Eger - hetilap, 1892
1892-02-09 / 6. szám
46 az ünneprendező komité másod alelnöke, s az ez alkalmi szinügyi bizottság elnöke, Császár Kálmán, New-Yorkban lakó hazánkfia, egri származású föld ink. — Az önálló vámterület és jegybank a politikai programmokban. Feltűnő jelenségként említi a „Magyar kere>kedók Lapja“, hogy irányadó férfiainak egyre bátrabban hivatkoznak arra, miszerint Magyarországnak az önálló vámterülethez ép úgy joga van, mint az önálló jegybankhoz, és hogy csupán czélszerüségi szempontból nem élünk törvényileg biztosított jogainkkal. Különösen és határozottan hangoztatták ezt Wekerle és Baross miniszterek, az előbbi Nagybányán az utóbbi Győrött elmondott programúi be? zédeik ben. — A képviselőválasztások és a pénzpiacz. Rég nem fordult elő — Írja a „Magyar Pénzügy“ czimű közgazdasági és pénzintézeti szaklap — hoiy a budapesti és a vidéki pénzintézeteknél annyi váltót utasítottak volna vissza, mint az utolsó hetekben. E váltók többnyire kortesczélokból nyujtattak be és számos választásra aligha nem lényeges befolyással volt a hitel megvonása. A „Magyar Pénzügy“ megjegyzi még, hogy soha annyi pénzt nem költöttek Magyarországon a képviselőválasztásokra, mint most. Egyhangú választások is nagyobbrészt 10—15000 forintba kerültek, hát még oly kerületekben, hol 2—3 jelölt szavazott egymás ellen. A választók t>hát nem igen zúgolódhattak, hogy tél Vz idején kellett követet választani, mert sürgős munkát nem mulasztottak, vagyis ráértek -— lelkesedni. — Uj zenemű. „Mehet“ ez. alatt uj csárdást szerzett Csete Lajos, s Baross Gábor ministernek ajánlotta. Az uj zenemű, csinos kiállításban, Rózsa Kálmán és neje, budapesti könyvnyomda-tulajdonosok kiadásában jelent meg. Ara 60 kr. — „A természet uj könyve“ (Das neue Buch der Natur) czinní terjedelmes műből vettük az újabb hat (17—22. sz.) füzetet, a következő érdekes tartalommal: Az állatok műösztöne (Befejezés). A nagyitő üvegekről s használatukról. Természetrajzi preparátumok, s grafikai előállításuk. Általános ismeretek a fényrajzolás (fotográfia) tehnikájáról. — Az egyes részeket kiváló szaktudósok Írják, a tudomány mai álláspontjának megfe- lelőleg. de könnyen érthető, úgyszólván népies, és vonzó modorban. Szóval e becses mű minden egyes része kedves olvasmány, mely a természettudományok egyes ágainak mai állásával, s újabb vívmányaival könnyen felfogható s élvezetes modorban ismertet meg bennünket. Azonkívül a mii minden egyes részét számos gyönyörű illustrácziók ékesítik. Melegen ajánljuk a derék müvet a természettudományok kedvelőinek. Egy füzet ára 30 kr. Megrendelhető közvetlen a kiadó Hartleben A. könyvkereskedésében (Budapest, Becs, Lipcse), valamint minden könyvkereskedés utján is. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tu- dósitónkről.) A leíolyt héten terményüzletünkben semmi jelentékenyebb változás nem történt. Behozatal s kereslet lanyha. Az árak változatlanok. Jegyzett áraink t. búza 9.60—10; vaggon- rakonánynál 10—10.25; rozs és kétszeres 8.80—9.20; árpa 6—6.60; kukoricza 5.20—5.30; zab 5.40—5.70 mmkint. Mulattató. Két kritikus. Az egész világ tudja, hogy Nagy-Totyakos városában két ujságlap jelenik meg. Az egyiknek az a ezime, bogy „Riu o ez é ro s“. Ezt a másik azzal pipálta le, hogy elnevezte magát „Rinoezéros és körny ék é“-nek. No hát ebhen a két ujságlapban hajba kapott, s hetek óta veszekszik két kritikus. Az egyik azt állítja, hogy a nagytotya- kosi dalárma, mikor egy konczerten azt a hires nő át énekelte, hogy : „Már siess hazádba vissza vert seregem,“ — melynek dallamát tudvalevőleg Korpa hazánkfia, „hirhedett, zenésze a világnak“, szerzetté, — előadásában nagyszerű volt a verve“, s minden egyes árnyalata pompásan volt „írazitozva.“ Ennek ellenében a másik kritikus azt „merészelte hork antanyi“, hogy az egész kvartett agyon volt „verve“, s ugyancsak meg volt „ra- zirozva“. A két kritikus aztán ezen úgy összeveszett, hogy kölcsönösen olyan ál 1 ath oz , hasonlították egymást, melynek élvezetét Mózes megtiltotta az Úr választott népének. (De azért megeszik?) Hadd mondjak el egy adomát. Vas Gereben meg Lauka Guszti egyszer kirándultak -ái kőbányai sertés-telepre. A többi közt igen megbámultak egy 3 — 4 mázsás hízót, mely egész kényelemmel hevert a bűs pocsolyában. Lanka, alkalmasint kiváncsi levőn, mekkora na: y lebst a hizó felállva, elkezdte azt a botjával szurkálni. A sertés egy darabig csak röfögött, de nem állha'va tovább* az inszultust. nagy nehezen feltápászkodot.t, s tovább czammoirott. — Te Gereben! Ugyan mit gondolhatott most ez a dsznó magában? kérdi Lauka. — Azt, hogy az okosabb enged! — válaszolta Vas Gereben hirtelen. Magam is kiváncsi vagyok rá, hogy a fentisztelr két kritikus közül melyik lesz az — okosabb? Választási jelenet. Úgy látszik, nemcsak nálunk, hanem, másutt is éltek azzal a mulatságos korGs-foe ássál, melylyel a hevesmegyebeli kápolnai választó kerületben az Okolicsányi László- párthívei az Almássy-pártiakat kihozták sodrukból, — miként az alvidékrol lapunknak megküldött következő mulatságos história Igazolja: Bácskában történt. X. kerületben már t< bb cykluson át L. a képviselő. Földbirtokos is, kormánypáni is„ minek nézne hát ő le kerületébe ? Minek a programm és beszámoló beszéd? Elég oda rongyos 10000 frt és újra kép\iselö s újra referál — ha szükség van — a kerületi s a hires bácskai állapotokról. Úgy történt most is. Hanem az x-iek meg is meg- orrolták ezt a nagyúri negligálást és erős ellenzéki párt keletkezett. Mikor az ellenjelölt megjelenve közöt'ük elvégezne beszédét, fölszólalt egy egyszerit földmi vés. „Megkövetem a nassá- gos urat, szabad vóna-e nőként is mondanyi valamit? Mert hát, csak azt akarnám mégmondanyi, mér lőttem én bópárti. Elgyütt hozzám multkorjában a kisbirú, s aszongya, főzessem még azt, az 50 kit, a mivel a kutyám után tartozók, mer hát ha nem, hát égyün az egzekűezio. Füttyentöttem a Bodri kutyámnak, oszt mondok: Hát te, Bodri, mit vétötté te, a nasságos kormánynak, hogy miattad most 50 krt. köll füzetnyi? Aszongya a kutyám: bej édös gazdám, gondúj csak vissza, 5 évve ezelőtt a L. pecsenyéjét ötted te mög, most én fizetem adóba annak az árát-“ (Megtörtént.) Szerk. üzenet B . . ó Károly urnák helyben. Miután lapunkban „Mulattató“ rovatot is nyitottunk, — az ön óhajtásához: képest, de meg t. olvasóink mulat tatására is, közöljük az önbe küldött „zöngéményének“ egy strófáját, betű szerint: Tudom Tudom kis leányka Hogy engem elfeledsz, Csak szemembe hízelegsz S hátam megett kinevetsz. Jól teszi, ha ily rettentő verseket ir hozzá! Ennél még a Hazafi Verái János verselményei, — sőt még a következők isr különbek: Laura arcza de bájló Én sem vagyok ám de hájbó(l). Virágzik a pimpiinpár. Lesz még belőlünk egy pár. Bömböl a nap és a vörhenyes csillagok Harsonákként élő zajjal trombitálnak, Krumpliföldön pedig a zsíros parasztok Savanyú pofával ribizlit, kapálnak. Nagy hangon dicsekszik a faluról a fővárosba került ficsúr otthon, édes atyja előtt, hogyan eszi ő a tudományt nagy kanállal az egyetemen. S hogy az öreget annál jobban elhódítsa, nagy páthoszszal, hadonázó kézlejtésekkel beszél a Darwinizmusról, — „Hát aztán mi a fránya az a Darwinizmus? — kérdi az apa bámészkodva. — „Hát az, édes apám, — magyarázza a táltos fiű nagy bölcseséggel, — hogy mindnyájan majomtól származtunk.“ — „No fiú, — kiáltott fel az apa, boszuságában elszólva magát, — rád nézve csak megengedem; de ami engem illet, kikérem magamnak. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz.
