Eger - hetilap, 1892

1892-01-26 / 4. szám

Az egri katli. legényegylet bölcsőjét mintegy harmincz év előtt kezdték az iparos nép szellemi műveltségét, jövőjét szivükön viselő körök ringatni. Az eszme kilépett a bölcsőből, s a gyermekből erőteljes, vállas ifjú lett. Az egyház gondozta, ápolta, nevelte, oktatta, tanította, segítette és vezette szeretettel a mai napig s fogja vezetni ezentúl is. Az Ö leikéből nőtt ki az egylet, érdekében van tehát, hogy neveltje, gyermeke megfeleljen nemes czéljának.

Nem tagadjuk, hogy az egri kath. legényegylet alapításától kezdve jó kezekben volt, de midőn ezt szívesen elismerjük, az elismerésnek kétszeres adójával tartozunk azoknak, kik napról- napra fejlesztik ez egyletet és érdekében készek a legnagyobb szellemi és anyagi áldozatokra.

E virágzó egylet e hó 17-ikén tánczmulatsággal egybekötött felolvasó estét rendezett. Az eszme az elnökségé, melyért fogadja itt a nyilvánosság előtt mindazok köszönetét, kik élvezettel hallgatták a programm minden egyes pontját.

A legényegylet újonnan alakított, nemes egyszerűséggel, de linóm Ízléssel feldíszített nagytermében e hó 17-ikén délután néhány perczczel négy óra után díszes közönség gyűlt egybe. Ott tiszteltük az egri mélt. fökáptalan több érdeklődő tagját, nevezetesen Nsgos és ft. Dr. Kozma Károly prépost-kanonok urat, a katli. legényegylet nagyérdemű elnökét, továbbá Zsendovics József prépost-kanonok, Stephanovszky Sándor kanonok, Debreezeni János papnevelő-intézeti kormányzó-kanonok, Dr. Párvy Sándor egyházmegyei irodaigazgató-kanonok urakat és Zsasskovszky József urat, mint a főkáptalannak kegyelmesen kinevezett uj tagját., kivülök ott láttuk a központi papság navy részér. váro-unk volt országgyűlési képviselőjét: Csiky Sándort és előkelő polgártársaink nagyrészét családjukkal.

Az ügyesen összeállított programm első száma Schiemann . „Élj őseink hazája“ c. dal volt, melyet az egyleti énekkar mély érzéssel és precizitással adott elő. A gondos vezetés és betanítás Búzás tanító úr érdeme, ki meleg érdeklődéssel és ügyszeretettel vezeti az énekkart.

Ezután ft. Kontra László tanítóképző tanár és legéuyegy- leti alelnök tartotta nagyszabású megnyitó beszédét, melyből közöljük a következő részletet:

„Tapasztalati igazság, hogy a fejlett korúak at utánozza az ifjúság, azért a társadalom, a mélyen gondolkozó és melegen érző férfiak, ellensúlyozni akarván a különböző rangú és rendű ifjúságot, tehát az iparos ifjúságot is. iparkodtak és iparkodnak jó irányú egyesületekbe vonni, egyesíteni.

Esztergom, Kalocsa, Baja, Szabadka, Pécs, Paks, Tata,

tehát, te csirkefogókirály, beszéld el nekem, hogy vitted mindezt véghez?

— A világon a legegyszerűbb módoD, — feleié a furfang- mester. Mindjárt meg is mutatom önnek, nagyságos policzájkom; mandáus ur, hogyan csináltam én ezt a dolgot, Képzelje, mintha ön volna a csirkés kofa, s ott ülne a baromfipiaczon, körülvéve .számos vásárlóktól. Én közeledem, s úgy teszek, mintha csupa szerénységből várakoznám, mig a sor rám kerül. Eközben azonban tortélylyal sikerül két kappanocskát a tarisznyámba sanzsiroznom. Mikor aztán rám kerül a sor, elkezdők kegyetlenül alkudozni egy kappanocskára, s mikor az alku megtörtént, odaadom az aranyat a kofának, hogy váltsa fel. Ilyenkor a kofák, mint a nagyságos policzájkommandáns ur bizonyosan jól tudja, apró pénzes zsacskójuk összes tartalmát a kötényükbe szokták kiönteni. E körülményre építettem én minden tervemet, Elkezdtem a kofának szépelegni, s megcsipkedtem az állat.

E közben úgy tettem, mintha egy nagyot akarnék tüsszenteni. . . így ni! ... Látja, nagyságos policzájkommandáns ur, iön is önkéntelenül elfordította a fejét, nehogy a tüsszentésből valami az arczába kerüljön. így tett a csirkés kofa is. Félrefordi- totta az ábrázatját.

Ezt az alkalmat aztán felhasználtam, hogy a másik kezemmel az apró pénz közül a magam aranyát ügyesen kihalásszam. Azután türelmesen vártam, mig az apró pénzt is visszakaptam. No! most hát tudja, nagyságos policzájkommandáns ur, hogy vittem végbe ezt a dolgot,

— No, te kétségtelenül egy oly kitanult gazember vagy, ’ a mi nőnek aligha van pá rja Parisban. — kiáltott fel Vidocq, nem

Budapest, Vácz, Sopron, Győr, Pozsony, Kassa, Jászberény, S/.ath- már, Felső*Banya.jätb. városok dicsekedtek eddig'legényegyletek; kel. S hogy a magunkét is felemlítsem, nekünk is van több mint harmincz éve legényegyletünk, melynek házát b. e. BartakovicS Béla egri érseknek köszönhetjük. Nagyon sokan emlékeznek á gyászos emlékű 1878-ik évre, midőn városunk legnagyobb részét a viz elborította és amely a legényegyletnek is kiszámít luitlan károkat okozott, mert épületét úgyszólván tönkre tette. És ezen változtatni nem volt módjában a legényegyletnek. Megesett a szíve e nyomorúságos - helyzet láttára Eger gondviselésszerű,főpásztorának s a helyszínén saját szemeivel győződvén meg, sürgősen intézkedett a halaszthatatlan javítások és átalakítások iránt, részint pénzben, részint kegyesen megajánlott anyagokban, mintegy másfel ezer forinttal lehetővé tette az épület rendbehozatalát. A pásztorok pásztora jutalmazza meg érte.“

E szavakra szívből jövő „éljen“ hangzott fel s hálás érzülettel gondolt minden jelenlevő lélek Érsek Úr 0 Exczellentiájára.

Beszéde végén az iparos ifjúsághoz fordult e szavakkal: A szabad ipar megteremtése óta ki vagytok zárva a. családokból, az egyletben otthont nyertek, az egylet elnökeiben és vezetőiben pedig atyát, kik mindezeket szivükön hordják s mindezekről tőlük telhetőkig gondolkodnak. Ha a munkában kifáradtok, nincs más hely, mely nektek ingyen szórakozást és mulatságot nyújtana; az egylet gondoskodik erről. Egyenkint mint szétzüllött kévéket figyelembe se vesz benneteket a társadalom, mint egyleti ragokat, egyesült erőket azonban méltányol és támogat, miről a mai kedves emlékű est is tanúskodik. Értessétek meg ezt egyleti ifjak, azokkal a tisztességes ipaios segédekkel, kik még nem tagjai az egyletnek, toborozzátok őket az egylet zászlója aiá, ragaszkodjatok az egylet szabályaihoz kitartással és odaadással, s akkor az egylet is virágozni fog, magatoknak pedig a legnagyobb mértékben használtok.“1

Az iigyszeretétől áthatott beszédet élénken megéljenezte a figyelmes hallgatóság.

Ezután: „A legényegyletben“ ez. költeményt szavalta el Szakácsy M. iparos-segéd ügyesen, mely után Palotássy „Magyar hallgatóiját és Zsasskovszky „Nem törődve semmi bajjal“ ez. dalait adta elő négy hangon az egyleti énekkar.

Majd ff. Vinc/.e Alajos tanitóképzö-intézeti igazgató tanár ült a felolvasó asztalhoz, hogy elmondja „Egy ballépés következményei“ c. tanulságos elbeszélését.

Népies elbeszélő irodalmunk legtöbb termékének az a hibája, hogy vagy nagyon közönségessé válik a mese folyamán és mellőzi az aestheticának még e téren is megkívánt kellékeit,

minden jele nélkül a csudálkozásnak. — Rendben vagyunk! Kapsz tőlem minden hónapban 90 frank fizetést, s különös megbízatásokban, ha jól megfelelsz magadért, s ügyességednek is kiváló bizonyságát, adod, még különös jutalmakra is számíthatsz, hogy meg léssz vele elégedve. Most pedig mondd meg: hogy hinak, hová való vagy, s hol lakói, hogy a titkos rendőrkémek sorába jegyezhesselek.

— Ah! ön engem a legboldogabb halandóvá tesz, nagyságos policzájkommandáns ur, — hálálkodék örömtől kigyult arcz- czal az újdonsült rendőrkém, — futok, repülök haza okmányaimért, hogy kilétemről ezekből győződjék meg a nagyságos ur.

— Jól van no, csak siess, hozd el okmányaidat. Még egy félóráig itt maradok a hivatalban, — monda Vidocq. s maga tuszkolta ki a parasztot hivatalszobájából.

— Fél óra alatt, tízszer is visszajövök, policzájkommandáns txr — kiáltá a paraszt távozóban.

Jó idő múlt már, de az uj rendőrként még mindig nem tért vissza. Vidocq türelmetlenné kezdett, lenni, s hogy az időt megnézze — órája után nyúlt.

— A gazember! A kölnivaló! kiáltá a rendőrfőnök dühében képéből kikelve. Fogjátok el! Órámat lánczostul együtt ellopta! S én, tökfilkó, még magam tuszkoltam ki az ajtón!

Dühében lábaival tombolt, s a furfangos ficzkó elcsipésére legügyesebb fogdmegeit uszította, akik azonban azóta bottal üthették a nyomát.