Eger - hetilap, 1892
1892-12-27 / 52. szám
52-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. deczember 27-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 ,, Egy hónapra — „ 45 „ Egyse szám — „ 12 „ Hirdetésekért: minden 5 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az ,.Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. Tisztelt olvasóinkhoz! Lapunk, az „Eger“, a küszöbön álló 1893-ik évvel pályafutásának harminczkettedik évébe lép. Ama nemes pártolás, és támogatás, melyben lapunkat immár több mint három évtizeden át egy részről egy előkelő intelligens közönség, más részről kiváló irodalmi erőknek egy diszes csoportja részesítette, elismerése s bizonyítéka annak, hogy az „Eger“ ez évek hosszú során át folyvást a helyes utón és irányban haladt, s egyszersmind biztatás a jövőre nézve, hogy továbbra is e kijelölt ösvényt kövesse, s kitűzött czélja felé törekedjék. Harmincz év előtt az „Eger“ versenytárs nélkül, egymaga állott a hírlapirodalom terén Hevesvármegyében. Azóta időről- időre egymásután keletkeztek, részint el is enyésztek az időszaki sajtótermékek megyénk területén, mig végre annyira felszaporodtok, hogy ma már — ide nem számítva a szaklapokat, — mintegy 6—7 hevesmegyebeli provincziális újság verseng egymással, hogy a maga módja szerint terjeszsze a tudás és igazság malasz- tos igéit megyénk közönségének körében. Megyei hírlapjaink e szokatlan szaporasága kétségtelen bizonysága Hevesmegye területén az olvasó közönség jelentékeny meggyarapodásának, s ezzel kapcsolatban az értelmiség, s az olvasás- s a tudásvágy magas fokú kifejlettségének. De ha koncze- dáljuk is a nagy közönség ama természetes gyöngéjét, melynél fogva szereti a változatosságot s kapva-kap az újdonságokon: részünkről teljes megnyugvással konstatálhatjuk, hogy mindeme birlapözön, mindeme versenyáram egy pillanatra sem volt képes megingatni azt a szilárd alapot, melyet lapunk, az „Eger“ évtizedek óta épített, s folyton megerősített magának t. olvasóink: az ország, s különösen Hevesvármegye előkelő értelmiségének egy állandó, diszes csoportja körében. Mert az „Eger“ szakadatlanul e minden tiszteletreméltó müveit olvasó közönség óhajtásainak teljesítését tartotta szem előtt, s tűzte ki czéljaul: szolgálni a hazát, a nemzeti ügyet önzetlenül, függetlenül; szolgálni különösen megyénk s városunk közügyéit, becsülettel, előmozdítani és támogatni azokat legjobb belátásunk, erőink és tehetségünk szerint; s végül készséggel szolgálni t. olvasó közönségünk jól felfogott érdekeit mindenkor, valahányszor annak védelmére hirlapirói tisztünk s kötelességünk fölhívott bennünket. Ezek voltak mindenekfölött amaz irányelvek, melyeket lapunk, az „Eger“ három évtizeden át folyvást ingadozás nélkül követett, s melyek megszerezték számára, s úgyszólván egy emberöltőn át állandón biztosították egy előkelő, müveit, nemes olvasóközönség fokozott bizalmát s elismerését. Eme megtisztelő bizalmat mi nem külső, szemkápráztató eszközök által ügyekeztünk kivívni s megérdemelni. Mi nem hintettünk port az olvasó közönség szemébe; nem kecsegtettük mindenféle anyagi kedvezmények Ígérgetésével, aminő fogásokat mai napság már nemcsak a provincziális újságok, de — sajna! — még hirhedett fővárosi lapok sem tartanak a hir- lapirodalmi tisztességgel összeférhetetlen dolognak. — Mi részünkről csupán szellemi eszközökkel törekedtünk a liirlapirodalmi téren harczolni. Egyedüli fegyverünk volt a toll, s legfőbb czé- luuk: hogy e nemes fegyvert a küzdelemben mindenha a legma- gasztosabb eszmék vezéreljék kezünkben: rendületlen hit az igazság győzelmében; biztos remény nemzetünk szebb, boldogabb jövőjében; s rajongó, igaz szeretet a haza s emberiség iránt. Ezek voltak a múltban, s ezek lesznek vezérelveink, ha a Grondvisélés úgy akarja, a jövőben, lapunk fönállásának negyedik évtizedében is. Ily elvektől ihletve, s ifjúi hévtől áthatva kíván lapunk, az „Eger“, a küszöbön álló 1893-ik évvel is a t. olvasó közönség elé lépni, ama müveit közönség elé, mely harminczegy éven át folyton tanúsított pártolása s elismerése által kétségtelen bizonyságot tett arról, hogy az „Eger“ e hosszú idő alatt mindig becsülettel megállotta a magyar hirlapirodalomban azt a helyet, melyet elfoglalt, s híven betölté a hivatást és feladatot, melyet maga elé tűzött. E szép, de nehéz tisztünknek minden tehetségünk s ügye- kezetünk szerint való betöltését ígérjük jövőre is, midőn lapunk, az „Eger“ számára mélyen tisztelt olvasóink további becses támogatását s pártfogását ezennel tisztelettel kérjük. Eger, decz. 25. 1892. Az „Eger“ szerkesztősége. (Előfizetési fölhívás. Tisztelettel kérjük azon t. olvasóinkat, kiknek előfize- tésök a f. deczember hó végével lejár, előfizetéseiknek idejekorán való megújítására. Egész évre Előfizetési föltételek : 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr Évnegyedre . . 1 „ 30 „ Egy hóra .- „ 55 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A siketnémák oktatása. Hazánk szerencsétlen siketnémái oktatásának fölkarolása érdekében, Pivár Ignácz kegyesrendi pap, és a váczi orsz. siketnéma-intézet igazgatója, a következő meleghangú s nagy figyelemre méltó fölhívást intézi hazánk lakosaihoz. Nagyérdemű Közönség! Tanittassuk hazánk tanköteles siketnéma ifjúságát! E bizalmas felszólítással fordulok hazánknak a szép és nemes iránt fogékony, áldozatkész lakosaihoz, minta siketnéma-ok- tatásügynek egyik igénytelen napszámosa, és kérem, legyen szabad e fölszólitással kapcsolatban elmondanom mindazt, amire magamat e téren tett tapasztalataimnál és állásomnál fogva kötelezve érzem. Az idén ama folyamodók száma, kik a váczi királyi siket- néma-intézetbe fölvétetni óhajtottak, összesen 130-ra tehető. E 130 folyamodó közöl csak 9-en nyerhettek a jövő tanévre alapítványi helyet, minthogy intézetünkben az elmúlt 1891—92-diki tanév végén csak 9 hely üresedett meg, u. m.: 6 országos és 3 magánalapitványi.
