Eger - hetilap, 1892
1892-08-23 / 34. szám
269 főtisztelendő ur tehát, elvégezvén a szent misét, elolvasván kertjében a breviáriumot, megkeresztelvén egynéhány gyermeket, kopulálván egy pár párt, kibékítvén néhány veszekedő házas félt, eltemetvén egy szegény özvegyet, és mindent hűségesen följegyez- vén az illető matrikulának megfelelő rovatában, miután ezen fáradalmak jutalmául egyet hajtott a „papramorgó“-ból, bemegy a „nappali“ vagy „parádés szobába,“ kivesz könyvszekrényéből egy vaskos kötetet, beléhelyezkedik épen abba a karos székbe, melyben az elfáradt király, amint észrevette, pihenni szokott, kissé félretolja az asztalon a sok chiőrirozott és más iratokat, — hisz a magyar király nem szorult arra, hogy igaz magyar alattvalója előtt elzárja a szobáját, annál kevésbbé egy vendéglátó magyar plébános előtt, — odahelyezi a könyvet és elmerül az olvasásba. Ezt annál könnyebben tehette, mert tudta, hogy 0 felsége csak este felé tér ideiglenes szállására. A mi jó papunk csak olvas, olvas, nem is hallja udvarán a harczi paripák trüszkölését, nem a tornáczon a sarkantyúk pengését és a kard csörgését; azt sem veszi észre, hogy a „nappali“ ajtaja megnyílik, s abban megjelenik egy huszártiszt porlepte alakja, törülve homlokáról a verejtéket. A tiszt közelebb lép, a plébános háta mögé jut észrevétlenül, és vállai fölött bepillant a könyvbe, melynek olvasásába a szent atya még most is oly annyira belé van mélyedve. Most azonban meghallja a plébános a mögötte álló tisztnek a lovaglástól gyorsabban verő szive lüktetését vagy hangosabb lélekzet- vételét, s azon hitben, hogy talán ebé.dre szólítják, felpillant. — Jézus, Mária, szent József! 0 felsége! — kiált fel ijedten és gépiesen takarja mindkét kezével a nyitott könyv mindkét oldalát. De már késő volt. A király már látta az érdekes olvasmányt. Sietett megnyugtatni a szegény plébánost, ki most úgy állott előtte, mint a minap az a paraszt ficzkó éppen a plébános úr előtt, kit éretlen szilva lopásán kapott volt. — No, no, se baj kedves főtisztelendő úr, — mondá az ő elragadó jóságú arczkifejezésével ő felsége. — Hisz én is olvastam ezt a könyvet. Ebben is, mint a legtöbb könyvben, sok igazság van, vegyest sok tévedéssel. A könyv Kossuth Lajos „Irataim“ czimű müve volt! . . * Eddig a szerző. Alkalmazzuk ezúttal az ő idézett munkájára is ő felsége ama szavait, melyeket — szerzőnk állítása szerint, — Kossuth müvére mondott: „Ebben is, mint a legtöbb könyvben, sok igazság van, vegyest sok tévedéssel.“ Szerzőnknek említett munkájából szóról-szóra idézett fönebbi elbeszélésében is van — többek közt — egy sarkalatos tévedés. Mert igaz, hogy az elbeszélt hadgyakorlat alkalmával királyunk ő felsége a mező-kövesdi parochián volt szálláson, — de nem a mező-kövesdi plébánosnak, hanem dr. Samassa József egri érseknek volt vendége. A divat és a körmök. A római Cézárok idejében nagy súlyt fektettek arra az asszonyok, hogy körmeik rendkívül gondosan ápoltak legyenek. Még sokkal előbbi, mint a tenyérből való jóslás az a szokás, hogy a köröm felületén levő, apró, fehérpontokból olvassák ki a jövendőt. Még most is megvan az a babona, hogy a kinek a körme virágzik, az ajándékot kap. A körmök formájából is vonnak le psychologiai következtetéseket. A hosszas, keskeny körmök művészi képességre és lustaságra vallanak: a rövid, lapos körmök hirtelen lobbanó, veszekedő természetet árulnak el. A kinek körme széles és hosszú, az rendesen józan Ítélő-tehetségű, komoly ember. A durva, reszelős körmü emberek lelkülete ehhez hasonló, durva és szenvedélyeinek rabja. A rózsás körmök kedves, vig kedélyt árulnak el és még nemes érzést is, a saskarmokként befelé görbülő körmök kapzsi, fukar természetre mutatnak. A kinek a körme puha, nagyon hajlékony, annak a lelkülete is ilyen és minden cselekményének a kutforrása csupán a szeszély. Egyének, akik körmeiket egészen a húsig levágják, többnyire érzéki természetűek. A mi a körmök ápolását illeti, abban az amerikaiak jóval felülhaladtak bennünket európaiakat. New-Yorkban már évek óta létezik egy körmök szépítésére és ápolására alapított intézet, a hová legalább egyszer hetenként minden divathölgy és dandy belátogat, hogy körmeinek a kellő tulhajlást és formát megadassa. Ez a szokás talán nem is egészen helytelen, mert nincs borzasztóbb, kivált nőknél, mint a szilánkos, leharapdált, úgynevezett Ami pedig magát a király ő felsége, és a mező-kövesdi plébános között ugyanez alkalommal állítólag megtörtént históriát illeti, szerző maga is azzal végzi elmesélését, hogy: „Ez valóban megtörtént, csak azt nem tudom, hogy melyik plébánossal? Biztosíthatjuk szerzőt, hogy ha az elbeszélt história csakugyan megtörtént, akkor az nem a mezőkövesdi plébánossal történt meg; mert az azon időbeli mezőkövesdi plébánost, a katonás magatartású s jellemű Kőszeghy Mihály apátot, ismertük olyan embernek, aki még király ő felsége által meglepetve se jött volna annyira zavarba, hogy ijedtében „Jézus, Mária, szent József!“ — kiáltásra fakadjon. A tanácsülések- és jegyzőkönyvekről. A tanácsülések törvény által szentesített alakkal s jeleggel bírnak, és a hason természetű ügyek elintézésénél egyöntetű eljárást követnek. Az előadó a sorrendben bejelentett ügyeket a nyilvános tanácsülésben adja elő és Ő Felsége a király nevében hirdettet- nek ki az ítéletek a felek előtt. A felebbviteli fokozat rendét a perrendtartás szabálya határozzák meg. A törvényszéknél három tagból álló álló tanács hoz Ítéletet. A kir. táblán, mint másodfokú bíróságnál a járásbíróságtól felebbezett ügyekben három tagból; a törvényszéktől felebbezett ügyekben öt tagból álló tanács Ítélkezik. A kir. Curia legfőbb Ítélő széken, mint harmadfokú bíróságnál a járásbíróság előtt megindított s felebbezett perekben öt tagból, s a törvényszékek előtt folyamatba tett s felebbezett perekben pedig hét tagból álló tanács dönti el az ügyeket. A tanács-jegyzőkönyvbe, tekintve kültartalmát, feljegyeztetik: a hely, a tanács-osztálya és a jkv. kelte; a tanácsülést egybehívott elnök, vagy helyettese, egy rang- idősbb biró, mint elnöklő neve; a behívott és a tanácsülésben részt vett előadó s szavazó bírák nevei rangsorban; a jegyzőkönyvvezető neve, s végül a tanács-elnök s jegyző alirása. Béltartalmára nézve a jkv. magában foglalja: A tanácsülés tárgyát, alakulását s a szavazatokat, hogy t. i. a szavazat ki által, mily alapon tétetett és mily eredménynyel végződött. Egyhangúlag, ha mindnyájan elfogadják az előadói véleményt; vagy szavazattöbbséggel hozatott a határozat. Az elnök a tanácsülés szavazóit legkevésbbé sem befolyásolja : szavazatával utolsónak marad és meggyőződése szerint félgyász körmök, de annál kevésbbé egy másik, mely a körmök bearanyozásából áll. Ilyen „atelierek“ is vannak New-Yorkban, a hol egy köröm bearanyozása egy dollárba kerül. Egy ilyen hölgynek aztán a szó szigorú értelmében mondhatja az udvarló, hogy: aranyos a körmöcskéje. Ezek a műhelyek a tulajdonos nevén kívül következő feliratot viselik: „Itt nők megaranyoztatnak.“ Ennek a divatnak, mint az amerikai nők tartják, az előnye, hogy a körmök kevésbbé piszkolódnak el; mi azonban azt hiszszük, hogy a szappan és a körömkefe ugyancsak megteszi ezt a szolgálatot és sokkal kevesebbe kerül. Mint minden divathóbort, ez is fokozást nyert, a mennyiben a körmöket már nemcsak aranyozzák, de lakirozzák és festik is, utóbbi különben a keleti nőknél, nevezetesen a török háremhölgyeknél régen szokásban van és egyesek művészi tökélyre vitték ezen a téren. A „henna“ a legszokásosabb körömfestő szer. Philadelphiában van egy ház, melynek egyik ajtajára következő czégtábla van feltéve: „25 dollárért itt a körmökre nevek, táj- és arczképek festetnek.“ Egy valódi amerikai divathős tehát bizonyára nem fog késni, hogy ideáljának bájos vonásait — a lovagi diskréczió daczára is — körmén ne hordozza. Teszik talán a nők is, noha ezek ravaszabbak és jobban el tudják palástolni érzelmeiket, mint a teremtés urai.
