Eger - hetilap, 1892

1892-09-20 / 38. szám

301 Miklósné (Feldebrő), özv. Köllner Lőrinczné (Eger), König Józsefné (Kisasszonytér), Körmendy Imréné (Budapest), Ledniczky Istvánné (Puszta-Fogacs), Lipovniczky Kálmánné (Heves), Majzik Viktorné, Posztóczky Istvánné (Jobbágyi), Sclieidl Gusztávné (Hatvan), Schestorád Ignáczné, Szalkay Antalné úrnők stb. A jury, dr. Kállay Zoltán megyei főispán elnöklete alatt, még a megnyitás előtt együttes ülést tartott, s megalakította a kiállítási csoportok bíráló bizottságait, melyek nyomban megkezd­vén működésüket, az összes jurynek déli 12 órakor tartott újabb ülésén terjesztették be bírálati jelentéseiket. A szarvas-marha- kiállitást biráló csoport első sorban határozatiig kimondta, hogy a nagytenyésztők csak díszokleveleket kapnak; mig a pénzbeli jutalmakban a földmivesosztálybeli kiállítók fognak részeltetni. Ezek szerint díszoklevelet kaptak: 1. az egri főkáptalan kiállított 8 darab 3 és 2 éves magyar fajta bikákért; tekintettel a czélirányos tenyésztésre. 2. Graefl Jenő Poroszlóról, csoportos szarvasmarha-kiállításáért. 3. Wittenberg Gyula Hortról csopor­tos inntháli és sterzingi marha-kiállításért. 4. Biró Lajos Gy.-Ha­lászról csoportos intháli marhakiállitásért. 5. Gosztonyi Béla 2 db. intháli tehénért. 6. Beer Salamon Puszta-Visznekről 4 intháli üszőért. 7. Beer Henrik Pusza-Csókásról csoportos intháli tenyész­tésért. 8. Borhy György Gyöngyös-Tarjánról csoportos sterzingi tenyésztésért. Borhy György 2 szimenthali tehénért. Brezovay Sán­dor N.-Rédéről szimenthali berni keresztezésü csoportos kiállítá­sáért. Győrífy Kálmán szimenthali és berni bikáért. Beretvás Endre Karácsondról, csoportos pinzgaui kiállításért, Sclieidl Ágos­ton Hatvan, pinzgaui tehénért. Elismerő oklevelet kaptak: Braun Gábor Hevesről magyar tinókért, Engel Gyula és Herrman V.-Györkről 2 szimenthali üszőért, Stern Ignácz N.-Füged, két szimenthali jellegű üszőért, dr. Keppich Henrik és Béla 1 berni keresztezésü tehénért, Kiszely Géza Atkárról 1 szimenthali keresztezésü üszőért; dr. Plathy Ador­ján Pászthóról szimenthali jellegű bikáért, Majzik János N.-Fü- gedről szimenthali jellegű bikáért, Rigó Béla Gy.-Püspökiről szi­menthali jellegű bikáért, Malatinszky György Atkárról szimenthali bikáért, tornyai Schossberger Henrik P.-Méra scheinfeldi csopor­tos kiállításért, Braun Ábrahám N.-Rédéről berni szimenthali tehénért, Czikmántori István Gyöngyösről borjas tehénért. Pénzdijakat kaptak: Nagy-Rhréde község gyűjteményes ki­állításért 100 frank. (Tenyészállat-beszerzés czéljából), Nyilas József csoportos kiállításáért 50 frankot. (Az Almásy Tasziló gróf által díjazásra külön felajánlott összeg.) Nagy-rhédei telkes gaz­dák bern-szimenthali bikáért 40 frank. (Tenyészállatbeszerzése czéljából.) Hatvan község két darab intháli bikáért 60 frankot. s elállt szemük-szájok e vakmerőségre. De a herczeg ebből mit sem vett észre, hanem megdicsérte Wollzogent, mint osztálytár­sainak példányképét. — Ah, — gondolta magában Nassau gróf, az osztálytár­sak egyike, — ha a szemtelenség ily könnyen kihúzza az em­bert a hínárból, ezt megjegyzem magamnak, s adandó alkalommal hasznomra fogom fordítani. Ez az alkalom csakhamar bekövetkezett. A karlsruhei ka­tona-iskolában az volt a szokás, hogy a növendékek által elkö­vetett csínyeket és hibákat apró czédulákra szokták volt felírni, melyeket magok a bűnös növendékek személyesen tartoztak a herczegnek, látogatása alkalmával, kézbesíteni. Egy szép napon a herczeg, karján a feleségével, Hohen­heim Franciska herczegnővel toppant be az iskolába, aholott épen Nassau grófnak kell vala elsőnek lennie, ki bűneinek egy hosszú lajstromát a herczegnek kézbesítette. A terjedelmes bünlista megpillantására a herczeg boszusan kiáltott a növendékre: — De Nassau gróf, ha ön volna a herczeg, én meg Nas­sau gróf, mit tenne ön akkor velem? Nassau gróf pedig, minden további teketória nélkül, átka­rolta a szelíd lelkű herczegnőt, s hatalmasan arczon csókolva, igy kiáltott fel: — Ezt tenném, Fenség, s igy szólnék a feleségemhez: „Jerünk innen Fannykám, hagyjuk itt ezt az ostoba ficzkót!“ A herczeg meglepetten e lélekjelenlét, s méginkább ennyi szemtelenség által, jobbnak tartotta tréfára venni a dolgot, s karon fogva feleségét, minden szó nélkül elhagyta a tantermet. Haydn József hírneves zeneszerző, (1732—1809), a „Gott erhalte“ jeles szerzője, kinek remek müveiből, az egri zeneked­velők szívességéből, mi is hallottunk már néhányat, — egy idő­ben (1760) karmester volt herczeg Eszterházynál, ki fényes palo­(Tenyészállatbeszerzése czéljából.) Nyilas József szimenthali jellegű bikáért 40 frankot. Herczfelder Gáspár Rhédéről, szimenthali te­hénért 20 frankot, Márkus Pál N.-Rhédéről bern-szimenthali te­hénért 20 frankot, Klein Zsigmond Pa-Tasról 2 éves szimenthali jellegű üszőért, Papp József N.-Rhédéről berni-szimenthali üszőért 30 frankot, Bányász Bertalan N.-Rhéde bern-szimenthali üszőért 30 frankot, Majoros János N.-Rhédéről bern-szimenthali üszőért 20 frankot. Sertésekért a pénzdijat nem adták ki. Karsai Albert port- land-khinai keresztezett sértéséért díszoklevelet, ugyanaz tiszta portlaud-khinai sértéséért díszoklevelet, Keglevich Gyula gróf fekete Szunyogh-féle sertéseiért elismerő oklevelet, ugyanaz fekete kanért elismerő oklevelet, Engel Jakab négy szőke kanért elis­merő oklevelet, Beökönyi Viktor tiz darab Szunyogh-féle sertésért elismerő oklevelet, Egri káptalan hat drb hároméves szőke tiszta kisjenői faj sértéséért díszoklevelet, Borhy György két szőke két­éves kanért elismerő oklevelet, Karsai Albert és Vilmos négy két­éves szőke kisjenői és Tisza-féle keresztezésü sertésért dísz­oklevelet kapott. Juh-csoport. Pénzdijat egyedül Kotrócz János ugrai lakos kapott. Dicsérő-oklevelet kapott az egri érsek-uradalom, az egri káptalan, Stern Ignácz n.-fügedi birtokos. Elismerő-oklevelet kap­tak: dr. Plathy Adorján Pásztóról. Kohn József Pa-Balaház. Engel Jakab kömlői lakos. Versenyen kívül állított ki Fáy József, mindamellett a juri figyelmét annyira felköltötte, hogy azt kitün­tetésre méltónak ítélte. Lovak csoportja. Négy éven felüli lovakért első dij Göncző Károly, második dij Schweitzer Márton, és Beck János, harmadik dij Pólyák István, díszoklevél Scheidl Ágost és Weinreich Győző. Anyakanczákért Szabó Károly I. és Szabó István II. dijat. Há­roméves csikókért Márton Gábor I., Szopkó István II., Simon György, Vitái Márton, Rózsa József, Kiss A. József, Horperger András III. dijat. Király József, Brezovay Sándor, Engel Gyula, Kohn Mór díszoklevelet. Kétéves csikókért Kiss A. József II., Horperger András, Rozgó János III. dijat, Braun Ábrahám, Ber- náth Ignácz, Fodor Jakab díszoklevelet. Egyéves csikókért Török Ferencz I., Kiss Péter, ,Novák Flóris II., Oláh János, Szuromi Mihály III. dijat, Scheidl Ágost, Morvay Dezső díszoklevél, Schusz- ter Hugó elismerő oklevél. A szarvasmarhák csoportjában: A nagyrhédei gazdák csoportja 100 frank aranyban, Nyilas József szimenthali bikája 50 forint (Almássy gróf dija), a nagyrhédei gazdák bern-szimenthali bikája 40 frank, Hatvan község 2 biká­ja 60 frk, Nyilas József tehene 40 frank, Herczfelder Gáspár és Márkus Pál tehene 20—20 frank. Klein Zsigmond üszője 40 frank. tájában nemcsak teljes zenekart, hanem egy egészen fölszerelt színházat s színész-társaságot is tartott fen a maga és vendégei gyönyörködtetésére. Haydn József ennek az operatársaságnak s ze­nekarnak volt a direktora, 400 rénes forint évi fizetésért, ami abban az időben nagyon sok pénz volt. Ezért a fizetésért kötelessége volt Haydnnak komponálni, dirigálni, muzsikálni, a társulat tag­jait betanítani stb. Ebben az állásában maradt Haydn, s ekkor komponálta a legtöbb s legszebb zeneszerzeményeit, egész 1790-ik évig, mikor Eszterházy meghalt. E közben azonban eléfordult az a válságos eset is, hogy a nagy mű-meczénás, Eszterházy her­czeg, egy alkalommal valami miatt megboszankodva, az egész szinésztruppot és zenebandát Haydnostól együtt szét akarta ker­getni. Ekkor komponálta a nagynevű zeneszerző „Haydn bú­csúja“ czimű nagyhírű szimfóniáját, melyet napjainkban olykor csupán zeneművészek farsangi estélyein szoktak előadni. E szim­fónia nemcsak zenei szépségei, hanem hangszerelésének különös­sége miatt is igen érdekes. Úgy van tudniillik instrumentálva, hogy az egyes hangszerek egymás után hagyják el a zenekart. Először végzik az első hegedűsök. Összecsomagolják kótáikat, eloltják a gyertyát, s távoznak a pódiumról, miközben a többi muzsikusok még erősen játszanak. Az első hegedűsöket, hasonló módon, csakhamar követik a második hegedűsök, ezeket ismét a brácsosok, kis, és nagy bőgősök. Azután jőnek a fahangszerek fúvói: flótások, klarinétosok, oboisták, fagótosok. Ezek is pakol­nak, eloltják gyertyáikat s egyenkint eltűnnek. De a rézfuvósok: kürtösök, bombardósok, dobosok, ezalatt még mindig erősen fúj­ják a magok nótáját. Végre ezek is összepakolnak, s egyenkint hagyják el a zenekart. Utoljára egyedül marad a nagy dobos. Ez vé­gezetül olyat üt a dobjára, hogy csaknem beszakad. Azután a dobverőjével elcsapja a gyertyát, hátára kapja a dobot, s ő is utána ballag a többinek. Eszterházy herczegnek nagyon megtet­szett az eredeti szimfónia. Jóizüket kaczagott rajta. Elértette a czélzást, s továbbra is megtartotta a zenekart egész halála napjáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom