Eger - hetilap, 1892

1892-11-08 / 45. szám

45-ik szám. 31 -ik év-folyam 1892. november 8-án. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ EGcER Hirdetésekért: minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széchenyi-utcza, posta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr. A Szentirás átadása. Érsek űr Ö excellenciájánál Budapesten a múlt csü­törtökön tisztelgett a Szent-István-Társulat s az egri lyceumi nyomda küldöttsége, — a nyomda részéről Luga László igazgató — hogy kegyelete és hálája emlékjeléűl egy díszpéldányt ajánljon fel a Szentirás azon második kiadásából, melynek tetemes költségeit a nagylelkű fó'pásztor sajátjából fedezte, összes példányait pedig a ne­vezett társulat tulajdonába engedte át. A küldöttség szó­nokának, Dr. Kisfaludy Á. Béla szentistvántársulati alelnöknek üdvözlő szavaira Ő excellenciája hosszasabban válaszolt, fenkölt szavakban emlékezve meg érsekelődjének b. e. Bartakovics Bélának érdemeiről, alkotásairól, melyekben mindenütt a szeretet nyilatkozott, szeretet az egyház, a haza, az emberiség iránt; e szeretet sugallata volt, hogy az emberiségnek a legjobb barátot: a Szentirást adta, ennek első kiadásában. S midőn Ő excellenciája értesült, hogy e jó barátot sok keresztény család nélkü­lözni kénytelen, készséggel sietett elődjének szeretetteljes munkáját felujitani, folytatni. Szivélyes leereszkedéssel tár­salgóit még sokáig 0 exja a küldöttség tagjaival, tetszé­sét fejezvén ki a díszpéldány kiállítása fölött, mely a hazai könyvkötészet és ötvösség egyik fényesebb sikerű terménye. A velin papirosra nyomtatott külön példány sötét piros marokkói bőrbe van kötve, vert mivű ezüst díszítéssel. Az első tábla négy sarkát az új szövetséget jelképező négy evangélista mellképe, ismeretes szimbólumaikkal ékesíti, oxidált ezüstből domborítva s medaillonszerüleg igen szépen dolgozott renaissance-stilű keretbe foglalva, a tábla köze­pén, az Ó-szövetségre vonatkozólag a tízparancsolat kettős táblája a sarokdiszeknek teljesen megfelelő kivitelben. A hátsó tábla közepét Érsek Ő excellenciájának czimere foglalja el, tömör ezüstből művészileg vésve, alatta ezüst szalagon kék zománczban a nagylelkű Maecenás jelmondata: Fructus honoris onus; — a tábla négy sarkában egy-egy csinos rosette emelkedik a czimer védelmére. A vastag könyvet a leirt ékítményeknek megfelelő stílben készült széles ezüst csat tartja össze; szélei rendkívül finoman aranyozva; sarkán megfelelő díszben e czim: Ó- és Újszö­vetségi Szentirás. Az egészet fekete bőrrel bevont casette takarja. Fölhívás a hazai közönséghez! Baross Gábor emlékszobrára leendő adakozásra. Ércz-szobrot annak, aki életében is érez volt! Mintája az igaz férfiúnak, a hazafinak, a kormányférfinak! Kinek alkotásait hirdeti vas és arany. Aki Magyarországot önmagához közelhozta. Aki a honi ipart és kereskedelmet saját piedestaljára állította. Aki vaskaput tört Dunánknak, aranykaput épített Fiúménak. Baross Gábor szobra legyen az utókor előtt látható jelvénye a munka megdicsőitésének. A nép filléreiből gyűljön össze az éreztömeg, mely szobrát alkotni fogja. A hatalmas alak, ki éltében, mint Atlasz, hordozta vállán hazáját, hordozza azt az érezszobor alakjában is az idők vég­telenjéig! E fölhívással fordulunk a nemzethez, Baross Gábor emléké­nek méltó megörökithetése végett. A nemzethez, mely életében annyi ragaszkodással viselte­tett iránta, halálában mélyen gyászolta, hogy állíthassuk fel mielőbb a fő és székváros keleti vaspályaháza előtti díszes téren azon férfiú ércz-szobrát, kinek nagy alkotásai között legnagyobb mégis csak a hazai közlekedésügy ujjáteremtése vala. Budapest 1892. október hó 15-én. Vaszary Kolos, Magyarország herezegprimása, mint a Baross-szobor-bizottság védnöke. Brázay Kálmán, Báró Podmaniczky Frigyes, Wahrman Mór, a szoborbizottság alelnöke. a szoborbizottság elnöke, a szoborbizottság alelnöke. J. Virág Béla, Szterényi József, Tordai Kádár Kálmán, a szoborbizottság jegyzője, a szoborbizottság jegyzője, a szoborbizottság jegyzője. A magasztos czélra szánt adományok az „Eger“ szerkesz­tőségének 173. számú gyűjtő-ivén is előjegyezhetek. Hevesmegye közgazdasági viszonyai az 1891-ik évben. A miskolezi kereskedelmi és iparkamara e napokban bocsá­totta közre a kereskedelemügyi magy. kir. ministerhez beter­jesztett jelentését, a kerületét képező Borsod, Gömör-Kishont, és Heves vármegyék 1891-ik évi közgazdasági viszonyairól. A 119 nagy VIII. lapra terjedő, nagy lelkiismeretességgel s lehető pon­tossággal egybeállitott igen érdekes és tanulságos munkából a következőkben kivonatilag közöljük ama fontosabb adatokat, me­lyek specialiter Heves megye múlt évi közgazdasági állapo­taira vonatkoznak. Gabonánemüek. Hevesmegyében épen úgy, mint Borsod­ban minőség- s mennyiségre nézve nem kielégítők, mert a vetés határozottan kedvezőtlen időjárás mellett nem fejlődhetett. A hideg esős időjárás késleltette a növést. Az esőzések után hirtelen beál­lott hőség miatt pedig a szem megszorult, rozsdás és üszkös lett. Mindezek főként a búzára és rozsra nézve állanak; ellenben árpa és zab néhol közepes, de általánosságban kielégítő ter­mést adtak. Sokkal kedvezőbb viszonyok voltak a tengerire nézve, melynek épen az vált hasznára, ami a gabnanemüeknél ártott: a hosszú esőzés. Ez a tengeri fejlődésének nagy mérvben kedvezett, úgy, hogy minőség és mennyiségre nézve ritkán süke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom