Eger - hetilap, 1892
1892-02-09 / 6. szám
42 tóvei vau egri egyházmegyei pap felruházva; 1 van üresedésben; a többieket külső egyházmegyei papok bírják. Az egri egyház- megyei papok közöl idegen egyházmegyékbe kebelezett czimz. prépostságot bírnak 7-en. Egy mintaszerű választókerület. A Hevesvármegyébe kebelezett kápolnai képviselő- választó kerületről szól az ének, mely az Urnák 1892-ik esztendejében, január hó 28-án tartott országos képviselőválasztás alkalmából tanúsított magatartásával egy újabb tiszteletre s emlékezetre méltó lapot fűzött az e helyütt az 1848/9-iki magyar szabadságiiarczban vivott nevezetes kápolnai ütközet által megörökített történetéhez. A kápolnai képviselőválasztó kerülethez a következő hevesmegyei községek tartoznak: Kápolna, Kompolt, Kaál, Fel- és Al- debrö, Mező-Tárkány, Besseuyő, Dormánd. Füzes-Abony, Szent- Mária. Verpelétit, Szóláth, Eger-Szalók, Deménd, Kerecsend, Tófalu, Erdőtelek, Makiár, Nagy-Tálya, Megérdemlik, hogy nevök, emlékezetül az utókornak átadassék. E kerületet, mint köztudomású, a legutóbbi, idő előtt bezárt, s illetve feloszlatott országgyűlésen Almássy Géza, a feloszlatott képviselőház volt háznagya képviselte, ki azelőtt Hevesmegye egri járásának volt főszolgabirája, s e tisztségében túlhajtott szigorúsága, a néppel szemben tanúsított aristokratikus magatartása, s egyéb, kevésbbé előnyös tulajdonságai, által nem mondhatnék, hogy valami különösen kedvelt vezértisztviselője volt járásának. Ez okból beszélték aztán szélűben a gonosz nyelvek akkori időkben, hogy a kápolnai választó kerület, melynek úgyszólván összes községei az egri járási főszolgabíró hatáskörébe tartoznak, különösen a községi jegyzők tanácsa, befolyása s vezérlésével, azért választották meg Almássy Gézát a múlt országgyűlésre képviselőjüknek, hogy e módon, mint főszolgabirá- juktól. megszabaduljanak. Követték a latin példaszót: „Promo- veatur, ut amoveatur.“ S tervük sükerült. Almássy Géza megszűnt főszolgabíró lenni, s elment az országgyűlésre, mint a kápolnai kerület képviselője. Most, mikor az országgyűlést feloszlatták, újból a kápolnai választó kerületben lépett föl kormánypárti képviselőjelöltnek, s a múltak sükerein — s mint beszélték, bizonyos paktumokon is, — erősen elbizakodva, annyira biztosnak tartotta megválasztatását, hogy a kerület választó polgáraival szóba állani is alig tartotta érdemesnek, vagy szükségesnek. De a kápolnai választó közönség azóta meggondolta a dolgot, s a ki öt év előtt nem kellett szolgabirájának, most nem kellett képviselőjének. Most, midőn e sorokat írjuk, a képviselőválasztások csaknem országszerte be vannak fejezve, s az ide vonatkozó tudósításokból tudjuk, bogy a mostaniaknál izgalmasabb, hevesebb, küzdelmesebb, s viharosabb képviselőválasztások aligha folytak Az „EGER“ tárczája. A dicsőség bajjal jár. — Jcan Eameau után. — Páva Friczi. Vajh, ki ő? Egy férfiú, épen olyan anyagból gyúrva, mint a többi, vagyis: olyas valaki, aki örömest beszéltet magáról. Mióta a dajkája emlejéről lekerült, Páva Friczi egyedüli czéljaul a dicsőséget tűzte ki. Hogy pedig e czélját elérje, a következő világraszóló dolgokat cselekedte meg: 1. Szülővárosának nagyszerű szolgálatokat lön. De a dicsőség elmaradt. 2. Csalhatatlan hatásű pomádét talált fel a hajhullás ellen. De a dicsőség még erre se akart beütni. 3. Minden héten fél métermázsa kenyeret osztott ki a környék poétái között. A dicsőség még mindig váratott magára. 4. Egy uj orrcsiptetőt (monoklit) talált fel, mely oly komplikált szerkezetű volt, hogy az orra való alkalmazását legalább egy évig kellett szorgalmasan tanulmányozni. A dicsőség azonban még erre is csökönyösen hallgatott. 5. Megmentette a hazáját sok mindenféle kellemetlenségtől, melyeknek ez igaz história folytán való leirása, nagyon sok nyomdafestéket emésztene föl. Mindeme nagy dolgoknak müveié valaha Magyarországon. S ha igaz a vád, melylyel az úgynevezett kormánypártot illetik, hogy rengeteg pénz- és hatalomerőt fejtett ki a választásoknál, czéljainak elérésére, úgy e körülményben magában is eléggé meg van oldva a választási viharos küzdelmek nyitja. Annál feltűnőbb tehát, midőn ily, a korrupcziónak nagyon is kedvező viszonyok közt, akad jó Magyarországon választó kerület, mely a hatalmi erőszaknak fittyet hány, a csábításoknak szilárdan ellenáll, s a pénzt — ebben a mai sanyarú világban a pénzt! — báutódva utasítja el magától. Ilyen volt, a kápolnai választó kerület, Hevesvármegyében. Az a kerület, amelyről azt tartották, hogy 30.000 forinton alul nem ád mandátumot! Adott ingyen! Van-é ennek a választó kerületnek ma párja Magyarországon? Alig hiszszük, hogy sok. De ha a kápolnai választó kerület e páratlan viselkedése nevezetes: nem kevésbbé érdekes az e kerületben lefolyt képviselő-választás históriája sem. A jelszó a nép közt ki volt adva: „Almássy nem kell többé !‘‘ S e jelszót nem a megyei ellenzek szereplő, vagy vezérlő férfiai adták ki. Nem jártak a kerületben ellenzéki kortesek, kapacitálni, s Almássy ellen agitálni. Hiszen széles e vármegyében beszéltek bizonyos paktumról, minek folytán mindenki meg volt győződve, hogy Almássy Géza, ellenjelölt nélkül fog a kápolnai kerületben képviselőül újból megválasztatni, s mikor hire járt, hogy gróf Károlyi Gábor akar e kerületben ellenzéki jelöltül föllépni, nálunk senki se vette e dolgot komolyan. Nem a megyei ellenzék csinált tehát Almássy Géza ellen ezúttal frontot, hanem kizárólag maga a nép: a kápolnai kerület földmives osztálybeli választói. S mintán a földművelő nép nem foglalkozik a magas politikával, s bajosan lenne képes megítélni, vájjon a Szapáry, Apponyi, vagy az Irányi kormánya fogná-e immár elviselhetetlenül terhes adóitól megszabadítani: azt hisszük, megközelítjük az igazságot, midőn azt állítjuk, hogy határozottan az ellenszenv volt az indító oka Almássy Gézával szemben a földmives osztálybeli választó közönség ilyetén erős állás- foglalásának. A nép szószólói, s vezérei ezúttal, mint beszélik, a besse- nyői, s különösen a füzes-abonyi jómódú földmives gazdák, s választók közül voltak néhányan. Ezek először Egerben kerestek képviselőjelöltet, — miután Almássy kormánypárti volt, — természetesen ellenzékit. Mindenekelőtt P. A. ismert nevű egri fiatal ügyvédet kérték fel, elébb egyesek, utóbb a kerület küldöttei által, a jelöltség elfogadására. Határozottan és komolyan kijelentették előtte, hogy csak a nevét adja oda; meg fogják választani, saját emberségükből, nem kerül a választás egy krajczár költségébe se. P. A. ügyvéd, ismerve a kerületnek fönebb is említettem ominózus hírét, az ebből önként következő azon igen is elfogadható föltevésben, hogy ezek azért keresnek most ellenjelöltet. hogy „annál jobban ihassanak és zsebelhesse lése daczára Páva Friczi csak olyan ismeretlen maradt, mint akármelyik igazi jóltevője az emberiségnek. Erre aztán Páva Friczi pessimista lón. — Mi az ördögöt műveljek llát, hogy hires emberré legyek? — kiáltá Friczi ur, elkeseredésében körmeit rágva. Ekkor elkezdett mindenféle könyveket, röpiratokat, újságokat összeolvasni, szóval, mindent elolvasott, ami civilizált országokban hirt és dicsőséget szokott terjeszteni. E tanulmánya tiz évig tartott, s mikor ezt befejezte, végre Páva Friczi feltalálta a bölcsek kövér, vagyis azon biztos eszközt, melylyel hírnevet és dicsőséget szerezhetni, egy eszközt, mely annál nagyobbszerü vala, minél kevesebb észtehetség, s minél laposabb erszény kivántatódott hozzá. Páva Friczi mindjárt egy mester-csinynyel kezdte meg dicsőségszomja újabb szereplését : párbajban leszúrt két darab újságírót, s lenyelt egy diótöröt. Nyomban felhangzott, mindenütt a Páva Friczi neve. Az almanachok fennen magasztalták hírneves cselekedeteit; a képes lapok kiadványaikban hozták, a fotográfusok pedig kirakataikba tették arczképét, s rakásszámra kapta, billet-doux-kban a barna, szőke és vörös hajfürtöket különböző korú és rangú hölgyektől, kik valamennyien birtokosai valának az erényérem- nek. Ez mind igen szép vala, de azért még mindig kevés Páva. Friczi dicsőségszomjának.
