Eger - hetilap, 1892
1892-07-26 / 30. szám
236 tői kezdődőleg az egri egyházmegye tanfelügyelőjévé ft. Ka tin szíj y Gyula érseki finövelőintézeti igagatót mél tóztatott kinevezni. — Kitüntetés. Király ő felsége Kosa Kálmán egri kir. járásbirónak az „ítélő táblai bírói“ czimet és jelleget díjmentesen adományozta. *** Hymen. Edvi-Edvy Sándor magy. kir. pénzügyőri szemlész f. hó 21-én vezette oltárhoz városunk hölgy-köszorújá- nak egyik kedves, szép, szende virágát: Violet Ernesztin urhölgyet. Az esketési-szertartást, melynél tanukul Kapácsy Dezső Hevesmegye nyug. árvaszéki jegyzője és előadója s dr. Barchetti Károly jogtudor szerepeltek, Felnémeth-község egyházában, a menyasszony édes anyja és testvéreiből s nehány legközelebbi rokonból álló násznép jelenléte mellett, főtiszt. Stipula József helybeni lelkész ur megható s lélekemelő buzgalommal végezte. Az esküvés befejeztével, az uj pár és násznépe az örömanya: özv. Violet Ottóné, szül. Kempelen Emma úrnő lakására hajtatott, honnét a lakodalmi-ebéd után, — melynél a menyasszony nagyatyja: kismagyari Kempelen Radó nyug. pénzügyi tanácsos, általán ismert és tisztelt természettudósunk, az esketési- tanuk s a vőlegény, az uj pár, az öröm-szülők s a menyasszony részéről az elhunyt öröm-atya helyét pótló nagyatya és az eske- tési-tanuk hosszantartó boldog élete- s megelégedéséért ürítettek poharat — az uj pár a vőlegény jelenlegi állomás-helyére: Tisza- Füredre utazott. Tartós és teljes öröm s hiánytalan boldogság kisérje élet-utjukat! — Az egri dalkör hangversenye. Dalkörünk f. hó 30-án, szombaton, a nyári színkörben, a budapesti országos dalversenyen való részvétele költségeinek fedezésére Lányi Ernő karnagy vezetése alatt hangversenyt rendez. Műsora a következő: I. rész 1. Dalszabadság. Marschnertől. 2. Suhog a szél. Zimaytól. 3. Honfidal. Gaál Ferencztől. 4. Szentelt hantok. Mosonyitól. II. rész. 1. Viharban. Dürnertől. 2. Sajkázó. Schuberttól. 3. Muzsikálnak, harangoznak. Lányi Ernőtől. — Hely árak mint rendesen. A hangverseny pont 8 órakor veszi kezdetét. Jegyek előre válthatók Buzáth Lajos gyógyszertárában, és este a szinköri pénztárnál. — Szükségesnek látjuk ez alkalommal a t. közönségnek szives figyelmébe ajánlani, hogy midőn dalkörünk e versenyre készül, akkor egy igen fontos tény előtt áll, mely nem csupán az egylet, de a város jó hírnevét, mondhatjuk dicsőségét is hivatva van emelni, jóval nagyobb mértékben, mint az eddigi országos' versenyek alkalmával, mert az ország fővárosában, hazánk szivében folyik le a nemes küzdelem a babérért a testvéregyletek között, s igy mig egyfelől a leghivatottabb hallgatóság mond felette bírálatot, addig másfelől az ország tekintete sokkal inkább ide irányul mint bárhová is. Itt múlhatatlanul meg kell jelennie dalkörünknek, hogy eddig szerzett dicsősége egészen teljes legyen, isten tudja, hány száz hektoliteres — óriás-hordó alkalmasint nem rég lett, az uj termés számára, a pinczében felállítva, mert még üres volt, s kis kapu-nagyságu nyitott szádáján, — ott, hol más közönséges hordónak a csaplyuka van, — kényelmesen bujkáltak ki, s be a munkások. Egyhelyütt láttuk ama zárt helyiségeket és fülkéket is, ahol a „pókhálós pala ez kok“ rejtőznek. Ezek a Palugyay - pincze trésorjai. Mikor a folyosókat körüljártuk, — miközben egy helyütt a borpalaczkozásnak is tanúi valánk, — s újból a pinczehelyi- ségek azon pontjára jutottunk, a honnét elindultunk, mint a tündérmesékben szokás, egyszerre, mintegy varázsütésre — dúsan terített asztalok állottak előttünk, gazdagon megrakva finom eledelekkel, s finomnál finomabb borokkal. Hozzá is láttunk a fogyasztásnak illendőképen, ami nem is lehetett másként ama szives, nyájas kinálgatással, s ama páratlan magyar vendégszeretettel szemben, melyet szeretetre méltó derék házi gazdáink irányunkban kifejtettek. A somlait, érmel- lékit, badacsonyit s egyéb fehér és piros termékeit a leghirne- vesebb magyar bortermő helyeknek, legfölebb csak megizleltük, mert azontúl az egész lakoma alatt csak a hegyaljai aszú járta. Nem is csuda tehát, hogy ennek lelkesítő hatása alatt, — melyet egyébként egynémelyikünknél a felszolgáló, s szeretetreméltó nyájassággal kinálgató fiatal, kedves pinezérnők gyújtó tekintete is erősen fokozott, — a társaság soraiban csakhamar megeredt a nemes, vendégszerető házi gazdákat éltető, talpraesett tósztok árja, melyeket igen kedves, és megnyerő barátságos főházigazdánk: Palugyay Ferencz viszonzott, arra kérve társaságunkat, hogy miután az ő foglalkozása is igen sokban hasonlít a tanitó-növelőéhez, amennyiben az ő feladata s hivatása a szőlőhegyek nemes, de még fiatal, kiforratlan, s igy nyers ha csak érez magában erőt, képességet a versenyzésre. S mi bizton hisszük, hogy igy van, mert hallottuk dalolni a közelmúlt napokban, s mert tudjuk, hogy művészi kezekbe jutott hatalmas hanganyaga. Ámde, hogy dalkörünk megjelenhessen, azt csakis a közönség áldozatkészsége teheti lehetővé, mert egy testületnek, amely mindig az anyagi haszon teljes kizárásával, pusztán a nemes őzéiért lelkesedve működik, ilyen alkalmakkor tetemes pénzösszegre van szüksége költségeinek fedezésére. Kérjük tehát mi is a közönséget, hogy ha valamikor, úgy most pártolja dalkörünket, jelenjen meg a hangversenyen teljes számban, ha talán valaki, egyéni tulajdonságainál fogva nem műélvezetből is, legalább jóakaratú támogatásból, nehogy a dalkör anyagi mizériák miatt kénytelen legyen itthon maradni. Szentelje rá mindenki azt a szükséges néhány krajezárt, szakítson annyi kis időt, és ne maradjon el a hangversenyről. Felemlítve, hogy a műsor valamennyi darabja uj a t. közönség előtt, s hogy azok a budapesti orsz. dalversenyen mint közös-darabok fognak énekeltetni, különösen felhívjuk figyelmét Lányi Ernő ama páratlan, remek népdal-egyvelegére (Muzsikálnak, harangoznak), melylyel a debreczeniek, oly óriási hatást keltettek nálunk, s amit itt maga a szerző tanított be. — Tűzoltó főparancsnokunk kitüntetése. Gr. Széchenyi basa, a konstantinápolyi tüzoltófóparancsnok, 30 éves főparancsnoki jubileumának ünnepén, tudvalevőleg, a hazai tűzoltóság diszkül- düttség által volt képviselve. E tekintélyes számú diszküldöttsé- get Konstantinápolyban a legnagyobb lelkesedéssel s kitüntetésekkel fogadták, s maga a szultán is kiváló jeleit adta a magyar tűzoltóság iránt való meleg érdeklődésének s uralkodói figyelmének ugyannyira, hogy a magyar tűzoltók közöl számosakat díszített föl érdemrendekkel. — E diszküldöttségben, mint tudjuk, részt vett a mi derék önkéntes tűzoltóink buzgó főparancsnoka, dr. Pásztor Bertalan ügyvéd t. barátunk is, aki, mint halljuk, szintén részesült szultán ő felsége magas figyelmében, amennyiben a „tahlisije-re n d“ első osztályú jelvényével, s az ezzel járó török császári fennánnal lett kitüntetve. A rendjelvény, s a fermán, mint értesülünk, közelebbről fog t. tűzoltó főparancsnokunknak megküldetni. Reméljük, hogy az egri önk. tűzoltóság nyilvános ünnepséggel fogja annak idején szeretett főparancsnokának mellét a török érdemrenddel földisziteni. — A „Népiskolai tanügy“ uj szerkesztője. A „Népiskolai tanügy“, e jelesen szerkesztett népoktatási közlönyünk, f. é. aug. hó 1-től szerkesztőt cserél. Alap volt szerkesztője, ft. Katinszky Gyula ez. kanonok, érseki finövelő intézeti igazgató ö nsga, közelebbről egri érsek úr ő exja által az egri egyházmegye tan- felügyelőjévé neveztetvén ki, az ez által vállaira nehezült bokros elfoglaltsága miatt, a nevezett lap szerkesztésétől kénytelen lévén termékeit iskolázni, s nevelni, hogy a világforgalomban tisztességgel megállják helyüket, s becsületet szerezzenek a magyar névnek: — fogadjuk be őt kollégánknak. Szükségtelen mondanom, hogy a sokszorosan felhangzó éljenekkel s tetszésnyilatkozatokkal kisért kollégiális ajánlkozás közlelkesedéssel fogadtatott el, s élénk koczintásokkal ünnepélyesen pecsételte- tett meg. Nem állhatom meg, hogy föl ne említsem azt a kitüntető szives figyelmet, melyet szeretetre méltó tisztelt házi gazdánk, Palugyay Ferencz irányomban, mint egri ember iránt, tanúsított. A többek közt oda jött hozzám egy karcsú palaczk- kal kezében, kérve: Ízleljem meg annak tartalmát. „Tarczali, mádi s tokaji keverék“ — úgymond. Nos hát, nekem volt már elég alkalmam az egri érsekség, a néh. Mariássy püspök, az egri cisterci rendház s több mások pinczéiből a legfinomabb, s leghíresebb eredeti hegyaljai aszú-borokat megizlelni; de any- nyit elmondhatok, hgy ebben a Palugyay által kínált kis palaczk tartalmában mindannak a quintessentiája volt concentrálva, amit a hegyaljai szőlők finomságban, zamatban, s nagyszerűségben valaha produkálni képesek valának. Távozáskor egy ép oly kellemes, mint véghetetlenűl kedves meglepetés várt reánk. A csarnokban, a kápolna előtt, két, megnyerő nyájas arczú kis angyal, — Palugyay két kedves gyermek-leánykája — várt reánk, telt virágkosárral kezükben, s mindnyájunkat egy-egy díszes virágcsokorral tiszteltek meg. E virágcsokrot ma is híven őrzöm a Palugyay-házban töltött látogatásom, e feledhetetlenül kedves, szép nap emlékéül. . . . Mert a „Pál úgy ay-ház b an“, ahol jártunk és tanulva, gyönyörködve mulattunk, — nemcsak hatalmas tele pinezét, hanem kellemes meglepetésünkre, földszint, egy igen diszes kápolnát is találtunk, katli. szertartásilag teljesen fölszerelve.
