Eger - hetilap, 1892
1892-10-11 / 41. szám
327 utcza 8. sz.) f. évi október 15-dik napján nyílik meg s deczember hó végéig tart. Tanulókul felvétetnek a 18 évöket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai, a kik a gőzkazánfiitők, valamint a locomobil, és cséplőgép kezelők tanfolyamát már elvégezték. A felvételhez erkölcsi bizonyítvány szükséges. Vidékiek levélben is jelentkezhetnek. A tandíj 5 frt. A beiratás október hó 8-án kezdődik. Mulattató. Váratlan találkozás. Gondold ur, különben csinos és vagyonos fiatal üzletember, egy szép napon csakugyan meggondolta magát, s — megházasodott. A fiatal hölgy, kit nőül vett, csodaszép volt. Gondold űr imádta nejét, s hogy boldogságát annál háboritlanabbul élvezhesse, elvitte feleségét húsz mértföldnyire a fővárostól, falura azon szándékkal, hogy csupán kölcsönös szerelmüknek élve ott fogják tölteni az egész telet. Egy hónapig csak jól ment a dolog. De mintegy hat hét múlva a szerelmes férjnek kezdett unalmassá s kiállhatatlaná válni ez az idilli állapot még pedig annyira, hogy egy szép napon ismét meggondolta magát, s elhatározta, hogy egy kis változatosság s szórakozás kedvéért jó lesz a székvárosba berándulni. De hát egy udvarias és gyöngéd férj nem állhatott a felesége elé azzal a kijelentéssel: „Én már unatkozom melletted!“ — Tehát a czél kivitelére valami elmés hadi tervet kellett Gondold uraságnak kigondolni, melynek következtében egy szép napon Brüsselből egy derék barátjától levelet kapott, melyet nyomban sietett a feleségének megmutatni, a lehető legjámborabb pofával mondott e szavak kíséretében : — Kedves feleségem, egy igen fontos és mulaszthatlan ügyben rögtön Hamburgba kell utaznom. De legfeljebb két hét múlva ismét karjaidba sietek. S derék férjuram azon ürügy alatt, hogy Hamburgba utazik, vasútra ült, s szépen beállított a — fővárosba. Mindennek daczára a férje után epedő szegény nő két hét múlva Hamburgból, egészen kifogástalan hamburgi póstabélyeg- gel, levelet kapott, melyben az utána sovárgó férjecske mély fájdalommal arról értesíti, hogy minden óhajtása daczára sem lehet még haza utaznia, miután a kérdéses ügy annyira összebo- nyolodott, hogy még legalább két-három hónapig kénytelen lesz Hamburgban maradni. E levél olvastára a fiatal menyecske elejénte annyira elszo- morodott, hogy egész nap folytak a könnyei. Miután azonban az ember csak nem sirhat örökké, mert elvégre a könnyei is kiapadnak, a fiatal asszony csakhamar megvigasztalódott, s Gondoldné azt gondolta magában, hogy szórakozás kedvéért talán nem fog ártani, ha férje távollétében legalább pár hetet a fővárosban fog tölteni, anélkül, hogy erről férjecskéjét értesítené. A jó gondolatot csakhamar tett követte, s a legközelebbi vasárnapon Gondoldné, hogy annál kellemesebben szórakozhassék, egy fiatal barátja kiséretében megjelent a fővárosban rendezett fényes tánczestélyen. Alig lépett azonban a tánczterembe, midőn egyszerre szemben találja magát a — férjével. Gondold ur alig mert hinni szemeinek. Azt hitte, álmodik. De szemeit erősen kidörgölve, csakhamar bizonyossá lett, s a fiatal nőt karon ragadva, dühösen kiáltott: — Mit keressz te itt? Az ifjú menyecske elhalványult, de egy pillanat alatt magához tért, s tisztában volt szerepével. — Mit akar ön, uram ? — viszonzá erélyesen. Nincs szerencsém önt ismerni. — Hogyan! Te merészkednél, semmiházi! . . . — Uram! — vágott közbe a fiatal menyecske kísérője, —■ minő joggal sértegeti ön ez urhölgyet? Én ezt nem tűröm, — — Az ördögbe is, uram, ez az én feleségem. — Szemtelen hazug! — kiáltá az ifjú hölgy méltatlankodással. A kényes dolog botránynyá kezdett fejlődni annyira, hogy a rendőrségnek is belé kellett avatkoznia, minek folytán Gondold úr s neje a rendőrbiztos elé kerültek. — Biztos ur!r—szólt az ifjú menyecske hevesen, — kérem, védelmezzen meg. Én egyátalán nem foghatom meg, hogy ez az idegen, ismeretlen úr, mi czélból kívánt velem szemben botrányt előidézni. Az én férjem Hamburgban van, s oly kedvező helyzetben vagyok, hogy ezt önnek mindjárt be is igazolhatom. íme, itt van férjem levele Hamburgból, melyben arról tudósit, hogy ügyeinek elintézése miatt kénytelen még vagy két-három hónapot ott tölteni. S az ifjú hölgy férje levelét átnyújtotta a biztosnak. Gondold ur pedig, mint egy veszett ördög, úgy rugkapáló- zott dühében. Miután azonban semmiféle okmány nem volt nála, melylyel kilétét igazolhatta volna, tüstént letartóztatták, s a dutyiba került. A fiatal menyecske nyomban visszatért falusi lakásukba. Pár nap múlva aztán a férj is megérkezett, s elgondolhatjuk, hogy a mézes hetek idilli derűs tavaszi napjait egy ideig kegyetlen viharos napok váltották fel, melyek lezajlása után mind a ketten beadták válóperbeli keresetüket. „Nix dajcs!“ A múlt napokban egy bécsi úri ember utazott Egerbe. A budapest-miskolczi vonalon megkérte a kalauzt, hogy az eltérő (füzes-abonyi) állomásnál figyelmeztesse a kiszállásra. A kalauz készséggel megígérte. „Különben — úgymond — az az ur, aki önnel egy kupéban ül, épen egri uraság, s haza utazik. Tehát ahol ez az ur kiszáll, vele együtt tessék kiszállani.“ A bécsi ur, ki még soha sem járt Egerben, nagyon megörült a kedvező alkalomnak, hogy egri úrral utazik együtt, kitől ottani dolgaira nézve egyről-másról értesülhet. Azért udvariasan megszólította az egri urat, bécsi ember létére természetesen — németül. — „Nix dajcs!“ — viszonzá egri úri emberünk hazafias önérzettel. Nem tudok németül. Tessék velem magyarul beszélni. A bécsi ember pirulva vallá be, hogy még eddig nem volt alkalma magyarul megtanulni. Udvariasan bocsánatot kért. Visz- szahuzódott a kupé egyik sarkába, s hogy unalmát elűzze, kihúzta zsebéből a bécsi „Neue Freie Presse“-t, s végigolvasta azt. Mikor az olvasásba is beléunt, letette az újságot a kupéülésre, s kiment a folyosóra szivarozni. Égy darab idő múlva, mintegy véletlenül, betekintett a kupéba, vájjon mit csinál egri úti társa. Ekkor látta nagy megütközéssel, hogy az egri úr, aki nem tud németül, — nagy mohósággal olvasta az általa otthagyott német újságot: a „Neue Freie Presse“-t. Tableau! Kiszálláskor a bécsi ur meg nem állhatta, hogy meg ne kérdezze a kalauztól: kicsoda azon ur, aki vele egy kupéban utazott?“ — „Az az ur X. Y. előkelő egri háztulajdonos.“ A bécsi utas, ki nekem ez esetet maga beszélte el, meg is nevezte előzékeny utitársát, az illető egri urat. Nem csinált titkot belőle. De én nem nevezem meg. Találja ki a t. olvasó. Felelős szerkesztő: Sza/foó Ig'Xlácz. 110U4:. SZ. i . . . . . . .--————— Árverési hirdetmény. tk • 1892. Az egri kir. törvényszék területén Kápolna községében fekvő, Juhász Tamás végrehajtást szenvedett nevén % részben és Juhász József társtulajdonos nevén másik % részben álló következő ingatlan u. m. a kápolnai 436. sztjkvben A. -j- 1—2. i'sz. 38. és 40. hrsz. alatt felvett, közös udvarral bíró 22/6. népsorszámú ház udvar és kert együttesen és egészben, mely ingatlan Kulcsár Sámuel végrehajtató által a fennt nevezett végrehajtást szenvedett ellen vezetett végrehajtástól folyólag 1889. évi január 25-én megtartott árverésen Kulcsár Sámuel által 201 frt vételárban megvétetett, a most nevezett vevő veszélyére és költségére az egri kir. ügyészség által képviselt m. kir. kincstár kérelme folytán 1892. évi október hó (28-ik) huszonnyolczadik napján délelőtt 10 órakor Kápolna község házánál 339 frt kikiáltási árban árvereltetni esetleg kikiáltási áron alól is eladatni fog. Az árverelni szándékozók tartoznak a kikiáltási ár 10°A>-át bánatpénzül a bírósági kiküldött kezéhez letenni. A vételár három részletben, u. m.: Vs'da az árverés jogerejüvé váltató! számított 8 nap alatt, Vj-a, ugyanattól számított 2 hó alatt, Vj-da ugyanattól számított 4 hó alatt, 6% kamatokkal az árverés napjától számítva az egri kir. adó adóhivatalnál lesz befizetendő. Az egyidejűleg megállapított árverési feltételek ezen kir. törvényszék telekv. hatóságánál a szokott hivatalos órák alatt, valamint Kápolna község elöljáróságánál megtekinthetők. Kelt Egerben, a kir. törvényszék telekkönyvi hatóságánál 1892. augusztus hó 30-án. Dr. Philippy, (183) 1* kir. tvszéki biró.
