Eger - hetilap, 1892
1892-07-26 / 30. szám
234 elvtársai egyhangú óhajtásának teljesítését szintén kötelességnek tekinti, s igy a jelöltséget elfogadja. A megye évnegyedes rendes közgyűlése tegnap, hétfőn, f. jul. hó 25-én regg. 10 órakor vette kezdetét, nagy számú megyebizottsági tagok részvéte s élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést dr. Kállay Zoltán főispán ő mlga nyitotta meg, a megjelent bizotts. tagok üdvözlésével. Megnyitó beszédében meleg szavakkal emlékezett meg néh. Kaszap Bertalan elhunyt alispánról; előadta, hogy ravatalára a megye nevében koszorút helyezett, s gondoskodott, hogy temetésén a megye illendőképen legyen képviselve. Indítványozta végül, hogy emlékezete jegyzőkönyvileg is megörökittessék. Következett a helyettes alispáni jelentés, mely szintén ékes szavakban s terjedelmesen emlékezett meg a bold. eml. alispánról, s annak a megye szolgálatában szerzett érdemeiről. A többi tiszti jelentések után az alispán-választásra került a sor. Megválasztatván a. kijelölő bizottság, ez pár perez múlva azon jelentéssel tért vissza, hogy az alispáni tisztre csupán egy pályázó jelentkezett: Zalái- József, megyei főjegyző s alispáni helyettes, kit a bizottság az alispáni tisztre egyhangúlag ajánl. Határtalan lelkesedés és éljenzés követte a jelentést. Egetverő „Éljen Zalái- alispán!“ hangzott minden ajkról, mire elnöklő főispán Zalái- Józsefnek Hevesvármegye alispánjává történt egyhangú megválasztatását kimondván, az uj alispánt a hivatalos eskü letételére hívta fel. Az eskü ünnepélyes elhangzása után elnöklő főispán ő mlga rövid lelkes szavakban üdvözölte a megye uj alispánját, azon biztos reményének adva kifejezést, hogy az uj alispán, miként eddig, évek hosszú során át, úgy uj tisztjében is, minden erőit, tehetségeit s munkásságát a haza s Hevesmegye jólétének s fölvirágzásának elé-mozditására fogja szentelni. Zalái- alispán mély meghatottsággal mondott köszönetét a megye közönségének amaz osztatlan bizalmáért, melylyel őt e magas, de súlyos, és nagy felelősséggel járó tisztségre megválasztotta. Azután élénk és tanulságos visszapillantást vet Hevesmegyének a magyar szabadságharcz leveretése óta lefolyt küzdelmes politikai életére, fényesen kiemelve ebben mindama nevezetes momentumokat, melyeket megyénk a haza, s főleg a megyei önkormányzat szabadságának lelkes megóvása, s ama tapintatos eljárása körül kifejtett, hogy a megye tisztviselői állásaira mindenkor csak e szabadságért lelkesedő, kipróbált hazafiakat törekedett beválasztani. — ígéri, hogy tehetségeit, erőit s minden ügyekezetét s buzgalmát hazánk, s különösen Hevesmegye javának előmozdítására fogja szentelni, — s újból köszönetét mond a megye közönségének nagy becsű bizalmáért. Az „EGER“ tárczája. Úti élményeim. Arnóthitól. 3. Chateau Palugyay. Az országos középiskolai tanáregyesület ez idei közgyűlését f. évi jul. hó 4—6 napjain, köztudomás szerint, Pozsonyban tartotta. A derék professorok, az „utile cum dulci“ bölcs elvének hódolva, a hazai közoktatás- és nevelésügynek szentelt egész napi fáradságos munkájukat, az est hús óráiban üdítő, szórakoztató, de e mellett szintén tanulságos kirándulásokkal váltották fel Pozsony kies vidékére, s némely nevezetesebb telepeinek — igy a többek közt a hires és igen érdekes pozsonyi dinamit- gyárnak is — megszemlélésére. Ez utóbbiak közt kétségkívül a legérdekesebb, legkellemesebb, s legvonzóbb kirándulások egyike volt a világhírű magyar borkereskedő-ezég: a hírneves „Palaugyay-ház“ (Chateau Palugyay) pinczehelyiségeinek tüzetes és beható megtekintése. A Palugyay-ház két főnöke, József és Ferencz testvérek, kik ez idő szerint a nagyhírű ház üzleti ügyeit vezetik, a leglekötelezőbb szívességgel hívták meg a Pozsonyban gyülésezö középiskolai tanáregyesületet pinczehelyiségeik megtekintésére. A rendkívül szives meghívásnak engedve, a tanáregyesület tagjai, hozzátartozóikkal együtt, mintegy negyvenen, f. jul. hó 6-án a délutáni órákban indultak az előre is ép oly érdekesnek, mint különösen „élvezetesnek“ Ígérkező szemle-utra, a poSzavait megújult nagy tetszés s kitörő lelkesedés közt fejezi be. Kapácsy Dezső indítványára a remek beköszöntő-beszéd kinyomatni rendeltetett. Az ülés tovább foly. A kolera. A belügyminiszter a következő körrendeletét intézte az összes törvényhatóságokhoz. Az orosz birodalom egyes részeiben, jelesül Bakuban, Tiflis- ben és Astrahanban az ázsiai kolera hevesebb mérvben fellépvén, noha a veszély eme járványlepte vidékek távolsága miatt ma még hazánk területét közelről nem is fenyegeti, mindazonáltal óvatossági és elővigyázati szempontból szükséges, hogy eleve megtétessenek mindazon óvóintézkedések, a melyek a be- hurczolás veszélyének lehető meggátlására alkalmasaknak mutatkoznak. Ennélfogva azokon kívül, a miket az általános köztisztaság fentartása tárgyában folyó évi julius hó 1-én 50.092. sz. a. kibocsátott körrendeletemben felsoroltam, folytatólag és azokkal kapcsolatosan még a következőket rendelem el. Mindazon utasok, a kik egyenest Oroszország keleti vagy északkeleti részéből érkeznek, ama helyeken, a hol megszállnak és pedig nem egyedül a szállókban, pensionokban, korcsmárosok és iparosok szállóhelyein stb., hanem magánházakban is, a hol megszálló helyet nyernek és tartózkodással bírnak, legalább is 5 napig orvosi felügyelet alatt tartassanak, hogy ez által a netán felmerülhető kolera-betegiilésnek első tünetei is megfigyelhetők legyenek. Az illetők tehát egészségi állapotukra nézve gondos figyelemmel kisérendők s gyanús kórtünetek felmerülte esetén a megfelelő gyógyeljárás foganatosítandó, holmijuk pedig, a szükség szerint, szabályszerű fertőtlenítés tárgyává teendő. A megfigyelés végrehajtása oly módozat mellett történjék, a hogy az a Fran- cziaországban felmerült kolera alkalmából az 1884. évi november 16-án 62.832. sz. a. e helyről kibocsátott körrendeletben annak idején megszabatott. Önként értetik, miszerint a hatóságok részéről a főfigyelem a lakosság egészségügyi állapotának folytonos szemmeltartására fordítandó, s e végből a mint a nálunk honos hányszékelésnek (kolera nostras) első esetei felmerülnek, azokról hozzám a fennálló korábbi szabályok értelmében haladéktalanul jelentés teendő. Egyszersmind gondoskodás történjék arra nézve, miszerint a betegek késedelem nélkül orvosi segélyben és kellő ápolásban részesüljenek. Ennek elérésére viszont gondoskodni kell arról is, hogy az orvosi személyzetben sehol hiány ne legyen, s e végből sürgősen felhívom a törvényhatóságokat, miszerint kövessenek el minden lehetőt, hogy az üresedésben levő községi-, köz- és járászsonyi vasúti pályaház szomszédságában fekvő igen csinos, egyemeletes, de palotaszerűleg berendezett „Palúgyay-lak“-ba, holott úgy a házi ur, Palugyay Ferencz, mint főkép annak rendkívül szeretetre méltó s kiváló műveltségű neje által a legnyájasabb szives magyar vendégszeretettel fogadtattunk. Palugyay Ferencz, üzleti ügyekben néhányszor megfordult már Egerben, s egy Ízben nekem is volt hozzá szereucsém. Kölcsönös bemutatkozás közben tehát mindketten őszintén örültünk a viszonttalálkozásnak, melyet rövid időn újra kilátásba helyezett — nálam; mert — mint mondá — nem sokára Egerbe készül, hogy egy itteni özvegy nő pinezéjének jelentékeny meny- nyiségü tartalmát — ha lehet, — megvásárolja. Rövid társalgás után, a Palugyay-testvérek személyes vezetése, s mindenre kiterjedő szives figyelme s előzékeny magyarázata mellett az egész társaság a pinczehelyiségek megtekintésére indult. Ezt megelőzőleg azonban kedves házi gazdáink a hordók kezelésével ismertettek meg bennünket. A Palugyay-féle pinczekezelésnél az uj hordókat gőzzel praeparálják, és pedig először tiszta forróvizzel, melybe szódát tesznek, s azután borseprős gőzzel, melynek többszörös ismétlése után az uj hordók ó borok eltartására is teljesen alkalmasokká lesznek. Palugyay Ferencz mindjárt magyarázata kezdetén azt a megjegyzést tette, hogy: „Okos emberek, kik a bor kezeléshez értenek, egész Magyarországon, csak Egerben, és a Hegyalján laknak, mert csupán ezek kezelik pinezéiket és boraikat ész s z erű leg“. E feltűnő nyilatkozatra az egész vendégtársaság tekintete felém fordult. De azért még sem vagyok annyira hiú és önhitt, hogy 1
