Eger - hetilap, 1892

1892-09-27 / 39. szám

307

dolog kétségtelen összefüggésben van ama ténnyel, hogy a vizpá- rák nagy mértékben előmozdítják a levegő elektromosságának összegyülemlését. Ez a nézete Palmierinek, a hírneves olasz meteorológusnak. (Vége köv.) Sz. I.

Mars és Minerva

vagy

a bemeszelt szentek.

Helyreigazítás egy elkésett reklamáczióra.

(Nyílt levél a szerkesztőhöz).

Mottó: Az inscriptiók történelmi jelentőséggel bírnak („Eger,“ 1892. szept. 20.)

Ritka élvezettel olvastam az „Eger“ szept. 20-iki számának „Különfélék“ ez. rovatában ama talpraesett felszólalást, melynek első mondatát jeligéül szántam; távol álljon tőlem, hogy annak érdemét elvitassam. Mivel azonban Goethe sógorunknak e szavai: Mehr Licht! tárgyunkra is ráillenek, legyen szabad a reál- vagy kaszárnya-stil s jezsuita-szellem thémájához néhány igénytelen megjegyzést fűznöm. Szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert mint fél füllel hallottam, „a városban azt beszélik“, s sokan „a sorok közt“ azt olvasták ki, hogy b. lapjának „bölcs rendelkező elme“ ez. egyébként igen megtisztelő epithetonja reám vonatkozik. A sajtótörvény 31. paragraphusára ugy-e bár felesleges hivatkoznom ? *)

Ismeretes történelmi tény, hogy földi siralomvölgyünk összes mizériái onnan erednek, hogy sajna a „bölcsen rendelkező elméknek“ nem épen vagyunk bőségében, vagy ha az emberiség piedesz- táljáról leereszkedünk az egri mikrokosmoshoz, hogy nálunk falra borsót hányni nem épen szokatlan foglalkozás.

De máris eltértem tárgyamtól, pedig én chronologice kívánok haladni s először a prioritás kérdését akarom tisztázni a felvetett ügyben. Nos, itt az egyszerű igazság az, hogy miután

*) T. czikkirót sokkal okosabb s elfogulatlanabb férfiúnak ismerjük, semhogy egy pillanatra is föltettük volna róla, hogy hitelt ad azok véleményének, akik „a városban azt beszélik,“ s a „sorok közt azt olvassák ki“, hogy stb. Sőt határozottan kijelentjük, hogy ez ügyben föl sem szólaltunk volna, — nehogy ez úttal is „borsót hányjunk a falra,“ - ha nem vagyunk meggyőződve a felől, hogy e fiatal intézetünk élén oly férfiú áll, ki felszólalásunk jogosságát maga is osztván, ismert erélye, határozott akarata- s befolyásával annak okvetlenül érvényt fog szerezni. E czikk s az eredmény fényesen igazolja, hogy meggyőződésünk a leghelyesebb föltevésen alapult. Szerk.

egymás fölé helyezve; első a földszinrétegben, második alább, a harmadik még alább. Harmadik jellegök: a máglyakövek, melyek amazoknál még alább következnek. Egyikben vízszintes sorban, egymásmellé helyezve, alattok egy lapos kő. A másikban legalól három nagyobbszerü kő a középső élére van állítva. Negyedik jellegök: tartalmaznak vas- és rézdarabokat, kantár-ékeket, szegeket, karikákat s mindezekből a legalsó réteg bővelkedik legjobban. Ezeken felül még törött cserépdarabokat, fekete fénymázas edényeket.

Ez volna hát az érdi százhalmoknak régészeti képlete, melyek mint hun harczi halmok is varázserővel vonzzák a kutatót.

Az őrvényi hun temető egy községileg együtt élt, több-kevesebb hun családnak temető telepe lehetett a hajdan élő, de Holt- Tiszává lett úgynevezett Morotva-partnak észak-nyugati kanyargó oldalában, melyet az évenkint kiáradó Tisza hullámai mindig fölkeresnek, de szaggatnak is.

Én már 1872-ben kutattam itt, biztosan még nem mervén állítani, hogy hun hamvak felett járok-kelek. 1876-ban, felszólításra, a budapesti nemzetközi s országos régészeti kiállításra készülvén, újra ásatásokat tettem, a mint az égés-fekvetek nyoma szerint a partszakadások által többé vagy kevésbé megrongált sírokban tehettem. Egyet még 1872-ben, mint legépebben maradottat, kikutatván, ezt mutatom fel jelen soraimban az olvasó- közönség előtt. Ennek alakja, mondhatnám, Kolumbus-tojás; magassága avagy mélysége 2'40 méter, szájnyílása 95 cm., középöble 1*58 méter, fenéköble 95 cm. Agyagtalajban volt kivájva, arányossággal és csínnal.

Első jellege volt ennek is a rétegzet, különféle változatos földnemekből, úgymint: földszin, téglaszínű égés-fekvet, sárga agyagtapaszok, hamu, szén, törött cserép-edény s égett földtörmelékkel elegyes rétegekből, melyek közt a sokszorozott téglaszínű égés-réteg hajlatai a legfeltűnőbbek. Egészben véve műgonddal alkotott földalatti siri építészetet mutatott. A legfelső réteg

élő szóval előadott figyelmeztetéseim, intéseim s könyörgéseim mitsem használtak, tollat ragadtam s még f. hó 5-én 22. sz. a. terjedelmes átiratot intéztem a Tekintetes Városi Tanácshoz, melynek egyéb, bár igen tanulságos tartalmától eltekintve, egyik pontját szószerint ide igtatom : ,,A Csiky Sándor-utczai homlokzaton a szobrok s a felirati tábla eredeti alakjokban lettek volna helyreállitandók; ezen a jó Ízlésnek s a díszítések müértékének megfelelő restaurálás helyett, az egész újabb vakolat- s mészréteggel lett bevonva, a mi méltán megbot- ránykoztató I“

Ezen s egyéb bajok elintézése végett szept. 17-én összeült a reáliskolai épitési-felügyelő-bizottság, s 6713. sz. a. k. végzésének b) pontja értelmében a következő határozatot hozta: „Az épület külső meszelése, úgy a szobrok és feliratok eredeti alakjokba leendő megtartása iránti intézkedés, illetve felügyelet, a városi mérnökre bizatik.“ E téren tehát egyelőre az egri Bükk-egylet régészeti osztályától a babért elragadták. Kötelességemnek tartom itt megjegyezni, hogy az említett ülésen a bizottság elnöke, Grónay Sándor polgármester, valamint a többi tagok is, teljesen osztoztak véleményemben, sőt az elnök határozottan kifogásolta az épület főutezai homlokzatának nem épen díszes külsejét is, amire az „Eger“ annak idejében szintén igen helyesen rámutatott. Bizony még néhány krajczárral, vagy mondjuk forinttal, ennek ablakait is el lehetett volna ugyanegy alkalommal egy kis ornamentális dombordíszszel, vagy legalább is párkánynyal látni, mert a ki összehasonlítja iskolánkat az újonnan épült laktanyával, bizony azon eredményre jut, hogy az előbbi kaszárnyább a — kaszárnyánál.

Felszólalásom keletéből s az építési napló adataiból kitűnik továbbá, hogy részemről ezen intézkedéseket még akkor szorgalmaztam, midőn az eredeti állvány állott, holott már most a lebontás után azt újból kellett fölállítani. Ha pedig valaki mégis azt kívánná tudni, hogy ki is volt az a „bölcs rendelkező elme“, úgy forduljon az építési vállalkozóhoz, illetve annak tudós pallérjához!

Ezzel a prioritás kérdése el lévén döntve, immár a bizottság határozatának értelmében egy kőfaragó ütötte fel tanyáját s nagyban böngészi az eredeti feliratot, melyet hiteles szöveg nyomán nem lesz nehéz helyreállítani.

Testvérintézetünk tudós s nagyrabecsűlt vezetőjétől értesültem, hogy a cisterci rend egri katli. főgymnasiumának 1864—5 iki Tudósitványában Juhász Norbert akkori igazgató megírta az egri gymnasium történetét. Rendkívül érdekes s alapos tanulmány ez, melyet az érdeklődőknek melegen ajánlok. Ott a t. k. ezeket olvassuk: „Az épületnek a collegium és templom előtere felé álló

1.30 méter szélességű, a legalsó porhanyós földszinből álló 95 centiméter szélességű volt. Úgyszólván raktárát, rejtekhelyét képezte az egész sírnak, mely felett a fennebb álló rétegek csaknem kemény sziklafalat alkottak, mintegy légmentessé akarván tenni az alsó réteget. Munkásaim a sir szobájának nevezték.

Második jelleg: A jelkövek képlete belül, felül a sirban, egymás fölé helyezve. A legfelső piramis-alakú, súlya 19 és fél kilogramm; a második ennek alatta 12 kilogramm súlyú, a harmadik ez alatt diilő helyzetben, súlya 15 kilogramm. Mind a három faragott kő, négy élre. Harmadik jelleg: Máglyakövek képlete, a három jelkő közül kettő tiizverhenyes lévén, hihetőleg máglya- kövül is szolgált. Feltűntek a máglyakövek a rétegek között is szórványosan, de az alsó réteg keleti oldalában több ökölnyi nagyságú, meg nagyobb kövek is s néhány tégladarab akadt, közöttük egy nagyobbszerü faragott kőtöredék, közel 15 kilogramm súlyú. A kövek némelyike majd füstös, majd tiizverhenyes, mint máglyakövek avagy pogány áldozati oltárkövek s a megholtnak kegyeletes eltakarításához tartoztak.

Negyedik jelleg: Törött vastárgyak szórványosan a rétegek között, de főképen az alsó rétegben. Rosdaette vastőrök, markolat, 3—4 ujjnyi széles törött kard- vagy késpenge, törött gyilok, törött lózabla, csatt, patkó, sarló s hozzátartozó fénkő, sarkantyú, szegek, homorú vaslemezek, karikák, törött vasnyilhegyek, sőt egy egészben.

Ézeken felül a sir raktáros részének nyugoti oldalán különféle állatcsontok; köztük madár, juh, sertéscsont legtöbb, melyek a többi csontokkal halotti torról tesznek bizonyságot. A tor, úgy látszik, mint nemzeti szokás, a halott elégetése után s a hamvak eltemetése előtt tartatott meg. A sok ételcsont egyszersmind számos halotti gyász- és tortartó gyülekezetnek a tanúja.

Voltak a csontrakományon felül lócsontok és lóállkapcsok. Egy katonai orvos bírálata szerint öt—hat hetes, egy másik egy négy éves csikónak állkapcsa. Ezek lóáldozati maradványok lehetnek.

*