Eger - hetilap, 1892

1892-10-25 / 43. szám

342

melodrámát a dalkör két, kiváló zenetehetségű tagja: Farkas Dezső és Láng Sándor adta elő. Farkas D. a költeményt szavalta, szép szónoki verve-vel, s bensőséggel: mig a zongora- kíséretet Láng S. játszotta finom diskréczióval. A másik: Notte- bohm: „Változatok Bach S. egy tétele fölött“ czimü klassikus szabású,,mesteri szerzeménye volt, melyet négy kézre: Bergmann Ágost, főreáliskolai tanár, és Lányi Ernő, karnagy, e két müvész-zongorás adott elő, magasabb zenetudásra valló virtuozitással. A műértékre nézve nem mindennapi zene-estélyt, sajna, aránylag csekély számú, de választékos közönség élvezte, úgy, hogy ha e szám után kellene következtetést vonnunk közönségünk zenei műveltségének fokára, nagyon szomorú eredményt volnánk kénytelenek konstatálni. Pedig hát e dalestély — tán cz- mulatsággal is volt egybekötve, mely pedig a mi müveit közönségünknél erősen vonzó körülmény. Hol keressük tehát az indolenczia e megfoghatatlan nyilvánulását ? . . Innét van, hogy a tánczmulatságban is, mely különben — mert fölösen sokkal több tánczos volt, mint tánczosnő — elég animóval folyt a kora hajnali órákig, csak igen kevesen vettek részt. A tánczoló hölgyek sorában a következő urhölgyek vettek részt: Köllner Ila, Gebhard Panna és Lala, Siskovics Etel, Kiss Ilona, Anders növ. Nagy Erzsi, Staud nőv. Akantiszné, Köllnerné, Gebhardné, Berg- manné, Plank Kálmánné, Nagyné, stb.

— Halmay nem jön Egerbe. A miskolczi színház igazgatója, Halmay Imre, az őszi szezon folyamán hetenkint egy-két előadásra Egerbe is szándékozott társulatával időnkint átrándulni. Miután azonban Halmay, előzetes tájékozódásai nyomán, alig remélhette, hogy az egri közönség részéről kielégítő pártolásra találjon, de másrészt a helyi szinköri dekorácziók bérletére nézve is kiegyenlithetlen differencziák támadtak közte és az egri szin- körbizottság között, — színtársulatának Egerben való előadásairól ez idő szerint kénytelen volt lemondani. — Kár!

— A jogászok estélye. A joghallgatók november 5-én tartandó irodalmi és zeneestélyökre már szétküldték a vidékre szóló meghívóikat. A helybeli közönség falragaszok utján hivatik meg az estélyre. A változatos és rendkívül érdekesnek ígérkező műsort lapunk jövő számában közöljük.

— A hevesmegyei honvédegyesület e hó 16-án tartott ülésében a következő határozatot hozta a budai honvédemlék tárgyában: „A kérdés szerintünk az, hogy a budai honvédszobor felállításával behegesztve s teljesen meggyógyulva lesz-e az a seb, melyet a Hentzi-szobor felállításával oly mélyen sértő módon ütöttek a nemzet szivén? Vagyis minthogy e seb még folyvást vérzik, lemondjunk-e arról az eddig fel nem adott követelésről, hogy a Hentzi-szobor Budáról eltávolittassék ? Megkérdeztük szivünket

A század-parancsnok rögtön felvitette a czugszobába s felküldte hozzá az ezredorvost. Az nagy pakfon-kanállal és holmi folyadékokkal rögtön felszaladt hozzá.

Az úgy feküdt az ágyon, mint egy darab fa.

— Nyissa ki a száját — szólt hozzá az ezred-orvos, de az önkéntes erre még jobban összeszoritotta a fogait. Megfogta tehát a két állkapcsát, s erővel szétfeszítette.

Az önkéntes lehellete belécsapott az orvos orrlyukaiba. Erre aztán ez úgy elkapta a fejét, mintha egy csatorna bűze csapta volna meg.

— Ah, Sie Schweinkerl, — kiáltá szikrázó szemekkel: — Sie sind total berauscht!

Ezt azonban az önkéntes már nem vihette el szárazon. Az orvos bejelentette a század-parancsnoknak, ez pedig a legnagyobb büntetést szabta rá, a mit egy kapitány adhat, vagyis 7 napi einzel-arrestet.

Az önkéntes becsülettel leülte büntetését s még dörzsöl- gette is a kezét örömében, hogy nem került az ügy az ezredes elé.

Ámde az ő megnyugvása csak látszólagos volt s a hét napon keresztül folyton azon törte a fejét, miként állhatna boszut az ezred-orvoson.

Mikor kijött az einzelből, nemsokára vártára vezényelték. Szeme szinte lángba borult az öröm tüzétől. A várta-parancsnok hosszú termetére való tekintettel Schnarrposztnak jelölte ki.

Reggel 8 órától 10 óráig rá került a posztállás sora. Alig fordult meg egy párszor a deszkán, jelentik neki az avizó-posz- tok, hogy jön az ezred-orvos.

Az önkéntes oly nagyott lélegzett erre, mint valami bűnös asszony egy csodatevő szent-kép előtt.

s ez azt felelte, hogy ezen egyedüli igaz elégtétel követeléséről le nem mondhatunk, mert ez megtagadása volna múltúnknak s a kegyelet megsértése azok iránt, kik Budavára falai alatt s e falak romjai közt keresték és találták föl azt a dicső halált, melynek a hazára vetett dicsfényét az általuk legyőzőitek jogtalanul büszke szobra árnyékba borítja. De ha ezen követelésünkről le nem mondhatunk, úgy e programm azon pontját sem fogadhatjuk el, hogy a budai honvédszobor leleplezése alkalmával, miután ez megkoszorúztatok, a honvédek nevében a Hentzi-szoborra koszorú tétessék, mert ez szankcionálisa volna e szobor felállításának és örök fenmaradásának. Az egészen más volna, ha csupán az terveztetnék, hogy a budai temetőben nyugvó ellenfelek sírjai, lovagias csatázok szokásához képest, kölcsönösen megkoszoruztassanak, de a Hentzi szoborra koszorút tenni — a föntebb előadottaknál fogva reánk nézve erkölcsi lehetetlenség.“

— Papp Emil, a 12. honvédgyalogezred parancsnoka Szatli- márott, ki még néhány év előtt, mint az egri magy. kir. honvédzászlóalj őrnagyparancsnoka, varosunk müveit köreiben közkedveltségben állott, — közelebbről betegsége miatt szabadságoltatott. Helyébe a 2. honvédgyalogezred parancsnokává, J e- kelfalussy Lajos neveztetett ki. Az uj ezredparancsnok szintén kedvelt ismerőse müveit társas köreinknek.

— Kinevezés. A budapesti kir. Ítélő tábla elnöke Ficzere Lajos egri lakos végzett joghallgatót díjas joggyakornokká nevezte ki.

— Gyászhir. Kozma Ignáczné, szül. Holly Antónia, Kozma Ignácz, egri polgár, volt 48-as honvédtiszt neje, élete 71-ik, boldog házassága 36-ik évében, f. okt. hó 22-én elhunyt Egerben. A boldogult temetése ugyanitt, nagy számú rokonság, s közönség részvéte mellett f. okt. hó 23-án ment végbe. Az elhunytban Kozma Endre dr. kir. törvényszéki bíró, édes anyját gyászolja.

— Hangverseny. Maleczky Vilmosné, a magy. kir. opera első rangú énekesnője, s a magy. kir. zeneakademia énektanárnője, valamint Liedl Ferencz hegedűművész, mint már lapunk múlt számában jeleztük, f. é. nov. hó 3-án, a törzs-kaszinó nagy-termében, hangversenyüket a következő érdekes és változatos műsorral fogják megtartani. I. Wieuxtemps. Hegedűverseny Fis moll a 3 tételben Cadencziával hegedűn játsza Liedl Ferencz úr. II. a. Schubert, dal, b. Liszt. Dal énekli Maleczky Vilmosné úrnő.

III. a. Lányi, Romantikus tanulmány, b. Lányi, Czigányének, c. Lányi Humoresk, zongorán játsza Lányi Ernő úr. IV. a. Liedl, Arany lepke, b. Liedl, Milonga (délamerikai táncz) c. Liedl, Le soleiil chouchant (a nap lemente) hegedűn játsza Liedl Ferencz úr. V. Verdi, Magándal Traviatából, énekli Maleczky Vilmosné úrnő. VI. Liszt, 2. Rhaposdia. (Magyarországon először.) hegeMikor már az ezred-orvos csak pár lépésnyire volt tőle, torka szakadtából elorditja magát:

— Gewehr heraus!

A várta-szobában levő katonák egymást dobálják kifelé az ajtón s eszeveszetten rohannak fegyvereikért.

Az álmos várta-parancsnok elkiáltja magát:

— Hapták! Wache rechts schaut!

Aztán fordulatot csinál s azon hiszemben, hogy a garnison- inspectiós áll előtte, elkezdi:

— Herr . . . ekkor észrevevén, hogy az ezred-orvos áll előtte, zavarában a szó ajkára fagy, s mintha oda peczkelték volna, meg se mocczan; a bakák mosolyognak, az önkéntes az elvörösödött ezredorvosra önelégülten hunyorgat s az utczán az avizó-posztok röhögve ugrándoznak.

Általános zavar, szégyenkezés, csak az önkéntes áll a deszkán, bátran szeme közé nézve a doktornak, mintha azt akarná mondani: szemet szemért, fogat fogért. Jól esik ?

Az ezredorvos elparancsolja a többieket, s aztán dühtől reszketve lép az önkéntes elé.

— Hát maga igy tudja a Dienstreglamát?

— Igen is, tudom, ezred-orvos ur.

— Hogy merte maga fegyverbe szólítani a vártát?

— Azért, mert én úgy hallottam, hogy a garnison-inspec- tiós jövetelét jelentették.

— No, majd még számolni fog erről.

De bizony nem számolt, mert szerencséjére akkor reggel lomha vastag köd üldögélt a kaszárnya körül, s ez némasága daczára is olyan védbeszédet mondott mellette, hogy mindenkit meggyőzött az önkéntes tévedésének ártatlan természetéről. De volt is aztán min kaczagniok egy hétig az önkénteseknek.