közönség részéről a dalkör iránt: úgy az nem lehetett más, csak olyan, aminö volt. Nagyobb örömet, nagyobb lelkesedést már embersziv nem bírhat meg. — Mielőtt a dalkörről szólnánk, szedjük össze a hála és tisztelet virágait, kössük koszorúba s nyújtsuk nemesszivű hölgyeinknek, kik bec-es közreműködésük által ez estély fényét emelték és sükerét biztosították. Először is Mád er G izei a k.-a.-ról szóljunk, ki kétszer is föllépett; 1) „Szerelmi kettősében Kontliy Gy.-től, dr. Bazsó Tivadar úrral; 2) a ,,Le.élária“ Bippböl és „Románcz“ czimű darabban. Bizony sajnálhatjuk, hogy már több ízben is nem volt szerencsénk Máder Giziké k. a. lágy, fuvolaszerü hangjában gyönyörködnünk. Különösen a „Szerelmi kettősében „Hervad az ibolya“ czimű részletet énekelte annyi bájjal és kellemmel, hogy a nagy közönséget egészen magával ragadta, mely tapsolt elragadtatásában. — Strausz Edéné úrnő pedig nem remekelt zongora-játékával, hanem, valóságosan „mester“-kedett. Csak magyar darabokat játszott. De mi kell több a magyarnak?! Mikor előszedte azokat a régi magyar-dalokat, melyekből ki lehet olvasni, hogy „Sírva vigad a magyar;“ aztán egy-egy újabb csárdást penderített utána — nem fut a szivekben az öröm, a lelkesedés kitört zajjal, tapssal, éljennel. Meg is kellett „ujrázni.“ — Lipovniczky Jolán k.-h. pedig Bellini „Montecchi és Capulet“ czimű nyitányát játszotta zongorán, négykézre dr. Bazsó Tivadar úrral. Nem tudjuk: azt az elegaueziát bámuljuk-e, melylyel játszott, vagy a technikát, melylyel azt az illető k.-a. előadta. Aztán Szabó Mariska k.-a. „A szórakozott kisasszony“ czimű monológot adta elő Gabá- nyitól. Az otthoniasság, az alakítás, melylyel e különben is humoros tartalmú monológot előadta, folyton derültségben tartá a közönséget. Végül a műkedvelők közül még Horváth Endre urat kell kiemelnünk, ki „Az én életem“ czimű humoros felolvasásában csakugyan megmutatta, hogy ő nem tud más csak — amilyennek ismerjük, — humoros lenni. No, most szóljunk a dalkörről. Négy darabot adott elő, de soron kivül, még többet. Erős kritika alá még nem vehetjük e dalkört, mert még most a kezdet nehézségeivel is meg kellett küzdenie; de azért, bármily erősen kritizáljuk is, a mérleg a dalkör előnyére fog billenni. S ebben mondhatunk a dicsőség összesége Hevesy János, helybeli kántor urat illeti meg, ki áldozatot, fáradságot uem kiméivé, nemes am- bicziótól ösztönöztetve, az énektanításhoz szükséges, megfelelő, hangszer ségélye nélkül tanította be az énekdarabokat. Miért is neki e lapok hasábjain, a dalkör nevében hálás köszönetét mondunk ; egyszersmind kérve öt, hogy mint eddig, úgy ezután is oly odaadó szeretettel teljesítse karmesteri nehéz teendőit. Végre még dr. Baz-só Tivadar urnák mondjunk köszönetét, ki nemcsak mint dalárdista, s műkedvelő, de mint e siikerült dalestély egyik főrendezője is nagy hálára kötelezte úgy a dalkört, mint a hevesi müveit közönséget egyiránt. Kelt Hevesen, 1891. deczem- ber 31-én a hangverseny utáni napon. Ott voltak: Adler Mik- sáné, Blau Erzsiké és Margit, Blau Henrikné, dr. Bazsó Tivadar- né, Braun E nilia (Bpest), Buchalter nővérek, Bállá Zsigmondné, Blau Róza, Bállá Lidiké, Bereczky Ferenczné, Cziner Jakabné, Cziner Jolán, Cziner Malvin, Cziugell Lászlóné, Dluhopolvszky Mariska, Dluhopolszky Imréné, Engel Hermáimé (Vainos-Györk), Fischóf Márkué, Farkas Aranka (Kis-Köre). Friedman nővérek, Hevesy Rózuska és Piroska, Hevesy Jánosné, Háy Miksáué, (Veze- kény), Horkay Vilma, Iby Lajosné, Kömives Antalné, Krausz Mérné, Kellner Irma (P.-Telik), Lipovniczky Jolánka, Lipovniczky Kálmáuné, Ledniczky Istvánná és leánya, Máder Giziké és Mathilda, Máder Miksáné, Mikola Károlyné és Mikola Margit, Mezei Andrásné. Majzik Tónika, Majzik Ferenczné, Nagyfejéé Istvánná (T.-Bod.), Remenyik Leona és Sárika, Remenyik Józsefné, Radios Mariska és Sarolta, Radios Istvánná, Schvarcz Margit (Hort), Strausz Edéné, Strausz Erzsiké, Saárv Margit (Kis-Köre), Slezin- ger Gizella (Miskolcz), Szabó Mariska, Saáry Ágostonná. Szamek- ná (Vácz), Popovics Lajosné, Propper Róza, Ungár Etelka és Malvin, Ungár Ferenczné, Veiszmann Ignáczné, Vecsey Miksáné (Bpest), Veiszmann Ignáczné, Veiszmann Sarolta, Veisz Jónásné, Vitéz Dávidné, Zeleiné stb. stb. Krakóka. — A budapesti m. á. v. üzletvezetöségnek m. é. decz. 29-én. kelt 62773/III. sz. a. rendelete alapján Eger állomás raktárában f. hó 8-án d. e. 11 órakor három drb kép el fog árvereztetni és pedig 1 fénykép rámában foglalva az egri minaretet tünteti fel, 1 fénykép rámában foglalva az egri érseki lyceumi könyvtárt mutatja, 1 fénykép rámában foglalva Egerváros térképe. Az érdekeltek figyelmét felhívja az állomási főnökség.
