Eger - hetilap, 1892
1892-10-25 / 43. szám
338 kiállított állatok feltűnő voltánál s egyes példányaikban kiváló jelességénél fogva is sükerültnek, következményeiben tanulságosnak, hasznosnak, s időszakonkint követésre méltónak kell jeleznie. Nagy érdeme ez az intézet élén álló férfiaknak, kiknek a kevéssel ezelőtt mutatkozott közönyt ime már sükerült az érdeklődésnek a további fejlődést biztositó oly fokára emelni, mely az egyesület jövőjére nézve a legszebb kilátásokkal kecsegtet. Ezzel kapcsolatban jelenti az alispán, hogy a kiállítás megnyitását megelőző napon az újonnan választott gyöngyösi városi képviseletet közgyűlésre hívta egybe, a közgyűlést mint elnök megnyitotta, s a képviselő testületet megalakultnak nyilvánította. Az árvamegyei Ínségesek részére Hevesmegyében gyűjtött s a „Felebarát“ végrehajtó bizottságához felküldött 2024 frt. 32 krból, — az Ínség megszűnte után, — fenmaradt 1479 frt. 66 kr. a nevezett bizottság értesítése szerint, hasonló Ínségek eseteiben való segélyezés czéljaira tőkésítve kezeltetik, mely megnyugtató értesítést részéről tudomásul veendőnek találta. Alispán, múlt évnegyedes jelentéséhez képest, ismételve javaslatba hozza, hogy a közgyűlés a Vesselényi-szobor-alap javára, a megyei törzsvagyon kamatjövedelmeiből 50 frtot szavazzon meg. A közgyűlés a javaslatot elfogadja, s engedélyezés végett a belügyminiszterhez föliratot intéz. A „Klapka-koszorú“ gyűjtő bizottsága által a megyéhez küldött gyűjtő ivén 209 frt. 64 kr., az alispán gyűjtő ivén 30 frt, s igy összesen 239 frt. 64 kr. folyt be, mely összeg rendeltetése helyére küldetett. Alispán jelenti, hogy Szederkényi Nándor a megyei monográfia reá eső részének befejező IV. kötetével elkészült. E befejező kötet 1687-től, vagyis Egervár visszahóditása idejétől máig terjed, illetőleg a történeti rész 1867-ig; közgazdasági, népesedési és művelődési része azonban felöleli már a mai állapotokat is. Egervára visszavételével s a vármegye rekonstrukcziójával veszi kezdetét, és az eseményeket történeti egymásutánban sorolja elő; nevezetesen az újjászületés munkáját, majd a Rákó- czy-kort, azután az úgynevezett neoacquistica súlyos epizódjait, a III. Károly és Mária Terézia alatti fejlődést és küzdelmeket; a II. József-kort, az ébredés nagy korszakát az 1790. évvel, — a franczia háború visszahatásait; megyénk lázas viszályát 1820-tól; a dicső 1848-iki átalakulást; majd a reakczió korát: mindmegannyi nagy momentumokban gazdag korszakokat, melyek belterjes eseményei egy-egy kötetnyi munkára való anyagot tartalmaznak. E kötet is, mint a többi, a Történelmi Társulathoz lesz, megbirálás végett beküldendő. A fenyegető kolera-járvány megyénkbe törésének lehető Az „EGER“ tárczája. Egertől Woerishofenig és vissza. (Az „Eger“ eredeti tárczája.) (Folytatás.) Lakás-keresésünk közben az idő is, — bár csak rövid időre — megváltozott. Gyorsan, jóformán pillanat alatt, — akárcsak egy színpadi változás — szétnyílt az ég szürke kárpitja, fölragyogott az ég mosolygó kék szeme és a sárga napfény, mint egy aranynyal átszőtt átlátszó és lenge indus-fátyol, ráborúlt a párolgó fenyvesekre, rétekre és háztetőkre. Soha ily őserőtől duzzadó természet ennyi, a civilizációtól elkoptatott és megviselt emberi szervezetnek nem szolgált még sztaffázsúl, mint itt, e napsugáros délután kápráztató világításában. . A hotelek és a magánházak mind kionták tartalmukat az útczára s e beteg Bábel tarkasága és sajátszerűsége volt az, mely első sorban leköté figyelmünket. Sehol sem lehet inkább belátni, hogy egészséges az ember csak egyféleképen lehet, de beteg lehet ezer és ezerféleképen, mint itt! Csüggedt, üres tekintetű férfiak, mosolytalan gyermekek, fénytelen arczú nők, kikben a gyógyulás vágya a legősibb asz- szonyi tulajdont, a hiúságot is háttérbe szoritá, — mankóikra, botra vagy kísérőjükre támaszkodva, tolószéken vagy hordágyon, özönlötték el az utczát, s ezen egész jelenet a jeruzsálemi Betli- szaidát juttatá eszembe, hol egész sereg sánta, vak és néma ácsorogtak és várták a viz mozgását „mert időnkint leszállt az megakadályozása tárgyában, az alispán jelentése szerint, a szükséges óvóintézkedések idejekorán megtétettek, s szigorú végrehajtásukról is kellőleg gondoskodva van. E czélból a megyei tiszti főorvos a megyét jul. 25-től aug. 13-ig beutazta, s a szükséges intézkedéseket s utasításokat megadta. — Intézkedés tétetett, hogy minden község kellő mennyiségű fertőztelenitő szerrel láttassák el. — Elrendeltetett továbbá, hogy Verpelét, Kaál, Hatvan, Pásztó, Füzes-Abony, Poroszló és Tisza-Füred községek vasúti állomásain, esetleg a vasúton megbetegedett utasok kiszállítása, s gyógykezelése czéljából alkalmas kolerakórházak ren- deztessenek be. A beérkezett hivatalos jelentések szerint az előzetes intézkedések mindenütt pontosan foganatosíttattak, s igy a viszonyok, mai napig, a körülményekhez képest eléggé megnyugtatók. Az alispánnak a megyei építkezésekre vonatkozó jelentéséből kiemeljük a következőket: A gyöngyösi laktanya építése körül a tégla-anyagra nézve több megoldandó, de már elintézett kérdés merült fel, és az építés-vezetőség szerint a munkálatok ma már oly erélylyel vannak folyamatba téve, hogy az építkezésnek a terminusra leendő befejezése bizton várható. Amennyiben azonban az ellenkező tapasztaltainak, a szerződés értelmében a szükséges lépések meg fognak tétetni. Ezzel kapcsolatban jelenti az alispán, hogy a kereskedelemügyi magy. kir. minister a gyöngyösi laktanya-épités vezetésével a megye részéről megbízott Keleti Izsó kir. mérnököt a szolgálat érdekében Sopronba helyezvén át, az építés további vezetésére egy épitész-mérnököt bocsát rendelkezésre. A lefolyt évnegyedben kisebb tüzeset volt összesen 43, amelyek folytán okozott károk, biztosítás utján, nagy részt fü- dözve voltak. Ez évnegyed folytán uj tűzoltó egylet alakult Átány községben, melylyel ez idő szerint 43 tűzoltó egyesület működik a megye területén. Fan csal község, belügyministeri engedélylyel nevét „Rozs a-s z e n t-M ártó n“-ra változtatta. Az állategészség a lefolyt három hó alatt kedvező volt; valamint a közbiztonsági állapotok is megnyugtatók valának. A pénztárak havoukint megvizsgáltattak s mindig rendben találtattak. Az árvaszéki elnök azon előterjesztése folytán, mely szerint Weichardt Márton és Pillér Ede árvaszéki ülnökök, három kartársuk szabadságoltatása alatt oly szorgalmat és munkásságot fejtettek ki, hogy nemcsak a folyó munkát feldolgozták, de még a hátralékból is nagyobb számú ügydarabot dolgoztak fel, a megye bizottsága nevezett árvaszéki ülnökök ügybuzgalmát elismerőleg veszi tudomásul. Úr angyala a tóba és hullámzott a viz; az pedig ki ekkor először szállt le, meggyógyult betegségéből, bárminő volt is.“ (János. V. 3.) Óh, nem lehet ezen, az evangéliumi sugárzó napokra emlékeztető jelenetet csak egyszer is meglátni úgy, hogy az ember valaha elfeledje! A község középpontját a plebánia-templom képezi s Woe- rishofen leirásánál én is ezt fixírozom kiindúlási pontomúl. Régi, de kitűnő karban és választékos csínnal fentartott épület, tágas temető-kerttel. Általában megjegyzem, hogy Bajorországban a temetők mindenütt a községen belül, a templomot övezik. Ha közegészségi szempontból lehetne e gyakorlat ellen kifogást tenni, úgy kétségtelenül rég óvást emeltek volna már ellene, de itt tényleg ide temetkeznek ma is, éppen úgy, mint századévekkel előbb s magam is láttam két temetést e gyönyörű és szépen ápolt sirkertekben. Nálunk itthon természetesen mások a talaj és éghajlati viszonyok; pedig e két körülmény képezi — nézetem szerint — a sarkpontot, mely körül megfordúl a kérdés. Ott a bajor hegyek között, hol egy héten legalább ötször esik, vagy ha derűit idő van is, éjjel oly harmat-hullás van, mely fölér egy jókora alföldi esővel, — nem kell félni attól, hogy a föld megreped s a mélyében kifejlődő gázokat belevegyiti a virágok illatába. Ámde mi történnék nálunk, a nyári szárazság izzó hónapjaiban, ha a községek közepén levő temetők megrepedeznének, épen úgy, mint ahogy ma támadnak a sírok mélyéig tátongó nyílások a községeken kívül eső sirkertekben ?! Tagadhatatlan azonban, hogy a kegyelet szempontjából valami elbájoló és elérzékenyitő gyöngédség az, mely e remek és valódi bőkezűséggel díszített sirkertekben a megholtak iránt nyilvánúl. Nem viszik ki őket a községből, tehát mintegy tag■
