Eger - hetilap, 1892
1892-10-04 / 40. szám
319 a rendkívüli időjárásra, főleg arra fordítottuk figyelmünket, hogy mint viselkednek amerikai szőlőfajtáink nálunk a rendkívüli időjárás mellett?! .... Már kora tavaszszal tapasztaltuk, hogy lapályos helyre, pláne völgybe egyetlen amerikai faj sem válik be amennyiben a legkisebb hideg időjárásra is reagálnak, elfagynak. így tapasztaltuk ezt tavaszszal, amidőn egy hűvös éjszakán át, nem is volt nagyon hideg, elfagyott az összes amerikai szőlőültetvény Gyöngyösön a völgyekben, avagy a síkon és nem csak hogy a veszszők, hanem meg a tőkék is; ellenben fensikú, avagy partoldalú területeken megmaradtak az ültetvények. Második tapasztalatunk az időjárásra vonatkozólag az, hogy a száraz időjárás megöli, megsemmisíti a peronospórát. Különösen az idén lehetett ezt tapasztalni a tavalyi esős nyár után közvetlen ; tavaly szinte szemmel láthatólag pusztított a peronospora az ültetvényekben, az idén pedig csak kora tavaszszal je- letkezett határunkban s amint az idő felmelegedett, eltűnt vidékünkről, anélkül, hogy a gazdák védekeztek volna ellene, illetőleg permeteztek volna. További megfigyelésünk az időjárásra vonatkozólag, hogy az amerikai szőlőfajok valamennyien szeretik a száraz, meleg időjárást, száraz, meleg időjárás mellett pompáznak, s úgy fájuk, mint gyümölcsük hamar beérik, úgy, hogy pl. az idén szeptember elején már bátran meg lehetett szedni az amerikai fajú szőlőket, különösen a Jorkmadeirát, amely minden kö- rölmények között, minden évben először szokott érni. Ugyanezt mondhatjuk a szőlővesszőkről is. Már az idén a vesszők ekkoráig is teljesen be vannak érve, kivévén a vesszők hegyeit, a melyek a nélkül is elvetendők, mint hitvány, semmit sem érők. Azért is mindenki igen szép, teljesen beérett vesszőt fog kapni az idén, aki az ültetésével tovább akar terjeszkedni, s ha terjeszkedni akar, akkor az idei őszi metszésű szőlővesszőt ajánljuk mindenkinek ültetésre, melynek kiteleltetése nem nagy ápolásba, semmi kiadásba sem kerül. Viticola. — Az uj pénz verését, hir szerint f. é. október hó vége felé kezdik meg a körmöczi pénzverőben. Először a 10 és 20 kros ezüst váltó pénzt kezdik bevonni s helyette 10 és 20 kros nikkel érmeket verni. De egyúttal megkezdik az ezüst és arany pénzek verését is, mig a bronz 1 és 2 filléresek verése utoljára marad. Az ezüst koronák és a nikkelpénzek már a jövő 1893-ik évi januártól fogva forgalomba fognak jönni, de az arany koronákat csak akkor bocsátja ki a pénzügyministerium, mikor a bankjegyek bevonását megkezdik, és pedig ezek bevonásával arányban fognak az arany koronák forgalomba bocsáttatni. — Vásári tudósítás (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósítónktól.) Sz.-Mihálynapi országos vásárunk, a legszebb időjárás mellett, élénken folyt le, s kivált idegen vásáros nép által szokatlanul népes és látogatott volt. Nyers terményben gazdag volt a behozatal, s a napi árak mellett kedvező vételre talált. Jegyzett árak voltak: t. búza 6.80—7.20; rozs és kétszeres 6.20—6.60; árpa, takarmány-árú 5.20 — 6 frt; jobb fajta 6.50—7 frt.; kukoricza (uj) 4—4.30, tavalyi 4.80—5.20; zab 5—5.40; fehér bab 5.20—5.60 frt mmkint.— A baromvásár is eleven képet nyújtott. Szarvasmarha szép számmal volt behajtva, de nyomottabb árakon kelt, mint a múlt országos vásár alkalmával. Fejős tehenek darabja 50—80 frt. egyéves tinó párja 60—80 frt. Sertések makkolt,atásra élénk keresletnek örvendettek s jó árakon keltek. — A kolerás zsákok sorsa. Lapunk t. olvasói bizonyára emlékezni fognak ama köztudomású tényre, hogy az elmúlt hóban rendőrségünk a Klein és Weinberger gőzmalomtulajdonos czég részére Breslauból (.Németország.) ide érkezett 2000 darab gabona-zsákot orvos-rendőrileg elégettetett. Mint autenticus forrásból értesültünk, a rendőrkepitányság a vasúti állomásfőnökség által letiltott zsákoknak, a tiszti főorvos által meghatározott módon leendő fertőztelenitése végett, a Klein és Weinberger czég- gel hivatalosan érintkezésbe lépett, a jelzett czég azonban kijelentette, hogy a czimére érkezett szállítmányhoz tulajdonjogot nem formál s igy sem a fertőztelenitésbe bele nem egyezik, sem pedig a felmerülendő költségeket viselni nem hajlandó. Rendőrségünk tehát a tiszti főorvos véleményéhez képest, csak ezután rendelte el a kérdéses zsákok elégettetését, miután az ügy nagyfontosságú és késedelmet nem tűrő természeténél fogva — azok iránt másként nem intézkedhetett, nem lévén jogi biztosítéka arról sem, hogy a hatóság által eszközlendő nagyobb szabású fertőztelenités költségei — melyek a zsákok fele árát jóval felülhaladták volna — majdan ki által lesznek fedezendők ? Ezen ügyben a beliigyminister leirata a megyéhez már leérkezett, mely, nem ismervén a fertőztelenités iránti actus lefolyását, a többek közt az eljáró hatóság intézkedését, a mely külön rendelkezés nélkül önhatalmúlag történt, nem találta jóváhagyandónak és esetleges reclamatio esetén, a kártérítési felelősséget a törvény- hatóság utján az eljáró közegekre hárította. Erre vonatkozólag a kapitányság még íyról értesít bennünket, miszerint eme városunk közegészségi érdekeit közvetetlenűl veszélyeztető nagyfontosságú ügyben, a körülményekből és súlyos felelősségéből kifolyólag, teljesen megfelelőleg intézkedett, a mennyiben a szállítmány, a vasúti főnökség hivatalos közlése szerint is — a kolera-vész miatt felsőbb rendeletileg tiltott területről érkezett városunkba, s igy a fölűletes fertőztelenités, vagy plane a hosszas s késedelmes intézkedés, reánk nézve beláthatatlan káros és soha többé jóvá nem tehető következményeket vonhatott volna maga után. _________ M ulattató. Felmondtunk a szakácsnénak. Mégis igaz, hogy azok az emberek a legboldogabbak, a kik meg sem születtek. Csakhogy nagyon kevés ily boldog ember van a világon. Én magam sem tartozom közéjük. S ez nagy baj: mert ha nem volnék, nem enném, s ha nem enném: nem lenne szakácsnőm. Azaz hogy mégis volna, mert ha nem enném, a feleségem csak azért is ennék s igy a szakácsnőktől nem szabadulnék meg. Különös, nem szabadulok meg tőlük, pedig öt év óta folyton csak szabadulok tőlük. Minden tizennégy napban egytől. Eleinte azt reméltem, hogy több a tizennégy nap, mint a szakácsnő,; mióta azonban arról győződtem meg, hogy a baka több, mint a két hét, nem reménykediietem többé a cselédek apadásában. Határozottan a hármasszövetség az oka a cselédmizériáknak. Ha meg volna a világbéke, nem volna hármasszövetség; ha nem volna hármasszövetség, nem volna hadsereg, s ha nem volna hadsereg, nem lennének szakácsnék. Minthogy azonban a hadsereg folyton produkál szakácsnékat, a szakácsnék pedig katonákat, ebben a circulus vitiosusban tönkremegy nyugalmam, megromla- nak idegeim s megátkozom a világot. Számításaim szerint, öt évi házasságomban — 1825 nap alatt — 130.4 szakácsnénk volt. Legderekabb a négytized lyány lehetett, mert legkevesebbet boszantott. Nem tellett szegénynek időből, az akarata valószínűleg neki is megvolt. Pedig feleségem a világ legtürelmesebb asszonya. Mindent eltűr, csak azt nem, ha a szakácsnő nagyon korán, vagy nagyon későn kel, ha kimenőt kér, ha szeretője van, ha hallgatag, ha sokat beszél, ha felesel, ha semmit sem felel, ha fukaron főz, ha pazarol, ha lomposan jár, ha czifrálkodik, ha énekel, ha sir, ha lassu- kezü, ha elhamarkodja munkáját, ha . . . stb. A leirt és a stb. rovatba tartozó hibákon kívül a cselédlánynak minden hibáját megbocsájtja. E hibákkal az ember ugyan akadémikus lehet, de szakácsnő nem, a mi már azért is fontos, mert az akadémiában semmit sem forralnak, a konyhában ellenben igen. Almaimban néha feltünedezik a nyugalom ideáljának képe: egy kövér szakácsnő, akinek nem mondott fel a feleségem. A dicső alakot keresve kerestem, de úgy tanultam, hogy az ideál az a valami, a mi nincs, egy szóval az elérhetetlenség, az én ideálomat sem érem el, akárhogy nyújtózkodom is álmomban. Az ebédnél a feleségem rendesen elpanaszolja a cseléddel való baját. — Hallatlan, hogy ezekkel a cselédekkel mennyit kell szenvednünk! — Hallatlan! — S mást nem tudsz mondani? Igazán nem tudtam, hogy mit mondjak egyebet? A minap, hogy a feleségem panaszára rámordultam a cselédre, a feleségem másnap is haragudott érte, hogy a szakácsnéval gorombáskodom. Lehet ő olyan jó, mint a jóság, a cseléd nem marad meg, ha a házi ur zsörtölődik. A legközelebbi panaszkodásnál, azt hittem, hogy jó lesz, ha megnyugtatom az asszonyt. — Lásd, lelkem, igazad van, de nem érdemes a szakács- nékkal veszekedni. Hiszen csak tévedt, máskor majd megfogadja parancsodat. — Máskor? Azért sem. Azonnal elküldöm. Még pártotod? Még csak az kellene, hogy az ur a cseléddel összeesküdjék a felesége ellen! Mikor a legközelebbi tizennégy nap áldozata került sorra, egy árva szóval sem feleltem a panaszkodó beszédre. A feleségem egy ideig csak hallgatta, hogy hallgatok, aztán ream förmedt: — Persze, ez téged egy cseppet sem érdekel. Az ur nem törődik a ház bajaival, az asszony szenvedjen miattuk. Akár
