Eger - hetilap, 1892

1892-10-11 / 41. szám

324

a minden gyámol és támasz nélkül maradt fiatal liajadonok ezrei önfentartásuk s szerény, de tisztességes megélhetésök czéljából egyenesen kézi munkájokra vannak utalva, ha nem akarnak az erkölcstelenség posványában végkép elsülyedni.

Igen helyesen fejtegette az idézett czikk, hogy mai társadalmunknak nem tudós nőkre, hanem olyanokra van szüksége, akik a női hivatás igaz és helyes elveinek alapján, nem divatbáboknak, hanem helyzetűknek megfelelő műveltségű, szerény igényekkel birő, erkölcsös és munkás nőknek vannak növelve, mert csak ilyenekből válhatnak hivatásukat jól betöltő, becsületes és hű hitvestársak, jó gazdasszonyok, s minden tiszteletre méltó gondos családanyák.

Előre lehetett látni, hogy a „1 eány gy mná sium“ idétlen eszméjét az a szomorú sors éri, amelyet méltán megérdemelt: halva született. Kequiescat in pice.

Sokkal helyesebb utón járnak azok, kik a nők tisztességes megélhetésének kérdését gyakorlati utón törekszenek megoldani. Ezek között kiváló figyelmet érdemlő módon emelkedik ki ama nemes szivű, s fenkölt gondolkodású emberbarátok kisded csoportja, kik pár hó előtt elhatározták a magok körében, hogy az ország fő- és székvárosában, Budapesten, egy olyan egyesületet alakítanak, melynek czélja a vagyontalan nők gyámolitása leend, olyképpen, hogy azoknak ne kelljen e miatt pironkodniok. Meg is alakitották ezt a nemesczélu s hézagpótló egyesületet, melyet védőasszonya: Szász Koburg-Gothai herczegnő nevéről Lujza- egyesületnek neveztek el. Az uj egyesület szerény eszközökkel, de nagy buzgósággal kezdte meg működését. Főfeladatának a női munka értékesítését tűzte ki, módot adván igy a szegénységüket restellő nőknek, hogy sorsukon saját munkájukkal akképpen segíthessenek, hogy arról az egyesület intézőin kívül ne tudjon senki. A pártolás hiányában csak szűk keretben mozoghatott kezdetben az egyesület buzgólkodása; ma már azonban any- nyira meggyarapodott minden tekintetben, hogy szélesebb körben folytathatja nemes működését. Ma már segítségére van a társadalom minden osztálya, sőt még olyanok is támogatják, kiknek az egyesület működése esetleg anyagi kárt is okozhat, melyet azonban a nemes czél iránt való tekintetből figyelembe se vesznek.

Az egyesület mindenekelőtt a kereskedőkkel és iparosokkal lépett összeköttetésbe, kik foglalkozásuknál fogva leginkább segítségére lehetnek, de egyben fölhívta az egész társadalmat törekvései támogatására, mert hisz van-e olyan ember, kinek ne volna szüksége a nő keze munkájának bármily fajtájára? Az egyesület értékesít mindenféle női munkát, keztyüvarrást, hímzést, kötést, varrást, majolika-festést, rajzolást, divatáruczikke- ket s minden ehez hasonlót. A szép irásu nőknek szerez másolni

a kezében levő hírlap Bismarck-czikkelyére, németül — hogy a bajor megértse — egy hosszú és igen szellemes apológiát tartott Bismarck mellett, miközben mindig úgy beszélt: a nagy Bismarck, vagy: a nagy porosz, a zseniális diplomata stb. . . stb. egész nyugodtan, látszólag minden czélzatosság nélkül, csak egy- szer-kétszer vetve egy-egy sanda tekintetet a méregtől kék és zöld szint váltó bajorra.

Ez, a bajorok engesztelhetetlen Bismarck-gyülöletétől épen úgy sarkalva, mint furdalva valószínűleg a kövér embereknél leggyakrabban előfordúló politizáló hajlandóságtól is, nem tudta mit tegyen. Letette kutyáját maga mellé, aztán pedig mindig fészkelődön, hogy magára vonja Sándor bácsi figyelmét, hogy ez alkalmat adjon neki a közbeszólásra.

Sáudor-bácsi azonban rettenthetetlen hideg vérrel beszélt, mindig hozzám fordúlva, néha-néha általam is támogatva, s csak egyszer-kétszer tartott pár pillanatnyi pauzát, miközben szivarjáról hamiskásan verte le a hamut.

így megsanyargatva az első Kneipp-ellenséget, még körülbelül egy fél óra telt el, melyet más közönyös tárgyakról beszélgetve töltöttünk, — midőn vonatunk Buchloeba érkezett.

Itt nekünk Türkheim felé kellett átszállanunk; összeszedve tehát apróságainkat, kiszálltunk. Sándor bácsiban azonban volt még annyi maliczia, hogy müvét teljesen végig élvezni akarva, kiszálláskor megemelte kalapját a bajor előtt, igy szólva:

— Tehát Isten önnel . . . s még mondani akart valamit, a bajor azonban közbe vágott:

— De azért Bismarck egy semmiházi Schwindler, közönséges nyomorúlt kölyök! — s villámló szemmel, fejét rázva, midőn ily vulkanikus kitörésre emlékeztető rohamossággal, egyszerre tört ki belőle mindaz, ami egy óra óta benne forrt, nagy meglepetésemre kezet fogtak Sándor bácsival, ki a kocsi lépcsőjéről még vissza nézett a bajorra, és mélyen a szemébe tekintve igy szólt:

valót, a műveltebbeknek fordítási munkát, alkalmazást keres azoknak, kik a gyorsirászathoz, hangjegyiráshoz, könyvvezetéshez, festéshez értenek, stb. Hogy czélját könnyebben keresztül- vihesse az egyesület, állandó munkaközvetítő irodát is nyitott, mely a Hatvani-utcza 12. számú házban van. Körlevelekben hívta föl erre a kereskedők és iparosok figyelmét s körlevélben szólította föl az emberbarátokat is, hogy oly czikkek beszerzésénél, melyeket nők készítenek, forduljanak egyenesen az irodához, melynek közvetítésével még olcsóbban megkapnak mindent, mintha üzletekben vásárolnának, ezenfelül pedig jótékonyságot is gyakorolnak. Pontosan és gyorsan jár el az egyesület közvetítő irodája a megrendeléseknél, megkíméli a vevőt az alkudozástól, s olyan portékát ad, melyért jótállást vállal.

A nemes szivü magyar közönség minden bizonynyal pártfogásába fogja venni az ifjú egyesületet, melynek támogatásával sok könyüt fog felszántani és számos szegény, de becsületes család sorsán segít, a nélkül, hogy csak valami áldozatába is kerülne.

Nagyon kívánatos volna, hogy ha e nemes czélú s nagy fontosságú egyesület nem szorítkoznék kizárólag a fővárosra, hanem a vidékre is kiterjesztené áldásos munkásságát; mert köztudomású, hogy a vidéki városokban is nagy számmal vannak oly elhagyatott nők, kik életök sanyarú föntartására saját kézi munkájokra vannak utalva; s ha munkát nem kapnak, vagy kézi munkájokat nem értékesíthetik, a legnagyobb nyomornak és kétségbeesésnek vannak kitéve, mely gyakran végzetes lépésekre kényszeríti őket.

Azt hiszszük, a budapesti Lujza-egyesület áldásos kezét legczélszerübben s leghathatósabban úgy terjeszthetné ki a pro- vincziákra is, ha az egyes vidéki városokban, kivált ott, hol jótékony nőegyesületek állanak fenn, fiókegyleteket állítana fel, s azok vezetése- s kezelésére az illető helyi nőegyesületeket kérné fel.

Másrészt pedig a vidéki jótékony nőegyesületek is hathatósan előmozdíthatnák e valóban nemes és nagy fontosságú ügyet, ha ugyanezen irányban saját hatáskörükben önmaguk kezdenék meg a mozgalmat, és saját kebelükben maguk állítanák fői és szerveznék az említett fiók-egyesületeket, melyek aztán a fővárosi központi Lujza-egyesiilettel szorosabb összeköttetésbe lépnének. Meg vagyunk győződve, hogy e módon az egész hazára nézve áldásossá s üdvössé válnék ez a nemes intézmény. Auróra.

— Ferencz napján, f. okt. hó 4-én, szeretett királyunk, I. Ferencz József ő felsége névünnepén, mint lapunk utóbbi számá— Kneipp pedig nagy ember! — és belevegyültünk a buchloéi állomás tarka népsokaságába.

Itt be kellett várnunk a Kempten és Memmingen felől érkező vonatot, s aztán indúltunk csak meg a Schwabmünchen, Augsburg stb. irányában haladó vonattal Türkheim felé, mely Buchlochez körülbelül még egy órányi távolságra van.

Utunk mindenütt gyönyörű fenyvesek közt vitt, oly zöld színű réteken át, amily zöldet mi itthon nem ismerünk, s melyet még üdébbé és intenzivebbé tett a már két nap óta szakadatlant hulló eső.

Türkheim, körülbelől V2 órányira a hasonnevű városkától, elég tágas és csinos állomás, két tiszta és terjedelmes vendéglővel, melyek mindig telve vannak a Woerishofenben már lakást nem kapó fürdő vendégekkel; három negyed órányira van Woerishofentől; az állomáson kényelmes egy és két fogatú öblös landauerek várják minden érkező vonatnál a vendégeket s a „Hotel zur stadt München,“ a „Hotel Urban“ s a „Hotel Hag- genmiller zum Adler“ társas-kocsijai. Ezek elég olcsón, szemé- lyenkint egy márkáért (60 kr.) szállítják az embert Woerisho- fenbe; az omnibuszok még olcsóbbak.

Jól gondozott, de szűk köves út visz Woerishofenig, kedves, mosolygó fenyő ligetek, burgonya, rozs, árpa és helyenkint tisztabúza vetések között, melyek most július elején, kezdik kihányni kalászukat. Haragudtunk a szakadó esőre, mely miatt le kellett eresztenünk a landauer ablakát s a meleg kocsiban a párás ablakon át nem tekinthettük át kedvünk szerint az egész vidéket.

Pedig a mint az ember Türkheimot elhagyja, rögtön látszik a fensik mélyén Woerishofen, magas tornyú két templomával.

Néhány percznyi türelem még és czélnál vagyunk!

(Folytatjuk.) Várady Gyula.