Eger - hetilap, 1892
1892-08-02 / 31. szám
242 mányok előtt meg ne nyissa azokat. Mi tehát egy pillanatra ismét itthon voltunk e teremben s a képviselő-választások megejtése után azzal váltunk el, hogy törvényes örökünkben, de már mint állandó lakók, nem sokára ismét találkozni fogunk. S ez kevés idő múlva be is következett, amidőn is az 1861-i tisztikar, természetesen a sziikségké- peni kivételekkel, in integrum restituáltatott. Megyénk, mint tudva van, a 67-i kiegyezkedés után sem szűnt meg a régi jogokra s a 48-i törvényekre hivatkozva és támaszkodva — folytatni az események kritikáját s ekkép teljesitni ellenzéki feladatát, mi a kormánynyal oly conflictusokra vezetett, hogy kétszer is királyi biztosság küldetett a megyére. De emellett nem feledkezett meg másik fő hivatása —, a közigazgatás anynyi körültekintést és komoly munkát igénylő lelkiismeretes ellátásáról sem. Tanúbizonyság erre az is, hogy megyénk egyike azon megyéknek, melyek a törvény és kormányrendeletek hézagait betöltő s a helyi érdekek rendjét szabályozó megyei szabályrendeleteket könyvbe foglalva legelőször adták a közönség kezébe. És a legelsők közt tette tanulmánya tárgyává a megye demok- rat alapon való szervezésének kérdését is s tanulmánya eredményét egy radicalis szellemű feliratban tette le az országgyűlés képviselőháza asztalára. Azóta a megyéket többször rendezték s e műtét közben szervezetét meg is csonkíták; de a választási rendszert, mely a magyar municipalismusnak, de hozzá tehetnők, minden igazi törvényhatósági intézménynek egyik legfőbb ismérve — még respektálták. Most megint egy uj rendezés küszöbén állunk. De már e rendezés kezdeményezői elérkezettnek látják az időt, hogy a rendezés jelszavát nyíltan felírják zászlajukra. E jelszó: az állami administrate s a tisztviselők kinevezése. Én nem fogok most inopportune e kérdés taglalásába bocsátkozni; hisz ezen már oly hőven megvitatott kérdésről mindenkinek megvan a saját véleménye. Megyénk is kimondta a magáét. Legyen szabad ehelyett azon bizonyára mindenki által osztott óhajtásnak adnom kifejezést: adja isten, úgy sikerüljön, ha már elháríthatatlan, a czélba vett uj rendezés, hogy midőn a közigazgatásnak haszAz „EGER“ tárczája. Szállj szivembe ............! N ekem egykor ezt mesélték: A boldogság kis madár, És az üdvnek szép virága Diszlik ott, ahova száll............ Sz állj szivembe kis madárka! Nem kalitka az, ne félj; Vígan élhetsz benne, mert ott Dalra késztet a remény............ Ha pihenni lenne kedved, Ott pihenhetsz eleget, Nem zavarja álmod ott vágy, Onnan az kiűzetett. — — — Ott találod azt, mi neked Éltet ad s mi üdvözít, Élvezed majd a szabadság Érzetének gyönyörit. nára válik, a szabadság ügye s egyéb fontos érdekek kárt ne szenvedjenek általa! Ha visszagondolok ez évekre s az ezen idő alatt lefolyt és bizony sokszor nagy zajjal lefolyt eseményekre, a szőnyegen forgott fontos kérdések fölötti oly élénk és nem egyszer forrongó vitákra, s az eközben velem pártkülönbség nélkül éreztetett rokonszenv és barátság feledhetetlen megnyilatkozásaira: megindulás vesz rajtam erőt s egy neme a büszkeségnek szállja meg lelkemet, hogy a t. bizottság bizalmából szerencsés voltam azoknak részese lehetni. S ha visszagondolok az ezen idő alatt többször megejtett választásokra, mély tisztelettel kell meghajolnom azon választó közönség előtt, mely — távol attól, hogy a választások tisztaságán csak egy leesett máknyi foltot is ejtett volna, — a tehetséget, szorgalmat és jellemet megbecsülő fen- költ gondolkozásával és csak a közjót tekintő ténykedésével mindig oly jurynek mutatta magát, melynek verdictjén egyszerre fölismerhető volt a haza fölötte lebegő őrszeíle- mének sugallata. E múltra való visszaemlékezés emotiói közt, bár a szív azoktól elválhatatlan melancholiájával, de a jelenhez visszaforduló lélek egész öntudatával és erélyével mondok mély hálát és köszönetét a t. bizottságnak úgy az előbb annyiszor tanúsított, mint különösen e mai mindent meghaladó kitüntetése és bizalmáért, melylyel e díszes székbe ültetni méltóztatott .... de némi aggodalommal is, hogy e nehéz álláshoz kötött várakozásoknak meg fogok-e tudni felelni oly mértékben, mint kell és szükséges, s mint magam is óhajtanám. Ha erős akarat, kötelességérzet és ügybuzgalom elég . . . ezeket megígérhetem. Ajánlom magamat a t. bizottság további jó indulatába. Nyílt levél a szerkesztőhöz. T. Szerkesztő Úr! Ismerve t. szerkesztő úrnak nemes érdeklődését minden jótékony és hazafias czél iránt, bizalommal kérem szives segítségét oly ügy támogatására, mely egy képen hazafias és jótékony egyszersmind. Engedje meg, hogy kérésemet röviden bevezethessem. Fiume hazafias szellemű polgárai, — kik közöl nem kevesen szenvedtek méltatlanságokat, az abszolutizmus korában, a maSzállj szivembe kis madárka! Csak te kellesz még belé, S akkor — akkor a mennyország Minden üdve — szivemé! Koncz Pál. Úti élményeim. Arnóthitól. 4. A vágvölgyi tourista-egyesület. A vágvölgyi kirándulás programmja. Trencsén. Trencsén-Teplitz. Az országos középiskolai tanáregyesület Pozsonyban gyü- lésező tagjai, a közgyűlés befejezése után, re bene gesta, a hoz- zájok tartozókkal együtt szám szerint mintegy 48-an, kirándultak a vadregényes, s úgy históriailag, mint természettudományi szempontból is nevezetes és rendkívül érdekes Yágvölgybe. A kirándulásban mintegy 7—8 nő is vett részt. E nagyérdekű kirándulást a „Vágvölgyi tourista-egyesület“ rendezte számunkra. A főrendező s egyszersmind a kirándulók vezére, az egyesület egyik első rendű, s ritka buzgalmú tagja, dr. Pattantyús Ábra hám Márton, kir. kincstári orvos volt. Tisztelt olvasóink közöl még többen lesznek, kik dr. Pattantyús Á. Mártonra vissza fognak emlékezni, ki, mint irgalmas- rendi alorvos, néhány év előtt Egerben is tartózkodott egy ideig, s ismerősei és barátai körében közkedveltségben állott. Dr. Pattantyús Á. Márton jelenleg az illavai országos fegyintézet tiszti
