Eger - hetilap, 1892

1892-12-27 / 52. szám

413

egri polgár volt. Összes jelentékeny vagyonát, mint halljuk, végrendeletig egykori gazdasszonyára hagyta.

— A jogászok tánczmulatsága. Az érseki joglyceum polgársága jövő év január 14-én tartja tánczestélyét. A folyamatban lévő előkészületek, melyeket a huszonöt tagból álló rendezőség végez, előre biztosítják a vigalom sikerét. Minden oda mutat, hogy a mulatság úgy fény, mint látogatottság és kedélyesség tekintetében páratlan lesz a farsangon. Belépti dijak: családjegy 5 és 3 fit. Személyjegy 1 frt 50 kr. Jegyek előre válthatók Blay István Széchenyi-utczai könyvkereskedésében.

— Tartalékos tisztek kinevezése. A közös hadsereg rendeleti lapja f. é. deczember 24-én megjelent számában hozza az újonnan kinevezett tartalékos tisztek névsorát. Azon ifjak közül, kik ez évi októberben végezték önkéntesi évöket házi ezredünk- nél, Farkas D ez ső, Fi ez e r e Béla, Plank Sándor, Szilvás s yT István és Zsóry György neveztettek ki tartalékos hadnagyokká, mindnyájan a 60 gy. ezredhez.

— Értesítés. Van szerencsénk az egri keresztény iparos kör tagjainak b. tudomására hozni, hogy az iparos kör rendes évi és tisztújító közgyűlése — nem, mint a helybeli lapokban tévesen 1892. decz. 24-ére hirdettetett, — hanem szokott módon az újév elején

1893. január hó 1-ső napján délután 3 órakor a kér. iparoskor helyiségében fog megtartatni, mely közgyűlési határnapról a kör t. tagjait azon kéréssel értesítjük, hogy a közgyűlésen mennél számosabban szíveskedjenek megjelenni. Eger, 1892. deczember 26.

Az egri keresztény iparoskor választmánya.

— Városi ügyek. A f. év deczember 19-iki ülésről. A kir. honvédelmi ministerium leirata folytán, a városunkban építendő csapatkórház részére szükséglendő telek javaslatba hozatalával egy szükebb körű bizottság bízatott meg. A kir. péuzügyminis- ter leirata, mely szerint a bor-ital adó, hus-fogyasztási adó bérletét 1893. évre feltétlenül, 1893. és 1894-ik évekre pedig feltételesen 70,000 forint évi megváltási díjban a város részére átengedte, tudomásul vétetett, s ennek kezelésére polgármester elnöklete alatt küldöttség alakíttatott. — Siskovics Károly egri főkáptalani mérnök azon ajánlata, mely szerint tekintettel a városi mérnök betegségére, a városi mérnöki teendőket, részben, a város iránti tekintetből, dijnélkül teljesíteni hajlandó, általános elismerés, és köszönettel fogadtatott, s a polgármester utasittatott, hogy a mérnöki teendők ilyetén ellátása iránt saját hatáskörében intézkedjék. A hevesmegyei gazd. egyesület megkeresése folytán tartott értekezleti javaslatból kifolyólag kimondatott, hogy Eger városában 1893-ik évben rendezendő gazdasági, termény, és ipar- kiállitás létesítéséhez a város elvileg hozzájárul, és hogy ezen kiállítást a hevesmegyei gazdasági egyesülettel karöltve rendezni hajlandó. Mielőtt azonban e tekintetben érdemileg végleges határozat hozatnék, ezen kiállításra vonatkozó részletes programm

a közgyűlésnek bemutatandó; miért is e czélból, egy, iparos, kereskedő és termelőkből álló nagyobb számú bizottság választatott meg, mely bizottság a gazd. egyesülettel lesz hivatva egyetértőig egy javaslatot kidolgozni, s a városi közgyűlés elhatározása alá bocsájtani.

— A „Magyar nők lapja.“ Karácsonyi szalonja rendkívül díszes kiállításban jelent meg. Ebből vettük át Csöregh Gy. egy kiváló fiatal iró „Matkó uram lova“ ez. humoros elbeszélését, melyet mai Tárczánkban találnak t. olvasóink, kiknek becses figyelmébe a fönt czimzett s igen ügyesen szerkesztett lapot a legmelegebben ajánljuk. „A Magyar nők lapja“ e karácsonyi szalonszámát a kiadóhivatal (Budapest, Kishid-utcza, 9. sz.) kívánatra bárkinek is ingyen s bérmentve küldi meg.

— Concert populaire. Az Egri (Weisz) Pál hegedűművész által, kiváló műkedvelők közreműködése mellett, az Egerben tervezett népkonyha javára, a jövő 1893-ik évi január hó 2-án, hétfőn, a törzskaszinó nagy termében rendezendő hangverseny lapunk utóbbi számában közlőit programmja, — Szentkirályi Irén urhölgynek családi okokból történt visszalépése folytán — némi változást szenvedett. E sajnálatos visszalépés következtében a műsoron támadt hézagot két uj szám fogja betölteni. Ezek egyike: Weisz Arthur (a hangversenyző testvére), Popper Dávid tehetséges tanítványának gordonkajátéka, ki mesterétől, Popper D.-től fog egy Polonaiset előadni. A másik számot Láng Sándor, kiváló tehetségű fiatal földink fogja zongorajátékával betölteni. A változatosnak s kellemesnek Ígérkező hangverseny iránt már is élénk érdeklődés nyilvánul müveit társas köreinkben. Újból melegen ajánljuk azt zenekedvelő t. müveit közönségünk szives pártoló figyelmébe. Számozott ülőhelyek előre válthatók a Bauer H-féle Széchenyi-utczai üzletben.

— Magyar zarándoklat Budapestről Rómába. Jövő év február hó 19-én 50 éve lesz, hogy XIII. Leó pápa a római Szt. Lőrincz templomban püspökké lett szentelve. — A pápa örömnapja az egész katholikus világ fényes ünnepe lesz. Zarándoklatok indulnak Rómába Európa minden részéből, sőt Amerikából is. A magyar zarándoklatot dr. König Gusztáv, esztergomfőegyházmegyei áldozár, fővárosi lelkész rendezi és szándékát a herczegprimás ő Excellencziájának és a nagyméltóságű püspöki karnak tudomására hozta. A zarándoklatra vonatkozólag már megjelent részletes programm szerint kétféle menettérti jegyek fognak kiadatni és pedig Budapestről Zágráb-Fiume-Cormons-Florenczen át Romába és ugyanazon úton vissza, továbbá oly jegyek, melyekkel a visszautazás Florenz-Bologna-Milanó-Velencze-Triest-Pragerhofon át történik ; az előbbi ára az 5 napi romai teljes ellátással együtt I. oszt. 140 forint, II. oszt. 110 forint, az utóbbié I. oszt. 150 forint; II. o. 118 forint. — Az utazást, mely különvonattal történik és pedig Romáig közlekedő közvetlen kocsikkal, valamint a Romávesz egy lovat véres verejtékkel szerzett pénzén, aztán el akarják tőle venni; az igazság ráviszi, hogy az övé, akkor meg ismét az árát kérik; s mivel nem marha az ember, hogy a saját jószágát még egyszer megfizesse, hát újra eladják s most meg tizenhét forintot követelnek tőle? No hát találjon ki ennél hamarjában valaki furcsább históriát! De nevetett is rajta Matkó uram, hogy szinte csikorgott a foga dühében.

A végrehajtó végét akarta szakítani a kellemetlen dolognak.

— Egy, kettő, Matkó uram, fizesse ki a tizenhét forintot, vagy elúszik a deres is.

— Micsoda! ? a deres! ? — kiáltott az öreg czivis vérbe borult szemekkel, — dejszen hozzá nyúljon valaki, a kinek kedves az élete! Ezzel a szekér alá hajolt, hogy elővegye a vasvillát.

A csendbiztos éppen akkor ért oda, mikor a Matkó uram lármája a legmagasabb fokra hágott.

— Felhívom önt, csendbiztos ur, — szólt a végrehajtó elébe menve, — hogy a törvény nevében legyen segítségemre a Matkó Bálint elleni végrehajtás keresztülvitelében.

Ezzel elbeszélte a tényállást.

— Mihály, István, — kiáltott harsány hangon a csendbiztos legényeihez, — engedelmeskedjetek a tekintetes végrehajtó ur parancsainak.

A két pandúr hirtelen legugrott a lóról s mielőtt Matkó uram szóhoz jöhetett volna, már ki is fogták a derest.

— Tizenhét forint! kiáltott a végrehajtó.

Matkó uram a szekérbe dobta a vasvillát, a mit különben is csak ijesztésül vett elő, s halálra vált arczczal az asztalhoz futott.

Megálljának! ... Ne bántsák! . . . Fizetek! kiáltotta ijedt hangon, mikor látta, hogy már csakugyan komolyan megy a dolog s nyomban elliczitálják a derest is.

— No hát nem kell tréfálni!

Matkó uram elbusult szívvel bontotta ki a zsíros bugyellá- rist s kiszámlálta belőle a tizenhét forintot meg a többi költséget. Minden egy-egy forintnál iszonyú átkozódás hagyta el a száját, s csak mikor igy jól kikáromkodta magát, akkor érezte magát valamivel megkönnyebbülten.

— Itt van ni, tegye el az ur, a mit kipréselt belőlem. Hanem csak egyet mondok: megemlegeti még az ur a Matkó Bálint nevét! Ezt nem hagyom ennyiben; megissza még ennek valaki a levét.

Ezzel felült a szekérre s dühösen végig vágott a deresen. Mikor a szekér megindult, még egyszer visszafordult.

— Jó, jó, jó! Nem haragszom már! Csak nevessenek az urak! Gyű te! Hanem megmondtam, a mit mondtam. Nagy baj lesz ebből, országos nagy baj! Majd megmutatom én, mi jussa van egy debreczeni czivisnek!

Elvágtatott a szekérrel s a meddig el nem tűnt a vásáros nép között, egyre visszafordult s fenyegetődzött az ostorral.

— Csak vigyorogjatok, röhögjetek! Arany jussa van a debreczeni pógárnak, jaj annak, a ki igy megpiszkolja! Csak várjatok, majd megmutatom én, majd megmutatom! . . .

Pár perez múlva eltűnt a szem elől s jussába vetett boldog hitében talán meg is vigasztalódott.