Eger - hetilap, 1892

1892-10-18 / 42. szám

333 suak — egy színdarabot több-kevesebb sikerrel előadjanak, bizo­nyos intelligencia, az értelmi tehetségek bizonyos fejlettsége szük­séges; éppen azért, midőn az egylet vezetősége az egylet tag­jait, az ifjú iparosokat erre is igyekszik képesíteni, ez által mü- velőleg hat azokra: Ízlésüket fejleszti, ismeretkörüket szélesiti, s a társadalomban az iparosnak is annyira szükséges érintkezési ügyességet növeli bennük. Ezenkívül, ha a darab megfelelő he­lyes irányú, nevelőleg hat úgy a szereplők, mint a velük egy té­ren működő nézők gondolkozásmódjára. Ezért csak helyeselni tud­juk, ha az egylet vezetősége mennél gyakrabban adat elő — jól megválasztott színdarabokat. Közönségünknek pedig kötelessége volna őket támogatni, annál is inkább, mert az ily műkedvelői előadások jöve;delmi forrásait képezik e hasznos, üdvös czélú in­tézménynek. Éppen ez okoknál fogva nem tudjuk mire vélni és megérteni azon kárhoztatandó merev visszahúzódást, amelyet in­telligens közönségünk kivétel nélkül, s tehetősebb iparosainknak egy része, tanúsít minden alkalommal — természetesen most is — vele szemben. A velünk szomszédos vármegye székhelyén, Szol­nokban, tanúi voltunk egy alkalommal annak, hogy az iparos-ifjú­ság által rendezett szini-előadáson, a legintelligensebb közönség, köztük a megye fő- és alispánja — zsúfolásig töltötte meg az ösz- szes helyeket. S hogy nálunk miért van úgy, ahogy van — és nem másképen — azt nem tudjuk megokolni. — Derék ifjú ipa­rosaink buzgó igyekezettel és nem minden siker nélkül adtak elő egy kitűnő irányú és tárgyú, de az iró által eléggé ki nem dom­borított-, s érdekes részletekkel kellően nem fűszerezett darabot, a szatmári legényegylet elnökétől, Bodnár Gáspártól. Tiz fiatal ember és két leányka buzgólkodott kellemesen szórakoztatni a többnyire iparosokból és papi egyénekből álló, középszámunál va­lamivel nagyobb közönséget. A két csinos leányka: Müller Paula és Pálffy Róza kisasszonyok, sok kellemmel és minden lámpaláz nélkül töltötték be szerepeiket. Mig ez utóbbi sentimentális hang­jával nyerte meg a rokonszenvet, az előbbi bátor, fesztelen ma­gatartásával és bájos külsejével, mit a kevés szerencsével alkal­mazott, arczredőke^ ábrázolni hivatott festék sem volt képes ke- vésbbé vonzóvá és kellemessé tenni, ügy gondoljuk, hogy Ömbö- lyi Mátyás uram őkigyelme is gondolhatott olyas valamit, hogy egy kellő alappal rendelkező üzlettel, a való életben sem volna „megvetendő“ ezen csinos és ügyes kis oldalborda kíséretében „áthajókázni az élet hullámos tengerén.“ — Egy színésznek is becsületére váló ügyességgel és természetes komikummal adta szerepét a fiatal emberek közül Herczeg Ignácz, nem egyszer fa­kasztva kaczajra az ép kedélyű hallgatóságot. Ezt azonban ne­hogy biztatásnak vegye arra, hogy felcsapni próbáljon a színmű­vészet „fölkent bajnokai“ közé, mert hát mivel is fejezi be a da­rabot Ömbölyi-mester ?: „Azért hát, vissza a műhelybe.“ Jól ala­kítottak még Gyarmathy Dezső (Ömbölyi) Szalay István (Dani- bácsi) és Kiss Dezső. De általában ügyesen megállották helyüket valamennyien, amiben természetesen a buzgó vezetőségnek is jó része van. K. L. — Hangverseny. Liedl Ferencz, a zenevilág egyik legis­mertebb hegedűművésze, és M a 1 e c z k y V i 1 m o s n é, az operaház tagja, ki legutóbb Kölnben a legnagyobb elismerés melle,t ven­dégszerepeit, f. é. nov. hó 3-án az ókaszinó termében hangver­senyt rendeznek. A hangversenyzőket Lányi Ernő ur fogja zon­gorán kisérni. A hangverseny, tekintve a hangversenyzők hírne­vét, igen élvezetesnek Ígérkezik. A részletes műsort lapunk jövő számában közöljük. Előjegyzéseket elfogad Szolcsányi Gyula könyvkereskedése. — Az „Egri Polgári Lövésztársulat“ a szokásos évi bezáró, vagyis liba-lövészetét, társas ebéddel és esti lövészettel egybe­kötve, folyó évi október hó 30-án egész nap, — 31-én és — no­vember hó 1-én délután 2 órától kezdve tartja meg, melyre Eger város közönségét és sportkedvelőit tisztelettel meghívja. Toronyi Sándor, társ. jegyző. — Gyászhir. Salamon Ferencz, kiváló történettudósunk, a magy. tud. akadémia és a Kisfaludy-társaság tagja, a budapesti Közlöny szerkesztője, f. é. okt. hó 9-én éjjel, hosszas szenvedés után, élete 67-ik évében Budapesten elhunyt. Temetése a fő- és székváros irodalmi köreinek s müveit közönségének tömeges rész­véte mellett f. okt. hó 12-én ment végbe. — Műkedvelők szinielőadása és hangversenye. Nem rég vá­rosunkban, a műveltebb izr. ifjúság körében, úgynevezett „állan­dó műkedvelő-társaság“ alakult, mely a múlt szombaton, f. hó 14-én, a nyári színkörben, részben a színkör javára, elő­adást tartott. Előadták a „Flipper és Nobbier“ ez. egy felvoná- sos angol vígjátékot Csiky Gergely fordításában, s Bérezik Árpád „A közügyek“ ez. egy felvonásos vigjátékát, műkedvelőkre nézve minden elismerésre méltó ügyekezettel, s elevenséggel. A szerep­lők voltak, a hölgyek közöl Barna Ilonka, és Braun Sarolta kisasszonyok, kik a jól megérdemelt sűrű tapsokon kívül, igen szép bouquet-at is kaptak. Férfi-szereplők: Gutlohn M., Schwartz A., Preszler J., Klein J., Fischer M., Lusztig J. az estély legérde­kesebb mozzanata volt, a két vígjáték közt Weisz Pál hegedű­játéka, ki Mendelssohn nagy hegedű-versenyének I. tételét ját­szotta kiváló művészi tehetségre valló bravourral. A fiatal hege­dűs, ki sokkal több egy köznapi műkedvelőnél, kellemesen lepett meg bennünket ama könnyedséggel, s tehnikai biztossággal, melylyel hangszerét kezelte, s melynél fogva a mester-iskola nehezebb mes­terfogásait s force-feladatait is (a terz- és oktáv-fogásokban, flageolettekben, harpeggiokban stb.) nemcsak kifogástalan tiszta­sággal, de bizonyos legére virtuozitással oldotta meg. Közkívá­natra játszott még azután Musintől egy „Concert mazoúrká“-t, és a Sarasateféle „Zigeunerweisen“ szerzeményekből egy számot, ügy halljuk, hogy a fiatal hegedűs már Amerikát is bekalandoz­ta hegedűjével. Meg is látszott rajta, hogy nem először áll pub­likum előtt. A fiatal hegedűst Bauer Boriska k.-a. kisérte zongo­rán, magasabb zeneérzékre valló finom diskréczióval, s nemes Ízléssel. Már e kíséretből észrevehető volt, hogy a tisztelt ifjú hölgy előkelőbb zeneiskola szép tehetségű növendéke. A közönség, — csekély kivétellel csaknem kizárólag izraelita családjaink kö­réből — csak félig töltötte meg a tágas színkört. A sükerűlt elő­adást egy páholyból Zalár alispán is érdekkel nézte végig. — A hevesmegyei 1848/9-iki honvédek egyletének egri vá­lasztmánya, közelebbi ülésén azt határozta, hogy a budai honvéd­emléknek, f. é. nov. hó 2-án halottak napján történendő leleple­zési ünnepén, az ez ünnepséggel egybekötött körülmények miatt, nem kíván részt venni. Ugyanezt fogja javasolni a hevesme­gyei 1848/9-iki honvédek közelebbről egybehívandó közgyűlé­sének is. — Mozart Requieme. Székesfőegyházunk derék karnagya, Lányi Ernő, merész feladatot tűzött maga elé. Nem kevesebb a czélja, mint hogy f. é. november hó 2-án, Halottak ünuepén, a székesfőegyházban regg. 9 órakor tartandó ünnepi gyászmisén, a műkedvelők s katonai zenekari tagok által erősbitett főszékes­egyházi ének és zenekarral elő akarja adatni a nagy nevű klas- sikus zeneszerző: Mozart A. legutolsó s legnagyobb zeneszer­zeményét, a világhírű Requiemet. Főtemplomunk buzgó kar­nagya tehát ez által ismét egy újabb kedvező alkalmat nyújt ze­nekedvelő müveit közönségünknek, oly klassikus szabású, egyházi zenemű meghallására, aminőhöz foghatóról az előző időkben még álmodni sem mertünk. E körülményre tehát jó eleve fölhívjuk t. müveit közünségünk figyelmét. — Közgyűlés. A hevesmegyei általános tanító testület ren­des közgyűlését f. évi okt. hó 31-én Gyöngyösön a sóházi elemi iskola helyiségében fogja megtartani. — Üj szikviz-gyár. A Köllner L. utóda gyógyszertára — mint értesültünk — egy teljesen új rendszerű szikviz-gyárat ren­dezett be, melyben a szikviz vegytiszta folyékony szénsavval készül. A szikviz nem csak üdítő hatása következtében, hanem minthogy az emésztést is elősegíti, ivó viz helyett is, valamint borral általánosan élveztetik; mindazonáltal sokan — főleg az orvosok ajánlására — a szikviz-élvezettől tartózkodnak, minthogy tudják, hogy a régibb gyártási mód szerint kénsavval fejlesz­tett szénsav, gyakran tartalmaz az egészségre nézve káros ha­tású gázokat, főleg ha — ami gyakran történik — a szénsav fejlesztésére használt anyagok választásánál kevésbbé vannak tekintettel azok minőségére, mint inkább arra, hogy olcsók legye­nek. — A folyékony szénsavat részint forrásokból nyerik, részint nagy gyárakban állítják elő, melyekben természetesen annak tisz­títására a legnagyobb figyelem fordittatik, azért mindenkor vegy­tiszta. A Köllner L. utóia-féle gyógyszertár által forgalomba hozott vegytiszta szénsavdús szikviz, mint meggyőződ­tünk, teljesen megfelel nevének, mert ivás közben nem okoz sem szúrást az orrban, sem kellemetlen karczolást a torokban, mivel pedig szénsav-tartalma igen dús, igy ezen szikviz igen kelle­mes, jó ízű, s minden tekintetben egészséges italt képez, sőt bi­zonyos esetekben mint gyógyvíz is kitűnő szolgálatot tesz. Értesülésünk szerint a gyógyszertárnak sükerűlt úgy az érsek­udvar valamint a semináriumi kutak használatára engedélyt nyerni, mely körülmény szintén nagy előnyére válik a Köllner-féle szikviznek, mivel e kutak városunkban álta­lán elismert jó vizet szolgáltatnak. — Ta-ra-ra-Bumm-dié, a világhírű angol kuplé-induló, mely különféle nyelveken már több millió példányban van elterjedve, most megjelent eredeti magyar szöveggel is a „Harmonia“ buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom