Eger - hetilap, 1892

1892-11-01 / 44. szám

351

— Hangverseny. A Maleczkyné, magy. kir. operai ének- művésznő, és Liedl Ferencz hegedűművész sok müélvet Ígérő liangversenyére, mely f. nov. hó 3-án, csütörtökön fog, esti 7 és V, órakor a törzskaszinó nagy termében végbemenni, ismételve fölhívjuk zenekedvelő művelt közönségünk pártoló figyelmét.

— Színi előadások. Dombay Mihály, színtársulatával, közelebbről hat színi előadást szándékozott tartani a törzskaszinó nagy termében, melyre bérletet nyitott, és pedig a 6 előadásért I. r. zártszékre 4 frt., II. r. zártszékre 3 fi ijával; vagy három előadásra 2, s illetve 1 frt. 50 kr. bérletdijjal. A társulat a 6 színi estén összesen 29 darabot fog előadni: egy felvonásos vígjátékokat és monologokat. A műsor eléggé választékos és érdekes darabokból van egybeállitva. — Dombay Mihály vándor-tár- sula'ta, melyet találón nevezhetünk „repülő színtársulatnak,“ miután nem ül hetekig a közönség nyakán, hanem néhány előadás után, rögtön szedi a sátorfát s tovaröpül, hogy más és más városban üsse föl Thália tábori templomát, — tehát Dombay Mihály társulata tulajdonképen csak három tagból áll: magából Dombay Mihály igazgatóból, aki egyszersmind rendező is, feleségéből : Dombayné Rózsa asszonyból, a primadonnából, és egy — inasból. De ama vidékek ujságlapjai, ahol ez a három tagú színtársulat még eddig megfordult, mindenütt kellő elismeréssel szólnak a kis társaság élénk, összevágó és mulattató előadásáról úgy, hogy ezek nyomán mi is hajlandók vagyunk a Dombayféle színi előadásokat t. olvasóink figyelmébe ajánlani. Az előadások napjait falragaszok fogják hirdetni.

— Színi előadás. Dombay Mihály és neje, Dombay Róza asszony, két tagból álló színtársulata a múlt vasárnap, okt. hó 30-án tartotta első előadását a törzskaszinó nagy termében, ahol- ott épen két játszó személy számára nagy szűkén elegendő, különben eléggé csinosan és ügyesen improvizált kis színpad volt felállítva. A szinészpár ez úttal „A kolostorból“ s „Az elkényeztetett férj“ czimű két, egy-egy felvonásos mulattató vígjátékkal mutatta be magát, s bőséges alkalmat nyújtott arra, hogy készséggel elismerjük igaz voltát mindazon elismerő s dicsérő nyilatkozatoknak, melyekkel vidéki laptársaink a Dombay-pár művészi előadásának adóztak. Még az Egerben megfordult előkelőbb vidéki színtársulatoktól is csak ritkán láttunk oly kerek- ded, gyors menetű, összevágó s a legapróbb árnyalatokig művészileg kidolgozott előadást, mint aminőben a múlt vasárnap este valódi gyönyörűségünket leltük. Nagy érdeme a Dombay-pár előadásának az, hogy szerepeiket tökéletesen tudják, minélfogva a hallgatóság illusióját nem rontja le az a — vidéki színpadokon rendes — rósz szokás, hogy elébb halljuk a — súgót, semYasvári ur, — de ha már nekem kilencz kutyám van, hadd legyen neked is egy majmod, kedves Margitkám.

A következő napok szintén nem kevésbbé élénk családi mozgalmak közt folytak le. De hát a vakáczió véget ért s Friczi- kének iskolába kellett menni. A bucsu-estebéd előtt ernyőkkel védett lámpavilág mellett mindnyájan együtt ültek a verandán.

Egyszerre éktelen orditás szakasztja meg a családias csöndet, mintha az egész ház minden sarka felfordult volna. A jelenet oly iszonyú s oly váratlan vala, hogy egy pár pillanatig mindnyájan dermedten, mozdulatlanul s szótlanul maradtak ülve a veranda-asztalnál. De a következő pillanatban már mindnyájan fölugráltak s rohantak a táj felé, honnét az orditás hangzott. A folyosón a Minka kutya tombolt mint egy bősz oroszlán, s vonitva rohant a lépcsőn föl s alá.

Friczi gyerek, ez az okos ficzkó jött először a baj nyitjára. Egy törött ablak, melynek üvegcserepei a földön hevertek, árulta el a veszedelem útját. Mindnyájan kirohantak, de már csupán a farkát láthatták az egyik nyitott felső ablakon át eltűnt majomnak.

— A gyermekszoba! — kiálták a hölgyek rémülten, s ahogy csak izmaik engedték, futottak föl az emeletre.

S csakugyan ott találták a gyermekszobában a majmot, a Lujzácska nyoszolyájában henteregve, s karjaiban babosgatva az ellopott s idehurczolt — kutyakölyköt. Lujzácska, aki már ágyában feküdt, a kis kutyát magához akarta ölelni, de az irigy majom a praczlijával egy nagyott ütött a kinyújtott kezecskéjére. E miatt ordított Lujzácska olyan rémséges módon. A következő pillanatban Friczi rontott be a kutyakorbácscsal, s úgy látszik, hogy e szerszámot már ismerte a majom, mert egy félénk sikoltó hanggal kiugrott az ágyból, miközben messze dobta magától a kis kutyakölyköt. A kutyakölyök pedig ráesett az éppen édes álmámint a színészt. Ehhez járul, hogy színpadi alakjuk — különösen Dombaynéé — rokonszenves, öltözékük ízléses, mozdulataik művészi tanulmányra s gyakorlottságra vallók, s egész színpadi megjelenésökben routin s eleganczia nyilvánul. A terem üres volt. Zártszékekben s földszinten alig volt pár ember látható. Mindennek daczára a művészpár megtartotta előadását, s hogy bemutassák igazi müvészvoltukat, épen oly kedvvel s buzgalommal játszottak, mintha zsúfolt ház előtt léptek volna a színpadra. A nemesebb s magasabb színművészet iránt érdeklődő művelt közönségünk, mely ez alkalommal távolléte által tündöklőit, — valóban sajnálhatja, hogy egy igazi műélvezetet nyújtott színi előadásról elmaradt. Reméljük: e mulasztását, s a művészpár iránt tanúsított e bántó figyelmetlenségét a következő előadáson helyre fogja hozni. Legközelebbi előadásuk, mint halljuk, holnap, szerdán, esti 7 és 1/2 órakor lesz a törzskaszinó termében! Ezzel búcsút is vesznek Egertől.

— Városi kisdedovodák megnyitása. Eger városában a belváros III-ik negyedében, a hatvani külváros Il-ik és a makiári külváros I. negyedében a törvénynek megfelelő kisdedovodák már felállítva és berendezve folyó év november hó 3-án fognak megnyittatni, miért is az illető szülők felhivatnak, hogy 3. 4. 5. éves gyermekeiket minél nagyobb számban adják a kijelölt óvodába, és pedig annál inkább, mert ott teljesen ingyenes gondozásban fognak részesittetni. Eger, 1892. október 30-án Grónay s. k. polgármester.

— Gyászhir. Petravich Mária úrnő, élete 59-ik évében f. okt. hó 27-én elhunyt. A boldogult temetése, nagy számú rokonság, s az egri értelmiség részvéte mellett, f. hó 28-án ment végbe. A boldogultban Petravich Bertalan egri főkáptalani ügyész, és Petravich Ferencz városi tisztviselő édes testvérüket gyászolják.

— Az V. sörárpa-kiállitás Budapesten, f. évi okt. hó 25-én nyílt meg. Hevesmegyéből a kiállításon a következő birtokosok vettek részt: Beretvás Endre (prima-donna-faj), Karsay Albert Puszta-Nagy-Telek (hazai faj).

— Kolera Hevesmegyében. A bakteriológiai intézet az ázsiai kolera fölléptét Hevesmegye területén eddigelé csupán Gyöngyösön konstatálta f. okt. hó 18-án.

— „A jó egésség naptára a magyar nép számára“ az országos közegésségi egyesület kiadásában megjelent az 1893. évre. Ez a derék egyesület, mely e naptárt tavaly óriási sikerrel indította meg (közel 20,000 példány fogyott el), a most megjelent naptárral fölülmúlta az előbbit. Nemcsak hogy ismét benne találjuk országszerte kedvelt Íróinkat, Rákosi Viktort (Sipuluszt), Tóth Bélát, Palágyi Lajost stb. mulattató elbeszélésekkel és verban szendergő csecsemőre, aki most hirtelen fölijedve, még harsányabb bőgéssel kezdett Lujzácskának szekundálni.

E közben Friczi nagy serénységgel rohant a megszökött majom után, amely a verendára futott, s néhány sükertelen me- nekvési kísérlet után az estebédhez terített asztalra ugrott fel. Friczi pedig, a hős normalista, ahelyett, hogy békét hagyott volna neki, korbácsával végig húzott a majmon; ez pedig minden edényestől együtt lerántva az asztalterítőt, nagy hirtelen magára burkolta.

Dermedten állott a család a romhalmaz előtt, melynek közepében a gonosztévő majom az abroszba burkolva, rettegve hen- tergett. Végre Bérezi uraságnak sükerült a majmot bonyolult helyzetéből kiszabadítani, s épen lánczra akarta kötözni, midőn kisült, hogy a lánczot a Nimród kutya szétrágta.

Midőn másnap reggel Margit asszony barátnéja, a gyerekekkel együtt búcsút vett, s elutazott, Margit asszony nagy lé- lekzetvétellel, s megkönnyebült lélekkel borult férje nyakába. Szemeiben könnyek csillogtak. Vasvári ur azt hitte, hogy az eltávozott gyermekek után búslakodik, de amint a felesége arczát fölemelte, mindjárt látta, hogy ez arcz mily pajzánon mosolyog.

— Berczikém! — mondá, — nem nekünk valók a gyerekek.

— Én is úgy vélem, — viszonzá a férj.

— No lásd, milyen jó hát, hogy nekünk egy sincs. De a majmot, ugy-e azt szintén elpusztítod a háztól?

— Én? Mit gondolsz? . . Különben, legyen. Nem bánom.

— Meg a kutyakölyköket is.

— Azokat elajándékozzuk.

— S ezentúl megint csak magunkban maradunk, kettecskén.

— Magam is úgy akarom. F. E.