Eger - hetilap, 1892

1892-02-09 / 6. szám

46 az ünneprendező komité másod alelnöke, s az ez alkalmi szinügyi bizottság elnöke, Császár Kálmán, New-Yorkban lakó hazánk­fia, egri származású föld ink. — Az önálló vámterület és jegybank a politikai programmok­ban. Feltűnő jelenségként említi a „Magyar kere>kedók Lapja“, hogy irányadó férfiainak egyre bátrabban hivatkoznak arra, mi­szerint Magyarországnak az önálló vámterülethez ép úgy joga van, mint az önálló jegybankhoz, és hogy csupán czélszerüségi szempontból nem élünk törvényileg biztosított jogainkkal. Külö­nösen és határozottan hangoztatták ezt Wekerle és Baross mi­niszterek, az előbbi Nagybányán az utóbbi Győrött elmondott programúi be? zédeik ben. — A képviselőválasztások és a pénzpiacz. Rég nem fordult elő — Írja a „Magyar Pénzügy“ czimű közgazdasági és pénzintézeti szaklap — hoiy a budapesti és a vidéki pénzinté­zeteknél annyi váltót utasítottak volna vissza, mint az utolsó hetekben. E váltók többnyire kortesczélokból nyujtattak be és számos választásra aligha nem lényeges befolyással volt a hitel megvonása. A „Magyar Pénzügy“ megjegyzi még, hogy soha annyi pénzt nem költöttek Magyarországon a képviselőválasztá­sokra, mint most. Egyhangú választások is nagyobbrészt 10—15000 forintba kerültek, hát még oly kerületekben, hol 2—3 jelölt sza­vazott egymás ellen. A választók t>hát nem igen zúgolódhattak, hogy tél Vz idején kellett követet választani, mert sürgős mun­kát nem mulasztottak, vagyis ráértek -— lelkesedni. — Uj zenemű. „Mehet“ ez. alatt uj csárdást szerzett Csete Lajos, s Baross Gábor ministernek ajánlotta. Az uj zene­mű, csinos kiállításban, Rózsa Kálmán és neje, budapesti könyv­nyomda-tulajdonosok kiadásában jelent meg. Ara 60 kr. — „A természet uj könyve“ (Das neue Buch der Natur) czinní terjedelmes műből vettük az újabb hat (17—22. sz.) füzetet, a következő érdekes tartalommal: Az állatok műösz­töne (Befejezés). A nagyitő üvegekről s használatukról. Termé­szetrajzi preparátumok, s grafikai előállításuk. Általános ismere­tek a fényrajzolás (fotográfia) tehnikájáról. — Az egyes részeket kiváló szaktudósok Írják, a tudomány mai álláspontjának megfe- lelőleg. de könnyen érthető, úgyszólván népies, és vonzó modor­ban. Szóval e becses mű minden egyes része kedves olvasmány, mely a természettudományok egyes ágainak mai állásával, s újabb vívmányaival könnyen felfogható s élvezetes modorban ismertet meg bennünket. Azonkívül a mii minden egyes részét számos gyönyörű illustrácziók ékesítik. Melegen ajánljuk a derék müvet a természettudományok kedvelőinek. Egy füzet ára 30 kr. Meg­rendelhető közvetlen a kiadó Hartleben A. könyvkereskedésében (Budapest, Becs, Lipcse), valamint minden könyvkereskedés utján is. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tu- dósitónkről.) A leíolyt héten terményüzletünkben semmi jelenté­kenyebb változás nem történt. Behozatal s kereslet lanyha. Az árak változatlanok. Jegyzett áraink t. búza 9.60—10; vaggon- rakonánynál 10—10.25; rozs és kétszeres 8.80—9.20; árpa 6—6.60; kukoricza 5.20—5.30; zab 5.40—5.70 mmkint. Mulattató. Két kritikus. Az egész világ tudja, hogy Nagy-Totyakos vá­rosában két ujságlap jelenik meg. Az egyiknek az a ezime, bogy „Riu o ez é ro s“. Ezt a másik azzal pipálta le, hogy elnevezte magát „Rinoezéros és körny ék é“-nek. No hát ebhen a két ujságlapban hajba kapott, s hetek óta veszekszik két kritikus. Az egyik azt állítja, hogy a nagytotya- kosi dalárma, mikor egy konczerten azt a hires nő át énekelte, hogy : „Már siess hazádba vissza vert seregem,“ — melynek dallamát tudvalevőleg Korpa hazánkfia, „hirhedett, zenésze a világnak“, szerzetté, — előadásában nagyszerű volt a verve“, s minden egyes árnyalata pompásan volt „írazitozva.“ Ennek ellenében a másik kritikus azt „merészelte hork antanyi“, hogy az egész kvartett agyon volt „verve“, s ugyancsak meg volt „ra- zirozva“. A két kritikus aztán ezen úgy összeveszett, hogy kölcsönösen olyan ál 1 ath oz , hasonlították egymást, melynek élvezetét Mózes megtiltotta az Úr választott népének. (De azért megeszik?) Hadd mondjak el egy adomát. Vas Gereben meg Lauka Guszti egyszer kirándultak -ái kőbányai sertés-telepre. A többi közt igen megbámultak egy 3 — 4 mázsás hízót, mely egész kényelemmel hevert a bűs pocso­lyában. Lanka, alkalmasint kiváncsi levőn, mekkora na: y lebst a hizó felállva, elkezdte azt a botjával szurkálni. A sertés egy darabig csak röfögött, de nem állha'va tovább* az inszultust. nagy nehezen feltápászkodot.t, s tovább czammoirott. — Te Gereben! Ugyan mit gondolhatott most ez a dsznó magában? kérdi Lauka. — Azt, hogy az okosabb enged! — válaszolta Vas Gereben hirtelen. Magam is kiváncsi vagyok rá, hogy a fentisztelr két kriti­kus közül melyik lesz az — okosabb? Választási jelenet. Úgy látszik, nemcsak nálunk, hanem, másutt is éltek azzal a mulatságos korGs-foe ássál, melylyel a hevesmegyebeli kápolnai választó kerületben az Okolicsányi László- párthívei az Almássy-pártiakat kihozták sodrukból, — miként az alvidékrol lapunknak megküldött következő mulatságos histó­ria Igazolja: Bácskában történt. X. kerületben már t< bb cykluson át L. a képviselő. Földbirtokos is, kormánypáni is„ minek nézne hát ő le kerületébe ? Minek a programm és beszá­moló beszéd? Elég oda rongyos 10000 frt és újra kép\iselö s újra referál — ha szükség van — a kerületi s a hires bácskai állapotokról. Úgy történt most is. Hanem az x-iek meg is meg- orrolták ezt a nagyúri negligálást és erős ellenzéki párt kelet­kezett. Mikor az ellenjelölt megjelenve közöt'ük elvégezne be­szédét, fölszólalt egy egyszerit földmi vés. „Megkövetem a nassá- gos urat, szabad vóna-e nőként is mondanyi valamit? Mert hát, csak azt akarnám mégmondanyi, mér lőttem én bópárti. Elgyütt hozzám multkorjában a kisbirú, s aszongya, főzessem még azt, az 50 kit, a mivel a kutyám után tartozók, mer hát ha nem, hát égyün az egzekűezio. Füttyentöttem a Bodri kutyámnak, oszt mondok: Hát te, Bodri, mit vétötté te, a nasságos kormánynak, hogy miattad most 50 krt. köll füzetnyi? Aszongya a kutyám: bej édös gazdám, gondúj csak vissza, 5 évve ezelőtt a L. pecsenyé­jét ötted te mög, most én fizetem adóba annak az árát-“ (Meg­történt.) Szerk. üzenet B . . ó Károly urnák helyben. Miután lapunk­ban „Mulattató“ rovatot is nyitottunk, — az ön óhajtásához: képest, de meg t. olvasóink mulat tatására is, közöljük az ön­be küldött „zöngéményének“ egy strófáját, betű szerint: Tudom Tudom kis leányka Hogy engem elfeledsz, Csak szemembe hízelegsz S hátam megett kinevetsz. Jól teszi, ha ily rettentő verseket ir hozzá! Ennél még a Hazafi Verái János verselményei, — sőt még a következők isr különbek: Laura arcza de bájló Én sem vagyok ám de hájbó(l). Virágzik a pimpiinpár. Lesz még belőlünk egy pár. Bömböl a nap és a vörhenyes csillagok Harsonákként élő zajjal trombitálnak, Krumpliföldön pedig a zsíros parasztok Savanyú pofával ribizlit, kapálnak. Nagy hangon dicsekszik a faluról a fővárosba került ficsúr otthon, édes atyja előtt, hogyan eszi ő a tudományt nagy kanál­lal az egyetemen. S hogy az öreget annál jobban elhódítsa, nagy páthoszszal, hadonázó kézlejtésekkel beszél a Darwinizmusról, — „Hát aztán mi a fránya az a Darwinizmus? — kérdi az apa bámészkodva. — „Hát az, édes apám, — magyarázza a táltos fiű nagy bölcseséggel, — hogy mindnyájan majomtól származ­tunk.“ — „No fiú, — kiáltott fel az apa, boszuságában elszólva magát, — rád nézve csak megengedem; de ami engem illet, kikérem magamnak. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom