Eger - hetilap, 1892

1892-10-25 / 43. szám

43-ik szám.

31-ik év-folyam

1892. október 25-én.

Előfizetési dij:

Egész évre .

5

frt

—

kr.

Félévre . .

2

50

5}

Negyed évre.

1

ii

30

11

Egy hónapra

—

„

45

11

Egyes szám

—

„

12

11

Hirdetésekért:

minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő.

Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden.

Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. szám. a Szabóféle ház) Bauer H. az „Eger“, előfizetési s hirdetési irodája, (Széclienyi-utcza, pósta-épület), Szolcsányi Gyula és Blay István könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — Hirdetések előre fizetendők. Hiv. hirdetések egyszeri közlésdija 1 frt 30 kr.

Miniszteri önkény.

Erősebb kifejezés is megilletné azt az eljárást, melyet a belügyminiszter legutóbb városunkkal szemben elkövetett.

Tudvalevő, hogy hazánkban a lakásbérleti viszonyokat törvény nem szabályozza. Az ilyen ügyek eldöntésénél a helyi szokások irányadók. És miután e szokásokat bizonyítani kell, meg sokan laknak a városban olyanok is, kik a helyi viszonyokat nem ismerik: az 1881. LIX. t. ez. 93. §-a a városok által alkotandó lakásbérleti szabályrendeletre utal, mint olyanra, mely miniszteri jóváhagyás esetén a lakásbérleti ügyek eldöntésénél a bíróságok által alkalmazandó.

Városunk közönsége is szükégesnek tartotta az örökös viták megszüntetését és a helyi szokásokat szabályrendeletbe foglalta.

Mindenki örült, hogy a bérbeadónak és bérlőnek jogait s kötelességeit egyformán megismerheti, és tudhatja majd, mikor kell a kisebb, s mikor a nagyobb lakást, vagy üzlethelyiséget felmondania; mert különösen a téli hurczolkodás, meg a féléves felmondás mindig veszekedésre adott okot.

De örömünk nem sokáig tartott; mert Szapáry gróf megirigyelte szegény Baross dicsőségét és a megyénk törvényhatósága által is jóváhagyott szabályrendeletünk megerősítését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy évnegyedeinket változtassuk meg és a negyedévek első hónapjaivá januárius, április, julius és október hónapok helyett február, május, augusztus és november hónapokat tegyük.

És hiába kértük, hogy ejtse el kívánságát; hiába világosította fel képviselőtestületünk arról, hogy a naptári évnegyed sokkal jobb az övénél, és azonfelül városunkban évszázados szokáson is alapul, melynek megbolygatása sok zavart csinálna: — a belügyminiszter ragaszkodott indokolatlan követeléséhez, úgy, hogy városunk képviselőtestülete kénytelen volt szabályrendeletalkotási jogáról lemondva, az egész munkát félretenni.

így intézi a belügyminiszter a városok ügyeit! S ha legalább indokolná kívánságát!

Esze-ágában sincs. Az indokolt felterjesztésre is csak azzal felel, hogy: sic volo, sic jubeo.

Pedig jól megokoltuk kérésünket és feliratunk hangja is tárgyilagos volt. Nemcsak azt hoztuk fel, hogy a naptár és a százados szokás is mellettünk szól; hanem arra is hivatkoztunk, hogy az összes tisztviselők és a katonatisztek is a mi évnegyedeink szerint kapják lakbéreiket, és hogy a miniszteri uj évnegyedek szerint két hurczolkodási idő esnék télre, t. i. november elseje és február elseje, holott abból egy is sok.

így szokott ez történni nálunk! Az a szerencsétlen fogalmazó-gyakornok, aki talán csak a budapesti szokásokat ismeri, azt hitte, hogy azzal adhat kifejezést a miniszteri hatalomnak, ha nem enged és ha a budapesti szokásokat reánk erőszakolja.

Igaz, hogy a törvény nem határozza meg világosan a miniszter jogkörét a városi szabályrendeletre vonatkozólag; de az 1886: XXII. t. ez. 27. §-ából és az 1886: XXI. t. ez. 11. és

12. §§-aiból kellő következtetést lehet arra vonni, hogy az oly szabályrendeleteknél, melyeknek megalkotását a törvény nem teszi a város kötelességévé, — a miniszternek csak arra kell felügyelnie, hogy a szabályrendelet a törvénynyel, a kormány és törvényhatóság hatályban levő szabályrendeleteivel ne ellenkezzék, és hogy jogos érdekeket ne sértsen.

Itt azonban ilyen esetről szó sem volt, amennyiben szabályrendeletünket senki sem támadta meg felebbezéssel, és azt megyénk törvényhatósága is jóváhagyva küldte fel a miniszterhez.

Szomorú dolog, hogy legfelsőbb hatóságunk ily könnyelmű játékot űzhet az egyes városok önkormányzati jogával. Képzelhető, hogy fognak „parancsolni“ akkor, ha az önkényuralom az annyira kívánt államosítás alakjában még szabadabban fog garázdálkodhatni! Dr. Alföldi Dávid.

Hevesmegye évnegyedes közgyűlése.

Hevesvármegye közönsége f. okt. hó 10-én s következő napjain tartotta őszi rendes évnegyedes közgyűlését. Lefolyásának fontosabb mozzanatait a következőkben közöljük.

Az alispán évnegyedes hivatalos jelentéséből kiemeljük a következő fontosabb mozzanatokat.

Az imént lefolyt évnegyednek legfőbb eseménye volt f. é. szept. hó 19-ének megünneplése, mely napon szabadságunk apja, s hazánk nagy fia, Kossuth Lajos élete 90-ik évébe lépett. E nap megyénk városaiban és számos községében is kisebb-nagyobb pompával, de mindenütt nagy lelkesedéssel ünnepeltetett meg.

A megye székvárosában tervezett, s a programm szerint nagyszerűnek Ígérkezett hazafiui fáklyás búcsúmenetet az időjárás mostohasága, mely a kitűzött órára záporesőt hozott, megakadályozta ugyan, de az estéli diszlakomára egybegyült hazafiak ünnepi hangulatát, melylyel a nagy száműzött iránti kegye- letes érzelmeiknek kifejezést adtak, nem volt képes melegéből kivetköztetni. E nap emléke még sokáig rezgésben fogja tartani lelkünk húrjait, — mindaddig, mig mindenütt, hol hazafiak összegyűlve vannak, ki nem veszik ez ünnep jubilácziójából jogos és köteles részöket.

Tíz évvel ezelőtt a nagy hazafi 80 éves születésének évfordulójakor megyénk közönsége kivette részét a közörömből. Alispán javaslatba hozza, hogy ez újabb s még ünneplésre méltóbb alkalomból a t. bizottság hozzá újabb üdvözlő föliratot intézni mél- tóztassék.

A megyebizottság e javaslat alapján határozatilag kimondja, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfiát születésnapja 90-ik évfordulója alkalmából a megye közönsége föliratbau üdvözli. Az üdvözlő feliratot lapunk előző számában közöltük.

Legközelébb — mondja az alispáni jelentés — egy másik hazafiui ünnep is igénybe vette kegyeletünk részvételét, de ez gyászával a templom falai közé vonult, s onnan ki sem lépett.

E nap október 6-ika.

Mily gyászt jelöl e nap, — magyarok előtt nem szükséges jelezni. Csupán azt jelentem tehát, hogy a minoriták egyházában e napon tartott requiemen, mely az idén is a dalversenyeken mindig diadalmas egri dalkör megható énekei által lett még ünnepélyesebbé, a tiszti karral én is megjelentem; mert az ily emlék-ünnepek megülése a hazafi szív hála-ösztönének is, kötelességérzetének is együttes nyilvánulása s egyszersmind külső jele oly erkölcsi értéknek, mely máris nagy kincsünk, s még nagyobb kincse a jövőnek.

Jelenti alispán, hogy a hevesmegyei gazdasági egyesületnek szept. hó 8-án Gyöngyös városában rendezett, s úgy közgazdasági, mint társadalmi tekintetben oly érdekes és fontos állat- kiállitását megszemlélni szintén el nem mulasztotta, s azt úgy a