Eger - hetilap, 1892
1892-11-15 / 46. szám
363 e kombinácziók az utóbbi időkben elejtettek. Azt hiszszük, mire lapunk megjelenik, az uj magyar minisztérium is ki lesz már nevezve. — Kitüntetés. Király ő felsége Pánthy Endre olchini választott püspöknek és egri főszékes káptalani nagyprépostnak az általa birt sz. Lélekről nevezett monostori czimzetes apátságról való lemondását tudomásul vevén, ippi Bydeskty Gyula hevesi főesperest, tiszteletbeli kanonokot s kápolnai plébánost a sz. Leiekről nevezett monostori czimzetes apáttá nevezte ki. — A hevesmegyei és egervidéki jótékony nöegylet szokásos Eatalin-tánczestélyét f. hó 26-án szombaton tartja meg. Hogy ez idei Katalin-krenczchen méltó párja lesz az előző évbelieknek, biz- .ositja az egylet szeretetreméltó elnöknőjének mindenkor tapasztalt fáradhatatlan buzgalma, biztosítják továbbá a rendezők, kik a mulatság sikerének előmozdítására minden lehetőt megtesznek. Ezek pedig a következők: Berghammer János, Buday Rafael, dr. Csaplaky Lipót, Csépány Elemér, Dankó Adorján, Danilovich Gyula, Ducsay Dezső, Farkas Dezső, Ficzere Béla, Gröber Fe- rencz, Halász Aladár, Héray Andor, Horváth Géza, Hunyor Béla, Hunyor István, Hunyor Ödön, Kelemen Lajos, Kóthy Dezső, Leehner Kálmán, Lengyel Iván, Ligethy Gyula, Lipcsey Péter, Minczér József, Okolicsányi Miklós, Pfliegler Pál, Polereczki Kálmán, Puchlin Kázmér, Radics István, Eadwaner Pál, Rittner Frigyes, dr. Saáry Zsigmond, dr. Schwarcz Sándor, Szabó Béla, Szapáry József, Szilágyi Zoltán, dr. Glósz Kálmán, Francz Gyula, és Dusárdy István. Meghívók csakis vidékre küldetnek szét, helyben falragaszok utján hívja meg a nőegylet a közönséget. Arthur. — Igazságügyi kinevezések. Király ő felsége a magyar kir. igazságügyminister előterjesztésére Petróczy János egri kir. törvényszéki jegyzőt a nyírbátori, — Juricskay Boldizsár egri kir. törvényszéki jegyzőt pedig az edelényi kir. járásbíróságokhoz albirákká nevezte ki. — Városi ügyek. F. nov. hó 11. és 12-én tartott képviselő- testületi ülésből. Az Eger városában építendő katonai csapatkórházra vonatkozó megyebizottsági azon határozat, hogy Egei- önerejéből építtesse fel ezen kórházat, a város részéről felebbezte- tett azon indokból, mert már a honvédelmi minister egy Ízben kimondotta, miszerint elvárja Hevesmegye hazafiasságától, hogy kérdés alatti kórház költségei fedezéséhez arányosan hozzá fog járulni. Az Eger-Szóláth és Szent-Maria községekből csoportosítandó viczinális ut kérdésében a képvtestület akként határozott, hogy ezen útvonal felállítását és csoportosítását a város érdekében helyén levőnek találja, miért is ahhoz aránylagos részben hozzá járul s ezen körülményről az alispánt értesiti azzal, hogy miután ezen tervezett viczinális útból, a város határában igen kis része felé jutnak, Kneipp pedig csak délután tart sprechstundét, délelőtt elvezetem magukat Schőnescbachba. A vállalkozó szellemű Sándor bácsi napirendre tért a mi esőre, sárra stb. hivatkozásaink felett s kijelentette, hogy nem Schőneschachba, de a világ végére is követne egy ily kipróbált Kneipp-apostolf, mint Józsi bácsi! Mi ugyan meglehetős savanyú arczczal, de végre is velők együtt megindultunk, mint négy vándorló legény, egyik kezünkben hordva czipőinket, másikban az esernyőt. Néhány lépés után már tetszeni is kezdett a dolog, amint a nedves fű jéghideg selyme simogatni kezdé lábainkat; alig értünk azonban ki a fürdő-telepről, a II. Kneipp levetteté velünk szandáljainkat is s igy kellett megtennünk a fél órányi utat, a hideg esőtől csepegő, meglehetős magas fűben s fenyő erdőkön át, melyeknek lehullott, száraz tű-levelei ingerkedve csiklándoztak bennünket. Útközben nőkkel és férfiakkal találkoztunk, kik ugyanazt és ugyanúgy csinálták, mint mi s ez eloszlatá öszszes aggályainkat. Vidám hangulatban érkeztünk Schőneschachba, mely csinos kis falu, Woerishofentől nyugat felé, óriási kársakkal, melyeknek illatos árnyékában áll a Sz. Wolfgang-kápolna, egész nap nyitva tartott ajtajával. Negyed órányi pihenés után, mely bizony reánk fért s melyet a kápolnában és egy földművelő házában töltöttünk el, hol tejet és vajat reggeliztünk, — a mindig izmosodóbb cseppekkel hulló esőben indúltunk visszafelé. Rózsaszínű hangűlatunk azonban szürkülni kezdett már az út felén. Kezdtük észrevenni, hogy az eső hideg, az út még hosszú és a fenyő-tű szúr, — csekélységek, melyekkel az imént még nem törődtünk. Lelkűnkben ott volt már az a bizonyos üröm van, és miután Eger városának több viczinális utakhoz való hozzá járulási kötelezettségei is vannak, kérdés alatti útra vonatkozólag, lehető kevés százalékot állapított meg. A város határában lévő elpusztult szőlőterületekre, illeve földekre, vagyis a melyek a catasteri fölvételben földterületeknek vannak föltüntetve, a vadászati jognak bérbe adása 6 egymást követő évre, évi 300 forintnyi kikiáltási ár mellett elrendeltetett, s az árverés megtartásával a városi tanács megbizatott. A városi közlegelők értékesítésére vonatkozólag a házi kezelés állapíttatott meg; s ebből kifolyólag már az 1893-ik évi jövedelem czimén a városi közpénztár javára 805. forint irányoztatok elő. Az emésztő gödrök kitisztítására vonatkozó szerződés, mely szerint ott, hol a szivattyú alkalmazható, hektoliterenként 20 kr, ott pedig, hol szivattyú helyett csak csöbörmunka alkalmazható, 25 kr. kihordási dij fizettetik — három évre megállapittatott azzal a kikötéssel, hogy ha Eger városában egy műtrágyagyár felállítására jogérvényesen engedély adatik, ezen szerződés % évi felmondás után hatályát veszti, A húsos boltok bérbeadására vonatkozó tanácsi előterjesztés, mely szerint jövőre a huspiaczon sátor alatt árúlók is, az elfoglalt térért évi bei t tartoznak fizetni, elfogadtatott, s a húsos boltoknak, ily féltétel melletti bérbeadásával a városi tanács megbizatott. A nagy-egedi parlag terület évi 25 frt 50kr. bérfizetés mellett három évre Premusich Fülöpnek bérbe adatott. — Központi választmány. Egerváros képviselő testületének központi választmányába, a f. nov. hó 11—12-én megtartott képviseleti ülésben tagokul megválasztattak: Almássy Felix, Babócsay Sándor, Dusárdy József, Horváth József, Imre Miklós, Kapácsy Dezső, Mednyánszky Sándor, Petravich Bertalan, Pole- reczky Gyula, Simkovics Imre, Simonyi Károly, Szederkényi Nándor. — Hymen. Dr. nyárádi Hartl Károly gyógyszerész és győri gyógyszertártulajdonos, ki mint a városunkban általán szeretve tisztelt Hartl-család derék tagja, pár évvel ezelőtt egyike volt az egri jeunesse d’orée legkedveltebbjeinek e hó 13-án jegyezte el Győrött arájául Zink Marianna urhölgyet, a győri szép hölgykoszoru egyik előkelő müveit, kedves-bájos virágát. — Az egri jogakadémia polgársága által e hó 5-én rendezett, tánczczal egybeköti irodalmi és zeneestélyen felülfizetni kegyeskedtek: Remenyik Józsefné 3 ftot, özv. Köllner Lőrinczné 2 ftot, Gebhardt Sándorné 3 ft, özv. Décsy Ferenczné 2 ft, Kormos Rudolfné 1 ft, Szele Gábor 5 ft, dr. Kozma Károly 25 ft, Zsendovits József 5 ft, Begovcsevits Róbert 5 ft, Danko Mihály 4 ft, Törőcsik József 2 ft, Zsasskovszky József 5 ft, dr. Hubert János 3 ft, Szabó Ignácz 1 ft, dr. Szolcsányi Hugó 1 ft, dr. Ud- vardy László 2 ft, dr. Kerekes Arvéd 1 ft, dr. Úry József 3 fr, dr. Pásztor Bertalan 1 ft, Babies Béla 1 ft, dr. Schvarc Sándor csepp, melynek az életben oly nagy szerepe van s mely keserűvé képes tenni, az édességnek egy egész tengerét. Jó képet vágva azonban a rossz játékhoz, siettünk hazafelé s a csúszós, átázott agyagon 8—10 lépésnyire haladtunk egymástól, jeléül annak, hogy ezen kirándulás felől mindgyikiink- nek meg voltak már saját gondolataink! A Waterlooi oroszlán szétszórt és legyőzött hadseregének bús viszszavonúlása volt ez, melyet szintén nem Wellington tett semmivé, hanem a St. Jeani magaslatot sikamlóssá tevő éjjeli eső! Sándor bácsi a legmulatságosabb, de különben eléggé érthető aggodalommal minduntalan a felől kérdezgető a II. Kneippet, hogy minő bajt fogunk mi kapni ezen séta után? Mert, hogy valami bajt kapunk, az mindhármunk előtt bizonyosnak látszott. Bizalmunk letéteményese azonban energikus hangon biztosított, hogy ha bajunk lenne is, itt van Kneipp, majd meggyógyít, — de nem is lesz semmi, csak csináljuk végig mindazt, amit ő csinál. Jól van, aki A-t mond, annak B-t is kell mondania, — tartja a közmondás. Elszántan követtük a II. Kneippet egy a fürdőtelep végén levő malomhoz, hol a működésben lévő kerekek alól tajtékozva és vad robajjal szágúldott ki a Wettbach meglehetős magas színvonalú vize. Itt — óh fátum — vizet kellett taposnunk öt perczig, miközben majd lesodort bennünket a rohanó ár s lábaink lángoltak a fáradtságtól és hidegtől. Nem is vártuk ki az öt perczet, ott hagytuk II. Kneippün- ket a malomnál, mi pedig gyorsan, amint lehetséges volt, siettünk átöltözni szállásunkra. Hála Istennek, nem történt semmi jelentékenyebb bajunk! Mindöszsze lábunk dagadt meg néhány napra és egy 3—4 napig *
