Eger - hetilap, 1892

1892-11-08 / 45. szám

358

gyógyul a lélek sebe is, mely kínosabb sokkal amannál: — a feledés gyógyító irt önt a lélek minden fájdalmára, még arra is, melyet egy forrón szeretett lénynek eltávozása kelt bensőnkben. Igaz, ez nem a nemesebb tulajdonai közé tartozik szellemi lényünknek, nem erényeink, hanem gyarlóságaink számát szaporítja egygye), de mérhetetlen nagy jótétemény az emberre. Hiszen ha minden fájdalom épen maradna az emberi lélekben, mely ott feltámadt, mi lenne akkor lakóhelyünk, a föld, hol úgy is éppen annyi a kinos sóhaj, panasz és jajongás, mint a humor és kaczaj? — égető gyötrelmek örökös színhelye! De ha lefagy is ajkunkról a mosoly, kiesik szivünkből az öröm egyszer-egyszer, mert kínos tudat tölti be elménket, óriási súlyként nyomakodván lelkünkre, — ily megtépett marad érzelemvilágunk mindig? Nem, mert a gyötrő tudat lassan elhalványul az elmében, hogy idő múltával csak fátyolba volt körvonalai maradjanak meg ott, s újra visszalopódzkodik az ajakra a mosoly, a szívbe az öröm. Feledünk. Oh mily jótétemény ez az emberre! — az emberre, akinek sorsa szeretni és csalódni, felemeltetni és letaszittaini; kinek sorsa: a méltatlanság és igaztalanság durva sérelmeit viselni, végzete: azoktól, kikkel lelke össze van forrva a szeretetben, elszakittatni örökre. Eltűnik a csalódás, megaláztatás, méltatlanság keltette fájdalom, s megszűnik a metsző lelki kin is, melyet kedveseink halála keltett bensőnkben, úgy, hogy újra kaczagni, örülni és vigadni tudunk mint azelőtt. Elfeledjük őket annyira, hogy sokszor napokon, heteken át eszünkbe sem jutnak, s csak néha-néha, valamely emlékükkel összefűzött dolog behatása alatt, jelenik meg alakjuk, borongó érzelmek közt, emlékezetünkben. De van egy nap az évben, amikor minden ember, kinek lelke még nem sivár, mint a letarolt mező, megemlékezik sírbeli kedveseiről gondolatban, érzelemben és érzelmeinek érzékitett kifejezést adva a sir fölött. Ez a nap: halottak napja, midőn a kegyelet világot gyújt a lélekben, fényét a múltra visszavetőt, meleget a szívben s gyertyalángocskákat a temetőben. Ez szép, nemes dolog, mely kibékíti az elfeledett lelkeket. Láttuk e nemes tényt halottak estéjén városunkban is, midőn az apró-lángok százai egy darab csillagos éggé tették a temetőket, s midőn ott mosolytalan arczu és szemeikben bánatot tükröző emberek vették körül a sírokat. A kegyelet érzelmei eme nyil- vánulásának két kiválóbb mozzanata ragadja meg minden évben figyelmünket. Egyik a honvéd-emléknél, másik kitűnő egyházi költőnk, Mindszenty sírjánál. Amott gyertyalángocskákat gyújt a bajtársi szeretet a sir felett, s szivből jött szavakat hallat a porladó hősök dicső erényén fölbuzogó ifjúi lelkesedés eszmékért és hazáért. Az idén is szépen kivilágította a sirt a honvédegylet s testületileg kivonult a jogakademia polgársága az emlékhez, hol a honvéd-egylet elnöke, majd Pogonyi Nándor joghallg. lelkes beszédet intéztek a nagyszámú közönséghez. — S a nagy költőnek sírja, kinek leikéből annyi nemes eszme és nagy gondolat szakadt ki életében, s annyiszor gyújtott „fényes lángot és meleget“ a szellem világában — sírja nem maradt sötéten és emlékoszlopa koszorú nélkül most sem. A baráti szeretet; — a boldogultál a költészet virágos mezején összetalálkozott s az érzelmekben egygyé olvadt rokonlélek, világot gyújt a költő nyugvóhelye fölött mindig. Kapácsy Dezső, jeles költőnk, Mindszenty kebelbarátja, mint minden évben, most is fényesen kivilágította és megkoszorúzta e sirt; s elhelyezte az emlékoszlopra azt a koszorút is, melyet a költő nővére, Kubinyi-Mindszenti Kornélia küldött hozzá. Az est folyamán a költő sírját meglátogatta Kisfaludy Á. Béla egyetemi tanár, a Szent-István-Társulat alelnöke, jeles tudósunk, Luga László nyomda-igazgató és lapszerkesztő, és Dut- kay Pál érseki titkár társaságában, — s könnyek közt, meghatva mondott Kapácsy Dezsőnek köszönetét önzetlen nemes cselekedetéért .........................................................................• . . .

.............................Ki tudná megmondani, hogy hány nemes szív

po

rlad jeltelen hantok alatt, kiknek sírja fölött csak akkor ragyog fény, midőn az esti szellő arra hajtja a bolygó lidérczet, vagy a kicsike fény-bogár oda repül megpihenni!!

K—l—m—n L—j—s.-- Köszönet. Azon páratlan nemes részvét, mely boldogult férjemet sirjába kisérte, és elmaradott családjának fájdalmait enyhíteni iparkodott, oly számos oldalról nyilvánult, hogy lehetetlen ezen nemes tettet — a fájdalom súlya alatt megtörve — egyenként megköszönöm; fogadják azért ez utón gyermekeim nevében is hálás köszönetemet. Kelt Egerben, 1892. évi nov. 7. özv. Rud- nyánszky Pálné, és gyermekei.

— A difteritisz (roncsoló toroklob) egy idő óta járványsze- rüleg uralkodik városunkban, s főleg a gyermekvilágot aggasztó módon támadja meg. Közelebről főgymnásiutnunk tanuló ifjúságából is elragadott egy reményteljes ifjút: névszerint Bürüs I. I. oszt. tanulót, kinek ma lesz a temetése. Állandó járványbizottságunk komolyan foglalkozik e veszedelmes járvány súlyosabb elharapódzásának megakadályozásával.

— Photoplasticum, Strecker János photoplasticumát, mint igen érdekes és tanulságos látványosságot különösen ajánljuk t. olvasóink, főleg pedig a tanuló ifjúság figyelmébe. Jelenleg bajor Lajos király nagy hírű kéjpalotái, az építészet s művészet e rendkívül szép remekei láthatók benne, egyéb érdekes földrajzi látványosságokkal egyetemben. A belépti dij, személyenkint 20 kr. (6 db. belépti jegy 1 frt.) oly csekély, hogy a kevésbbé vagyonos osztály is csekély áldozattal élvezheti a szép látványosságot.

— Az olasz bor. A gyöngyösiek már talián bort isznak. Kulcsár Samu gyöngyösi kereskedő Siciliából hozatott egy nagyobb szállítmány olasz bort, melyet 20 írtjával árul hektoliterenként. A gyöngyösiek, akik eddig Ízlelték, nagyon kellemes Ízűnek találják a talián bort. — E sorok Írója ott, a helyszínén ízlelte a siciliai „vino-nostrano“t, s akkor olyannak találta, mint nálunk az úgynevezett „három emberes csavirgát,“ melytől a bicska is kinyílt az ember zsebében, vagy az úgynevezett „rabvallató“-t, melytől a delinquens még azt a bűnét is kivallotta, amit soha. életében el nem követett. Lehet azonban, hogy azóta vagy a siciliai vinkó megjavult, vagy a gyöngyösiek ízlése kvalifikálódott. Ki merte volna hinni csak ezelőtt 40—50 évvel is, mikor szüret után Gyöngyösön minden ház korcsma volt, s aki egy pint bort ivott két sájn garasért, a másik pintet ráadásul kapta, — hogy fél század múlva a jó gyöngyösiek és egriek talián borra, meg „műborra“ fognak fanyalodni!?

— Dombay Mihály és neje, ez a kitűnő szinmüvészpár, kiknek f. é. okt. 30-iki előadása, mint azt lapunk múlt számában jeleztük, annyira meglepte a csekély számú közönséget, a múlt szerdán, f. nov. hó 2-án még egy előadást tartottak, még pedig igen szép számú elegáns közönség előtt, mely a müvészpárt a legkövetelőbb igényeket is kielégitő, előkelő játékáért gyakori tapsok, kihívások s egyéb ovácziók által méltán megérdemelt kitüntetésben részesítette. A müvészpár ez estén három apró 1 felv. vígjátékot (Két év után, Egy kis vihar, Az elkényeztetett férj,) s egy monologot (A légy) adott elő, meglepő sükerrel, s vidéki színészeknél csak kivételesen tapasztalható művészi routinnal. A közönség teljes megelégedéssel, s azon óhajtással távozott a teremből, vajha alkalmilag még gyönyörködhetnék a derék müvészpár pompás játékában, kiket ez úttal szerződési kötelezettségük kény- szeritett ily gyorsan távozni körünkből.

— A szudániakra, kiket, szám szerint két férfiút, egy ném- bert s két pulyát pár hét előtt itt Egerben a Hunyady-téren felállított ponyvasátorban mutogatott vállalkozó szellemű impressá- riójok, Fekete Márton uraság, még bizonyára jól emlékszik közönségünk, amennyiben izzó vasat rágtak, tüzes csepüt nyeldes- tek, s eleven csirkét ittak rá. Tehát ezeket a jámbor szudánia- kat ez idő szerint, impressáriójok kegyességéből a jó kenderesiek bámulják húsz fillér belépti díjért. Itt aztán úgy a szudániaknak, mint az impressáriónak a dolguk pompásan is folyt — volna, ha az ádáz sors közéjök nem csap Béres János kenderesi kocsis ember személyében, aki is az egyik szudáni asszonyságban rá ismert a feleségére, aki a múlt esztendőben hagyta őt a faképnél elszelelvén nem annyira Szudánba, mint inkább Fonyódra, nem is annyira egy vitéz szudáni tetovirozott hős, mint inkább egy — árvamegyei tót legény csábjaira hallgatva. Kitűnt, hogy a különben sápadt arczú asszonyt szudánivá subiczkolták, s ma már olyan az arcza, hogy beillenék dahomey-i amazonnak is. Az im- pressárió a szudáni amazont visszaadta a férjnek, aki föltalált s újra visszanyert feleségének annyira megörült, hogy dúsan megvendégelte a szudáni karaván tagjait. így beszéli ezeket derék laptársunk, a „Tiszafüred és Vidéke“. Si non e verő, e ben trovato.

— „Balbi Adrian Egyetemes Földrajza“. (Adrian Balbi’s Allgemeine Erdbeschreibung.) Az összes földrajzi tudományok kézikönyve a müveit közönség számára. Nyolczadik kiadás. Egészen újra átdolgozta Heidrik F. dr. 600 illusztráczióval, 25 térkép- melléklettel, s 41 térképoldallal. Három kötetben. 50 füzetben. Egy füzet ára 40 kr. Kiadja Hartleben A. ismert előkelő bécsi (budapesti, lipcsei,) kiadó könyvárus. — E jeles műből, melyről már tüzetesebben megemlékeztünk, újabban ismét öt füzet jelent meg. Tartalma Amerika földrajzi ismertetésének befejezése, s Afrika ismertetésének kezdete. Az újabb földrajzi adatok rendkívül gazdag halmazával rendelkező szerkesztő e füzetben is a leggondosabb lelkiismeretességgel s nagy szakértelemmel járt el a mű egybeállításánál, minél fogva a nagybecsű s különösen díszes és gazdagon illusztrált munka megszerzését a legmelegebben ajánl-